Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-11 / 17. szám

1910 junius 11 DÉLMAGYAR ORSZÁG 13 közül 9000 kilogramm pipadohányt, 44,843 kilo­o-ramm cigarettadohányt, 3.048,125 darab szi­vart és 18.106,655 darab cigarettát hoztak for­galomba. Az eladott dohányáruk összértéke '¿0.618,201 korona 88 fillér, tehát 1.101,830 ko­rona IS fillérrel több, mint az előző évben. (—) Pénzintézeti hírek. A Szegedi Kereske­•Jehni és Iparbanknál Lukács József igazgató­5á°i tag bejegyeztetett, Horváth Elemér igaz­gatósági tag töröltetett. — Temesvár. A Tirni­siana' Takarék- és Hitelintézet r.-t. Csákován iióktelepet nyitott. — Coroanct Takarék- és Hitelintézet r.-t. Nikoli József igazgatósági tag bejegyeztetett, Ilicz György igazgatósági tag töröltetett. — Délmagyarországi Gazdasági Bank r.-t. Weiszmayer Ferenc igazgatósági tag bejegyeztetett, Jeromisz Ernő igazgatósági tag töröltetett. — A Közgazdasági Bank mint rész­vénytársaság Nagybecskerek alaptőkéjét ötszáz­ezer koronáról hatszázezer koronára emelte föl. (—) A kender-szakiskola. A Textilipar jelenti, hogy a kender- és lentermelési szák­intézet szakszerű és közérdekű munkásságának előkészítése végett, addig is, amig az intézet Szegeden létesítendő otthonába költözhetnek, a földmivelésügyi miniszter már most is minden lehetőt megtesz. Eltekintve a kender- és len­termelési kísérletektől, amelyeket széles kör­ben a gazdáközönség közreműködésével végez az intézet, a mult évben az intézet kémikusa, Csókás Gyula királyi vegyész megbízást nyert, hogy a kender- és lenáztatás még sok esetben kiderítetlen folyamatát bakterológiai vizsgála­tok segélyével igyekezzék megvilágítani. (—) Fizetésképtelenségek. Bácstopolyán Ta­mássy György kézmüárukereskedő körlevélben, a státusz ismertetése nélkül, közli hitelezőivel, hogy beszüntette fizetéseit. — Szegeden Hirschl testvérek kézmüáru-kereskedő cég aktívája 32,000 korona. Negyven százalékot kínál. — Zentán Pecháim A. rövid- és divatáru-keres­kedő tulajdonosa Pechaim Amália, akinek férje nyolc év előtt jutott csődbe. Most árukért 15,000, pénzért 5000 koronával tartozik, amivel szemben raktára 7500 korona értékű. — Nagy­becskereken Czinner Antal kézmüáru-kereskedő négy és fél év előtt 10,000 korona tőkével ala­pította üzletét. Árukért és pénzért most 35,000 koronával tartozik, amivel szemben raktára 20,000 korona értékű. Negyven százalékot kínál. (—) Vásárok. Titelen és Gyertyámoson ju­nius 12-én, Szerbnezinán junius 15-én, Módoson június 26-án lesz a legközelebbi országos vá­sár, amelyekre vészmentes területről minden­féle állat fölhajtása meg van engedve. Melencén junius 18. és 19-én, Bévaujfalun junius 22-én, Szécsányon pedig junius 12-én tartják meg az országos vásárt. Békésen junius 17. és 19-én, Kiskundorozsmán junius 26-án lesz az orszá­gos vásár. (—) Az orosháza—iíjszentannai vasut terve. Nemrég tartotta értekezletét több csanádme­gyei község, igy Magyarbánhegyes, Dombiratos, Kunágota, Nagybánhegyes és ezekhez hozzá­kapcsolva Pusztaföldvár békésmegyei község, az orosháza—ujszentannai vasút tervét illetőleg, amelyben elhatározták, hogy ez ügyben junius 15 -én Orosházán megtartandó gyűlésen végle­gesen döntenek. Erről a mozgalomról az állam­vasutak igazgatósága is tudomást vett és igy a kereskedelmi osztályhoz tartozó tisztviselő­jét kiküldötte az ottani viszonyok tanulmá­nyozása céljából. Mivel a terv kivitelére máris számos ajánlat érkezett, az immár hatalmas lépésekkel közeledik a megvalósuláshoz. Ma­gyarbánhegyes község elöljárósága értesítette az érdekelt községeket, hogy álláspontjaikat minél hamarább közöljék vele, hogy semmi akadálya ne legyen a terv kivitelének. (—) Bútoriparunk fejlesztése. Az Orszá­gos Iparegyesület bútoripari szakosztálya leg­utóbbi ülésében behatóan foglalkozott a bútor­gyártás és butorkivitel bajaival. Elhatározta a szakosztály, hogy a kereskedelemügyi minisz­ter figyelmét fölhívja azokra az akadályokra, »melyek bútoriparunk fejlődésének útjában áll­fiak. A szakosztály ezirányban való fölterjesz­tését tegnap juttatta el a minisztériumhoz. ,T(~) Uj cégek. Virág József rőföskereskedő, Versec, Alexander Adolf rőföskereskedő, Békés­csaba, Eszlári Gábor rőfös- és vegyeskeres­kedő, Orosháza, Ullmann Jenő rőföskereskedő, l'attonya, Eperjesy József férfi-, gyermekruha­®rs divatáru-kereskedő, Karánsebes, Weinfeld vilmosné ruhakereskedő, Újvidék, Fischer testvérek közkereseti társaság kézmű-, rövid­®ru-és nőidivatkereskedők, Békéscsaba, Schwartz es társa rövidáru-, férfi- és nőidivat-, cipő­®s kalapkereskedők, Szeged. REGENY. A MILLIOMOS BŰNTÁRSA. i? - BŰNÜGYI REGÉNY. Az ablakhoz közel egy másik asztal állt, mely előtt fekete hajú ós szakállú ur ült, két üzleti könyvben mélyen elmerülve. Mikor Dunbar meg­jelent, magas ülését elhagyta és a belépőt gyanús szemmel méregette. — Mi tetszik? — kérdezte bizalmatlanul. — Több gyémánt követ óhajtok venni egy nyakék számára, — mondá Dunbar oly közö­nyösen, mintha néhány evőkanálról szólna. — Még pedig igen szép gyémántokat kívánnék s azt akarom, hogy a nyakdisz rendkívüli legyen. Garrardnál vagy Emánuelnél tettem volna megrendeléseket, ha a köveket nem magam akarnám kiválasztani és saját rajzom és utasí­tásom szerint foglaltatni. Szolgálhatna ön ilyen kövekkel ? — Amennyivel tetszik. Van ezer fontos nyakék és huszezeres is. Mennyit szánt ön gyé­mántokra. — Ötvenezertől egész nyolcvanezerig. A kalmár összevonta ajkait. — Tudni fogja, hogy ilyen bevásárlásoknál a készpénz mellőzhetlen, — mondá. — Oh igen, nagyon jól tudom, — mondá Dunbar nyugodtan, mialatt átnyújtotta a gyé­mántkereskedőnek névjegyét. Minden váltót, amely ezt az aláírást mutatja, Szt. Gundolf­Laneban azonnal díjaznak. A milliók birtokosa előtt Heardgold mély alá­zattal hajtotta meg fejét. Mint minden londoni kereskedő, ő is jól ismerte a „Dunbar és Bal­derby" céget. — Nem gondolnám, hogy abban a helyzetben legyek, azonnal szolgálhatni ötvenezer font értékű gyémántokkal. De kevés nap múlva megszerzem, ha ön is ugy akarja, uram. — Tökéletesen beleegyezem. Ma kedd van, csütöx-tökig időt engedek önnek. — Csütörtökön a gyémántok készen fogják önt várni, uram. — Ezt szeretem. A kitűzött napon itt leszek. S hogy meggyőződjék arról, hogy komoly üzletet akarok önnel eszközölni, foglalóul tízezer fontos váltót hagyok önnél. Szabad tintát és tollat ké'rnem ? Heardgold olyanfélét mormogott, mintha az egész eljárásra szükség sem volna. Azonban a tintatartót még is elhozta s jóizü hunyorga­tással nézte, mint tölti ki a bankár az üres helyeket. — Megjegyzem, hogy én oly gyémántokat akarok, melyeknek igazi értéke nyolcvanezer font legyen. Ne válasszon szerfölött kicsinye­ket ; legyen egy-egy kő mintegy negyven-ötven fontot érő. Jöhetne egy nap, melyen leányom vagy ennek gyermekei kénytelenitve lesznek az ékszert eladni vagy elzálogosítani. — Nagyon pontosan kell eljárnom abban, hogy egyforma tűzüek legyenek? — jegyezte meg Heardgold. A bankár vállat vont. — Ne aggódjék e miatt, — mondta kissé türelmetlenül. — Mint mondám, kalmár vagyok s jó pénzemért jó árut akarok. — Meglesz, — feleié nagyélénken az ék­szerész. — Jó; tehát megértettük egymást s most nincs okom tovább időzni. Csütörtökön reggel megkapom a köveket s ön az alatt tudomást szerezhet magának arról, hogy kivel van dolga. Jó napot! S otthagyva az ékszerészt, ki ily nagyúri hidegvérüségen nem kevésbé bámult el, kint álló kocsijába szállt. XXV. Amint lábát a kocsi hágcsójára tette, érezte, hogy valaki megérinti a vállát. Hátrafordulva, megismerte Vernon őrnagyot, aki most a kopott ruha helyett szokatlanul elegáns öltözékben állott előtte. Szájában éktelen vastagságú szivar füstölgött, keze egy még vastagabb bottal játszadozott s a békés city-lakosok utána néztek, midőn Dun­bart megszólítva, ezzel beszélgetésbe eresz­kedett. A milliomos a vállérintés alatt összerezzent. — Mit akar tőlem ? — kérdezte halk, boszus hangon. — Miért üldözi lépteimet, mint valami kém s miért szólit meg nyilvános utcán? Nem tettem-e eleget önért? Nem éri be azzal, amit már kapott? — Be, öregem, tökéletesen beérem vele — egyelőre. Ami a jövőt illeti, épitek jóakaratára. Engedje meg, Dunbar ur, hogy én is kocsijába szálljak. Vissza fogom kisérni s ön egy jó kis ebéddel kinál meg engem; ugy-e bár? — Az ég szerelmére, szüntesse meg utálatos fecsegését ! — Untatja ez, édesem, untatja ez magát? Igen ? No volt idő ... de hisz mindegy. Ma­radjon cserép, ami eltörött... Ön tehát, jő öregem, gyémántokat vásárolt? Mi? — Ki mondja ezt? — Saját maga mondta, mert véletlenül ama ház mellett mentem el, melybe lépett s vélet­lenül ismét elhaladtam mellette, midőn ön kijött, — Tehát csakugyan kémlelt? — Ejh, dehogy kémleltem, jó öregem. Bizto­sítom, hogy merő véletlen volt. Végig mentem az Albeniarle-utcán s ott bérkocsiba láttam szállni. Én egy másikba léptem, mely szebb és gyorsabb volt az önénél s rögtön ön után értem ehhez az utcasarokhoz. — Kém, — mondá Dunbar keserűen. — Édes barátom, ne nevezze ezt kémkedés­nek, mert a kémkedés aljas dolog. A véletlen ugyanabban az órában hozott erre a vidékr«, mikor önt. Ha veszekedni van kedve, ám ve­szekedjék a véletlennel, de ne velem. Dunbar sötét arckifejezéssel fordult el 8 nem felelt. — ön tehát csakugyan vett gyémántokat ? —< ismétló az őrnagy hosszas szünet után. — Vettem; leányomnak nyakéket akarok készíttetni. — Ön bolondja leányának, —- mondá az őr­nagy kancsal pillantással. — Szükséges, hogy valami ajándékot adjak neki. — Helyesen s ön az ügyet nem is akarja ék­szerészre bizni. Saját maga intézi el a dolgot. — Olcsóbb áron állítom ki, mint az ék­szerész. —• Nagyon természetes. Sző sincs róla. Ez oly világos, mint a nap. Néhány pillanatig hallgatott. Aztán kezét ot­rombán rátette a milliomos vállára, ajkait egé­szen odaillesztette a bankár füléhez 8 nagy­hangosan mondá, mert a kocsizörej elnyelte a halk szót: — Dunbar Henry, te ügyes fickó vagy s azt hiszem, magamnál is ravaszabbnak tartod ma­gad. De az égre, ha le találnál főzni, megkese­rülnéd. Kell, hogy állampapírokat végy nekeml Érted? Állampapírokat! Sem jobbra, sem balra nem szabad, nem lehet kitérned s előbb nem vallhatod a lelkedet magadénak, mig évi jöve­déket nem biztosítottál nekem. A milliomos lerázta magáról kísérője kezét s halványan, szigorúan és kihívóan fordult feléje. — Vigyázzon magára Vallance István! Vigyáz­zon, mielőtt fenyeget! Azt hiszem, hogy ismer — korábbi időkből s jól tudhatja, hogy bölcseb­ben cselekszik, ha befogja a száját. Amit kíván, meglesz — ha magam is ugy akarom. S ha teszem, én választom az időt, nem pedig ön! — Tehát nem fél tőlem? — kérdi a másik visszarettenve s alázatos hangon. — Nem. — Ön vakmerő. — Talán az vagyok. Jut eszébe az a mese, mely szerint két embernek volt egy ludja, mely arany tojásokat tojt. Éhesek valának s ostoba irigységükben leölték a ludat. Ön sem találta fel a lőport, Vallance. Egy csöppet sem félek öntől. Vallance visszahanyatlott ülésére s dühösen rágta a körmeit. Ugy látszott, hogy felelet után kapkodott — de nem jutott eszébe semmi, mert az ut alatt néma volt s mikor a fogat megállott, modora teljesen megváltozott. Meglehetősen ha­sonlított a megriasztott kutyára, mely farkát lába közé húzva, elhallgat. — Isten önnel, Vernon őrnagy, — mondá a bankár könnyedén, mikor egy paszomántos inas a kocsi ajtaját kinyitotta. Ázon kevés idő alatt, melyet a városban töltök, nagyon el leszek foglalva s nem lehetek szerencsés társaságát élvezhetni. Az őrnagy csaknem megmeredt e fagyos el­bocsáttatása fölött való bámulatában. — Oh, — dadogta, — igy állunk? No persze, ön tudja legjobban, mitévő legyen. S az ajtó Vernon őrnagy orra előtt becsapó­dott, kí még mindig megkövülve állt ott s az égre bámult. — Bátor, — dörmögte fogai közt, — bátor, sőt aat, lehet mondani, vakmerő legény. De szemmel tartom. Most felül úszik, de jöhet idő, midőn rámszorul s ha igen — istenemre mon­dom!—tudom, mit fogok tenni. Drága alku lesz. XXVI. A kitűzött napon, csütörtökön egy órakor, Dunbar megjelent az ékszerész boltjában. Bal­derby volt a társaságában, akit magával hozott, hogy a gyémántok kiválasztása körül tanácsát kikérje. A fiatalabb cégtárs nagy szemeket meresztett, mikor a drágaköveket eléje raktak s főnöke bőkezűségét egy királyénál is nagyobbnak «y>-

Next

/
Oldalképek
Tartalom