Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-29 / 6. szám

I' 1910 május 29 DSLMAGYARORSZAG 3 A szegedi művésztelep. — fi polgármester akcióia. — A D'élmarjyarország első száma hosszabb •ildí keretében foglalkozott a Szegeden lé•esitendő művésztelep kérdésével. Ezt az ikelót most maga a polgármester, Lázár lyöigy fa vette a kezébe, hogy sürgősen jlüsegitse a nagyfontosságú kulturális kériésnék' a 'megoldását. Lázár György dr, a művészeknek a szegedi Képzőművészeti Eo-yesületliez intézett beadványa előtt foglalkozott már a művésztelep létesítésének kérdésével' s, az ő közbelépése garancia arra,. '20°y a szép. terv hamarosan, a megvalósuás stádiumába lép. A művésztelep, dolgában ma beszélgetést, folytattunk a polgármesterül, akinek ez volt az első kijelentése: — Nem mai keletű ez a kérdés, amely nekem .egyik ideálomat képezi; A sok terv között régóta nyilvántartom ezt is, azonbáh tisztán az eksz-leksz az oka annak, hogy; a szegedi művésztelep, kérdésével a iégiitóbbí időben teljes intenzivitással üem foglalkozhattam. A szegedi művészeknek a Képzőművészeti Egyesülethez; intézett beadványa; ismerős a polgármester előtt, hiszen ő az elnöke az egyenletnek s a beadványra vonatkozólag ez a Megjegyzése : , — Legközelebbi budapesti utam alkalmával eljárok ebben az ügybén a vallásés közoktatásügyi •miniszternél, hogy tájékoztassam a szegedi művésztelep kérdésér .. rö'l s hogy viszont tájékoztatást nyerjen a felől, hogy a kultuszkormány mily ösz- szegü állami segélyben szándékozik', létesi'iL tépi a szegedi, művésztelepet.' ; • '• • Nyilatkozott a polgármester arról-ííf, hf»gy Aűl...V;olnan a- mftv^sztelgp létesitendő,... Azpkkal ÍZ óhajokkal szemben, hogy a kolónia Kamarás.m'iőn nyerhetne otthont, ahol a neves, szegedi művésznek: Nyilassy• Sándornak a iBÜ-terme fan, ez a megjegyzése : — Sző sem lehet Kamarásról.. Ez á kies erdő Csongrádmegyében fekszik, tehát Szeged részére idegen területen. Nekem epedig 'nemcsak véleményem, •hanem hatá-—-:Mikszáfb szülei. — Irta Striegl F. József. A Mikszáthok őse, akiről a legrégibb családi hagyomány szól,-valamelyik Majláthtal szakadt -- mint annak gazdatisztje — Erdélyből Barsmégyébe, I. Lipót király idejében. Az ő maradékai azután Bársból többfelé igáztak szét, így az a Mikszáth is, akinél a család nemesi levele volt, a hagyomány szerint a Csallóköz-be került s vele együtt elveszett a .^család nemesi levéle is. De mivel a család nemessége több megyében volt hivatalosan publikálva, nemességükhöz kétség nem férhet', bár nem tudjuk sem azt, hogy kitől, sem azt, hogy mikor és miért kapták a nemességet és a „kiscsoltói" előnevet. Címernek egy fölemelt dárdáju vitézt használnak, amiből következtetni, hogy nemességüket. hazája Vagy királya védelmében szedte valamelyik Ősük. A család valami különösen kiváló eiribert soaasem adott 'az országnak. Mint egyszerű •vUrtanemesek, .vagy mint luteránus : papok *z°lgálták csendben, becsületesen, de hiven bájukat és egyházukat a Mikszáthok. A legelső hiteles adat a családra vónatközóNógrádvármegye levéltárában tálalható. ttwrÍDt ^ikSzáth Sámuel turopolyai evanft. űá lelkész 17?3-ba:n, Wittenbergában tanuló Dániel fi, 131 na szamara'a megyétől segélyt kért. rozott szándékom, hogy a szegedi művésztelep Szeged városában, vagy annak területén nyerjen elhelyezést. Elsősorban Újszeged jön számításba, mely szebb is, mint Kamaráserdő, közelebb is van a városhoz s:ami a fő, ott a város telekkel rendelkezik, amit a kolónia céljaira átengedhet. 0tt van azontúl Szatymaz, mely gyönyörű fekvésű, kies szőlotelep, körülvéve tanyákkal s e helyeken legkönnyebben fellelhető a művészek által oly sűrűn emlegetett tipikus magyar népviselet. : Hogy a művésztelep kezdeményezésének a kérdése is mennyire Lázár György dr tulajdona, arra e'gyeriesen rávilágít ez a kijelentése: •— A szegedi kultúrpalota kibővítésével — a második kultúrpalotával — az is a cé' liiílk, hogy abban' pár hatalmas termet fes.tők és szobrászok " részére rendezhessünk .'.be és engedhessünk át. ' Általában a legjobb indulattal, sőt lelkesedéssel van a polgármester a szegedi művészkolónia iránt, hiszen elsősorban ő van tisztában avval, hogy Szeged városa ezzel ismét maga, felé irányítja az ország figyelmét s hogy a telep létesítésével egész csapat intelligens invázió gravitál majd Szegedre. — A művésztelep létesítése— úgymond Lázár György dr — kívánatosnak tartja Szegeden az iyarmüvészeti tanfolyam_ létesitését is, aminek megoldása épenséggel nem lesz nehéz. A szegedi felső ipariskola létesítéséhez tervbe volt véve az iparművészeti muzeum megalapítása, aminek a kivitele rövid idő kérdése. Mivel művésztelep lesz, felső ipariskola pedig van, szinte természetes következmény, hogy létesül az iparművészeti tanfolyam is, mely Szegednek és a Délvidéknek valóban praktikus, művész-iparosokat fog nevelni. — A művészek nyugodtak lehetnek. Szeged város törvényhatósága és az ón jóindulatom rendelkezésükre áll és meggyőződésem, hogy a kormány is elősegíti ezt a fontos szegedi, sőt délvidéki érdeket. Ezeket mondta Lázár György dr polgármester és minden kijelentése garancia a művészház megalapításához. Mikszáth édesatyja, János, Kürtösön, Nógrádvármegyében született s miután harminc éves korában a szomszédos Ebeckről fáradi Veress Máriát nőül vette, Szklabonyán telepedett meg, ahol kis birtokát mintaszerűvé tette. Egyszerű, rusztikus_ ember volt Mikszáth János, de a törvényekben bámulatos jártasságra tett szert. Itélőtehetsége szinte páratlanul magas fokon állott, igazi „jó koponya", akit messze földről is felkerestek jó tanácsért. Üres órait olvasgatással töltötte. A Kalmárféle balassagyarmati kölcsönkönyvtárból mindig volt egy-egy könyv a háznál. Ha valami regény akadt a kezébe, azt kivétel nélkül a közepén kezdte olvasni s mikor fia e miatt kinevette, lenézőieg azt válaszolta: — Ostoba vagy, a regény végéből úgyis kitalálom az elejét. Miért olvassam liát el azt, amit úgyis.kitalálók? A könyvek szerzőjével sohasem törődött az öreg ur, mert nem valami sokra becsülte az irókat. Földije, Lisznyai Kálmán volt az egyedüli író, akit személyesón ismert s azt is „szeleburdi bolond" - nak mondotta, amiért törvényszéki bírói állását faképnél hagyta s hiu ábrándokat kergetve, Pestre ment. Amennyire lekicsinyelte az irókat s egyáltalán a művészeket, akiket a „dologtalan emberek" nevezete alatt foglalt össze, oly nagyra tartotta a .vicispánt, meg a követet Mikszáth János. Mindazonáltal nem szerette a nagy urak tárl/álaszíás elölt. - Hírek a csatatérről. Még három nap a világ. Szerdán, junius elsején az ország háromszázharminc kerületében elhangzik az " ítélet a szétugrasztott koalíciós parlament fölött. Mert ez az Ítélet kizárólag arról van hivatva dönteni: akar-e ez az ország továbbra is össze-vissza házasított elvek, hazug pártszövetkezések, hatalmi erkölcstelenségek prédája lenni, vagy egyenes uton, kemény gerinccel és tiszta fejjel akar-e haladni boldogulása felé. Nagy és fogós kérdés ez, amely méltán borítja lángba az egész nemzetet és bőszíti egymásra a nemrég még angyali letargiában tespedő polgárságot. Mára elapadt a beszédáradat és a szép frázisok birodalmát teljesen elfoglalta az ököl és a bicska. Több helyről néppárti terrorizmus híre érkezett. Zavarog, ágál, honfivért ont az emberszeretet pártja, hogy visszaerőszakolja magát a nép bizalmába. Sok a fölös energia a Justh-pártban is és ezt mind két kézzel pazarolja a kormány pártjára, hogy kiüsse a nyeregből. De ez a törekvés egészen hiábavaló. Ma már bizonyos, hogy a szerdai nap a munkapártnak többséget hoz ós ezzel biztositja a normális parlamenti munkát. Mai hireink a kö vetkezők: A miniszter elnök Temesmegyéhez. Temesvár-ról jelentik: Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök a következő köszönő leiratot küldötte a vármegye közönségéhez: A vármegye t. közönsége fölterjesztette hozzám folyó évi május harmadikán tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésének 3. kgy. szám alatt hozott határozatát, amelyben a vezetésem alatt álló magyar királyi kormány hivatalbalépésére tudató leiratomnak tárgyalásával kapcsolatban a t. közönség a kormány iránt bizalmát nyilvánítja és azt támogatásáról biztositja, másrészt pedig a magyar képviselőház folyó évi március huszonegyedíki ülésében történt sajnálatos eseményeket méltó fölháborodással elitéli. Midőn a vármegye t. közönségének e határozatát a kormány nevében hazafias örömmel és meleg köszönettel fogadom, egyúttal HBaHMWBWWS*n 'i-rxnxiaari'* j saságát, hanem inkább a nálánál jelentéktelenebb emberekkel barátkozott s ebben épen ellentéte volt nejének, aki buzgón kereste az előkelő ismeretségeket s óvatos gonddal ápolta az ilyen barátságokat. Mikszáth anyja inkább a legegyszerűbben, mondhatni szegényesen öltözködött otthon, hogy aztán annál több teljék a kimenőruhára. A fösvénységig takarékos volt, de ahol kiakart magáért tenni, ott nem sajnálta a költséget s látogató-ruháit Pestről, vagy Bécsből hozatta. De nem oktalan hiúság volt ennek a rugója, hanem végtelen szeretete, melylyel gyermekein csüngött. Azért érintkezett az előkelőségekkel, hogy gyermekeinek pátrónusokat szerezzen s ebben ez a komoly asszony, „kinek szép, tiszta arcán egy pillanatnyi derű nem ragyogott", szinte a nevetségesig ment. Egy ízben megtörtént, hogy a muszkavezető Forgách Antal, akkori kancellár Zsuzsi nevü szakácsnéja hazajött szülőfalujába, Sklabonyára látogatóba. Ezt a Zsuzsit Mikszáth anyja magához hivatta, napokig tejbe-vajba fürösztötte, abban a reményben, hogyha majd a Kálmán nagyra nő, tanult emberré lesz s elvetődik Bécsbe, majd a Zsuzsi bemegy a grófhoz, beajánlja neki s a gróf megteszi valami hivatalnoknak. A szegény édesanya még az útjában talált szalmaszálakat is összeszedte, hogy megépítse gyermekeinek a boldogulás hidját.