Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-14 / 19. szám

1910 junius 14 DÉLMAQYARORSZAQ 0 — Egy batai őrnagy sikere. Jarikovics Miklós őrnagy, a bajai huszárezred első osztá­lyának parancsnoka, fényes diadalt aratott a legutóbbi bécsi lovastiszti versenyen. A bra­vúros lovas a Rédl-íéle ménesből való László nevű lovon őfelsége diját nyerte el. Jankovics őrnagy Bécsből Frankfurtba utazott, ahol részt­vesz a legközelebbi nemzetközi versenyen. _ Uj tengerészkapitányok. A magyar királyi tengerészeti hatóság Klepac Zvonimir, Bosonczy István, Meclanich Emánuel és Rossi Oszkár hadnagyokat hosszujáratu tengerészka­pitányokká és Bonetich Ozmán, Kamallich Já­nos, Ccir Ferenc és Jakovcich Antal tengerésze­ket hajóhadnagyokká nevezte ki. — A sikkasztó zsarolója. A Pesti Hirlap kiadóhivatalában történt sikkasztásokból ki­folyólag e hónap elsején letartóztatta a buda­pesti rendőrség Womaszta Béla kiadóhivatali tisztviselőt. Mig Womaszta le volt tartóztatva, a bátyjának, Womaszta Lajos ékszerésznek, egy Visnyei Imre nevü ember levelet irt, amelyben közölte, hogy fontos mondanivalója van test­vére ügyében és találkát kér. Vomaszta Lajos elment a találkára, amelyen Visnyei Imre el­mondotta, hogy ő is a Pesti Hírlapnál volt alkalmazva, ezernégyszáz koronát sikkasztott és ezért körözik. Most a Központi szállodában Wagner álnéven lakik. Közölte ezután, hogy Womaszta Béla egy fiumei bankban a sikkasz­tott pénzből harmincötezer koronát helyezett el fenntartással, a takarékpénztári könyv Vis­nyeinél van. Kéri Womaszta Lajost, adjon két­száz koronát, hogy kiruházkodhassék, azután átadja a takarékpénztári könyvet, amelynek alapján Womaszta Béla ha kiszabadul, föl­veheti az összeget. Megjegyezte, hogy a pénz­ből husz százalék őt illeti. Ellenkező esetben az egész dolgot bejelenti a rendőrségnek. Womaszta Lajos átadta a kétszáz koronát, mire Visnyei tovább próbálta az ékszerészt zsarolni. Womaszta Béla tizenegyedikén ki­szabadult és amikor öcscse közölte vele Vis­nyei látogatását, azonnal fölvilágosította test­vérét, hogy Visnyei csaló s amit elmondott, mese. Womaszta Lajos erre följelentést tett a rendőrségen Visnyei ellen zsarolás címén. A rendőrség Visnyeit tegnap kinyomozta, mert egyéb csalások miatt körözik. Le is tartóz­tatták. — Tiiz. Ma délben az Attila-utca harmadik számú házban, Losoncz Barnabás déligyümölcs­árus raktárában tüz támadt. Egy órára már sikerült lokalizálni. — Tomcsányi Rusi anyja. A budapesti rendőrség vasárnap éjjel letartóztatta Thonet Ferencnét, Thonet Ferenc gyári munkás fele­ségét, aki mulatozás közben egy Óriás-utcai zugkorcsmában Vass Ödön napszámost leitatta s kilopta a zsebéből az óráját és láncát. A korcsmából megszökött s a rendőrség a Kál­vin-téren fogta el az asszonyt, akiről kiderült, hogy a néhány év előtt szerencsétlen véget ért színésznőnek, Tomcsányi Rusinak az édes­anyja. — A titokzatos végrendelet. Egy fővárosi lap közlése nyomán mi is tudomást vettünk ar­ról a végrendeleti ügyről, amely Lésicz Mátyás vagyonos kunszentmártoni polgár hagyatéka körül fölmerült s a melynek kapcsán az a vád hangzott el Gyurkovics dr, az örökös ellen, hogy a hagyaték egy részével jogtalanul rendelke­zett. Ebben az ügyben alapos utánjárás és a végrendelet megtekintése után arról győződtünk meg, hogy Gyurkovics a hagyaték szóbanforgó részével, nevezetesen egy takarékpénztári be­téti könyvvel és több részvénynyel, csak any­nyiban rendelkezett, hogy mint a végrendelet kínevezett végrehajtója és egyúttal pedig fő­°rökös is, azt egy takarékpénztárban őrzés vé­gett elhelyezte. Az ügy egyébiránt még április­ban a főörökös és a többi örökösök közötti békés egyezség utján elintézést nyert. Gyurko­vics dr és az előző cikkben említett kollégája meghurcoltatásukért a kellő megtorló lépéseket megtették és kétségtelenül kielégítő elégtételt fognak kapni. A nagyváradi vagdalkozás. Nagyvá­radról jelentik: A vagdalkozó huszárok ügyé­ben már megindult a megtorló eljárás. Az ügy azonban ,ujabban bonyolulttá vált, amennyiben az ezredparancsnokság feljelentést tett a lo­vasrendőrök ellen, akik az éjjeli botrány alkal­mával revolvereiket használták a huszárokkal szemben. E végből a főkapitányi hivatalban tegnap értekezlet volt, amelyen a rendőrség részéről Gerö Ármin főkapitány és Réz Berta­lan alkapitány, az ezredparancsnokság részé­ről Jankovich őrnagy és két főhadnagy vettek részt. Itt azután olykép intézték el a dolgot, hogy a lovasrendőrök, amennyiben jogosan használták fegyvereiket, nem részesülnek bün­tetésben, ellenben annál szigorúbban sújtják a huszárokat. Egyúttal szorosabbra veszik az éjjeli kimenőket és ezután sűrűbben cirkálnak majd a katonai őrjáratok a városban. — A sertésvásár Szegeden. Az első állat­egészségügyi körzetben a városi állatorvos a sertésvészt megállapította. A vágóhíd melletti vásártér zár alatt van, ott ' tehát sertésvásár nem tartható. Miután a harmadik kerület is sertésvósz miatt még zár alatt van és csak 21-én oldja fel az állatorvos, folyó hó 21-ikéig Szegeden sertésvásárt tartani nem lehet. A legközelebbi sertés-hetivásár, a Rókus-állomás mögött, junius 22-én lesz. — Rendőri krónika. Megirtuk, hogy junius nyolcadikán Ónozó Gézától múlatás közben ismeretlen tettes ötszáz korona értékű aranyórát lánccal ellopott. A tolvajt most kinyomozta a rendőrség, Mucsi István huszonötesztendős hentessegéd személyében. Mucsi bevallotta bűnét és azt is, hogy a láncot Szabadkán zálogosította el, az órát pedig a szegedi tartózkodási helyén — ahol házkutatást tartottak — találták meg. Lopás büntette miatt megindították ellene a nyomo­zást. —t Hajagos Ferencné született Siha Anna, nyolcvanesztendős öregasszony vasárnap este a Rókus­állomáson a vonat elé vetette magát. Szerencsére Becsei rendőr a kellő pillanatban visszarántotta a robogó vonat elöl. Az öregasszony azt vallotta, hogy meg­unta az életét, mert a gyermekei nem akarják eltar­tani. Ez azonban — ugylátszik — nem felel meg a való­ságnak, mert amikor a rendőrök a leányának, Bárka­utca hetedik szám alatt lakó cukorárusnak átadták, ez kijelentette, hogy ő kész eltartani öreg édesanyját, akit azelőtt egy másik testvére tartott Orosházán. — Menjünk villamoson minden szerdán, pénteken és vasárnap az ujszegedi moziba. Min­den előadáson katonazene és uj műsor. Kedvez­ményes jegyek kaphatók a Békei-hirlapirodában. — Szenzáció a Kárász-utcán. A rohamosan fejlődő Szeged legnagyobb szenzációja Fischer testvérek két ékszerüzlete. — Mindenkinek érdeke, hogy e cégnél vásároljon. Régi ékszere­ket csak itt lehet átalakíttatni. Saját órajavitó­mühely. TŐZSDE. A budapesti gabonatőzsde. A délelőtti gabona­határidőüzlet irányzata lanyha megnyitás után javult. Félkét órakor a következők voltak a záróárfolyamok : Buza októberre 9.34—9.35. Rozs októberre 7.02—7.03. Zab októberre 7.27—7.28. Tengeri juliusra 5.40—5.41. Tengeri májusra 5.69—5.70. Készáruüzlet: 10 fillérrel olcsóbb áron elkelt (50 kilogramonként) 5000 mm. buza. Rozs, zab válto­zatlan, tengeri 2 és fél fillérrel csökkent. Buza. Tiszavidéki: 200 mm. 79 k. 23.20 K. 100 mm. 78.8 k. 23.20 K, felső, 200 mm. 78 k. 23.30 K, 500 mm. 78 k. 22.80 K, felső. — Pestvidéki: 100 mm. 79.5 k. 23.40 K, Bácskai: 350 mm. 74.5 k. 22.20 K, 350 mm. 76.5 k. 22.20 K. Felsömagyaror­szági: 130 mm. 77 k. 22.30 K, 100 mm. 76 k. 22.10 K, 100 mm. 76 k. 22.20 K. Fehérmegyei : 270 mm. 76.5 k. 22.30 K, 100 mm. 76 k. 22.10 K. Marosi: 100 mm. 76 k. 22.50 K, 100 mm. 76.5 k. 22.50 K, 100 mm. 77 k. 22.50 K. Aradi: 500 mm. 75 k. 22.— K. Tolnai: 750 mm. 74.8 k. 21.70 K. Raktár: 120 mm. 76 k. 22.80 K. Rozs: 750 mm. 14.50, 100 mm. 14.50, 300 mm. 14.50 K, mind készpénzfizetés mellett, paritásra. Zab: 100 mm. 14.40, 100 mm. 14.40, 100 mm. 14.80, 100 mm. 14.30, 100 mm. 14.10, dohos, 300 mm. 14.74 K, mind készpénzfizetés mellett. Tengeri: 100 mm. 10.80 Ií, készpénzfizetés mellett, paritásra. 200 mm. 10.80, 100 mm. 10.85 К Budapesről. A budapesti értéktőzsde. Az előtőzsde kezdetén a médió-halasztással foglalkoztak, melyet gyorsan, változatlan díjtételek mellett intéztek el. Az üzlet iránya egyébiránt szilárd volt, mert a hivatalos ma­gyar vetés-jelentés kedvező adatai vásárlásokra buz­dította a spekulációt. A két hitelrészvény 1—2 koro­nával javult és barátságos hangulattal zárult. A helyi piacon is drágább áron folyt a vásár, a közúti vasut­részvény 3—4 koronával emelkedett. A készárupiac szilárd. Köttetett: Osztrák hitel 762.25—763.25. Ma­gyar hitel 846—847. Jelzálogbank 488—488.50. Városi villamos 380—380.25. Közúti vasút 712.50—714.50. Hazai bank 302—303.50. Kereskedelmi részvénytársa­ság 734.50—744. Pesti hazai takarékpénztár 19150— 19240. Lipótvárosi takarékpénztár 209. Aszfalt 209— 211. Keramia 296—300. Danubius 449—450. Schlick­gyár 495—500. Athenaeum 307—310. Magyar villamos­sági 453—457. Gazdasági gép 380—395. Nasici tannin 601—606. Délben nyugodt volt a nemzetközi piac iránya, mert a berlini jelentés nem buzdított. A helyi piacon is tartott árak kerültek felszínre, a forgalom mérsé­kelt maradt. A készárupiac igen élénk és szilárd volt, a járadékpiac csöndes. Köttetett: Osztrák hitel 671.75—672.50. Magyar hitel 845—846.50. Korona­járadék 92.35. Leszámítoló bank 564—563.50. Jelzálog­bank 488.50—487.75. Városi villamos 379—378. Köz­úti vasút 713. Magyar villamossági 454—450. Hazai bank 302.50. Kereskedelmi részvénytársaság 743.50— 744. Kereskedelmi bank 3840—3850. Lipótvárosi takarékpénztár 209. Agrár-bank 487.50. Újlaki 387. Danubius 449—450. Salgótarjáni kőszénbánya 645— 646. Északi magyar kőszén 340. Gázizzófény 756. Schlick 498. Nasici tanningyár 602—605. Franklin 590—603. Tégla elsőrendű 315—322. A dijbiztositásért fizettek: A hitelrészvényért hol­napra 3—4 koronát, nyolc napra 8—10 koronát, junius hónap végére 16—18 koronát. A bécsi börze. A mai értéktőzsdén a kötések a következők voltak: Osztrák hitelrészvény 672.—. Magyar hitelrészvény 846.50. Anglo-bank 312.—. Bank­verein 543.—. Unio-bank 600.50. Länder-bank 501.—. Osztrák államvasút 752.75. Déli vasút 118.—. Rima­murányi 688.50. Alpesi bányarészvény 724.25. Májusi járadék 94.20. Magyar koronajáradék 92.30. Török sorsjegy 258.50. Márka készpénzért 117.56. Ultimóra 117.55. (A gombóc.) Az egyik másodrendű vendéglő­ben egy kopasz, kövér vendég a minap sürgő­sen asztalához hivatta a vendéglőst. — Kedves vendéglős uram, mondta a vendég, ez a gombóc olyan kicsiny, hogy alig látható. Ki fogok maradni ebből a vendéglőből. A vendéglős mentegetőzött s megígérte, hogy másnapra nagyobb gombócokat fog készíttetői. Másnap a vendég ismét gombócot rendelt. Aztán pedig sürgősen hivatta a vendéglőst. — Uram, hiszen ebben a gombócban egy haj­szál van. A vendéglős csodálkozó arcot vágott. — Furcsa, — mondta, — hogy uraságod teg­nap kicsinyelte a gombócokat s még ma is zú­golódik, pedig ma már egy hajszállal nagyobbra csináltuk. * (A bérlő és a háziúr.) Egy lakást kereső em­ber beszélget egy háziurral, akinek egy kiadó lakása van. Már-már megegyeznek, amikor a háziúr hirtelen ezzel a kérdéssel fordul a leendő lakóhoz: — Vannak önnek gyermekei? — Nincsenek. — Ez nagyszerű ! Mert ki nem állhatom az olyan lakókat, akiknek gyermekei vannak. — Hát önnek vannak-e gyermekei? —. adja vissza a lakó az előbbi kérdést. — Igen. Négy, — feleli gyanutlanul a házinr. — Igen?! Négy?! — szól a lakó. — Négy?!í Nagyon sajnálom, de olyan házban nem lakom, ahol a háziúrnak gyermekei vannak. * (A tanár ur nótája.) Ilyenkor az érettségi vizsgálatok idején sok furcsa történet esik meg< a tanárok és diákok között. A mulatságosab­bik részük már a vizsga után, az érettségi banketten történik. Az érettségizett diákok elkeseredett humorát dokumentálja ez a tör­ténet is, amely néhány nappal ezelőtt egy érett­ségi banketten játszódott le. Az asztalfőn ülő osztályfőnök ur észrevette, hogy a mulatozó diákokat kissé feszélyezi az 5 jelenléte. Bátorítani kezdte a fiukat: — Énekeljetek, gyerekek, — mondta. — Me­lyiketek találja el az én nótámat? Az egyik legény, aki épen csakhogy átcsú­szott a vizsgán, kivette erre a cigány kezéből a hegedűt és játszani kezdett a tanár ur fülébe. „Csak egy kis lány van a világon', sirta a hegedű és a tanár ur törülgette a szemeit nagy szomorúságában. — Kedves fiam, — mondta a tanár, mikor vége volt a dalnak — ha tudtam volna, hogy ilyen gyönyörűen játszol a hegedűn, latinból elégsé­ges helyett jelest adtam volna. — Kérem, ón már régen, akár az iskolában is elhegedültem volna a tanár ur nótáját, «— válaszolt a fiu, — de a tanár ur sohasem ha­gyott szóhoz jutni! — Már miért nem hagytalak volna? — Mert eddig mindig a tanár ur hegedült b$ nekem\

Next

/
Oldalképek
Tartalom