Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-17 / 22. szám

14 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 juTiius 17 REGÉNY. A MILLIOMOS SÜRTfiRSA. 32 - BŰNÜGYI REGÉNY. ­Karjait kinyújtotta feléje, de kimondhatatlan bámulatára, a léány irtózattal fordult el tőle s a falhoz lapult, hogy a kedvesével való leg­kisebb érintkezést is kikerülje. Austin megborzadt a leány halálos sápadtsá­gától s szemének merev tekintetétől. A januári szél szétbontotta hajzatának fonadékait, melyek bomlott fürtökben fedték homlokát és arcát. Az. olvadó hótól; sálja s ruhája nedv.es volt. De Clement ezt észre sem vette; megkövülve csak a leánynak sajátszerű iszonynyal telt szemét nézte. — Édes szerelmem, jöjjön a szobába. Anyám is ugy aggódott ön miatt. Jöjjön Margit, látom, hogy az a találkozás túlhaladta erejét. Jöjjön édes Margit. S újból közeledett a leányhoz s ez ismét visszarettent tőle. Folyvást düledező szemekkel súrlódott végig a falon. — Ne nyúljon hozzám, Austin. Ne jöjjön kö­zel Beszennyezi magát, ha hozzám ér! Nem való vagyok én becsületes férfiú társaságába. Ne jöjjön közel hozzám! Feléje menni, karjaiba zárni s csillapító, gyön­géd, vigasztaló szókat szeretett volna neki mondani; de a leány tekintetében oly valami volt, mely leigézte őt arra a helyre, melyről nem tudott mozdulni. — Margit! — kiáltotta s követte öt. De a leány még mindig visszarettent tőle s midőn Austin keze után akart nyúlni, a leány efsur­rant mellette és szobájába sietett. — Legyen irgalmas, — mondá Margit rekedt, fojtott hangon. — Ep ugy van szükségem az emberek irgalmára, mint isten kegyelmére. Tar­tóztassa magát Clement s hagyjon el most. Holnap beszélni fogok önnel, de most hagyjon el. Távozzék, vagy én hagyom el ezt a házat. Megőrülök, ha nem maradhatok magamra. — Csupán annyit szóljon: látta ma Dunbar urat? — esengett a férfiú. A leány összeborzadt s halványsága halottas, sápádt szürkére változott. — Láttam, — mondta szünet után. — A vé­letlen kedvezett s könnyen juthattam be Dunbar szobájába. — És beszélt vele? . . — Beszéltem. — Ez a találkozás megszilárdította önt gya­nújában? Még most is hiszi, hogy atyjának gyilkosa Dunbar Henry? — Nem, felelte határozottan. Nem hiszem. Clement nagy szemeket meresztett reá. — Ném hiszi többé! E szerint a bankár ma­gaviselete moggvözte ártatlanságáról ? — Nem hiszem, hogy Dunbar megölte az én .. . szerencsétlen apámat. Leírhatatlan az a kínos szorongás, melylyel Margit e szavakat kiejtette. — Vagy beszédközben tudott meg valami kö­rülményt, mely . . . mely talán becstelenitő tit­kot rejtett magában atyjára nézve? Ez esetben félreismeri jellememet s kegyetlenül elárulja szerelmemet.. Legyen az enyém, imádott leány s ha gonosz szájú emberek ujjal mutatnak is önre, mondván: „íme egy tolvaj, egy hamisító leánya" — megvetéssel viszonoznám megveté­süket s azt ,felelem nekik, hogy nőmet oly eré­nyekért becsülöm, milyenek még a trónon is hiányzanak. • Margit szeme hírtelen könyekkel telt meg. ön nemes férfiú, Clement és én lelkem mélyéből óhajtom, bár méltó lehetnék önhöz. Ön jó és nemes szivü, de ma igazán kegyetlen irányomban. Legyen könyörületes s engedjen távoznom. Éh . megyek innen, mivel |én nem le­hetek az öné — soha! ....— Nem lehet az enyém? Miért nem, Margit? — Okát nem mondhatom. "— De kell, hogy megmondja! — kiáltotta Clement szenvedélyesén. — Nem tehetem ... . Oly okból nem, melyet soha sem szabad megtudnia. A szenvedély elragadta őt, de keblében oly tíehéz harcot vivtak bánat és szerelem, hogy alig tudta, melyik a hatalmasabb. Végre fel­tette kalapját és keztyüit kezdte felhúzni, hogy végleg elhagyja a házat. — Ön megy, Margit kisasszony? — Megyek. Isten önnel, Austin ur. A kétségbeesett férfiú arcát tenyerébe te­mette s . sziv.etrázó zokogásra fakadt, Margit száraz szemmel nézte őt. Csak ajkai vonaglot­tak görcsösen. — Miért bánik így velem, Margit? Miért oly kegyetlen hozzám? i i — Megmondom. A legmegrögzöttebb bűnös­ben is él valami lelkiismeretféle. Az enyém most ébredt fel s elhatároztam, hogy megkímé­lem önt attól a kíntól, hogy oly nőnek legyen a férje, kinek apja rovott ember. Clement merev bámulattal hallgatta a leányt, aki csendesen, szinte közönyösen mondta e sza­vakat. — Csakugyan elakar menni? — El. — Még egy szót, Wilmot kisasszony. Sokkal forróbban szeretem önt, semmint közönyös lehet­nék jövője iránt. Hova szándékozik? — Londonba. — Van pénze — annyi pénze, hogy egy ideig beérhesse vele? — Van. Megtakarítottam annyit, hogy egy darabig gond nélkül élhessek. — Ha megszorul, megengedi, hogy segélyez­zem ? — Szívesen, Austin ur. Nem vagyok oly büszke, hogy támogatását szükségemben vissza­utasítsam. — S most kocsit rendelek meg számára. Clement csöngetett s kiosztotta a szükséges parancsokat. Aztán meghajtotta magát Margit előtt, aki csakhamar könnyező szemekkel távo­zott jó barátjai házából. XXX. i. Clement Austin élete sivár és üres volt, mi­dőn néhány nappal rá, hogy Margit elhagyta a „rhénusi udvart", Londonba visszatért. Anyjával csak a viszony feloldását közié, egyebet semmit. Egy napon ujabb gyanú kelt lelkében. Margit­nak csak egy oka lehetett a Dunbár iránti hir­telen érzelem-változásnak : a milliomos megvá­sárolta hallgatását. Ennek a leánynak, ki a tisztaság s egy­szerűség mintaképének látszott, szintén meg volt a maga ára s Dunbar, áldozatának gyer­mekét, pénzzel megvesztegette. — É bűnös öntudata miatt rettent vissza tő­lem azon az éjszakán. Ez késztette őt megval­lani, hogy ő merőben jellemtelen teremtés, aki nem való tisztességes férfiú nejének. Mentől tovább gondolkodott Clement e tárgy­ról, annál határozottabban állapodott meg ab­ban a gondolatban, hogy Margitot vagy félelem vagy a pénz eszköze által késztették hallgatásra. E gondolatból, mely éjjel-nappal foglalkoztatta Austin agyát, szilárd határozat fejlődött. Mielőtt hivatalának egyhangú napimunkájá­hoz visszatér, egy feladatot akart megoldani s e feladat a, borzasztó: titok földerítése volt. Ugyanazon a napon, melyen ujabb lépésre szánta ek magát, levelet kapott Margittól, ami nem kevésbé lepte őt meg. • Ebben ismételve kijelentette a sokat szenve­dett leány, hogy Dunbar Henry nem volt atyja gyilkosa. „Bár kielégíthetné önt — úgymond — ennek a tudata s maradjon ez a titok örökre földeritlenül a földben és a földön. Isten ismeri a valóságot s kétségkívül megbünteti a tettest, mint megbüntet előbb-utóbb mindenkit, ki pa­rancsait megszegi. Bizza a gyilkost, bárhol rej­tőzzék is, isten Ítéletére s feledjen el engem s feledje el szomorú sorsomat . . ." -Ez a levél sem renditette meg Clement hatá­rozatát. — Nem, Margit, nem. Még a te szószólásod sem tántorít el czélomtól. Mit tudom én külön­ben, mily befolyások alatt Íródott az a levél. Talán kényszerítő módon maga Dunbar mondta tollba. Azonban legyen bármint, a winchesteri gyilkosság tettese hurokra kerül. Austin zsebre tette Margit levelét s egyene­sen a titkos rendőrség egyik híres tagjához ment, aki azonnal fogadta őt. A rendőrkémnek éppen nem volt fontosabb kiküldetése s igy lehetővé vált, hogy a win­chesteri gyilkosság kifürkészésének szentel­hesse idejét. — Egy csomó hírlapot kell átnéznem, hogy a részletek teljes ismeretéhez jussak, mert azt sem tudom, mennyit követtek el ez ügyben. Maga Dunbar ur is jutalmat tűzött ki a gyil­kos elfogatására, nemde? — Igen, de ez csak szemfényvesztés lehet. — Oh persze, hogy az lehet, de aztán meg nem is. Ilyesmit minden oldalról szorgosan meg kell vizsgálni. — Szeretnék segítségére lenni, mert az ügy fejlődése iránt fölötte élénken érdeklődöm. — Többet ártana, mint használna, uram, — ellenveti; Carter. — De azért szemmel tart­hatja a kémlolődés folyamát, ha kötelezi magát á szigorú hallgatásra, . Clement némaságot igéit. Két nappal e találkozás után, a kém felke­reste Austint. (Folytatása következik.) TÓTH SÁNDOR sütőmester SZEOEO, ValBNö-íér 8. síé. Az ojszegedi nyaj-alók kényelmére ugy ren­dezkedtem be, hogy a- főfasor . és- környékbeli nyaralók részére ajánlom fehér, félbarna és rozskenyeremet. Speciálisan előállított karls­bacli hétszer sültemet, úgymint reggeli és délutáni lukszus süteményeimet házhoz szál­:::: litva. — Megrendeléseket elfogad :::: Szalay Lajos, TJll^Vl8ag elite ndi zenekar a g 0 a Beöh \mmb 1. m i a 41 »QQSQaaBSSOBBSBCaDQOQQOCiOS 1 JÓZSEF Síül, Pelöfi SsöRiior-s.-uf és KonyoK-u. sarok, (loüiasmegáiló). 1 Imperátor 1 frt 50 kr, 3 drb »Irt, 6 drb 7 írt 50 kr. 12 drb 14 Irt. = 1 gyujtíkó 30 (Illír. = jen ingyen Szeged legkellemesebb tartózkodási helye a Tisza Lajos­körnt és Feketesas-utca 19-ik — szám közötti ~ • • Hajdu-feie kerthelyiség ahol mindenkor friss csápolásu kő­bányai sör és a legízletesebb ételek kaphatók. — Számos látogatást kér tisztelettel Hajdü HugŐ, vendéglős, Horváth István faiskola-tulajdonos Újszeged, Vedres-utca 5. szám. Árjegyzék Ingyen ós bármentve. TELEFON 747. SZÁM. mmmtmismmtfM^í Klonkay Modor, Szeged ponyva- és zsákköicsönző-üzlete. Kész ponyvák és zsákok nagy raktára. Saját készítésű kötéláruk nagy válasz­tékban, a legjutányosabb árban. Köíélovórtá - teíep Síeníirasí-Éfl 13. síim olfltt Irotío és raktár FeKefesas-uíca, régi ísófríéle Házban. Jónás Ernő címfestő Szeged, Mádor-utca 7. P " --Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom