Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-25 / 3. szám

1910 május 26 DÉLMAGYARORSZÁG fl REGENY. A MSLLS0M0S BŰNTÁRSA. 8 - BŰNÜGYI REGÉNY. ­Előkelő kereskedés volt. Annyira előkelő, hogy a csavargó kiilsejü Józseffel nem is akar­tak szóba állni. Csak mikor jól leszidta a segé­det és a lármára odasiető tulajdonosnak meg­mutatott néhány bankjegyet, változott meg a véleményük irányában. Tökéletesen uj öltözetet óhajtanék. Ezen­kívül kalapot, csizmát, esernyőt, útitáskát, hat inget, kefét és fésűt, beretvát s több ilyen nél­külözhetetlen cikket. De miután látom, hogy önök még mindig bizalmatlankodnak, én most a borbélyhoz megyek. Amig visszajövök, lesz elég idejük arra, hogy megfontolják: adnak-e ruhát nekem, vagy sem? A borbélyhoz érve, ennek megparancsolta, hogy szakállát uri módra, rövidre nyírja és vadul lecsüngő haját tisztességes fürtökbe sodorja. Midőn a borbély elvégezte munkáját, József megmosakodott, aztán a tükör elé lépett. Tökéletesen megváltozott a külseje. Nem látszott többé csavargónak, sőt tisz­tességes, mutatós, szinte előkelő modorral biró úriembernek nézett ki. Úgyannyira, hogy midőn a ruhaüzlotbe visszatérve, magára öltötte a finom szabású öltönyt, kalapját és a fényes lakkcipőt: senkisem gondolta volna, hogy ez az előkelő külsejű úriember röviddel ezelőtt, mint gyanút gerjesztő csavargó lépett az üzletbe. A főnök szinte lelkesülten mondta: — Becsületemre, ha ez az átváltozás tizen­nyolc font sterling helyett ötvenbe kerülne, sem volna drága, mert higyje meg, olyan ön, mint egy herceg! Wilmot megelégedetten hallgatta a dicső szavakat és jelentőségteljesen mosolygott. Az­után felváltva bankjegyeit, a visszajáró arany­és ezüstpénzdarabokat mellénye zsebébe rej­tette. SJIÜÍ. A küszöbön állva, visszafordult. — Legyen szives ócska holn.imat egy csomóba kötni. Majd ha besötétedik, eljövök érte. Ezzel eltávozott és egy óra tájban visszatért a szállodába, ahol a nap hátralevő részét töltötte. Midőn leszállt az est, József újból visszatért a szabóüzletbe. — Már azt hittem, hogy itt feledi batyuját. Hova küldjem? — kérdezte a segéd. — Sehová; majd magam elviszem, — vála­szolt József. A jókora csomagot hóna alá vette és eltávo­zott a kőpart hosszában. Midőn a városhoz közeledett,"' z'Sibéit teleszedte kövekkel. Ezeket, a kikötő partjának szélére érve, egy nagy ken­dőbe kötötte s a batyuhoz fűzte. Majd mind­két csomagot a vizbe dobta. Igen gondosan vigyázott arra, hogy valaki meg ne lássa ebben a percben. Midőn a két csomag alámerült, szeme gyürü­ről-gyürüre követte a lesülyesztett tárgyaknak a vizén hátrahagyott nyomait, mig ezek vég­kép elmosódtak. — így ni! A nemes James Wentworth, aki közel husz esztendeig élt Wandsworth városá­ban Margit leányával, aki a szomszédok előtt titkos módon tartotta fönn magát, küzdve a megélhetés nehézségeivel: ezennel megszűnt élni! — mondá s lassú léptekkel távozott. József az éjet ama kis városkában töltötte B másnap reggel visszatért Southamptonba. Épen kilencet ütött az óra, mikor a kikötőbe ért. Az óriási víztükör kék sikján, felhőtlen nyári ég alatt, a puszta szem fölismerhette már az „Elektrát", amely füétölgő kürtőjével most bu­kott fel a láthatáron. Wilmot József nagy nyugalommal várta be a gőzös megérkeztét, amely tizenegy óra tájban következett be. Az utazók partraszálltak: köztük sok gyer­mek, több katonás kiilsejü ur és néhány hölgy. A kiszálló utasok között volt egy előkelő kül­sejű, ötvenöt-ötvenhét éves férfiú, aki elütve a többitől, finom posztóba öltözött s divatos at­'asz nyakkendővel, fényes kalappal s mázos opánokkal volt ellátva. Ez volt Dunbar Henry. Magas, széles termet, szürkülő szakálla] s bajjal és szép arcán gúnyos mosolylyal. Wilmot József mozdulatlanul állott egy kis csoportban, ahonnan szemmeltarthatta bűnre csábitóját. Alig változott meg — mormogá, — Dölyfös, önző és kegyetlen, mint akkor. Megvénült, de azért még mindig az, aki volt harmincöt évvel ezelőtt. Tisztán olvasom ezt szemeiből. Előrelépett s midőn az anglo-indián a partra tette lábait, megszólitotta: Ha nem csalatkozom, Dunbar úrhoz van szerencsém? — Az vagyok. — A szent gundolf-utcai iroda küld ön elé, uram. Balderby úrtól levél van számára. Meg­bízott vele, hogy fogadjam önt s hogy szolgá­latára legyek. Dunbar kételkedve nézett reá. — Ön csak nem egyike az Írnokoknak? — kérdezte. — Nem, Dunbar ur. — Mindjárt gondoltam. Nem is látszik annak. De hát ki ön? — Később meg fogja tudni, uram. Egy másik­nak vagyok a helyettese, aki útközben meg­betegedett ... Szabad podgyászáról gondos­kodnom ? — Nagyon meg fogom köszönni. — Önnel nincs szolga, Dunbar ur? — Nincs. Legényem betegen maradt el Maltá­ban. — Ez kellemetlen! — kiáltá József, miközben szemei szikrát szórtak. — Bizony, kellemetlen dolog volt. Podgyászom, mint látja, Portland Piacéra van címezve; legyen szives gondoskodni róla, hogy a leg­gyorsabban odakerüljön holmim. Ivajütemben van útitáskám és szelencém. Ezeket magammal viszem. A többiről ön gondoskodik. — Igyekezni fogok, uram. — Köszönöm, köszönöm. Melyik vendéglőben lakik ön? — Sehol sem szálltam meg, mivel csak ma reggel érkeztem. Az „Elektrát" holnapra várták. — Én a „Delphinbe" fogok szállani, — viszonzá Dunbar. — Szeretném, hogyha később, midőn málhámról gondoskodott már, ott föl­keresne. Ha lehetséges, még ma este megyek Londonba. Dunbar ezzel, magasra emelt fővel s nád­pálcáját ujjai között forgatva, eltávozott. A „Delphin"-szállodában világos, tágas s sző­nyegekkel borított szobát nyitottak Dunbarnak, aki csakhamar kényelembe helyezte magát egy hatalmas karszékben és olvasni kezdett. De csakhamar türelmetlenül dobta el és ki­húzta zsebéből pombás aranyóráját. Megnyomva egy rugót: gyönyörű, aranyfürtü, sötétkék­szemű gyermeknek miniatűr-arcképe tűnt elő. (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Délmagyarország hírlap- és nyomdaváilalat részvénytársaság. Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hírlap­és nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. TÓTH SÁNDOR siimesler SZEBED. Valéria-tér fi. síim. Az ujszegedi nyaralók kényelmére ugy ren­dezkedtem be, hogy a főfasor és környékbeli nyaralók részére ajánlom fehér, félbarna és rozskenyeremet. Speciálisan előállított karls­badí kétszersültemet, úgymint reggeli és délutáni lukszus süteményeimet házhoz szál­:::: litva. — Megrendeléseket elfogad :::: Szalay Lajos, va*ntgz,r9di Viga?í Kossuth Lajos-sugárut 5. szám alatt az »Alföld-szálloda« épületében a ili itt. ahol temetések a legegyszerűbbtől a leg­díszesebbig a legfényesebb kiv/iieiben, ed­dig nem létezett jutányos árak mellett esz­közöltetnek. - Hullaszállitások elvállaltatnak. Szemfedőkészitésben jártas := varróleány felvétetik. = Szeged, Valéria-tér. hus- és paprikapiac. Előnyös bevásárlási forrás építőmester és épít­tetőknek mindennemű építkezési vasáruk­ban, úgymint: vasgerenda, kötővas, kapcsok, szegek, vasalás, kályhák, tűzhelyek és min­dennemű épitkezésikellékek; saját érdekün­kben kérem meggyőződést szerezni. Értesitem a hogy az 1825. évben alapított jó hirü :: TILL E.-féle :: rövid- és sioveiruk, nap- és osöernyőK óruhózóf átvettem és modernül berendezve uj árukkal fölszerelve tovább vezetem. Szives pártfogását kérve tisztelettel TILL E. utóda BÁNYÁSZ MTHUR Az 1910. évi directoir füző-divat megköve­teli, hogy az elegan­cia mellett csak oly gyártmányt vegyünk, mely a vérkeringéé* lélegzés és szabad-* mozgás előnyeit . biztosítja. i AC. P.aLa Sirene = Párls = a világ legelső utá­nozhatlan és legjob­ban álló fűzője, mely hygienikus szakér­telemmel van gyártva. Dclmagyarorsxág egyedüli raktára. Minden alakra óriási választékban állandóan kapható Kúp Gyula és Társa = női divatháza, SZEGED. = WECHSLER ÖDÖN faüzlete és építési anyagraktára SZEGED, Mars-tér 2—3. sz. Telefon 775. o o o Telefon 775. Van szerencsém az igen t. építő és építtető közön­ség figyelmét felhívni Mars-tér 2—3. szám alatti telkemen lévő építési anyagraktáramra és fatele­pemre. — Raktáron tartok állandóan: Száraz er­délyi és tiszavidéki deszkát, épületfát és minden­nemű faanyagot, darabos és oltott meszet, portland és román cementet, gipszet, kátrányt, fedéllemezt stb., tetőcserepeket, tüzelőanyagokat, bükk-, cser­és tölgyfát, légszeszgyári kokszot és porosz kő­szenet. — Elvállalok bárhova is; príma tölgyfa amerikai és aszfaltba rakott parketta lerakását és hajópadozatok készítését a legjobb kivitelben. s,,v„ .émog.,É* WECHSLER ÖDÖN. állandóan raktáron tart a r I Szeged, Kölcsey-utcza 10. sz. Fischer Izsó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom