Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-25 / 29. szám

6 össze. A terrorizmus a választási küzdelem alatt oly nagyfokú volt, hogy Molnárt a programbeszédének elmondásakor például a csendöröknek kellett megvédeni. A választási elnök eljárását is erősen kritizálják a petícióban. A keríilétben igen nagy még mindig az izgalom. Szentjobbon a református papot, aki az első választáskor Molnárra szavazott, azután pedig Fráter hivéül csapott föl, a mult vasárnap a fölháborodott hívek kikergették a templomból. Szatmárról táviratozzák: Szuhányi Ferenc csengeri munkapárti képviselő mandátumát Luby Béla Justh-párti választói megpeticionálják. A friedbergi bankrablás. — Keresik a cinkosokat. — (Saját tudósítónktól.) Lapunk mai számában hírt adtunk arról a példátlanul vakmerő' rablótámadásról, amelyet egy soffőr intézett a friedbergi birodalmi bank ellen. A merénylő. aki célja elérésére előbb a friedbergi városházát is fölrobbantotta, üldöztetése közben agyonlőtte magát. Friedbergből jelentik: A tegnap megindított vizsgálat alapján konstatálták, hogy a bombákat hozzáértő személyek iparszerüleg gyártották. A rendőrség azt hiszi, hogy jól szervezett betörőbandával áll szemben, mely, ugylátszik, nemcsak Frankfurtban és környékén működik. A bombáknak, melyek igén erős robbantószerekkel voltak megtöltve, körülbelül egy kilogramm lehetett a súlya. A rabló, aki üldözés közben agyonlőtte magát, körülbelül 25—30 éves ember lehetett. Bűntársainak eddig semmi nyoma, de a rendőrség sejti, hogy legalább is négy ember vett részt a merénylet előkészitésében és végrehajtásában. A rablót automobilon két ember üldözte. Az egyik egy tizenhároméves siketnéma tanuló volt, aki a menekülő elé állt. Ezt egy lövés érte az alsótestén. Két mezei munkás, akik szintén megkísérelték a rabló föltartóztatását, súlyos lövési sebeket szenvedtek. Később több rendőr automobilon eredt a menekülő nyomába. Még utol sem érték, amikor Raulieim-fürdö közelében a rabló automobiljának a kerekéről lepattant a gummi. A rabló ekkor utolsó golyójával főbelőtte magát. Tíz percig tartó vonaglás után meghalt. Meyer, a birodalmi bank egyik igazgatója a rendőrség előtt a következőket vallotta: — A hivatalnokok jórésze elhagyta már a helyiséget, mert a hivatalos óráknak vége volt. Egyedül ültem a szobámban, ahol rendes szokás szerint átvizsgáltam az aznap befolyt pénzek számadását, amikor hirtelen egy álarcos fiatalember állott elém. Valami tompa tárgygyal, valószínűen a revolver agyával, több ütést mért a fejemre. Ekkor a szomszéd szobából segélykiáltásokat hallottam, mire a fiatalember az ajtóhoz ugrott és rám lőtt. A golyó a halántékomat horzsolta. Utána elmenekült, de az asztalon heverő pénzből semmit sem vitt magával. Hamburgból jelentik: Barkenstein Henriknek, a friedbergi birodalmi bank vakmerő betörőjének bűntársát késő éjjel itt letartóztatták. Az a föltevés, mintha az az idegen, aki mint Schmidt kereskedelmi utazó szállott meg egy friedbergi szállóban, azonos volna az öngyilkos merénylővel, tévesnek bizonyult. Megállapították, hogy az állítólagos Schmidt a bombamerényletet csak azért követte el, hogy bűntársa, Barkenstein azalatt a kasszarablást elvégezhesse. Schmidt tegnap, azt mondotta, hogy aeroplánnal akar fölszállani. Podgyászában öt kilenc centiméter hosszú és egy öt centiméter átmérőjű töltetlen bombát találtak. Barkenstein, aki a rablógyilkos merénylet után kerékpáron menekült, összeütközött egy homokszállitó-kocsival és lebukott. Mielőtt azonban üldözői elfogták volna, agyonlőtte magát. A rendőrség erélyes nyomozást indított a bankrabló többi tagjainak kézrekeritésére, mert kétségtelen, hogy összeköttetésben állott azokkal, akik a bombamerényletet elkövették. Meyer bankigazgató azt mondja, hogy DELMAGYARORSZAQ még két embert látott a bankhelyiség előtti szobában. Az öngyilkos rablónál talált iratokból kitűnik, hogy ugyancsak ő irta rövid idővel ezelőtt a fenyegető leveleket Meyer bankigazgatónak. Lázadás egy községben. — Merénylet a földbirtokosok ellen. — Tizennégy letartóztatás. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőválasztások izgalmai látszólag elmultak. Egyes községekből érkező hirek azonban azt igazolják, hogy igen sok helyen korántsem csillapodtak még le a felzaklatott kedélyek. Nagyon sok község van, ahol még most is katonaság, vagy csendőrség vigyáz a lezajlott képviselőválasztás ekszpónált embereire. Ma egy hevesmegyei községben uralkodó anarchisztikus állapótokról érkezik híradás. Sirok község lakosságának nyugalmát hetek óta veszélyeztetik a kisebbségben maradt Beniczky Elemér Justh-párti képviselőjelölt kortesei. Vasárnap már oly féktelen garázdálkodást vittek véghez, hogy a hatóság volt kénytelen erélyesen közbelépni. A siroki állapotokról alábbi tudósításunkban számolunk be : Sirok községben az ellenségeskedések már megkezdődtek két héttel a választás előtt. A fanatizált Justh-pártiak megverték az utcán azokat a polgárokat, akikről tudták, hogy a munkapárt hívei és Keglevich Gyula gróf lobogója alatt állanak. Az ablakbeverések napirenden voltak, ugy hogy a választás előtt néhány nappal már félszázad katonaságot, tizenkét csendőrt kellett a községbe küldeni a rendföntartásra. Az izgatásban a községi elöljáróság legtöbb tagja részes. Egyedül a törvénybiró és a jegyző nem részesei a zavargások előidézésének, de ők is tehetetlenek a rettenetes fenyegetőzések hatása alatt. Ahogy lefolytak a választások és a pétervásárai járásban Keglevich Gyula gróf győzelmével vereséget szenvedett a Justh-párt, az izgatások, botrányok, véres verekedések napirenden voltak. Vasárnap mintegy kétszáz főnyi tömegben „tüntető" körútra indultak a Jnsth-párti emberek. Vasvillákkal, botokkal voltak fölfegyverkezve s egyenesen Braun Jenő földbirtokos lakása elé tartottak. Éktelen szit" kozódással, kődobálásokkal érkeztek a ház elé amelynek ablakait egy szempillantás alatt beverték. Braun Jenő házát az úttól egy hid választja el, ott állt a földbirtokos üres puskával, — a vadászatról épen akkor ért haza. Egy suhanc mellbe vágta, mire ő a suhanc után futott és puskatussal vett magának elégtételt. Ám ugyanekkor utána eredt a kétszáz főnyi tömeg. — Meg kell ölni! Agyon kell verni! — zúgták. Este nyolc órát harangoztak épen, amikor mint az űzött vad, menekült utcákon keresztül Braun Jenő, nyomában a fékevesztett, vérszomjas tömeg. A legközelebb lakó földbirtokos, Horn Béla portáján keresett menedéket Braun, de a tömeg ideérkezve, ostrom alá vette a házat. Ott is minden ablakot betörtek, az ablakfákat összezúzták, az ajtókat összetörték. Amikor az ajtót betörték a tömeg vezetői, Braun és Hornék Horn Bélának felesége és sógornője, a kerten keresztül voltak kénytelenek menekülni. Horn; a felesége meg a sógornője bebújtak a bokrok közé, Braun pedig a bokrok mellett futott, egyenesen a községházára. A nekivadult tömeg mindenütt a nyomában, már ostrom alá fogták a községházát, amikor észrevették, hogy Braun a községháza udvarán keresztül a megáradt Tarna-patak felé fut. Utána nyomultak s mármár elérték. A lázadók közt volt éjjeli őr be is érte és irtózatos ütést mért rá egy fokossal. Vér borította el Braunt s véresen, nagy fájdalomtól gyötörve, belevetette magát a patakba. Őrült dühvel indultak keresésére, de nem találták meg. Braun ruhástól, cipőstől nyolcszáz métert úszott meg egyfolytában, mig kiért a községből. Recskr® futott, hogy csendőri segítséget kérjen, 1910 junius 25 A tömeg a községházától visszament aHornféle kúria elé, ahol nekilátott a rombolásnak. A patak mellől, a bokrok mögül ekkorra visszajöttek Hornék, eltorlaszolták az ajtókat, de a tömeg elől kénytelenek voltak bemenekülni a patakba. Ezalatt az idő alatt az épületen minden törhetőt összetöri a dühödt nép. Mintegy hatvan ablaktáblát bezúzott, az ajtókat, ablak fákat szétforgácsolta, de még ez sem volt elég. Betört a lakásokba, ahol minden bútort izzé-porrá zúzott. Innen visszatértek Braun Jenő háza elé, ahol hasonló pusztítást miveltek. A gazdasági udvaron, a lakásban, a lakóházépületen minden pusztithatót tönkrezuztak. Hasonló elbánásban részesítették özvegy Lusztig Sámuelné lakását, megtámadták Bavaics Kálmán segédiegyzöt, Kelemen községi pénztárnok, Lemberger földbirtokos és még tizennégy gazda házát. Mindenütt a legféktelenebb garázdálkodást vitték véghez. Braun Jenő éjfél felé érkezett meg Recskre, ahonnan két csendőrrel tért vissza, akiknek láttára a zavargók éjjel két órakor szétoszlottak. Másnap a pétervásárai főszolgabíró intézkedésére tizenkét csendőr és Maczki György szolgabíró a községbe érkeztek. A csendőrök megállapították, hogy hetek óta folyik a Justhpártiak részéről a bujtogatás a községben. Tizennégy embert, köztük a főcinkost, Bujáki volt községi birót letartóztatták és tegnap reggel bevitték az egri királyi ügyészség fogházába. Hat csendőrből álló járőr a községben maradt, mert félő, hogy a zavargás mihamar megismétlődik. világosság a comoi ügyben. — A férj a gyilkos. — (Saját tudósítónktól.) Mintegy két héttel ezelőtt az egész világsajtót bejárta annak a borzalmas gyilkosságnak a híre, amely a comoi tó környékén történt. Scott Mary hires amerikai színésznőt, aki nemrégen ment férjhez egy nála jóval fiatalabb amerikai fiatalemberhez, Porterhez, meggyilkolva találták egy bőröndben, melyet a comoi tóból fogtak ki. Ugyanakkor eltűnt a férj is és ez még titokzatosabbá tette az ügyet. A Porter-házaspár teljesen visszavonultan élt. Csak egy Iszpalatov nevű orosz emberrel érintkeztek. Ezt meg is gyanúsították a gyilkossággal. El is fogták, de tegnapelőtt szabadon engedték. A titokzatos ügyre csak most derült világosság, hogy a férjet Amerikában elfogták. A meggyilkolt színésznő férje tegnap az Irene gőzösön érkezett Hobokenbe, Amerikába. Amint a hajó a kikötőbe futott, rögtön letartóztatták a gyilkost. Először tagadni próbálta, hogy ő volna, akit keresnek, de amikor irópróbát tartottak vele és igy bebizonyult a személyazonossága, megtört. A hobokeni rendőrség épületébe vitték, ahol kihallgatták. Kihallgatása közben érkezett Scott kapitány, a meggyilkolt asszony fivére, kétségbeesésében agyon akarta lőni a gyilkost, de megakadályozták. Porter ezt vallotta: — Feleségemmel a legboldogabb viszonyban voltam, némely napokon azonban, tálán az ital hatása alatt, borzasztóan összevesztünk. Mind a ketten heves természetűek voltunk és az ital hatása alatt, nem tudtunk uralkodni magunkon. A feleségem ilyen napokon a legalávalóbb szidalmakkal illetett engem. Többször kértem, uralkodjék magán, mert baj lesz belőle. Nem használt." Azon a szerencsétlen napon is leszidott engem. Nekem vérbeborult a fejem és egy fakalapácscsal ütni kezdtem az asszonyt. Nem tudtam magamról; akkor tértem öntudatra, amikor Maryt holtan láttam. Megijedtem, • be-, gyömöszöltem a ládába és a tóba dobtam. Következő nap Genovába utaztam, ott az Irene hajóra ültem, amely Amerikába indult. Porter azt állítja, hogy Iszpalatovnak, •• aZ orosznak, akit a gyilkosság gyanújával letar* tóztattak, semmi része nem volt a bűnben. i