Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-04 / 11. szám

1910 junius_4 iki a csőcseléknek nevezett népet kívánja loKat. nern pediglen az ezerholdasokat. Kormányos Benő dr követünk! Kelt l'-J'Íen 1910. évi junius hó. A baítonyai 1H -as° szociáldemokrata párt vezetősége. nt'fután már alig jelentkezett KormányosVti szavazó. A Babó-pártiák ereje is lant dt és az urna elé csaknem, kizárólag Ver' Etele.hivei járultak. Dózsa, Ferenc vái ¿tási elnök a zárórát öt óra tizenöt percre Se ki. A záróra elteltével leadtak Vertán Etelére 1246 Babó Zoltánra 660 Kormányos Benőre 70 « avazatot. Vertén Eleiét tehát 514 szavazat ) bbséÁgél Battonya képviselőjévé-választották. ° -tfag¿fiakról "jelenti; tudósítónk: Reggel kilenc órakor rendelte el Kiss Pál dr iisztási elnök a választás megkezdését. A havazás a legnagyobb rendben folyt. A kat-viaság-közbelépésére csak igen. kevés esetben'volt szükség. Egy nagyobb összeütközés volt a két párt koríesei között, amikor eo-y Justh-párti választó egy munkapártit késével megszúrt. A megsérült ember sebe nem életveszélyes. Délután két óráig egyforma erővel győzte mind a két párt. Ekkor: Szojka Kálmán munkapártinak 1110 Nagy Sándor- Justh-pártinak 1130 szavazata volt. < Délután négy órakor Szojka Kálmán volt 37 szavazattal többségben. Az elnök a zárórát hat óra tiz percre .tűzte ki. A záróra leteltével leadtak: ; Nagy Sándorra 1139 Szojka Káimánra 1166 szavazatot,' minélfogva az elnök Szojka Kálmán munkapártit a nagylaki kerület, megválasztott képviselőjének jelentetté ki. A mandátum sorsát a nemzetiségi választók döntötték el, akik Szojka Kálmánra szavaztak. DÉL MAGYAR ORSZÁG 3 > . a« —- A király jósfaía. -m-. 5 A választások, sorsa eldőlt, és ' KhuenHéderváry Károly gróf miniszterelnök ma először megszólalt, hogy nyilatkozzék arról á diadalmas sikerről, amelyben a "nemzeti munkapártnak része volt: isme-rétes a miniszterelnök pesszimista álláspontja, amelyről a választásokat és az ország sorsát, nézte s ezt az álláspontját magyarázza most a miniszterelnök, amikor minden pesszimizmusa ellenére megvalósultak a nemzeti- munkapárthoz fűzött reményei. A józan bölcseség szólal meg Khuen szavaiban, benső, mélyreható kritikája az ország társadálmának, amely a mai naptól fogva ráterelődött " a munka útjára. Elitéli az eddigi koalíciós rendszert, amely szervezett társadalmat teremtett, de mindennek dacára tudott az ország dönteni a maga igaza mellett. Egy újságírónak arra a, 'kérdésére, hogy mi a véleménye a választásokról, Héclerváry miniszterelnök ezt válaszolta : — On tudja, hogy én hajlandó vagyok mindent a legjobb oldaláról meglátni. Embereknek a jó tulajdonságait, keresem, mert ekkor mindent jobb szemmel nézhetek és meglátom, hogy kit hova lehet vezetni. Ds a tények elől elzárkózni nem !? i ' fjC-'íam az ország helyzeté, félforüulasát és kiábrándulását, láttam a békés, nymaimat] utra való vágyakozását és ezt '•vksatíam kétszázhatvan mandátumra. De v?szont láttam, hogy az országban ott van ;l№é*ézett szervezett társadalom. Ez a -tervezett társadalom egyrészt a régi ref1®. kezében volt, másrészt félt annak esetleges feltámadásától és boszuállásáw- Most már én attól tartottara, hogy hiába velünk az ország, ha ellenünk van p szervezett társadalom. Ezért voltam lí. PMsWmta. Természetes, hogy én eta. szervezett.társadalomtól nem vetRossznéven -az ő magaviseletét Előtezek a fogalmak: harag, gyűlölet, boszuállás csak logikailag ismert fogalmak, de az életben nem ismerem őket. Sok tekintetben nem is csalódtam. Az egész ország olyan erős volt, hogy dönteni tudott szervezetlenül is a maga igaza mellett. — Milyennek itéli ekszceílenciád minőségileg az eredményt? — kérdezte az újságíró. — Az egész országban — mondta a miniszterelnök, — a béke ós nyugalom, a munka és boldogulás programjával léptünk föl. Ahol harc volt, az az elvek harca volt. Az ellenzék nemcsak számszerűleg bukott meg, hanem principialiter is. Nem ők nem kellenek az országnak, hanem az elveik nem kellenek. Arra a kérdésre, hogy mit vár az összeülő parlamenttől, a miniszterelnök ezt válaszolta: — Munkaképességét / A többség kompakt, nagy, erős és egyöntetű lesz. De ez nem íenhójázás, mert én a miniszterelnökséget nern hatalmi polcnak tekintem, hanem a páter familias polcának mindenkivel szemben. Az erős választási küzdelemben mi semmiféle nemtelen eszközt nem használtunk. Ennek kell, hogy erkölcsnemesitő hatása legyen az országban. Bevallom, hogy az én helyzetem e tekintetben könnyebb volt, mint bárki más " elődömé! Mert egyik elődömnek sem állott rendelkezésére ilyen országos és meggyőződésen alapuló, a csalatkozás csiráit magában nem hordó hangulat, mint nekem. Meg vagyok róla győződve, hogy a parlament egyesült erővel hozzá fog kezdeni az ország dolgainak ellátásához. Én a magam részéről iiem fogom cserben hagyni azokat, akik hitték rólam, hogy én békét fogok akarni és hozni is. Akik bennem bíznak, nem, fognak csalatkozni. — A király is meg van elégedve az eredménynyel? — kérdezte végül az újságíró. IVfire Khuen-Héderváry így válaszolt: — Erre csak azt mondhatom, hogy Magyarországnak nincs és nem is lehet jobb személyes barátja, mint-az uralkodója és nagyobb államférfiúi a történelemben is alig ismerek, mint őfelségét. Én nem is vártam ilyen nagy többséget, de őfelsége bámulatos éleslátásával előre kijelentette,- hogy kétszázötven mandátumra biztosan számithat a munkapárt. ' Khuen-Eédervárynak ezzel az érdekes kijelentésével véget ért a beszélgetés. Báufity és Szegeti. A tegnapi Bánffylakomán Bánffy Dezső báró szemére hányta a szegedi hatóságnak, hogy a múltban nem adott neki alkalmat a városi érdekek támogatására. A Szeged város ügyeit intézők bölcsesége vagy féltékenysége — igy nyilatkozott Bánffy — azt találta jónak, hogy soha, semmi körülmények között az én közbelépésemet igénybe ne vegyék. Ez a nyilatkozat érthető föltűnést keltett és szóbeszéd tárgya mindenfelé. Lázár György dr, Szeged város polgármestere Bánffy kijelentésére reflektálva, a következő nyilatkozatot teszi közzé: — Én ugy tartom, hogy Bánffy báró megjegyzése nem jogosult. Harmincéves közéleti pályámonszereztem magamnak illetékes körökben oly relációkat, hogy a város érdekeit kellőleg képviselni birom. Az nem volna bölcseség, ha oly dolgokkal, miket magam is meg birok csinálni, másókat is terhelnék. Politikus sem volna az illetékes faktorokat ugyanazon ügyben sok oldalról molesztálni, mert ily eljárás megunást s igy idegességet eredményez, minek az ügy vallhatja kárát. E mellett a közbenjárónak a város összes ügyeit s azok viszonylatait ismernie kell, mert különben félszeghelyzetbe juthat, mi sem közbejáró, sem a város szempontjából nem kívánatos. Féltékenységről szó sem lehet, mert ha valamely ügyben valakinek igénybevételére vagyok utalva s ez eredménynyel jár, azt rögtön nyilvánosságra hozom g megköszönöm s ezt teszi a város tanácsa is. Volt eset reá, hogy ily segítséget épen Beök Ivánnak a közgyűlésen külön felszólalásban megköszöntem. Épen ezáltal is fentartani és szaporítani akarom a város barátainak és jóakaróinak számát. Azonban igénybe is vettük képviselőink támogatását, ugy emlékszem : az egyetem, a Duna—Tisza-csatorna, a városi kölcsön stb. ügyekben, szóval: a legfőbb fontosságú, mondhatni országos ügyekben. Támogattak is. Ahol szükséges lesz, igénybe vesszük ezután is s bizonyára támogatni fognak ezután is, mert a cél: a város javára való összhangzatos együttműködés. Amit Bánffy báró ur a város hatóságának ez eljárásában „Önző egyéni érdekekről" beszél, azt bizonyára S maga sem hiszi el. A trónörökös és a választások. Egy sportsmann, aki jelen volt a csütörtöki bécsi lóversenyen, irja a következőket: A hadseregi nagy akadályverseny startja előtt volt. Ferenc Ferdinánd lejön az udvari páholyból levezető lépcsőn, egy fiatal osztrák arisztokrata eléje megy és a következőket mondja neki: — Kaiseriiche Hoheit, ich habe soeben vom Zichy János eine Depesche erhalten, worin er mitteilt, dass bis 2 ühr 217 regierungsfreundliche Abgeordnete gewáhlt wurden. (Császári fenség, Zichy Jánostól épen most kaptam táviratot, amelyben tudatja, hogy két óráig 217 kormánypárti kép- • viselőt választottak meg.) A trónörökös mosolyogva, udvariasan köszönte meg a hirt, de fájdalom, hogy mit felelt, azt már nem hallhattam. A király elutazott Boszniából. - Bécs ünnepélyes fogadtatásra készül. A király boszniai utjának kétségtelenül megvan a nagy eredménye. I. Ferencz Józse) a saját személyében meghódította a boszniaiak és különösen a mohamedán-rétegek szeretetét, ledöntötte azt a választófalat, amelyet az adminisztráció közéje ós a mohamedánok közé emelt. Az uralkodó tegnap a Pasin Brd crőditvényeket szemlélte meg. aztán Ilidzse fürdőhelyre rándult ki, megtekintette a Boszna-forrást, amelyet ebből az alkalomból Ferencz József-forrásnak neveztek el, A királyi kirándulás nagyszerű népünnepségekkel, báránysütéssel, parasztlakodalommal és kólótáncoiással volt összekötve. Egy horvát és egy szerb pár kelt egybe és ha eleintén kicsit feszes volt is a lakodalom, mégis a sok étel-ital hatása alatt a násznép lassankint egészen fölvidult é& csakúgy énekelt, táncolt, ugrált és hemporgett, mintha nem is érezné magán az ősz uralkodó tekintetét, aki busásan megjutalmazta a két fiatal nász-párt. Akik a király közvetlen közelében vannak, azt mondják, régóta nem látták ilyen derűsnek, elégedettnek az ősz monarchát. Az uralkodó egyébként a leányának, Mária Valéria főhercegnőnek küldött távirataiban is megjegyezte, hogy fiatalabbnak érzi magát, amióta Szerajevó falai között tartózkodik. A király táviratot küldött Kállay Benjámin volt közös pénzügyminiszter özvegyéhez és boszniai látogatása alkalmából kegyelette. emlékezik meg Kállay érdemeiről. Szerajevóból jelentik: Őfelsége szerajevói látogatása alkalmából számos funkcionárius, férfiak és nők, akik az ünnepélyek rendezésében közreműködtek, illetve a rend fönntartása körűi érdemeket szereztek, értékes emléktárgyakat kaptak. Egy másik távirat jelenti: Őfelsége a május 30-iki nagy felhőszakadás által károsult Travnik es vidéke lakosságának háromezer koronát adományozott. Mosztárból jelentik, hogy a király elutazott Szerajevóból és Mosztárba érkezett. Az uralkodó szállására hajtatott, útközben mindenütt katonaság állt sorfalat és óriási néptömeg várta. Negyed ötkor tovább utazott a király Bécs felé. Minden állomáson hódoló küldöttségek fogadták és ünnepelték. Bécsből jelentik: Nemnayer polgármester fölszólitást intézett a bécsi lakossághoz, hogy őfelségét, midőn Boszniából visszaérkezik, nagy tömegben fogadja a pályaudvaron és az utcákat és a házakat lobogózza föl.