Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-17 / 22. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 junius 19 szalonban kalácsot eszik. Csodálkozva néztem rá, mire ő igy szólt: „Meglepi önt, hogy én most kalácsot eszek? Nagyon éhes vagyok, ez % magyarázata". Ekkor bejött a véreb is és hangosan megugatott bennünket. Goeben ek­kor igy szólt hozzám: „Látja kérem, hogy el­ugatja a kutya a halottat ?!" Ez a kijelentés át és átjárta egész valómat. Mindjárt gyanakod­tam arra, hogy Goeben valami összefüggésben a dologgal. A vallomás további részében azt állítja Deljen kapitány, hogy Schönebeckné igen erős hatást gyakorolt ugy férfi, mint női Ismerőseire. Ás elnök : Ön Schönebecknét olvasott és okos nőnek mondta, akivei maga is szimpatizált. A tanú: Igen. Egy esküdt: Nem gondolja ön, hogy az őrnagy tudott a felesége dolgairól és némán türt? A tanú: Azelőtt nem mertem volna ezt állí­tani, de azok után, amik történtek, ezt egész bizonyosnak tartom. Ekkor Graéts kapitány nejének, Schönebeckné legjobb barátnőjének akihallgatása következik, aki a következőket vallja: December 26-ika reg­gelén félkilenc óra között rém izgatott álla­potban berontott hozzánk Goeben és sür­gősen Schönebeckékhez hívott. Már a lép­csőházban hallottam az őrnagyné sikolto­zását.. Izgatottan ült az ágyában, krétafehér volt és kezeivel a levegőben kapálódzott. Síi­kor meglátott, igy szólt: „Mit akar maga itt'?" „Hisz ön hivott engem!" feleltem én. Ekkor az ágya szélére ültem. „Hát igaz az? Kérem, ké­rem, mondja, hogy nem igaz, hogy az uram nem ölte meg magát. Az nem lehet igaz!" szólt ő. Erre azt mondtam: „Talán még nem is halt meg? Még meg lehet menteni öt." „Engedjenek hozzá, hisz én vagyok a legközelebbi hozzátartozója!" kiáltotta ő. Mindenáron ki akart ugrani az ágy­ból. Én visszatartottam és azt mondtam neki, hogy maradjon, mert még háborgatná az orvosokat. Teát hozattam neki, de ö nem nyúlt hozzá. Ekkor segédkeztem az öltözködésénél és lementünk a halotthoz. Útközben találkoz­tunk Goebennel, de ügyet sem vetett rá. Végre kocsira ültünk és hozzánk hajtottunk. Egy esküdt: Nem gondolja ön, hogy Schöne­beckné, amikor idegeskedett, csupán szimulált? A tanú: Nem. Egy másik esküdt: Beszámithatónak gondolja Schönebecknét? A tanú : Abban a pillanatban, amikor belép­tem hozzá, határozottan beszámithatatlan volt> sőt azt hiszem, hogy közel állt a megőrüléshez" Ugyanezt mondta Goeben is. Ekkor a vádlott házaséletére vonatkozólag intéz hozzá az elnök kérdéseket és a nyilvános­ságot kizárják. Elmondja a tanú, hogy ő hallott egyes pletykákat Schönebecknéről, de ő semmit sem adott ezekre és jóban volt a vádlottal. As elnök: A többi tisztnék tartózkodóbbak voltak ? A tanú: Azt nem tapasztaltam, ' mert több­ször láttam őket Schönebeckék házában. Az elnök: Hogy viselkedett a tett után a vádlott a lakásában ? A tanú: Egész nyugodtan. Apatikusan ült a pamlagon és kért, hogy minél tovább nála maradjak. Ilyenkor sokat beszélgettünk. Az elnök: Mintha mondta volna önnek, hogy az utóbbi hetekben igen jól élt a férjével. A tanú: Az utolsó negyedévben, mondta ő. Megkérdeztem, hogy talán valami családi per­patvar lesz az öngyilkosságnak az oka? Ő azt felelte, hogy őmiatta sohasem lett volna öngyilkos. Az. utóbbi időben sokat beszéltek egy birtokvásárlásról, amely akkor történt volna, ha Schönebecket előléptetik. Az elnök: Már kiszemelték a birtokot? A vádlott: Igen. És előre tervezgettük, hogy milyen jól érezzük majd magunkat a ma­gányban. A férjem küldött, hogy menjek egy­pár hónapig utazgatni, de én azt feleltem, hogy inkább itthon maradok, mert itt jobb. Graetz kapitányné: Nekem azt mondta a vádlott, hogy a férje leginkább az ő háziassá­gának örült. Az életük az utóbbi időben oly páratlan egyetértésben folyt, mint már évekkel ezelőtt nem. Egyszer egy saját készitményü pongyola volt Schönbecknén, aminek a férje nagyon megörült és azt mondta neki: „Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes és szorgalmas is vagy te." Két órakor be kellett fejezni a tárgyalást, mert Schönbeckné már nem birta ki tovább az izgalmakat. Krassószörénymsgve viz alatt. — Sok száz holttest. - Elsodort falúak. — (Saját tudósítónktól.) Magyarország leg­délibb vármegyéjének, Krassószörénymegyé­nek borzalmas veszedelméről érkeznek rö­vid táviratok. Százakra menő halottak fe­küsznek a krassószörénvi elmosott falvak roncsai alatt, milliókra menő anyagi ká­rokról érkeznek rövid hirek, elkésve, ke­rülő uton, mert a telefon, távíró és posta­forgalmat is tönkretette a felhőszakadás és az árviz. Krassószörénymegye alispánja ma küldte be jelentését a belügyminisztérium­nak a megye egy részének teljes pusztulásá­ról. A kárt, amelyet az árviz okozott, még nem lehet véglegesen megállapitani. Az alis­pán most járja be a megye járásait, hogy a mentési munkálatokra megtegye az intéz­kedéseket. Ma reggelig a következő értesí­tések érkeztek: A bozovicsi járásban a legnagyobb a pusz­tulás. Bozovics faluban tizennégy, Dalboseten tizenöt, Mosericson hét és Ujsopoton ötven a halottak száma. Ujsopoton az egész falut mindenestől elvitte a viz. Bonjátka község teljesen elpusztult. A járás minden egyes községében a házak nagyrésze összedűlt, A tergovai járásban eddig négy a halottak száma, A moldovui járásban Ujmoldova, Bodimna, Szokolovác, Zlática községek egé­szen, Omoldova, Koromini községek pedig részben viz alatt állanak. Számos gyermek vizbefult, A lakosság legnagyobb részének nincs ennivalója. Berzászkán é Alsólyupkován mintegy száz embert és negyven házat, Cikevicán kilenc embert és tíz házat, Felsőlyupkován három embert és tizenegy házat sodort el az ár. Sok malom és vashid elpusztult, A jami járásban a szászkabányai vashidat a viz elsodorta. Ogodin községben két em­ber meghalt. Harmincöt ház elpusztult, Mejiá­dián tizenhárom a halottak száma, Jabloni­cán egy halott van, magántávirat szerint azonban huszonhat a halottak száma. A ka­ránsebesi járásban Csirés községben hat ha­lott van. Ujabb jelentések a pusztuló községekből nem érkezhetnek, mert a külvilággal való minden érintkezés megszakadt. A Selmecbányái diáksztrájt — A főkapitány és a diákok. ­A Selmecbányái erdészeti és bányászati akadé­mián történtek dolgában a lapok nagyrészben el­lenkező értelmű téves jelentéseivel szemben a Bu­dapesti Tudósitó-1 illetékes helyen felhatalmazták a következők megállapítására: Nem igaz, hogy az intézetből bárkit is elbocsátottak, abszolút va­lótlanság tehát, hogy 514 hallgatót az intéseiből kizártak volna. Nem igaz, hogy az intézetet erre a tanévre végérvényesen bezárták, valótlanság tehát, hogy e meg nem történt bezárás követ­keztében bárki is elvesztette volna az iskolaév mostani szemeszterét. Mindössze annyi igaz, hogy a felizgatott ifjúság kimondott sztrájkja után az akadémia igazgatóságának jelentése alapján az izgalom lecsillapítása végett a nyu­galom helyreállásáig miniszteri rendelet az elő­adások tartását ideiglenesen fölfüggesztette; amint azonban a nyugalom helyreáll, ujabb miniszteri intézkedés az előadások folytatását már a legközelebb, talán már holnap vagy holnapután el fogja rendelni. A történtek dol­gában az akadémia fegyelmi hatósága fog el­járni, de természetesen nem az ifjúság egye. temével szemben, hanem csupán azokkal szem­ben, akikről a megejtendő beható vizsgálat megállapítja a fegyelmi vétség elkövetését Selmecbányáról jelentik: A főiskola bezárása óta egy szakasz idegen csendőr van, akiket a fő­kapitány kérésére vezényeltek ide. A városi köz­gyűlés nem fogadta el a főkapitánynak azt a javas­latát, hogy a csendőrök állandóan az iskola előtt maradjanak. A közgyülésnagyon viharos lefolyása volt. Arról beszélnek a városban, hogy a polgármes­ter a főkapitány fölfiiggesztésére tett javaslatot a belügyminiszternek. Az akadémia ifjúsága hazaszéledt: alig egy-kettő közülök tartózko­dik a városban. Helyettük az utcákon csend­őrök járnak-kelnek. — Báaüy Dezső báró miskolci utja, Bánffy Dezső báró, a református konvent vi­lági elnöke, a beteg Kun Bertalan püspök lá­togatására Miskolcra utazott. — Rapaics Ka dó szegedi síremléke. Néhai Rapaics Radó földmivelésügyi állam­titkár, a szegedi és környékbeli vízmüvek nagynevű létesítője, nemsokára a szegedi temetőben fog pihenni, ahova átszállítják. Robelly Aladár budapesti műépítész elküldte a városhoz Rapaics síremlékének a mintá­ját, mely alkalmas a kivitelre. Rapaics Radó emlékét Szegeden a majdani szobra, a sír­emléke és a Rapaics-átvágás fogja hirdetni. — Zichy gróf Budapesten. Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ma Budapestre utazott, de holnap már visszatér Bécsbe, édesanyja betegágyához. — A Máv. katasztrófája, Még mindig érkeznek jelentések a szegedi üzletvezető­séghez azokról a rombolásokról, amelyeket az orsovai és báziási vonalon a hegyek kö­zött a szakadó zápor okozott. Az elpusztított vonalakat nem járhatták be még, a javítási munkákhoz is csak kisrészben foghattak. A csütörtökön érkezett jelentések szerint a hegyek között sok helyen még mindig sza­kad a zápor. Az orsovai osztálymérnökség részletes jelentést küldött az eddig tapasz­talt rombolásokról. Az egyik vashidat pél­dául több száz darabra rombolta szét a viz és az orsóval vónal egy helyén ötszáz mé­ter távolságra teljesen összeroncsolta a pályát. A vonatok mind a két vonalon csak Karánsebesig közlekednek. A távíró- és telefonközlekedés ismét teljesen szünetel. Emiatt még mindig hiányosak a katasztró­fáról való értesülések. A szegedi üzletvezető­séghez csütörtökön csak levélbeli értesíté­sek érkeztek. — Telbisz Károly Szegedea. Mint meg­írtuk, Temesvár város polgármestére : Telbisz Károly udvari tanácsos, átrándul Szegedre és meg fogja szemlélni a tanyavilágot. Az illusztris vendég pénteken délelőtt a gyorsvonattal érke­zik Ferencsy alispán, Várnay ügyvéd és Telbisz közjegyző társaságában. Lásár György dr sze­gedi polgármester a vasúton fogja várni a város vendégeit s az állomásról egyenesen kihajtat velük Felsőtanyára, A vendégek megtekintik Vetró Laios, Karácsonyi Dili Gergely, Tóth Antal, Vetró Sándor és Szél Gergely tanyáját s azután a Felsőközpontra mennek, ahol mind* nyájan Fajka János városi főszámvevő ven­dégei lesznek, a főszámvevő gyönyörű tanyáján. A temesvári vendégek még pénteken este visszautaznak Temesvárra. — Változások a csauádi egyházmegyében­Csernoch János dr csanádegyházmegyei PÍ,SP°Í Ferencsy Gyula őscsanádi plébánoshelyettes plébánossá nevezte ki. Továbbá elrendelte a Kö­vetkező segédlelkészek áthelyezését: bf:.;L Jánost Oravicáról Csanádpalotára, EngeW««» Józsefet Ősesanádról Temosrékásra, Tloszman^ Jánost Tomesrékásról Glogovácra, Kap vj'lnL Glogovácról Oravicára, Henny Ferenc dr-t ű gecl-Rókmról Szeged-Belvárosba, Bálinth V ere cet Szeged-Felsőközponlr ól Szegcd-Ro^'J Márffy Józsofet Csanád palotáról Szeged-*™ központra. Elrendelte továbbá a püspök { haar Ferenc szakáiházai és Schmidí ^ lippai segédlelkészek kölcsönös

Next

/
Oldalképek
Tartalom