Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-24 / 28. szám

1910 junius 24 DÉLMAGYARORSZAQ 5 meg, nehogy kellemetlensége legyen annak az áldott embernek, aki kenyeret adott. Itt olvastam tegnap reggel a Kúria döntését. — Milyen érzelmekkel fogadta az itélet megsemmisítésének a hírét? — Azt mondhatom, vegyes érzelmekkel. A felmentés után el voltam készülve arra, hogy ezt az ítéletet megsemmisíti a Kúria. Leszámoltam magammal és a legrosszabb sorsra is elkészültem. Mégis, amikor valóra vált sejtelmem, bizony elszorult a szivem. Újból elölről kezdődik a vesszőfutás. Később megnyugodtam. Bűnhődnöm kell, börtönben a helyem. Nyomban csomagoltam és délben vonatra ültem. Az volt a szándékom, hogy Decsy Géza dr ügyvédet felkeresem és tanácsot kérek tőle, azután jelentkezem a főkapitányságon. De a pályaudvaron elfogtak. így is jó. Most már tudom, mi a jövőm és nyugodtabb vagyok. Igaz, hogy akkor is megnyugodtam volna, sőt jobban éreztem volna magam, ha a Kúria jóváhagyó határozatával fejeződik be az ügyem. — Tudja-e, hol van Mariska? — Ne is kérdezze. Becsületszavamra mondom, hogy erkölcsi és fizikai undort érzek iránta. Elmúlt a régi vak szerelmem, amely gyilkosságba hajtott, amikor Szabadkán elkövettem azt a baklövést. . . — Hogyan? — Azt a baklövést, azt a hibát, hogy Haverda Boldizsárnét megöltem. A szekrényjelenet után meggyülöltem azt a nőt. — És most bánja, hogy ezért a nőért bűnbe esett? — Már késő! Az egész gyilkosság ma már ugy tűnik föl előttem, mint egy rémes vízió. Homályos körvonalakban többször megjelenik előttem az esemény képe. Nem beszélgethettünk tovább, de Jánossynak van még mondanivalója. — írja meg, kérem, hogy nem igaz az a hir, mintha én zsaroltam volna az embereket. A főtárgyaláson kérni fogom Lengyel Zoltánhoz intézett leveleim felolvasását, abból kiderül, hogy nemcsak nem zsaroltam az ügyvédet, hanem még el sem fogadtam azokat az összegeket, a melyeket az iroda utián nekem juttatni akartak. Az se igaz, hogy Haverdától pénzt fogadtam el. Az ügyészségen. Déli félegy órakor három egyfogatú bérkocsi hajtatott ki a főkapitányság udvaráról: a bünpör szereplőit vitték az ügyészségre. Haverda Mariska, még mielőtt a kocsiba szállt, lelkére kötötte a körülötte levőknek, hogy még ma küldjenek neki pénzt és ruhát. Vojtha és Jánossy rezignáltán néztek a kocsiba. Az ügyészségen a három bűnöst Bálás Elemér dr királyi ügyészhez vezették, aki elrendelte, hogy vizsgálati fogságba helyezzék őket. * A szegedi ügyészség intézkedései. A szegedi királyi ügyészség vezetőjét, Szapár Józsefet, tegnap délután értesítették hivatalosan a Kúria Ítéletéről. Az ügyész azonnal megkereste a budapesti államrendőrséget, hogy a vádlottakat tartóztassa le. Ma hajnali három órakor kapta az ügyészség vezetője az első letartóztatásról a táviratot. Ebben az államrendőrség jelentette, hogy Jánossy Aladárt tegnap éjjel őrizet alá helyezték. Szapár dr a mai nap folyamán is több megkeresést intézett az államrendőrséghez, ahonnan ma déli egy órakor jött a hivatalos értesítés a szegedi királyi ügyészséghez, hogy a délelőtt folyamán Haverda Mariskát és Vojtha Antalt is letartóztatta a rendőrség. A letartóztatásról a budapesti királyi ügyészség is táviratban értesítette a szegedi ügyészséget. A vádlottak letartóztatására vonatkozó intézkedésekből megállapítható, hogy Haverdáék kézrekeritése egyedül a szegedi királyi ügyészség vezetőjének, Szapár József dr-nak as érdeme. Szapár különben a tegnapi és a mai nap folyamán értékes jelentéseket kapott Vojtha Antal és Haverda Mariska utazásairól a szabadkai és hódmezővásárhelyi rendőrségtől. „Szapár József doktoré az érdem." A szegedi jogászközönség egyik legelőkelőbb tagjától, akinek a jogismeretéhez kétség nem férhet, kaptuk az alábbi jellemző sorokat: „Aki a joggal ismerős, az előtt nyilvánvaló lett, hogy amint a Kúria megsemmisítette a szegedi verdiktet ós a budapesti törvényszéket delegálta, a vádlottak letartóztatását a budapesti királyi ügyészségnek kellett volna kezdeményezni, mert a szegedi királyi törvényszék, a szegedi királyi ügyészség hatásköre megszűnt. Tény azonban az, hogy a budapesti királyi ügyészóg csak a mai napon vette kezébe az ügyet, akkor, amikor a szegedi királyi ügyészség vezetőjének, Szapár József dr-nak intézkedésére már mincl a három vádlott rendőrkézen volt. Dicséretre méltó tény, hogy a szegedi királyi ügyészség vezetője a saját, felelősségére ugy a tegnapi, mint a mai nap folyamán a legszélesebbkörü intézkedéseket megtette a vádlottak kézrekeritése céljából. A budapesti királyi ügyészség még a mai nap folyamán is a letartóztatott Jánossy Aladárra vonatkozólag a szükséges intézkedést a szegedi királyi ügyészségre hárította. Tehát dacára annak, hogy a szegedi királyi ügyészség vezetőjét kötelesség e tekintetben nem terhelte, mégis az ő intézkedése folytán tartóztatták le a vádlottakat. Ha Szapár József dr a saját felelősségére nem tesz sürgős intézkedést a vádlottak letartóztatására, vaijon mikor, vagy egyáltalán sikerült volna-e kézrekeriteni a vádlottakat? Kétségtelen tehát, hogy a vádlottak letartóztatása egyedül Szapár József dr-nak, a szegedi királyi ügyészség vezetőjének az érdeme." Halál a király vonata alatt. — Agyongázolt csendőrtizedes. — Csak ma derült ki, hogy tegnap délután a király vonata egy, a királynak tisztelgő csendőrtizedest borzalmas mádon agyongázolt. A megdöbbentő szerencsétlenségről és annak részleteiről a következőket jelentik Nagymarosról : A királyi különvonat Bécsből Budapest felé való útjában tegnap délután fél hat órakor érkezett Nagymarosra. A pályaudvaron nagy, üdvözlő néptömeg várta a királyt. A nagymarosi csendőrség is teljes díszben kivonult az állomás elé Galgóczy György csendőrtizedes és Galambos csendőrőrmester vezetésével. Mikor az udvari különvonat berobogott a pályaudvarra, lelkes éljenzés fogadta az uralkodót, aki megjelent kocsijának ablakában, hogy megköszönje az ovációkat. A tisztelgő csendőrség két vágány között, a király kocsija előtt állott sorfalat. Ekkor messziről a Budapestről közelgő személyvonat jelzőfüttye hallatszott. A harmadik vágányon pedig egy tehervonat haladt kifelé az állomásról. Abban a pillanatban, amikor a budapesti vonat beérkezett, kellett elindítani a király vonatát. A csendőrök a két haladó vonat között mereven álltak, kezüket folyton tisztelgésre emelve. Galgóczy csendőrtizedes közvetlenül a vágány mentén állott. Mikor az udvari vonat gyorsvonati sebességgel elrobogott Galgóczy mellett, az éljenző közönség ajkára fagyott a kiáltás. Az udvari vonat utolsó kocsijainak egyike elkapta a csendőr tizedes kiálló puskaszuronyát, Galgóczy megcsúszott, megtántorodott és a robogó vonat elé esett, amelynek utolsó kocsija épen a csendőrtizedes fejéu haladt át. Leírhatatlan pánik tört ki a közönség közt. Odarohantak a földön fekvő csendőrhöz, aki leszelt fejjel, élettelenül feküdt a síneken. Nyakából sugarakban ömlött a vér és elöntötte több méter szélességben a végzetes hely környékét. — Elütötte a király vonata ! — Meghalt a király kocsija alatt! Ilyen kiáltások hallatszottak a megrémült tömegben. Galgóczy György fejetlen, véres holttestét társai emelték fel a földről. Keze még akkor is tisztelgésre volt emelve, az ujjai majdnem derékszögben, görcsösen hajlottak össze, épen ugy, mint amikor sapkájához emelte kezét, hogy megadja királyának a köteles hódolatot. Galgóczy holttestét a nagymarosi hullaházba vitték, ahonnan holnap temetik az egész község részvéte mellett. Galgóczy György huszonötéves, ambiciózus fiatalember volt, akit csak tavasszal neveztek ki csendőraltisztté. Szüleihez, akik Nagymaroson laknak, számos részvétnyilvánitás érkezett. Az uralkodó nagyon megrendült, amikor értesült a borzalmas szerencsétlenségről. Többször érdeklődött a szerencsétlenült járt csendőrtizedes családtagjai iránt, akiket bizonyára bőven fog kárpótolni azért a veszteségért, amely ilyen váratlanul és tragikusan érte őket. # Zsigmond István nagymarosi csendőrörsvezetőt, aki tanuja volt a szerencsétlenségnek, így nyilatkozott a katasztrófáról: — Sokáig nem lehetett tudni, melyik vonat ütötte el Galgóczy tizedest. Három vonat jött ós ment abban a tiz percben a nagymarosi pályaudvaron, füst volt, sok nép volt, de az valószínű, hogy az udvari vonat kapta el a puskáját. A csendőr rémesen megsérült, fejét a felismerhetetlenségig szétroncsolta a vonat. Galgóczy a király elé volt kivezényelve teljes nehéz díszben. Fiatalember volt, tavaszszal nevezték ki, akkor lett huszonötéves. A szülei élnek, egyetlen fiu, leánytestvére van csak, az Budapesten házmesterné. Ügyvéd és balSerina szökése. — Menekülés az adósságok elöl. — (Saját tudósítónktól.) Egyik előkelő fővárosi ügyvéd, Rupp Géza dr, napokkal ezelőtt eltűnt lakásáról és állítólag félmillió korona adósság hátrahagyásával elhagyta Európát. A társaságokban közismert és nagy szerepet játszó Rupp Géza könnyelműen szórta a pénzt. Az Operaház egyik legszebb ballerinájába, Kratochwill Erzsébetbe volt szerelmes, rengeteg összeget költött rá és most őt is magával vitte az önkéntes számkivetésbe. Rupp Géza dr ügyvédi irodája az Eötvöstér 1. száma alatt van, társa azelőtt Hauser Lipót dr, majd Christian dr lett. A fiatal ügyvédnek igen előkelő tekintélye volt, így képviselt néhány Eszterházy. grófot, Pejacsevich Albin grófot, az ismert sportsmant és néhány előkelő igazi vállalatot. A művészvilágban is igen jól ismerték Rupp Géza dr-t, akit hajlandósága különben is inkább vonzott a bohémek közé, mint a rideg ügyvédi hivatalhoz. Előkelő legénylakása, mely immáron üresen áll, telve legjobb modernjeink festményeivel és szobrászmüveive!. Rupp Géza dr, aki ma harmincöt éves, gimnáziumi tanulmányainak befejezése óta elegáns gavallér életet élt és családja sokszor volt abban a kényszerhelyzetben, hogy jólelkű, de végtelenül könnyelmű fiát anyagilag rendezze. Az egész fővárosban ismerték viszonyát az Operaház legszebb ballerinájálioz, Kratochwill Erzsébethez, az ünnepelt „Kratyhoz", amint a gyönyörű nőt becéző néven művészi és baráti körökben hívják. Pejacsevich Albin gróf egyik versenylovának, amely Alagon két dijat is nyert, a Kraty nevet adta. Utóbbi időben , a szép táncosnő énekelni tanult Róna Józsefnénál. Énekesnői pályára abban a reményben készült, hogy ebben a minőségében íálán inkább fogadná be övéi közé az előkelő Ruppcsalád. Mindebből most már semmi sem lesz. Rupp Géza dr Kratochwill Erzsébet társaságában e hónap 12-ón hagyta el Magyarországot- és a közeljövőben alig tér ide vissza. Költséges életmódja a hosszú évek során át egy nagy vagyont emésztett föl, amely adósságainak törlesztéseképen önfeláldozó családja fizetett ki a hitelezőknek — most pedig körülbelül uzsorásoknál, bankoknál, szövetkezeteknél, barátainál, ismerőseinél és üzletekben körülbelül félmillió korona, adósságot hagyott hátra. Több rokonát és barátját érzékenyen érinti az ő anyagi romlása, igy Pejacsevich Albin grófot, Oetl Aladárt és többeket. Nyilhegyi Rupp Zsigmond dr közjegyző, miniszteri tanácsos, az eltűnt ügyvéd édesatyja, egy újságírónak a fia eltűnéséről a következő fölvilágosítást adta: — Géza fiam csakugyan eltűnt és hogy e pillanatban hol tartózkodik, valóban nem tudom. Junius 12-én hagyta el Budapostet azzal a kijelentéssel, liogy Bécsbe megy régi vesebaja miatt konzultációra dr Bauerhez. Miután nem érkezett róla hír, utána utaztam Bécsbe hogy fölkeressem.