Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-21 / 25. szám

1910 junius 19 DÉLMAGYARORSZÁQ 21 tunk arra, hogy a nemzetet szolgáljuk becsüle­tesen, ép olyan hiven fogjuk tudni kötelessé­günket is teljesíteni és megfelelni a nemzet várakozásának. Midőn én a, magam és társaim nevében tá­mogatáitokat és barátságtokat kérem, biztosi­talak benneteket arról, hogy mindig nj ilt és őszinte szóval fogunk hozzátok fordulni. (Éljen­zés.) De kérjük tőletek is, hogy, nyiltan és őszintén mondjátok el mindén kiyánságtokat és panasztokat és mi kötelességünknek fogjuk tartani annak megfelelni. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Tisza István gróf beszéde. Ezután Tisza' István gróf emelkedett föl élénk ovációk közben szólásra és a követ­kezőket mondotta: Tisztelt értekesiet! Győztes csatából vissza­térve, tartja meg pártunk ezt az első értekez­letét. Es csak természetes, ha ennek a győze­lemnek fölemelő, hangulatában találkozunk ez értekezleten. Nem a győzelmi mámor, az el­bizaködöttság veszélyes lelkiállapotában. Én azt hiszem, ;mi sokkal jobban ismerjük a szerencse forgandósásrát, semhogy ne tudnánk, hogy a férfiúnak sem csüggedni, sem .elbizakodni nem szabad soha. De igenis a hazafias öröm érzeté­vél, a hazafias lelki megelégedés állapotában jöhetünk össze; nem azért, mert nekünk mind­nyájunknak egyénileg elégtételt szolgáltatott a nemzet, — . ez mellékes, — de azért, mert a nemzet mostani bölcs elhatározásával meg­nyitotta a tért azon üdvös, hasznos, hazafias politikai, irány sikeres szolgálatára, amelytől való eltérés kockáztatta a jövőt. Mi láttuk mindazokat'a veszélyeket, amelyek elénk tor­nyosultak a, közelmúltban. Csak természetes, ha a megelégedés, az öröm és az isteni gond­viselés iránti hála. érzetével fogúnk a munká­hoz, amikor1 a nemzet végre ler.akta. a tartós, átgondolt magyar nemzeti politika alapjait és mégadta annak eló'fpltételeit. (-Élénk tetszés.) (Justh és Apponyl bírálata.) Tisztelt uraim !- Nem újság a mi közéletünk­ben, de mégis bizonyos sajnálattal konstatálom, hogy a magyar ellenzéknek az a kicsinyes szo­kása, hogy minden választás után — kivéve azt az egy választást, amely az ő javukra dön­tött — kétségbevonják a választás eredményének korrektségéi, sajnálattal: konstatálom, hogy e-ki? csinyes jelenséggel találkozunk. És: még. az el­lenzék kiváló, komoly, elismerésre és tiszteletre­méltó vezéralakjai is a választás eredményét a helytelen, az inkorrekt harci fegyvereknek akarják tulajdonítani. Már korábban Justh Gyula, most pedig Appönyi Albert gróf is a vá­lasztási visszaélések szokásos szólamai közben igen értékes vallomást tett. Azt mondta.ko­rábban már Justh Gyula-, ismétli most talán más tónusban — ez már az egyéniségtől függ — Apponyi A1 be;rt . t, • barátunk, h.ógy..a=<válaaz­lejönni. Dühösen csapja jobbra-balra, érzi, hogy nyomul a gyürü a húsába. . Most a bányász is beéri, megragadja hátul a nyakánál, a fülébe ordít, húzza, rántja visszafelé. A költő le akarja rázni magáról, szabadulni, menekülni akar • • • Fölháborodá­sában beszélni se tud, hátracsapja a lám­pást ... De hiába, Eskil erősen fogja,. húzza, a lámpás csak a csizmáját érte. Most megfordul, mert érzi, hogy végeznie kell azzal az emberrel,, azzal az öreg gonosz­tevővel. Olyan hirtelen fordult meg, hogy kiszabadult a nyaka az Eskíl tenyeréből, csak kabátjának rongyai maradtak ott. — Kutya, sziszegi,. hogy mersz . . te mersz engem..'. Öklével az Eskíl fejére akar sújtani,, de csak az. előretartott lámpást zúzta össze. Sötétség. Most. derekán két vékony erős kar szorí­tását érzi, de csak szabadulni akár, rúgja a bányászt. Hirtelen elveszti lába alól a földet, s másik, pillanatban meg,ott fekszik a föl­dön, Roppant fájdalmakat érez, de csak föl akar ugrani. A bányász karjai szorosan a nyaka köré fonódnak, arcában érzi a komisz, bagőszagu lehelletet, a bányász lihegesét, Csak. nem adja meg magát. Lábait.szétter­peszti, kezével a másik ember oldalát mar­kolj», szorítja, ahogy a durva ruhán át tudja. ~ Vissza.,,. az istenedet.,..rám bíztak... lihegi Eskíl és már húzza is visszafelé.: — Kutya ... kutya, hörgi Lejónhuvud, en­gem..,. mered... mersz... és ágyékon rúgja a bányászt. A költő most másodszor zuhan a nyirkos tásoknál az intelligencia elfordult tőlük. Hát hiszen a magyar intelligencia, hála istennek, tud vezetni, ha akar és láttuk és éreztük, hogy a magyar intelligencia ez alkalommal akart és tudott vezetni egész szellemi és erkölesi erejé­nek latbavetésével. És aki végigküzdötte ezt a választási küzdelmet, láttuk azt a nagy fordu­latot, amely a magyar nép színe-javánál beállott a magyar nép azon rétegében, amely anyagi és szellemi függetlenség és intelligencia dolgában a legmagasabb mértéket megüti; amelynél csak­ugyan semmi más :nem hathatott közre, minta meggyó'ződésnek a helyesebb útra térése.^ame­lyet igen nagy mértékben, mondhatni kizárólag a mi igen tiszteit politikai ellenfeleink kormány­zati sikereinek lehet köszönni. (Ugy van.! 'Úgy van ! Tetszés, éljenzés és taps.) Tisztelt uraim ! A magyar intelligenciának az eitántorodása a helyes útról és a megingása okozta az 1905-iki vereséget és a magyar intel­ligencia visszatérése a helyes útra okozta min­denekfölött a mostani sikert. (Élénk helyeslés.) (A nemzet akarata.) Kijelentette a nemzet, hogy a nemzet és ki­rály közötti teljes összhang gondos ápolását és fejlesztését akarja. Kijelentette a nemzet, hogy szakítani akar a meddő közjogi harcokkal, sza­kítani akar a közjogi jelszavak politikájával és hozzátehetjük, hogy szakítani akar általában a jelszavak, az ígéretek, a frázisok politikájával és ahelyett azt akarja, hogy valódi, reális nemzeti politikát kövessünk. (Zajos éljenzés.) És erre a feladatra vállalkozott a mi pártunk, ezt ajánlotta a nemzetnek a megalakulásakor. En­nek a feladatnak elérésére segítségre kértünk fel pártkülönbség nélkül mindenkit, aki le tüdja vonni a tanulságot a közelmúlt tapaszta­lataiból. A nemzet széles rétegei meghallgatták a mi kérésünket. Legnagyobb sajnálatomra nem hall­gatták meg 'a politika aktívabb tényezői közül sokan olyanok, akiket, nézetem szerint nem választ el tőlünk semmi lényeges elvi különb­ség. És őszinte sajnálattal látom, hogy fennma­radnak ma is pártkeretek olyan idejüket mult program alapján, amelynek belső erkölcsi jogo­sultsága, politikai tartalma nincs. (Zajos tet­szés.) Ez talán sajnálatos körülmény, de, ezzelmint adott ténynyel, számolni kell. De azért nem szabad nekünk lemondani arról a reményről, hogy a velünk egy párton nem lévő komoly hazafias elemeknek közreműködését a mi nagy munkánkban nem fogjuk nélkülözni. Nem fog­juk nélkülözni esetleg ellenzéki oldalról, nem fogjuk nélkülözni egy nemes szempontok által vezetett megtisztultabb közéletnek vitele terén. (Helyeslés.) A mi kötelességünk az, most már tettekkel bizonyítani, hogy igenis ez a helyes irány, ez a nemzeti fejlődésnek, a nemzeti erőgyűjtés­nek, a nemzeti haladásnak valódi produktív iránya. Nekünk kel! beigazolnunk azt, hogy földre, de most rajta fekszik a felbőszült bá­nyász és két kemény ökölcsapást mér az arcába. Azután megint fölrántja, magához szorítja, ugy, hogy Lejónhuvud azt hiszi: Ez a halál. — Dög, uri dög, — szakadt ki az Eskíl torkán. Már rohanna is visszafelé, de a magatehetetlen költő test© nehéz, Eskíl öreg, kifáradt, a feneketlen sötétségben kétszer is elbukik. Föltápászkodik, karjánál fogva búzza Lejonhuvudot és minden erejéből fut, mert a járat omlik. Föl, előre. Eskíl tudja, hogy a bányából ki nem jut­hat. Csak egy ismert sziklaüreget akár el­érni. A „nyaralót". Tudta, hogy az omlik be utóljára, a gránit nehezen enged. Az utolsó két ölet már mászva tette meg. Benn volt a „nyaralóban". Lejónhuvud valahogy magához tért. Eskil ugy érezte, hogy meg se tud moccanni. Mozdulatlanul feküdtek a gránitlapon. Egyszerre kívülről, nem messze a nyaraló szájától nyögést hallottak. — Merre vagy? —' kiáltja Eskil, ahogy bírja és föl akar kelni, de nem bír. Lejónhuvud a nyögés irányába vonszolja' kimerült testét, föláll, fejét a gránitfalba veri, de mégis odébb tántorog. Érzi, hogy puhára lép, egy ember testére. — A lábam, — sóhajtja a fekvő. A költő lehajlott, kitapogatja a fekvő ember fejét, karjait és húzni kezdi ki a homoktömeg alul, a nyaraló felé. ezen az uton haladva, tudjuk a nemzet érde­keit jobban és hatékonyabban megvédeni bár­honnan jövő megtámadással szemben. Ezen a,2 uton haladva állítjuk helyre a nemzetnek, fáj­dalom, mélyen megingatott tekintélyét; poli­tikai súlyát, politikai hatalmát, hogy ezen az uton érjük el ismét azt, amit elértünk már egyszer a múltban és amit a nemzet könnyelmű elhatározással tett kockára, azt tudniillik, hogy Magyarország mint döntő faktor" szere­peljen a monarchia külpolitikájának irányításá­ban és ennélfogva a magyar nemzet mint egyik értékes irányadó tényező szerepeljen az európai ko.ncertben. (Zajos éljenzés és taps ): (A miniszterelnökről.) Tisztelt uraim! Arra, hogy ezt a célt elérjük' kitartó, következetes, fáradságot, lankadást' kishitüséget nem ismerő munkálkodásra van szükségünk. A közügynek odaadó önzetlen szolgálata önként megteremti a maga termé­szetes gyümölcsét, törvényes gyermekét, az egymás megbecsülésén alapuló összetartást és bizalmat. (A miniszterelnök jelé for.dul.va.) Mélyen tisztelt barátunk és vezérünk! Ezt a bizalmat ajánljuk fel neked, neked ajánljuk fel, mert te megérdemled ezt a bizalmat, megérdemled, mert egész közéleti működésed tanúsága annak, hogy a közügynek, a nemzet nagy érdekeinek odaadó, hiúságot, ambíciót, kicsinyes egyéni szempontot nem ismerő hü szolgája voltál, vagy és maradsz (Percékig tartó éljenzés és taps) és megérdemled ezt a bizalmat, mert ez a győ­zelem a te győzelmed. (Zajos éljenzés.) Talán az első voltál, — mindenesetre nagyon kevesen voltak veled együtt, — aki bizni mertél mára nemzetben, aki fel merted venni ezt a küzdel­met. A te érdemed, hogy felvettük ezt a küz­delmet, a te érdemed, hogy bekövetkezett ez á győzelem. (Zajos éljenzés és taps.) És én nem hallgathatom el annak a jóleső érzésnek a ki­mondását : abban, hogy ez igy van, abban, hogy a helyes politikai iránynak ez az eklatáns győ­zelme a te nevedhez fűződik, abban, hogy ez a győzelem a te kezedbe adta a hatalmat és a módot a nemzetnek eredményes szolgálatára, abban én nagy erkölcsi elégtételt látok. (Zajos éljenzés.) Mi bizunk benned ós arra kérünk, hogybizzál te is mibennünk. (Éljenzés.) Magukat okos em­bereknek tartó férfiaknál sokszor cinikus mo­solyt ébreszt az, ha valakinél azt látják, hogy bízni tud embertársaiban, de én mondhatom neked, bizalmat csak az tud ébreszteni, aki maga is tud bizni. A bizalom bizalmat s,zjil„ a bizalmatlanság szüli a gyanakvást. (Élénk tet­szés, éljenzés és taps.) Te hoztad ezt a bizal­mat felénk mai felszólalásodban is. Ez a te férfias szózatod visszhangra talál minálunk. (Élénk éljenzés.) Vezess bennünket és mi követni fogunk avval a felemelő tudattal, hogy igaz férfiú vezet bennünket igaz ügy szolgála­tára. (Hosszas éljenzés és taps.) Ilyen küzde­lemben a sikér, az isten áldása nem maradhat el. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A választások. Láng Lajos és Darvai Fülöp dr felszóla­lása után Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök megköszönte a párttagok részéről jövő bizalmat és a párt elnökévé Perezel Dezsőt ajánlja: A pártértekezlet egyhangú lelkesedéssel Perczel Dezsőt választja meg az országgyű­lési nemzeti munkapárt elnökének. Neisziáler Károly korelnök megköszöni a miniszterelnök üdvözlő és buzdító szavait és az elnöki széket Perczel Dezsőnek engedi át. Perczel Dezső elnök a következő beszéd­del foglalja el elnöki székét: Igen tisztelt értekezlett Mélyen tisztelt tag­társaink! Teljes mértékében tudom értékelni azon bizalomnak becsét, amelyet irányomban előlegezni szívesek voltatok akkor, midőn azzal tüntettetek ki, hogy a nemzeti munkapárt el­nökévé választottatok. (Éljenzés.) Nagy meg­tiszteltetésnek tekintem ezt és legelső és leg­kedvesebb kötelességemnek tartom, hogy ezért légmelegebben érzett hálámnak és köszönetem­nek adjak kifejezést. Köszönetemet fejezem ki elsősorban tisztelt és szeretett pártvezérünk irányában (Éljenzés), aki szíves volt engem jelölni, de ugyanazon melegséggel mondok kö­szönetet mindannyiatoknak azért, hogy engem erre az általam rendkívül nagyra tartott tiszt­ségre méltónak itélni szíveskedtetek. (Éljenzés.) Tisztelt tagtársaim! Nemcsak megtiszteltetés reám nézve ez A választás; átérzem, hogy ez súlyos kötelességekét, nehéz feladatokat is hárit reám. És e tekintetben csak azt ígérhetem és csak azt fogadhatom, hogy számithattok szigorú kötelességérzetemre, teljes lelkiismeretessé­gemre, de egyúttal azon komoly férfias elhatá­rozásomra is, hogy legnemesebb ambíciómnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom