Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-23 / 27. szám

!, évfoíyam, 27. szám Csütörtök, június 23 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám 1=1 Fudapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ,-3 Városház-utca 3. szám cnn ELŐFIZETÉSI AR SZEÚ£3£N: egész évre . H 24'— félévre . . . K 12'negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2'Egyes szám ára 19 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre. K 28'— félévre . . . R negyedévre . R V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 lilléí 14-— 2-40 TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 ra Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A király. Késői tavasz pompájában ragyogva, szokatlan örömmel fogadta ma az agg uralkodót ifjú Budapest. A nagy Habsburg, fejedelmek legkiválóbbja, kiengesztelődve megtért újra magyar székvárosába, hogy az egész világon becsült, meg nem rokkant férfiasságával szinte történelmi színezetet, ünnepi jelleget adjon a szombaton megnyíló országgyűlésnek. Lélekemelő, fenséges dolog, hogy amerre I. Ferenc József fogata elhaladt, a fényárban uszó utcákon az iíjuság állott sorfalat, az a fiatal nemzedék, amelyért most munkába kezdünk, amelyre gyümölcsös nyárnak kell elkövetkeznie, mert igy akarjuk, együtt a nemzet és a király. Intelligens, tiszta kék szeme Ferenc Józsefnek bizonyosan még jobban földerült, mikor, mint a tavasz szimfóniája, hangzott feléje az éljenkiáltás és harmóniája szivének alighanem teljesen helyreállt. Ismét alkalma van meggyőződni arról, hogy a magyar népnél érzőbb, melegebb, becsületesebb és józanabb fajta alig él a föld kerekén. Hogy ezt a népet szeretnie érdemes. Ezért szívesen áldozhatja öreg napjainak csodálatosan kitartó munkásságát. Majd meghalljuk nemsokára a trónbeszédet. Hosszú, sivár esztendők után a trón szava uj dokumentuma lesz annak az igazságnak, hogy önzetlen, hivatott államférfiak minden körülmények között fönn tudják tartani azt az összhangot, azt a megértést az ország és fejedelme között, amely megértés a munkát bearanyozó szivárvány. Ezúttal aligha lesz a trőnbeszéd egyszerű formaság. Ha igaznak bizonyulnak a hirek, amiket tudunk róla, meg fog emlékezni az a nemzet életének minden megnyilvánulásáról. És hivatalos formában, minden körülötte élősködő rágalmat agyonsújtva, el fog hangzani a király ajkáról az a várvavárt, nagyszerű fogalom, hogy általános választójog. Az állam legfőbb embere kijelenti, hogy jogot kell adni az állam legelnyomottabb embereinek. Megnyugtató és fölemelő tudat ez. Hogy a jelszavak szélhámosai, a tömeg nemes érzéseit öncéljaikra kihasználó hazafias demagógok nem vethetnek többé gáncsot a korszakos reformnak és a királyi jóakarat megnyilvánulását munkátlanságtól pohos testükkel el nem torlaszolhatják. Igazi magyar férfiak állnak már Ferenc József trónja mellett. Csodákat beszélnek egyes orvostudósok arról, hogy a király szervezete milyen erőteljes. Bámulva konstatálták az udvari orvosok nemrégiben is, a boszniai ut előtt, hogy Ferenc József hatalmas fizikumán a fáradtság, az öregséggel járó megrokkanás legkisebb jele sem mutatkozik. A király idegei épek, ereinparányi elmeszesedés sem látszik. A természet kegyelméből tehát valószínűleg élni fog még sokáig, Magyarország örömére. Mégis kétszeres kötelességünk agg korára való tekintettel, hogy boldoggá és vidámmá tegyük ittvaló tartózkodásának napjait. Nemcsak a külsőségekben, hanem abban is, hogy a munka első napjai a parlamentben legyenek komolyak, méltóságteljesek. Nem ajánlatos tehát, hogy a munkátlanságnak néhány még ki nem irtott alakja az uj országgyűlés kezdetét megzavarja. Az obstrukció fenegyerekeiről ugyan alig lehet föltételezni, hogy az első ülések idején botrányt ne provokáljanak. Ám az is kétségtelen, hogy az imponáló többség torkukra forrasztja a szót. Mert az egészséges fejlődés szempontjából szükség van tisztességes ^ellenzékre, de a rendzavarókat tiirni pillanatig sem szabad. Ferenc József soha ki nem apadt, most megerősödött apai barátságát meg kell még jobban szilárdítanunk. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha ernyedetlen, összetartó lesz az a munka, amelynek proklamálására most közénk jött a király, a legtiszteletreméltóbb minden élő királyok között. Hálával és ragaszkodással eltelve várjuk a trón szavát. Meggyőződésünk, hogy az uj korszak, amely vele megnyílik, a nemzeti munka dicsőséges és eredményes kezdete és hogy tovább fog élni, férfiai többet fognak produkálni, mint amely a múlté, mint akik már számkivetve a magyar nép naiv szeretetéből. A nemzet józansága hozta, a munka szentsége hozta — Isten hozta közénk a királytKi írta Ady Endre. Finom grófkisasszonyok illatos nyájában élt immár harmadik éve Gutberger Kleopátra. Nálánál különösebb szőkeség nem akadhatott a nagy, zavaros Bécsben. A német, a morva s másfajta komteszek, baroneszek között neki lehetett legkékebb a vére, neki, Gutberger Kleopátrának, a szomorú kis szőke bakfisnak, ki nem volt komtesz, sem baronesz. A nagyon előkelő, parfümös és ostoba nevelőintézetbe miért is kellett becsempészni Gutberger Kleopátrát V Oh, miért is kellett? Miért nem nyugodhatott pöfékelő szerénységben nyíri Gutberger ¿solt urnák tízmilliója? Nem tudja és nem f°gja tudni soha senki. Emberi cselekedeteknek titka mélyen szokott feküdni az időben s i'égen elmúlott, elhasznált és elporladt véredények őrzik minden élő ember fátumát. A Gutberger Zsolt tízmilliója bekopogtatott a bécsi, előkelő, parfümös palotába és Kleopátra tegezhette a német, a morva s a másfajta grófleányokat. Azok pedig gyűlöljék ezt a bájos, szomorú, különös kis szőIjvi + 6t" Sutto§'va parázslott ez a nagy gyii» k-i mert az el6'kelfí tanitóhölgvek és urak l Kleopátra pártján voltak. A tízmillió keWuí!umillió vo,t s "ybl Gutberger Zsolt "galabh tízszer annyit fizetett Kleopátráért. ™nt a mediatizált Zcdvítz-Hoch herceg a Ki ,szeplős, köhögős princesz-leányáért. 'eopatra e zárt, rózsáskertü. bécsi palotában ez uj buta epocha halvány szimbólumának tetszett. Hiába zárkóznak el a rablólovagok címeres ivadékai. A polgári milliók nyomukban vannak mindenütt s például Gutberger Zsolt a maga porontyát akárhova be tudja vonultatni tízmilliójának ostromával. Ezt jelentette Kleopátra, A finom grófkisasszonyok sok mindent beszéltek. Az egyik borzongva mondotta el ama gyanúját, hogy Kleopátra nagyapja még zsidó volt. Magyar marhakereskedőknek sejtette a Gutbergereket egy horvátországi furcsa nevü, tarkavérü baronesz. — Nem, nem, — tiltakozott egy kopott, magyar gróf-katona protekciós leánya. — Én hallottam a Gutbergerekről. Valóban izraeliták voltak valaha ők. Ám a Kleopátra anyja már vérbeli római katolikus. Egy koldus skriblernek a leánya, aki nem él már. — De hogy lehet olyan gazdag ilyen rongy népség! — sipította Zedvitz-Hoch kisasszony. Hogy lehet? Hogy lehet? Éjszakánként ezt kérdezgették nyíri Gutberger Zsolttól is a milliók. „Mert nem is lehet másképen", így válaszolhatott verejtékezve özvegy nyiri Gutberger Zsolt. A nagy bankók pedig hallgattak. Néha talán vérvörös fényt löveltek. Bolond, könnyelmű, rajongó zseniális fickók föltámadt szivlángja, újra megindult szivvórzése tört ki a bankóból. Ezek a haszontalan fickók valaha muzsikáltak, drámát, verset, regényt írtak; szobrot faragtak, képet pingáltak. Többnyire elrongyolva pusztultak el, hogy hadd növekedjék a Gutberger-vagyon. És növekedett is. Mint a vámpír, aként vetette magát e vagyon a müvész-szivekre. És e vértáplálékért áldozni is tudott. A Kleopátra anyját azért vette el nyiri Gutberger Zsolt, mert hatalmas regényeket irt a Kleopátra nagyapja. E regények mellett szinte éhen pusztult. Ám bizonyos volt, hogy valamikor kellenek e regények, vagyont hoznak, ha bölcs kezekbe kerülnek. És Gutberger Zsolt nőül vette a Kleopátra anyját. A regények behozták a százezreket és Kleopátra anyja, adván két fiút s egy leányt a Gutberger-millióknak, szent kötelességtudással, korai sorvadásban elhalt, miután szivén át beleöntötte zseniális, haszontalan, regényíró apjának a vérét a Gutberger-véredényekbe. Azóta árnya visszajár e kora sorvadásban elhunyt némbernek s nyiri Gutberger Zsolt nem tudja lebírni ezt az árnyat. Az egyik fia, a huszártiszt, sok kedves, de ártalmas gyalázatosság és szigorú apai átok után elpusztult valahol Afrikában, az idegen légióban. A másik fiu még rettenetesebben járt. Versekkel, tárcákkal könyörgi sorba a lapredakciókat. Boldog, ha neveletlen, borzas skriblerek szent közelségébe juthat. A huszártisztet elsiratta nyíri Gutberger Zsolt. A züllött élőről azonban tudni sem akar. Nincs neki már senkije, csak Kleopátra, aki harmadik éve él immár Bécsben finom grófkisasszonyok közt és a reménysége egy koronának, mely hétágú s melvbez annvi