Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-29 / 32. szám

1910 junius 29 DELMAGYARORSZAG 7 vörösödött. A homloka nyomott és szabálytalan. Az ajka tulnagy és színtelen. És az arca tele van illuzió-rontó vimmerlikkel. Ó, rut nyár-éjszaka, miért vagy olyan rövid, miért vagy. épen olyan, mint a párás, par!őmösi villanyfényes esték? És miért épen olyanok a virágaid is? . . . Ezután korán lefekszünk és csak a nappal virágait nézzük. A rosszul öltö­zött, kendős, kötényes nőket. Akik talán nem is virágok, mert nem keltenek vágyat. /- á­A szécsényi dráma. — Reök István holtteste Szegeden. — ~ (Saját tudósítónktól.) Ma este a hét óra után érkező budapesti személyvonattal hoz­ták Szegedre a szécsényi dráma szerencsét­len áldozatának: Reök Istvánnak holttestét. Holnap délután négy órakor temetik a szegedi állomásról a tragikus végű fiatalembert, aki­nek szomorú esete foglalkoztatja még mindig az egész társadalmat. Szemtanuk elbeszélése alapján egyébként ma uj világításban látjuk a tragédia lefolyását. Erről tudósításunk itt következik. (Szemtanuk a merényletről.) Szombaton reggel félkilenc órakor, a cuk­rászda előtt történt a merénylet; Reök István jókedvvel, dúdolva ment a hivatalába, ahol fél­kilencre tárgyalás volt kitűzve. A cukrászda előtt találkozott Szőke Jenővel. Reök barátsá­gosan üdvözölte az ügyvédet, akivel szívélyes baráti viszonyban volt: — Szervusz Jenő! Szőke nem fogadta el Reök feléje nyújtott kezét s haragosan szólt Reök Istvánra.' Hogy mit mondott neki, nem lehetett hallani. A kö­rülállók egyszerre csak azt látták, hogy Szőke Browningot vesz elő s ráfogja barátjára. A lö­vés nem talált. Reök ijedten, csodálkozva szólt Szőkéhez: — Ne bolondozz Jenő, hiszen meg van töltve! Ezzel el akarta kapni az ügyvéd balkezét^ de elcsúszott a nagy sárban s esése közben hatoltak testébe a gyilkos golyók. A második golyó a mellényzsebén keresztül hatolt' Reök testébe és feltétlenül halálos volt, a többi nem okozott veszélyes sérülést. Ha Reök véletlenül magánál hordja a merénylet alkalmával zseb­óráját, ugy ez felfoghatta volna a gyilkos golyót. A második halálos lövés után még há­romszor lőtt Szőke; a harmadik, negyedik golyó talált, az ötödik lövés csütörtököt mondott. Amikor Szőke az utolsó lövést tette, Reök már a cukrászdába menekült. Többen tanuja voltak a gyilkosságnak, de nem mertek közbe­lépni, mert á merénylő töltött Browninggál a kezében mindenkit lelövéssel fenyegetett. A merénylet után Reök István elindult lakása felé. A szerencsétlen halálra sebzett ember gyalog ment a színhelytől százötven lépésnyire fekvő lakására. Otthon lefeküdt s rövid idő múlva elvesztette eszméletét. Önkívületi álla­potában félrebeszélt s egymásután énekelte a szomorú' dalokat. „Kitették a holttestet az ud­varra", énekelte, amikor targoncára emelték* hogy elvigyék a végzetes operációra. (Ötórás operáció.) Reök István lakása előtt nagy fák voltak, ezért nem volt alkalmas a sötét szoba az ope­rációra. A sebesültet ezért az orvos-tanárok kívánságára Szerémy Béla szécsényi járásbiró lakására szállították. Távirati hivásra Dirner Gusztáv dr, Reök István nagybátyja és Bartha Gábor hírneves egyetemi tanárok automobilon érkeztek Szécsénybe. A két tanár társaságá­ban érkezett a tragédia színhelyére, az izgalom­tól betegen Reök Ivánné, Reök István édesanyja. A szerencsétlen anya végigszenvedte fia egész halálvivódását, A járásbiró lakásán operálták meg a sebesül­tet. Esti hét órától éjféli tizenkét óráig tartott az operáció. Azonban nem segített az orvosi beavatkozás, kínos szenvedés után vasárnap délelőtt tiz órakor meghalt Reök István. („ÁrtaÉan vagyok l") A szombatról vasárnapra virradó éjjelén kínos vergődés közben élte utolsó óráit Reök Állandóan eszméletlen állapotban volt s maga kívánta a szécsényi luteránus lelkésznek, Szimonidessnek a megjelenését. Előhívták a papot, aki föladta a haldoklónak az Ur vacso* ráját. Fájdalmasan panaszkodott a szerencsét­len ember a lelkésznek, akitől folytonosan ezt kérdezte: — Hál miért bántott ez az ember engem, mit vétettem neki? Szerémy Béla járásbiró neje csendesen meg­jegyezte : — Féltékeny volt, az mondják. Mire Reök István elhaló, gyenge hangon, de mégis határozottsággal suttogta: — Ártatlan vagyok! Esek voltak utolsó szavai. Délelőtt tiz órakor édesanyja karjaiban kiszenvedett. (Beszentelés Szécsényben.) Halála után visszavitték Reök István holt­testét Szerémy lakásából az elhunyt lakásába. Ott ravatalozták fel vasárnap délután. Hétfő délután Szimonidesz luteránus lelkész, az elhunyt nagybátyjának, Zsilinszky Mihály nyugalmazott államtitkárnak volt osztálytársa szentelte be a holttestet. Gyönyörű gyászbeszédet mondott ezntán a pap, amelyet az óriási sokaság mélyen megrendülve hallgatott' végig." Áz egész falu ott volt a gyászszertartáson. A leányok fehér ruhá­ban, a férfiak ünneplőben jelentek meg a min­denki által szeretett, népszerű ember szomorú végtisztességén. Az elhunytnak nagyon sok barátja é3 ismerőse jött el Balassagyarmatról is a Végtisztességre. Szerémy mondott még megható gyászbeszédet, amely után hat fiatal parasztlegény vállukra emelték a koporsót és megindultak a vasút felé. Utolsó kívánsága szerint cigányzene mellett kisérték ki a faluból Reök Istvánt. Kedvenc nótáját, a „Rácsos kapu, rácsos ablak" játszotta a cigánybanda s miközben a szomorú menet végighaladt a falun, mindenki hangosan zo­kogott. Az állomáson a nyolc órai személyvonathoz csatolt külön kocsiba tették a halottat. Ugyan­ezzel a vonattal jött haza Szegedre a gyá­szoló család is. (Itthon.) Hót óra tizenöt perckor érkezett meg a sze­gedi állomásra a halottat hozó budapesti sze­mélyvonat. A család barátai közül sokan ki­mentek az állomásra, hogy részvétükkel eny­hítsék a mélyen sújtott család fájdalmát. Az utolsó kocsit, amelyben a koporsót elhelyez­ték, lecsatolták az állomáson. Ebben a kocsi­ban gyönyörű érckoporsóban üvegburok alatt fekszik Reök István. A holttest kintmaradt az állomáson, ahonnan holnap délután teme­tik el. (A gyászjelentés.) A család még tegnap a következő gyászjelen­tést adta ki Szécsényben: Reök Iván földbirtokos, országgyűlési kép­viselő és neje Kelemen Ida ugy a maguk, mint gyermekeik Reök Margit és férje Korpásy Gyula, Reök Mariska és férje Berdenich Jenő, Reök Etele, Gizella, Ivánka és Andorka, uno­kái Korpásy Béluska és Gyulus, Berdenich Ilonka, nemkülönben a nagyszülők és az egész kiterjedt rokonság nevében fájdalomtól vérző szívvel jelentik szeretett fiuknak, Reök István dr királyi járásbiróságí jegyzőnek, magyar ki­rályi tartalékos honvédfőhadnagy hadbírónak Szécsényben, 1910. évi junius hó huszonhatodi­kán délelőtt tiz órakor, életének huszonkilen­cedik évében, rövid szenvedés és az Ur vacsorá­jának ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A hőn szeretett családtag hült tetemei Szécsényben, folyó évi junius hó 37-én délután félnégy órakor fognak az ágostai hit­vallás evangelikus egyház szertartásai szerint megáldatni és Szegedre szállíttatni. Szécsény, 1910. junius hó huszonhatodikán. Áldás és béke legyen a drága halott emlékén! (A temetés.) Holnap, szerdán délután négy órakor teme­tik el a szegedi állomásról Reök Istvánt. Itt ideiglenesen felravatalozták a holttestet. Dél­után négy órakor a gyorsvonat kiindulása után, amikor szabad lesz a pálya, kezdik meg a szertartást. Tomay József luteránus lelkész végzi a szertartást. A holttestet ideiglenesen a belvárosi luteránus temetőben helyezik el, amig elkészül a családi sírbolt. A bánkódó családot ma is halomszámra ke­resték fel részvétnyilvánitással. Táviratban fejez­ték ki részvétüket: Darányi Ignác Volt földmi­velésügyi miniszter, Bernáth Géza kúriai másod­elnök, Bérezik Árpád, Dessewffy Arisztid. Ezen­kívül nagyon sok függetlenségi képviselő é* politikus kereste föl részvétnyilatkozatokkal a Reök- és Kelemen-családokat. (A nevelőnő' vallomása.) Nagy Margit nevelőnő, aki elárulta a férjnek az asszony viszonyát, igy mondta el a megrázó dráma szenzációs részletét egy újságírónak: — Csütörtökön történt. Szőkéné nem volt odahaza. Az ügyvéd türelmetlenül, izgatottan várta. Nagyon ingerült volt. Föl és alá járkált az ebédlőben. Tiz óra felé járt az idő. Láttam, milyen kétségbeesett. Azt mondtam: Keresse meg, doktor ur, menjen elébe ! — Holkeressem, —mondtaszomoruan, — nem tudom, hol van . . . Aztán lassan hozzátette : Azt se tudom, merre jár . . . Én azt hittem, a szivem szakad meg. Min­dent tudtam. Akkor tört ki először belőlem. Nem tudtam visszafojtani. — Pedig meg lehetne találni ! Sokáig szótlanul állott. Csak az ajka ránga­tózott. Percek multak el. Egyszerre elém állott: — Mondja, kisasszony, amikor én távol vol­tam, az a feleségem szobájában aludt? Legyen őszinte hozzám, Margit kisasszony. Apa és férj vagyok, mindent kell tudnom. A feleségemnek viszonya van Reökkel! Kijátszott, bepiszkolt ember vagyok, az igazságot akarom tudni! Az igazságot! Én sokáig nem szóltam. Álltam, mint egy kő­ből kivert szobor. Sirtam. Sajnáltam. Aztán beszélni kezdtem. — Láttam és tudom, hogy amikor távol volt, a doktorné megcsalta as aljegyzővel. Reök éj­szaka bement as asszony szobájába és reggel hat órakor távozott onnan, rendetlen öltözetben. Csak ezt mondtam. Nem többet, semmi rész­letet, pedig, oh istenem, mindent, mindent tudtam... Tizenegy óra lett. Szőke csendesen szivarozott., semmi izgalom sem látszott már rajta, csak valami leírhatatlan fáradtság. Az arca pedig ólmossá vált. Csengettek. Jött az ügy'védné. Egy barátnője társaságában. Feltűnően jókedvű volt. A barátnő pár perc múlva elment. Én las­san a másik szobába mentem. A. férj ós a fele­ség együtt maradt-. Csend volt. Aztán a háló­szobába vonultak. Ott az asszony rövid lelkitusa után elmon­dott mindent. Bevallotta, hogy viszonya volt Beökkel. * Reggel korán keltem és elhatároztam, hogy egy pillanatig sem maradok a házban tovább. Útra készültem. Csomagoltam.' Odabenn a háló­szobában még mindig hallottam a férj hangját. Egyszer a nevemet. A férj mondta: — Margit kisasszony. Az asszony feltépte az ajtót, kirohant és ma­gából kikelve kiáltotta: — Megverem, megölöm ezt a személyt! Meg­verem ! A férj azonban visszatartotta. Hallottam, amint rikoltozta: — De megy. Standé ped.e megy! Csomagoljon ez a személy! Egy óráig sem tűröm! És Nagy Margit elutazott. * Itt jegyezzük meg, hogy egyes lapoknak azon híradása, mintha Szőke Jenő dr-t, Reök István merénylőjét tízezer korona kaució el­lenében szabadon bocsátották volna, téves, amennyiben Szőke most is letartóztatásban van. Az ügyvéd különben maga is belenyugodott a vádtanács ilynemű határozatába. A bécsi olasz fakultás. Bécsből jelentik: A pénzügyi bizottságban ma délelőtt meg­kezdték az olasz jogi fakultás tárgyalását. A szlovének nyomban megkezdték az obstrukciót. Gostinzar képviselő folytatta a legutolsó ülés­ben félbeszakított beszédét. A szlovének a ja­vaslat ellen többé hosszú beszédeket nem fog­nak tartani, hanem a pótjavaslatokat fogják megobstruálni, ugy, hogy az obstrukciót előre­láthatólag néhány nap alatt leküzdhetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom