Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-30 / 33. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1910 junius 30 csöndjében álmodjad rajta a kiengesztelődő el­szigeteltség harmónikus és tündökletes álmát. Drága halott, isten veled! Te legjobb barát, Isten veled! Édes Pistánk, isten veled! A gyászszertartás ezzel véget ért. A gyá­szolók hatalmas tömege megmozdult, hullám­zott s amikor a koporsót a gyászkocsira tet­ték, megtört zokogással borultak a gyászolók az elhunyt koporsójára. Még egy-két arany­zsinóros mentére is leperegtek a könyek. Az elhunyt katonatiszt-barátai sem tudták ellep­lezni fájdalmukat. (Az utcán.) Megindult a temetési menet. Legelöl a ko­szorúkkal megrakott kocsik mentek, utánuk a halottaskocsi. A hatalmas embertömeg ekkor még nem oszlott széjjel. Sorfalat állott a Boldogasszony-sugáruton végig s ugy várta be, mig a kocsik hosszú sora lassú menettel el­vonul. Az utcai ablakok megnyíltak s minden­ünnen kíváncsi fejek bukkantak elő. Amikor a halottaskocsi egy-egy ház előtt haladt el, meg­rendülve, könyes szemmel nézték a szomorú menetet a kíváncsi szemek. Fiatal, rózsásarcu leányok, asszonyok, ezüstösfejü nénikék szi­vében egyaránt átsajgott valami abból a fáj­dalomból, amelylyel a lesújtott család követte a szomorú, fekete kocsit. Minden utca, amerre a gyászmenet elhaladt, megtelt az ottlakókkal, akik a gyalogjárókról könyezve várták be az utolsó kocsi elvonulását. Megnépesült utcákon, minden ember részvét­könyétől kisérve, igy haladt a szomorú me­net a temető felé. (A temetőben.) A gyászmenet a Londoni-körut és a Kálvária­utca összetorlódásáig kísérte a halottaskocsit gyalog. Ott a családtagok, a barátok és az is­merősök kocsiba ültek és a menet most már gyorsabb trappban haladt a belvárosi temetőbe. A temetőkert egyik legszebb helyén várta már a koporsót a megásott sir. A gyászoló tömeg még ide is olyan nagyszámban jött ki, hogy a sir közvetlen közelében csak a család és a rokonság foglalhatott helyet. Mielőtt a kopor­sót lebocsátották volna a földbe, Országh Jó­zsef szent imát énekelt el, majd ezután Tomay József lelkész mondta el a sir előtt az utolsó búcsúztatót. A koporsó leengedése előtt meg­rendítő eset történt. A tragikushalálu fiu édesanyja ráborult a koporsó födelére, átka­rolta mindkét karjával és az arcát odaszorítva, görcsösen fuldokolva, zokogni kezdett. Bár a könyeit elsírta már napokkal ezelőtt, most könybe szökött a szivéből a végső, a legret­tenetesebb fájdalom. Megindultan, szomorú arccal nézték végig a jelenetet a gyászolók és az édesanya vigasztalhatatlanságán nem tudott segíteni senkisem. A koporsót végül lebocsátották. A család­tagok végig bevárták a sir behantolását, mi­kor pedig ez megtörtént, minden talpalattnyi helyet a síron beborítottak koszorúkkal. Szókéné elmenekült Szécsényből. Szőke Jenő ügyvéd felesége nem mert ott­maradni a tragédia színhelyén. Látva az ottani közönség gyűlölködő viselkedését, tegnap este titokban Losoncra utazott a két gyermekével, majd onnan tovább ment Besztercebányán lakó édesanyjához. Salternének, a nővérének, a következő levelet irta a szerencsétlen asszony: „Édes Bertuskám! Mit Írhatunk mi itt neked? Leveledet meg­kaptuk ma. Hogy én nem mehetek többé vissza, ugy is jól tudom és hogy as egész világ engem ilél el, azt is. Hiszen nem is ér­demlek jobbat. Ha csak szegény Jenővel volna könyörületes az isten. Ha beszélsz vele, nyugtasd meg. A gyerekek jól vannak és én egyebet sem teszek, mint ő érte imádkozom. Talán csak megsegíti még a jó isten őt is, hogy még örömöket érjen gyerekeinéi. Csak adjon isten erőt neki, hogy a mostani súlyos időt kibírja. Édes Bertuskám, csak ne hagyd el őt mostan, hiszen olyan szükséges sze­génynek, hogy valaki mellette legyen és nyugtassa meg. Csak még valamikor jóvá­tehessem vétkemet. Kész vagyok mindenre, csak még bocsánatot lássak valamikor. Teg­nap kértelek, hogv küldjél ruhát. De hiszen tulajdonképen fölösleges, legalább egyelőre. Úgyis tudom, hogy fölvenni nem fogok mást, mint egy schlafrokkot, de az sincsen nekem itt. Az utcára nekem nem lehet kimenni, de még ha lehetne, sem tenném, mert nem bír­nám el. A gyerekek Erzsikével mennek majd ki délelőtt a rétre. Tegnap is ott voltak. Csak még ez egyszer segítsen meg bennün­ket az úristen. Most Irén akar irni. Sokszor csókol szerencsétlen Arankád." Salterné a tragikussorsu nővéréről ezt mondta egy hírlapírónak: — Aranka korán ment férjhez ós szerette Szőkét. De könnyen impresszionálhatő, elfogult­nő és én kétségtelennek tartom, hogy a sze­rencsétlenséget nővérem könnyelmű természete okozta. Szőke a fogházban. Szőke ügyvéd a balassagyarmati fogházból tegnap irt először levelet Szécsényben lakó nővérének. Levelében többek közt eze­ket irja: „Egész nap a bibliát forgatom, imádkozom és ebben megnyugvást találok. Nyugodtan nézek végzetem elé és csak arra kérem is­merőseimet, rokonaimat, gyermekeimet no hagyják el, feleségemet pedig ne gyötörjék." Az ügyvéd különben a fogházban csakugyan nyugodtan viselkedik. Valósággal vallásos fanatizmusba esett és hol sir, hol pedig imádkozik. Holnap, hir szerint, ismételten ki fogja hallgatni Szőkét a vizsgálóbíró. Bombarobbanás Barcelonában. Barcelona, junius 29. Az utcán ma délelőtt egy bombát találtak, amelyet a rendőrség kocsiján el akartak szállí­tani. Útközben a bomba fölrobbant, négy rendőr súlyosan megsérült, egy járókelő, akit egy' bombaszilánk talált, a helyszínén meghalt. Titokzatos dráma. Potsdam, junius 29. Schuller Anna kamara-énekesnő lakásán ma több sebbel, agyonlőve találták az éne­kesnőt és Opprichter dr udvari karmestert. Azt hiszik, hogy öngyilkosságról van szó, de a rendőrség erélyesen nyomoz, mert a több helyen történt sebesülés gyanússá teszi a dolgot. Gyilkosság a iunó-hajon. Ma délelőtt féltizenegykor gyilkosság hiróvel kötött ki a Tisza partján a „Junó"-gőzhajó. A gyilkosság Szeged és Titel között történt. Ti­telből hajnali négy órakor indult el a hajó Sze­ged felé. Alighogy a hajóskapitány jelt adott az indulásra, Puxler Ferenc kormányos utasí­tásokat adott ki Pataki Sándor hajóslegény­nek, hogy a szivattyút kezelje. Pataki azonban még nagyon álmos volt és kedvetlenül dolgo­zott, ugy, hogy Puxler néhányszor rákiabált. A legény mégsem fogadott szót, mire a kormá­nyos az egyik hörgos-csáklyát fölkapta és két­szer végigvágott vele a legényen. Pataki erre olyan dühbe jött, hogy az egyik tartalékban heverő szivattyuruddal teljes erejével megütötte a kormányost. Az ütés a véletlen folytán halá­los volt, mert a kormányosnak a hasát érte. Puxler eszméletlenül terült el. A hajó kapi­tánya ekkor parancsot adott ki, hogy a hajó térjen vissza Titelbe. Onnan azonnal telefonál­tak a mentőkórt, akik a kormányost beszállí­tották a közkórházba. A gőzhajó ezután ismét Szeged felé indult. A gyilkost csendőrök hoz­ták a hajón Szegedre, ahol letartóztatták. Ké­sőbb távirat érkezett Szegedre, hogy Puxler meghált. Elsőrendű művészies kivitelű fényképek I f m* m I" w 1 műtermében — Karolyi liéir* i. m " 1 ~ Tanuló felvétetik. —~ NAPI__HIREK — Péten? és Pál napja. Gyönyörű, nap. fényes idő volt a mai ünnep. A templomok megteltek ájtatos hivőkkel, estefelé pedig a különböző sétatereknek, Újszegednek és mulató­helyeknek volt nagy közönsége. A nyár verő­fényes ünnepe különben a diákoknak hozta részint az örömet, részint a szomorúságot mert ma volt régi szokás szerint a tanév leg­izgalmasabb eseménye: a bizonyítványok ki­osztása. Ezt megelőzőleg az összes tanintéze­tek növendékei istentiszteleten vettek részt, majd évzáró-ünnepségeket tartottak. Holnap már elszélednek a jól megérdemelt pihenésre. Átalakul hát a város kepe is, amely teljesen a forró nyár színeit ölti magára. — 1 j nemesek. A király Lippner Károly ezredes, a budapesti 1. honvédgyalogezred pa­rancsnokának és törvényes utódainak a ma­gyar nemességet Nagyszentmiklósi előnévvel díjmentesen adományozta. — A hivatalos lap mai száma közli: Tolnai Arnoldnak, a magyar dohánykereskedelmi részvénytársaság ügyvezető igazgatójának és törvényes utódainak a magyar dohánykivitel terén szerzett érdemei elismeré­seül a magyar nemességet Vágujhelyi előnév vei adományozta. — Carmen Sylva betegsége. Bukarestből táviratozzák: A legutóbbi orvosi jelentés sze­rint a nagybeteg Carmen Sylva állapota a mai nap folyamán rosszabbodott. A lakosság igen aggódik s a királyi palotát nagy tömegek veszik körül. — Szegedi nők a krassószörényi ár­vízkárosultakért. Ma délelőtt 11 órakora városháza tanácskozótermében több szegedi úrinő Lázár György dr polgármester elnök­lete alatt értekezletre jött össze, hogy meg­beszéljék a krassószörénymegyei árvízkáro­sultak javára indítandó gyűjtés körülmé­nyeit. A gyűlés résztvevői kimondották, hogy egy később meghatározandó napon személyes gyűjtést fognak indítani Szegeden. Egyben megkeresik a szegedi pénzintézete­ket, egyesületeket és kereskedőket, hogy gyűjtsenek a humánus célra. — Kínaiak Budapesten. Tsai Tao kínai herceg és a vezetése alatt álló kinai katonai küldöttség ma reggel a diszszolgálatra kiren­delt Schleyer tábornok, Báni ezredes és Kram­mer vezérkari őrnagy, továbbá a kereskede­lemügyi minisztérium részéről kiküldött tiszt­viselők társaságában automobilokon kiment a rákosi gyakorlótérre, ahol Schreiber hadtestpa­rancsnok, Hciller báró tábornok és Weiss tá­bornok fogadták a fenséget és a többi kínai vendéget. A gyakorlótéren ezalatt már fölál­lott a 10. huszárezred és gépfegyverosztálya s a 12. tüzérezred. A herceg lóra ült, tiszti kí­séretével együtt ellovagolt az ezredek előtt, szemlét tartott felettük, mire megkezdődött a katonai gyakorlat. A rákosi gyakorlótérről Weiss Manfréd csepeli tölténygyárába indult a katonai bizottság. A gyár előtt hatalmas diadal­kaput emeltek, melyet virágokkal és sárkányos sárga kinai zászlókkal díszítettek föl. A gyár­ban időközben megjelent Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter, Kálmán Gusztáv és Stetina József dr államtitkárok. Holtán Sán­dor dr miniszteri tanácsos, Marx János, a ma­gyar királyi államvasutak elnökigazgatója és több katonai előkelőség. A látogatás után Weiss igazgató dezsönét adott a vendégek tiszteletére. — A kémkedési affér. Hírt adtunk Ungern Stemberg báró kémkedési afférjéről, amely vá­ratlanul érte és meglepte a bécsi diplomácia' köröket. Most azt jelentik az osztrák főváros­ból, hogy a báró a pétervári osztrák-magyar nagykövetség sajtó-referense volt, hivatalából kifolyólag beszámolt a nagykövetségnek az orosz lapok ránk vonatkozó cikkeiről és ezért cikkenként honoráriumot kapott. A cikkek címét, és a honoráriumok nagyságát noteszébe je­gyezte fel. Ezt a noteszt találta meg nála az orosz rendőrség és emiatt jutott a kémkedes vádjához. Az egész ügyet a rendőrség túlzott nyomozási kedve fújta fel, bár az is valószínű, hogy Pétervárott szabadulni akartak a fi'1" származású bárótól. — Halálozás. Tajthy Antal dorozsmai birto­kos ötvennégy éves korában meghalt. Ma te­mették el nagy részvét mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom