Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-16 / 21. szám

DEL MAGYAR ORSZÁGI 1910 junius 16 akitől értékesítésre átvette a kifosztott halott értékpapírjait. Egyszersmind vád is rejtőzik az Írásban: hogy Vlachovitsné bűnös férje érdekében gyengíteni akarja a gyalázatos ügybe bemártott kereskedő vallomását. — Folyóba zuhant személyvonat. Kalkuttából táviratozzák: A taptivölgyi vasútvonalon egy személyvonat alatt leszakadt a vasúti hid. A személyvonat tizenöt kocsija a vizbe zuhant. Temérdek idas odaveszett. Részletes jelentések a katasztrófáról még nem jöttek. — Református kántorok nagygyűlése. A magyarországi református énekvezéreknek Hódmezővásárhelyen kellett volna megtartani a jövő hónapban nagygyűlésüket. Mivel azonban a hangverseny céljaira nem kapták meg egyik templomot sem, a hangversenyt Szentesen, az ottani református templomban rendezik, ahova különvonattal mennek át Vásárhelyről. *v — A királygyakorlatok szinhelye. Hires hely leSz őszszel a csendes határszéli zempléntnegyei Sztropkó község. Az egész európai sajtó emlegetni fogja, Itt fognak lefolyni az őszi nagy hadgyakorlatok, Sztropkó pedig főhadiszállása lesz őfelségének a királynak. De látott már Sztropkó, sajnos, több katonát is 1849-ben. A közelében van ugyanis a stratégiailag anynyira fontos duklai szoros. Itt vonult be 1848. évi december havában Schlick gróf császári tábornok hadseregével, jóllehet pár nappal azelőtt azt jelentette Irányi Dániel kormánybiztos a nemzetgyűlésben, hogy a duklai szoros ugy van megerősítve, miszerint azon egy madár sem repülhet át. És Sztropkónál a duklai szoroson át vonult be 1849. évi junius havában az orosz hadseregnek zöme Magyarországba Paskievics-Erivanszki tábornagy vezérlete alatt. Hanem Sztropkót még egy más epizód is nevezetessé teszi. Itt volt az első összeütközés az oroszokkal, itt folyt az első magyar vér, itt esett el az első honvéd orosz golyótól találva, — természetesen Erdélyt kivéve, ahol Bem már előbb verekedett Lüderssel. 1849. évi május és> junius hónapokban Dembinszky gróf magyar tábo'noknak úgynevezett felsőmagyaroreiági hadserege a sárosmegyei Raszlavica és Deméte községek között táborozott. Ennek a hadseregnek egy különítménye: a gömör— tornai guerillacsapat Zsarnay kapitány parancsnoksága alatt és a lengyel légiónak fehér uhlánus százada Kozselinszki parancsnoksága alatt, Girált községben volt elszállásolva. Megjegyzendő, a fehér uhlánusok százada valóságos elité-csapat volt, müveit lengyel ifjakból alakítva. Az oroszok közeledtének hírére Gyarmcithy guérilla-hadnagy vezetése alatt egy 24 guerillából és 12 uhlánusból álló kémlelő őrjárat lett Sztrópkóra Giráltról kiküldve. Ez az őrjárat egy vasárnapi napon délelőtt érkezett SztropkÓra és a templom előtti téren állott föl. A templomban ép akkor istentisztelet tartatott. Egyszerre a galíciai országúton megjelenik egy nagyobb csapat orosz kozák és orosz gyalogos. Az oroszok a magyar csapat láttára élőSfcör meghőköltek, azután csakhamar ütközetre került a sor, melyben több orosz, a magyarok részéről egy cigány-guerilla és egy lengyel uhlános elestek. Gyarmathy hadnagy könnyen megsebesült. Az oroszok túlereje folytán a mieink válságos helyzetbe jutottak, csak az a körülmény mentette meg őket, hogy a nép a lövések hallatára a templomból kitódult és ezt az oroszok eleinte szintén guerilláknak nézték, nem nyomultak előre, ami a magyar őrjáratnak alkalmat adott a visszavonulásra. Ez volt az első összecsapás az oroszokkal, a többi már a história dolga! Az első elesett magyar honvéd, az első elesett lengyel testvér ott aluszszák örök álmukat a sztropkói temetőben, valószínűleg jeltelen sirban! Sztropkó Ismét lát sok katonaságot, ismét lát honvédBéget, de mennyire változott viszonyok között! — Beck báró állásai. Maclarassy Beck Gyula báró országgyűlési képviselő az összeférhetetlenségi törvényre való hivatkozással ma lemondott az Adria tengerhajózási részvénytársaságnál, továbbá a Magyar agrár- és iáradékbanknál viselt igazgatói tagságáról. — A nők nehezen felejtenek. Ismeretes Themistokles-nek az a hires mondása, amikor azzal fordult egy bölcshöz: — Ember, ha bölcs vagy, tanits meg engem felejteni. Az ókori bölcs azonban nem vállalkozott erre a „lehetetlen" feladatra. Felejteni csak azt lehet, mondta a bölcs, amit az ember nem akar elfelejteni. Renda, olasz filozófus, mint egy olasz lap jelenti, most tanulmányt irt az emlékezésről és a feledésről. Tanulmányában, melyet „A feledés művészete" címmel lát el, szabályokat állit, mi módon lehet felejteni. Renda abból indul ki, hogy egy ember naponkint ötvenezer különböző benyomást szerez. Az emlékezőtehetség azonban ezek közül nagyon keveset tart meg, a legnagyobb rész elvész a feledés végtelen tengerében. A szellem csak azokat a képzeteket tartja meg, amelyek érdekesek, értékesek, a többi nyomtalanul eltűnik. Természetes azonban, hogy a képzetek nem vesznek el s egy-egy képzet alkalomadtán újra előtűnik. A szándékos feledés nehéz dolog. De nem lehetetlen. Az bizonyos, hogy ugy felejteni nem lehet, ha az ember kényszeríteni akarja magát, hogy valamit vagy valakit kidobjon emlékezetéből. Ezzel épen az ellenkező hatást éri el. Inkább arra kell törekedni, hogy emlékezőtehetségét egyáltalában rosszabbá tegye. Illetve, hogy az emlékezéseket rosszabbítsa, Ha valakit, ki nekünk drága volt, elakarunk felejteni, arra kell törekedni, hogy az összes reá vonatkozó emlékeket hamis színben tüntessük föl. A feledésnek jó eszköze az is, ha minden tárgyat, ami arra emlékeztetne, akit elakarunk felejteni, eltávolítunk közelünkből. így megszabadulunk attól, hogy mindig legyen valami, ami bennünket arra figyelmeztessen, akit elakarunk felejteni. Igen jó eszköze a feledésnek az utazás. Az uton szerzett számtalan ujabb benyomás könnyebben lehetségessé teszi, hogy felejtsük a régit, azt, amit elakarunk felejteni. A szórakozás is alkalmat nyújt a feledésre és az emberek legnagyobb része a feledhetésnek ezt a módját választja, Áltlalában ha valaki más körülmények közé kerül, mint amelyben akkor volt, amikor azt a kép. zatet nyerte, amelytől megszabadulnia kell, vagy amelytől szabadulni akar, sokkal könnyebben felejt. Általában a feledés sokkal könnyebb, semmint az ember hinné. Az idő mindent és mindenkit elfejtet, lett legyen a feledésre szánt dolog bármilyen kellemetlen, vagy az elfelejtendő egyén bármilyen kedves. Az idő a feledésnek legjobb eszköze. Mindent elfelejt az ember, ha bizonyos ideig nem gondol rá. Azok, akik éveken vagy évtizedeken át nem felejtenek el valamit vagy valakit, azért emlékeznek folyton, mert folyton arra a tárgyra vagy személyre gondolnak. Leginkább gondolnak pedig rá akkor, amikor eltökélt szándékuk a feledés. Különösen a nők azok, akik nehezebben felejtenek. Mig a férfivel az élet ezernyi) folyton ujabb és ujabb változatokban fölmerülő gondja elfeledtet minden régit, addig a nőnek van ideje a gondolkozásra, van ideje folyton azzal az emlékkel foglalkozni, amelyet pedig sokkal helyesebb volna elfelejtenie. Ezért van az, hogy a nők valamely csapásnak a súlyát, valamely kedveltjüknek elvesztését sokkal tovább érzik, mint a férfiak. Ezért van, hogy igen sok nő egész életén keresztül foglalkozik annak az emlékével, aki előtte kedves volt mig a férfiaknál ez a legritkább eset. A férfiak könnyebben felejtenek, mint a nők, mert kevesebbet foglalkoznak az emlékekkel. Kevesebb idejük jut rá. •— Meggyilkolt leány. Königgrátzböl jelentik: A szomszédos Liebschützben rémes eset tartja lázban a lakosságot. A kastélyból eltűnt Bcirlia nagybirtokos viruló szép leánya és két nap óta fölkutatták utána az egész környéket. Ma a rozs között megtalálták a tizenhétéves leány holttestét. Husz késszurás volt rajta. Nyakát keresztülvágta a gyilkos. Megvizsgálták a véres tetemet. Kétségtelenül megbizonyosodtak róla, hogy a szép Barim Róza kéjgyilkosság áldozata — Az államvasuti Góliát-mozdonyok ve. szedeime. A magyar államvasút vonalain két év óta hatalmas, úgynevezett Góliát-mozdonyod röpítik a vonatokat. A mozdonyok alkatrészeit különösen a nagyméretű gőzhengereket a diós! győri vasgyár készítette. Ámde a hengerek két esztendei használat után sorba fölmondják a szolgálatot, nem birják ki a nagy menetsebes, séget, megrepednek. Ennek következtében nagyon sok mozdonyt le kellett szerelni. Az ál. lamvasutak igazgatósága, hogy a leszereléssel járó nagy költséget megtakarítsák s hogy az ujabban készült Góliát-mozdonyok, valamint a régi mozdonyok gőzhengereit a repedéstől megóvják, az északi főműhelyben crogengázzal probálták megerősíteni, a hibás gőzhengereket pedig ugyancsak crogengázzal igyekeznek ösz szeforrasztani. Ennek az ujabb eljárásnak ered ményeit nem ismerik, annyi azonban már bízó nyos, hogy az az acél, amelyből a hengerek ké szültek, nem vált be s a mostanában munkábj vett mozdonyokhoz szükséges anyagot a Krupp, gyárból hozatták s jelenleg ebből az anyagbó készítik a Góliát-mozdonyok nagysúlyú hengereit — Az orosz panamákról. Pétervárrtíi jelentik: Hallatlan visszaéléseket fedeztek föl a Vöröskereszt-Egylet pénztárában. Egy idő óta feltűnt, hogy a jótékony adományok nagyon gyéren folynak be, holott azelőtt évenkint százezreket tettek ki. A vizsgálat aztán kiderítette, hogy Lobanow-Bostowszki hercegné, egy volt dalcsarnok-énekesnő, őszszejátszott Badominszkivel, a VöröskeresztEgylet pénztárnokával, aki a hercegnének egyszerre körülbelül 200,000 rubelre szóló zsetonokat adott át, amit a hercegné pénzzé tett, de csak a tizedrészét szolgáltatta be a befolyt összegnek, a többi pénzt a maga céljaira fordította. A botrány igen nagy és a hercegnét le fogják tartóztatni. — A megtámadott postagőzös. Szükszavu táviratok hirt adtak már arról, hogy a pireuszi kikötőben hétfőn a görögök megtámadtak és kifosztottak egy román postagőzöst. A véres eseményről, melynek diplomáciai következményei is vannak, a hivatalos román távirati ügynökség ezeket jelenti: Az Imperatul Trajan román postagőzösre Alexandriában egy román katonaszökevényt vittek. Amidőn a postahajó Pireusz kikötőbe ért, jól öltözött egyének jelentek meg a fedélzeten és követelték, hogy adják ki az állítólag görög származású katonaszökevényt és két másik embert, akik görög nemzetiségű ottomán alattvalók és akiket Konstantinápolyba akartak szállítani, hogy ott kiszolgáltassák az ottomán hatóságnak. Az emiitett egyének által adott jelre több föból álló tömeg a hajó fedélzetére nyomult, föltörte az ajtókat, beverte az ablakokat és fosztogatni kezdett. A katonaszökevényt vállukra emelték és diadallal a partra viték. A hajó legénységét bántalmazták és egyrészét a kikötői prefekturára vitték. Három egyiptomi herceget, akik a román gőzös fedélzetén voltak, lefogtak azzal a váddal, hogy az ottomán kormány számára kémszolgálatot teljesítenek. Több török alattvalót véresre vertek. A támadás három és fél óra hosszat tartott egy csapat görög katonatiszt jelenlétében és támogatásával. A katonatisztek szintén a hajó fedélzetén voltak. Végül a rendőrség állította helyre a rendet. Konstantinápolyi és athéni táviratok szerint ugy a török, mint a görög kormány már lépéseket tett az ügy rendezésére és megvilágítására. Az athéni ügynökség tagadja, hogy a hajót kifosztották volna. — A kikindai eset. Nagykikindán nagyon rájár most a rud szegény Vlcichovits alkapitányraaki egy halott rokonát lopta meg. Még ennek a szomorú esetnek is akadnak humoristái, például egy ellesett párbeszéd a nagykikiadai kávéházból: — Mi maga? — Rendőralkapitány vagyok! — És mit csinál? — Elfogom az élő rablókat és személyese» rahlnm lei CL halnttnJcat I