Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-24 / 28. szám

4 DÉL MAGYAR ORSZÁG 1910 junius 24 hogy a magyar nemzet uralkodójával békében akar élili. Ez egyszer igaza van a Vaterlandnak. A legutóbbi választások is bebizonyították, hogy a nemzet ragaszkodik a Deák-féle alaphoz, hogy nagy többségében a békés nemzeti munka hive. Az meg nem szorul bizonyitásra, hogy szereti uralkodóját. A banktárgyalás. Mint a Budapesti Tudósító jelenti, Wimmer dr, az osztrák pénzügyminisztérium osztályfőnöke, aki mint az osztrák kormány biztosa, az Osztrák és Magyar Bank főtanácsának ülésén ma délelőtt résztvett, délután visszautazott Bécsbe. A közte és a magyar kormány referensei, Papp Elek és Téleszky János államtitkárok között a bankszabadalom megújítására vonatkozólag folytatott tárgyalások ezzel egyelőre befejeződtek, de valószínűleg Bécsben folytatódni fognak. Wimmer dr tegnap látogatást tett Lukács László pénzügyminiszternél és vele hosszasabban konferált. Megtámadott mandátum. Junius másodikán három jelölt küzdött a lengyeltóti-i választókerület mandátumáért: a Kossuth-párti Kapotsffy Jenő nyugalmazott főispán, a munkapárti Iíacskovics Mihály dr. miniszteri tanácsos és a Justh-párti Ritzinger János. A választás megkezdése előtt Ritzinger visszalépett és igy a választás eredménye az lett, hogy Kapotsffyt 868 szótöbbséggel megválasztották. A kisebbségben maradt munkapárt nevében Tetétleni Ármin dr ügyvéd ma panaszt nyújtott be a képviselőházhoz, amelyben a házszabályok 71. §-a c) és d) pontjai értelmében a megválasztottnak kijelentett Kapótsffy Jenő mandátumának megsemmisítését kéri. A panasz alapja az, hogy a választási elnök, Krizsanich dr mulasztást követett el, amikor Ritzinger visszalépését kellő időben nem hozta nyilvánosságra. Amikor pedig ezt nagykésőn megtette, katonasággal vette körül az egy táborba terelt Kossuth- és Justh-párti választókat. Giesswein és a néppárt. A néppárt egyik legrégibb tagja Giesswein Sándor volt, aki a választások előtt kilépett a néppártból és keresztényszociálista programmal választtatta meg magát. A választások után a néppárt részéről visszainvitálták és több lap már közölte is Giesswein visszalépését, aki most kijelentette egy újságíró előtt, hogy eziclő szerint nem lép be a néppártba. Szerinte a két párt között alig van ellentét, a képviselőházban parallel működhetnek. A marosvásárhelyi mandátum. Székely Ferenc igazságügyminiszter két mandátuma közül a szombathelyit tartja meg. A marosvásárhelyi kerületben ennek folytán uj választás lesz, amelyen a munkapárt jelöltje Sthtoarce Gusztáv dr egyetemi tanár lesz. TÁVIRATOK Vilmos császár Ferdinándhoz. Bukarest, junius 23. VílMös német császár levelet küldött Ferdinánd román trónörököshöz, amelyben megbotránkozásának ad kifejezést az „Imparatul Trajan" hajó megtámadása miatt okozott kellemetlenségekért. Ugyanis a hajó megtámadásakor a trónörökös két gyermeke: Mária hercegnő és Miklós herceg is a fedélzeten voltak. A krétai kérdés. Szentpétervár, junius 23. Tsivolshj javaslatára ma adták át a nagyhatalmak a követségek ut ján a válaszukat, amely elutásitó volt, A hatalmak mégsem küldenek hadihajókat Kréta elé és ezt az elhatározást válaszukban hosszasan megindokolják. Konstantinápoly, junius 23. A« Itteni görögöknek az általánosan elterjedt bojkott miatt sokat kell szenvedniük. Különösen Galata és Skutariban veszélyes a görögök helyzete. Galatán a rendőrségnek is közbe kellett lépni. Több törököt letartóztattak. Gryparis görög követ felszólalt a portánál a görög bojkott következtében kárt szenvedett honfitársai miatt. Konstantinápoly, junius 23. Achi Tchelebi (Bilajet Adrianopel) görög püspöki bikárt letartóztatták. A patriarcha protestált a letartóztatás ellen. Összeesküvő tisztek Szerbiában. Belgrád, junius 23. A „Narodni List" irja, hogy az összeesküvő tisztek ultimátumot küldtek Péter királynak. Ebben azt mondják: A kormány köteles minden fontos kérdést az összeesküvő^ tisztek elé terjeszteni. Hadügyminiszterré csak azt lehet kinevezni, akit az összeesküvő tisztek erre alkalmasnak találnak. Az ultimátum következtében a hadügyminiszter lemondása küszöbön áll. Haverdáékaí letartóztatták. — Mariska és Uojtha Jelentkeztek. — (Saját tudósitónktól.) A Haverda-pör három szereplője együtt ül már a budapesti államrendőrség fogházában. Haverda Mariska és Vojtha Antal, akik tegnapelőtt még nyugodtan üdültek a tei}ger melletti Növi-ban, tudomást szerezve a Kúria döntéséről, ma önként jelentkeztek. A szerelmes pár avval okolja meg ezt a lépést, hogy biznak ártatlan voltukban és meg vannak győződve arról, hogy újra föl fogják menteni őket. A rendőrség természetesen mindkettőt előzetes letartóztatásba helyezte. Uojtha telefonál. Ma délelőtt féltizenegy órakor megszólalt Krecsányi Kálmán detektivfőnök telefonja. A detektivfőnök füléhez vette a kagylót ós a következő szenzációs jelentést hallotta: — Halló, itt Vojtha Antal beszél. Tegnap olvastam Haverda Mariskával az újságokat Noviban és értesültünk róla, hogy a Kúria megsemmisítette a szegedi esküdtbíróság ítéletét. Azonnal vonatra ültünk és ma reggel érkeztünk Budapestre. Kérem, tanácsos ur, adjon tanácsot» mit tegyek ? — Honnan beszél, — kérdezte Krecsányi. — Az mellékes — válaszolta Vojtha — az Üllői-ut 41. alatt szálltunk meg ; mit csináljunk? — Jöjjenek be a főkapitányságra és jelentkezzenek. E beszélgetés után alig telt el öt perc, gummitalpu fiakkeren már megérkezett Vojtha egyedül. A detektivfőnök azonnal bevezette Tóth János kapitányhoz, ahol Ycjjtha Antal mindazt megismételte, amit telefonon mondott. — Nincs okunk bujdosni, — mondta — azért jelentkeztünk. Ekkor már megérkezett a rendőrséghez Sélley Barnabás ügyész végzése, amely utasítja a rendőrséget, hogy Jánossy, Vojtha és Haverda Mária tartózkodási helyét kikutassák és bárhol vann ak, letartóztassák. A letartóztatás. A bünügyi osztály helyettes vezetője ekkor fölhozatta Jánossy Aladárt, aki tudvalevőleg még az este jelentkezett és ekkor a két férfi egymás mellett állt. Az egyik, Vojtha, rá se nézett Jánossyra, aki viszont gúnyos, kárörvendő tekintettel mérte végig Vojthát. Tóth János kihirdette előttük az ügyész átiratát és előzetes letartóztatásba helyezte őket. Eközben egy újságírónak Vojtha a következőket mondotta: — Nagyon örülök neki, hogy a Kúria megsemmisítette a szegedi ítéletet. A szegedi esküdtbíróság ugyanis a beismerésben lévő Jánossyval együtt mentett föl minket is és ez nem volt jó. Mindenki azt hitte, hogy az esküdtszék velünk is kegyelmet gyakorolt. Ahová mentem, mindenütt ujjal mutogattak rám, állást sehol nem kaptam és éhen kellett volna halnom. Most legalább ki fog tűnni, hogy nekem semmi részem nem volt a gyilkosságban. Azt mondhatom, hogy Mariska is örül a Kúria döntésének. Mikor a kihallgatás véget ért, azonnal elküldött Krecsányi két detektívet Haverda Mariskáért, Haverda Mariska. Pontosan tizeukét órakor vitte be két detektív Haverda Mariskát a főkapitányságra Vele volt Lengyel Zoltán irodavezetője. Nagyon rossz színben van, sáppadt, megviselt Hosszú kék utazókabát van rajta, kék szoknya alatta. Fején kas-alaku, virággal díszített szürke kalap. Arcát fehér fátyol takarja. Majdnem futva ment az egyfogatú kocsiból a kapu alá és sietve ment föl a lépcsőkön. Mikor Tóth János elé lépett, rettenetes hisztérikus rohamot kapott. Sirt, jajgatott, haját tépte, tördelte kezét, átkozódott, majd pedig a kis fiát emlegette. Csak nehezen tudták lecsillapítani. Ezután kihirdették előtte a letartóztatási végzést. Haverda egy újságírónak ezeket, mondotta: — Noviban olvastam a hírt és borzasztó hatással volt reám. Elájultam, alig tudtak eszméletre téríteni. A közönség nem is tudja, milyen rettenetes izgalom nekem, hogy most negyedszer hurcolnak eg-y ilyen szörnyű bűntény végtárgyalására. Egyedül utaztam a tengerhez, de a magány nekem elviselhetetlen volt, elhozattam tehát Vojthát és feleségét. Azonban Vojthánénak, aki óvónői állásra pályázott a fővárosba, Budapestre kellett utazni. Ezért voltam egyedül Vojthával. Jánossy boldog. Jánossy tegnap még nagyon gyűrött volt és fáradtnak látszott. Ma reggelre azonban nagyon megváltozott. A rendőrség nem tudott vele egyebet tenni, minthogy őrizet alá helyezte és a rendőrlegénység őrszobáján vetették meg a fekvőhelyét, amely keményebb a Török-utcai régi finom, ruganyos, selyemtakarós ágynál, de puhább a szegedi börtön pricscsónél. Egyszerű vaságy, keményen töltött szalmazsákkal, amelyet durva szövésű lepedő takar, a párna lószőrrel tömött. Jánossy meg volt elégedve. Éjfélután egy órakor gondosan levetkőzött, ruháját összehajtogatta és lefeküdt. Az ágyban még kis ideig beszélgetett a rendőrökkel. — Megnyugodtam egészen. Most legalább ismerem a helyzetemet. Eddig mint egy kivert eb kóboroltam és soha sem tudtam, mi szakad reám a következő órában. Amikor felkelt, mosdóvizet kért, nagy gonddal megfésülködött. Gyér haját feje jobboldalán elválasztotta, a hosszabb szálakat szépen elosztva bal felé fésülte, bajuszát, amely angolosra nyirott, kikefélte és felöltözködött. Szépen vasalt sötétkék ruhát visel. A gallérja magas, divatosan lehajtós, hófehérre mosott, fényesre vasalt. A nyakkendője apró fehér pettyes, sötétkék alapszínű. A cipője vadonatúj amerikai gyártmány. A gyilkos kóborlásai. Egy újságírónak alkalma volt arra, hogy mintegy negyedóráig beszélgessen Jánossyval. Jánossy elfogultság nélkül, nagyon bőbeszédűen mondja el, amit el akar mondani. — Mikor tudta meg a Kúria megsemmisítő határozatát ? — Ne itt kezdjük kérem — válaszolta. Jánossy most is előre megfogaímazza — ugy hirtelenében — a mondanivalóját és nem engedi, hogy kérdésekkel megzavarják a konceptusában. — El kell mondanom — folytatta — fölmentésem óta átélt izgalmaimat, szenvedéseimet, kálváriámat. Gyorsan elhadarja a már közismert dolgokat, — Amikor elhagytam a szegedi törvényszék palotáját, teljesen elhagyatottnak éreztem magam. Senki sem volt mellettem. Mindenki elhagyott. Ezt nem is csodálom. Végre is gyük03 vagyok. Amikor elmondotta vándorlását Szeged, Szabadka és Budapest között, végre a sorrendet nem zavarja a kérdés : — Mit csinált azután, hogy kitiltották Budapestről ? — Kóboroltam éhesen és állást kerestem. Bejártam vagy nyolc várost. Voltam Vácott, Nógrádverőcén, Pozsonyban, majd más irányt választottam és igy eljutottam Hontmegyébe, ahol egy nagyközség jegyzője megszánt c* mint segédjegyzőt alkalmazott. Arra kért csak, hogy a községben ne használjam a nevem. Márjássy János néven éltem három hét óta a községben, amelynek a nevét nem mondom