Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-24 / 2. szám

12 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 május 24 ! A legelső és legfontosabb tennivaló ezen ) téren tehát az volna, ha a kereskedőpá­ya legalább is négy közép- vagy polgári vkolai osztály sikeres elvégzéséhez köttetnék. la a jövőben csak oly ifjú lehetne keres­kedő, aki a jelzett iskolai előképzettséggel endelkezik, akkor kereskedelmünk minden­setre szebb jövőnek nézne elébe. Ezek az fjak a megfelelő alapműveltség folytán ké­jesek volnának arra, hogy a kereskedelem gyakorlati része mellett a kellő szakismere­eket is megszerezzék s a haladó korral lé­pést tartsanak. Mindenesetre szükséges volna, aogy a kereskedőtanoncok az ilyen elő­képzettség után is hetenként többször meg­elelő irányú szakiskola látogatására kötelez­essenek, hogy a gyakorlat mellett az any­lyira fontos elméleti szakismereteket is el­ajátithassák. Gondoskodni kellene továbbá ,rról is, hogy mint kereskedelmi alkalma­jottaknak,. mint segédeknek is, minél több Ikaíom kínálkoznék nekik az önművelődésre s a szakmájukban való továbbképzésre. A legfontosabb feladat azonban ilyen fel­ételek mellett is a kereskedőfőnökre há­ulna. Az ő körültekintő neveló'hatása rolna akkor is a legbiztosabb és a legcélra­'ezetőbb mód arra, hogy a gondjaira bízott fjuból müveit, szakképzett magyar keres­kedőt neveljen.. Ezek volnának — szerény véleményem izerint — egyelőre a legfontosabb eszközök . irra nézve, hogy hazánk kereskedőosz­ályát hivatásának megfelelő színvonalra ímeljtik. S ha sikerül ezt a célt elérnünk, tkkor a magyar kereskedő is jól felfegy­rerzett harcosa lesz a népek nagy és ha­laim as közgazdasági küzdelmének, akkor a aagyar kereskedő is elfoglalja majd a tár­adalomban azt a helyet, amelyet megérde­nel. Ha azonban kereskedőiosztályunk nem og a korral haladni, akkor a közgazdasági larcban le fogunk veretni — fegyver nél­kül, el fognnk vérzeni — vér nélkül. (—) Két délvidéki község veszedelme. Zsombolyai tudósítónk jelenti ¡ Szomorú vilá­;ot él a zsombolyai járásnak két községe: Tóba és Mollyfalva. Szomorú ekét falu ap­aja-nagyja, hiszen ég és föld között lebeg­lek. Megvették lábuk alól a talajt. Mindkét község, azTeló'bbi magyar, az utóbbi sváb, lérlp-községe volt a pármai hercegnek. Több nint egy évszázad óta művelték a bérelt öldet, mig most váratlanul elhunyt a földes­ir, kinek birtoka huszonegy örökösre ma­adt. Az örökösök eladták most ezt a bir­okot a • temesvári parcollázóbanknak.- A >ank, igaz, fölparcellázza a földet, de nég igy sem juthatnak földhöz a szegény íóbaiak és mollyfalvaiak. Hiszen az ő eddigi kis' bérleteikből szerehcse, hogy jól-rosszul, továny kenyéren meg tudtak élni, nemhogy ¡őkét gyűjteni. Már pedig egy-egy parcellá­loz csak ugy tudnának hozzájutni, ha leg­alább valamelyes tőkével rendelkeznének. Iszbeborult öregek, javakorukban levő férfiak, ssecsemőt szoptató anyák könyes szemekL tel hallgatták a minap a nemzeti munka­párt jelöltjének: Pirkner János földmivelés­Igyi miniszteri tanácsos programbeszédét. Hiszen kilátásba helyezhette, hogy az uj corplány nem engedi őket földönfutókká enni, Amerikába vándorolni. Komoly ember comoly szavai, melyektől távol állott min­ién álantas kortesfogás, bizalmat, reményt intöttek két község lakóinak a szivébe. S e •eménynek valóra kell válnia, valóra is fog rálni. Az uj kormány tagjai a munka jel­izavával indították meg nemzetmentő akció­nkat, nem is fogják cserben hagyni a munka smbereit: Tóba és Mollyfalva szegény, de ierék népét. Milyen jó lett volna, ha a soalició, de főleg a függetlenségi párt nagy­langu emberei, ahelyett, hogy folyton a le­hetetlenségek vesszőparipáin lovagoltak, in­tább arra hoztak volna törvényt, hogy egyes tözségek ilyen lehetetlen, ilyen kegyetlen telyzetbe ne juthassanak. — A csabai selyemfonó uj igazgatója. Dürr Uszkárt, a csabai selyemfonógyár igazgatóját a öldmivelésügyi miniszter a tolnai selyemfonó­fyárhoz helyezte át. Ilolyébe Invernizzi C. Ra­aél, olasz származású igazgató került, aki a lelyemtenyésztés körül elsőrangú tekintély és 8ékósmegyében sokat várnak tőle. - ­(—) PőtvásAr-enjjedély. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Karúdon a folyó évi májns hó 4-ére esett, de elmaradt országos vásár helyett folyó évi május hó 27-én pótvá­sár tartassék. Budapesti gabonatőzsde. A délelőtti határüzlet irányzata szilárd. Fél 2' óra­kor a következők voltak a záróárfolyamok: Buza májusra 11.35—11.36, buza októberre 9.79—9.80, rozs októberre 7.56—7.57, zab októberre 6.55—6.56, tengeri májusra 5.44—5.45, tengeri júliusra 5.55—5.56. Készáruüzlet: Változatlan áron elkelt 10.000 méter­mázsa buza. Egyéb termény ára változatlan maradt. Pölmondatott 6000 métermázsa buza, 4000 méter­mázsa zab és 48.000 métermázsa tengeri e hónap 28-án leendő átvételre. Buza. Tiszavidéki : 120 mm. 78.5 k. 23.30 K., 150 mm. 78.3 k. 23.25 K., 200 mm. 78 k. 23.30 K. Pest­vidéki : 250 mm. 76 k. 22.70 K. Kalocsai : 460 mm. 76.3 k. 22.95 K., 520 mm. 76 k. 22.85 K., 420 mm. 75.5 k. 22.75 K. Fejérmegyei : 300 mm. 78 k. 23.15 K. Dunaföldvári: 1500 mm. 76 k. 22.60 K. Szerém­ségi: 200 mm. 75 k. 22.10 K. Román : 5090 mm. 77.5 k. 23.30 korona. Rozs : 100 mm. 15.40 K., 100 mm. 15.60 K„ 200 mm. 15.40 K., 100 mm. 15.40 K., mind készpén­zért, par. Zab : 100 mm. 14.20 K., 125 mm. 14 K., mind kész­pénzfizetésre. Budapesti értéktőzsde* Az előtSzsde iránya nyugodt volt, mert a külföldi tőzsdékről változatlan jelentés érkezett. A vezető ér­tékek alig változtak és tartottan zárultak. A helyi piacon a Jelzálogbank-részvény tünt ki 6 koronás ár­emelkedésével, amit egy itteni bizományos cég nagy­szabású vásárlásainak tulajdoníthattunk. A többi for­galomba hozott érték alig változott, csak az Első ma­gyar részvény-serfőzde részvényei emelkedtek ismét 100 koronával. A járadékpiac gyengült. Köttetett: Osztrák hitel 663—663.50. Magyar hitel 833.50—834.75. Koronajáradék 92.10—92,15. Leszámítoló bank 569. Jelzálogbank 488—492.75. Osztrák-magyar államvasút 755. Városi villamos 391.25—392. Kereskedelmi rész­vénytársaság 760—761. Kereskedelmi bank 3780. Buda­pesti bank 550—551. Agrár-bank 483. Lipótvárosi ta­karékpénztár 200—200.25, Danubius 430.50—431. Rugy­gyanta 464.50. Aszfalt 206—209. Salgótarjáni kőszén­banya 644—645. Tégla elsőbbségi 323.60—324,50. Izzó uj 321—322. Drasche 615. Részvény-serfőzde 6340— 6440. Délben csöndes volt az üzlet iránya, mert a berlini jelentés nem elégített ki. • Sem a vezető, sem a helyi piacon nem volt einlitésreméltó változás. A készáru­piacon is tartott áron folyt a vásár, de a forgalom nem volt oly nagy kiterjedésű. Köttetett: Osztrák hitel 663.50—663.25. Magyar hitel 834.50—833.75, Koronajára­dék 92.15. Leszámoló bank 569.50. Jelzálogbank 492— 490.75. Osztrák-magyar államvasút 755. Városi villamos 391.50—389,50.Kö?uti vasút 718.25—717.50. Kereskedelmi részvénytársaság 760—761. Kereskedelmi bank 3775. Agrár-bank 483—482.50. Budapesti bank 550—550.50. Salgótarjáni kőszénbánya 645— 646. Istvántégi agyár 430. Adria 464. Vasúti forgalmi 467—466. Általános kőszén 633. A dijbiztositásokért fizettek: Osztrák hitelrészvé­nyért holnapra 3—4 koronát, nyolc napra 6—8 ko­ronát, julius hónap végére 18—20 koronát. Bécsi értéktőzsde. A mai értéktőzsdén a kötések a következők vol­tak: Osztrák hitelrészvény 663.50. Magyar hitelrész­vény 834. Angol-bank 311.25. Bankverein 541. Unió­bank 600.50. Landerbank 502.50. Osztrák államvasút 756. Déli vasút 120.25. Rimamurányi 675. Alpesi bá­nyarészvény 720.75. Májusi járadék 94.25. Magyar koronajáradék 92.15. Török sorsjegy 261. Márka készpénzért 117.56. Ultimóra 117.53. — Gabonabörze. Mint rendesen ünnepnap után, ma délelőtt is gyönge volt a forgalom és szombat éta az árak is alig vál­toztak meg. állandóan raktáron tart Szeged, Kölcsey-utcza 10. sz Fischer Izsó. Mindennemű legolcsóbb beszerzési forrása fa- és széntetene ПШ Ш0ШМ141. • TELEFON : S85. REGÉNY. A MILLIOMOS BŰNTÁRSA. 2 - BŰNÜGYI REGÉNY. ­ín. József az elalélt mellé térdelt. Dacára, hbgy elvetemült ember volt, azon volt, hogy az esz­méletlen öreget életre keltse. Föloldta bátyja­пак nyakravalóját, mellényét fölg'ombolta s szivére tette kezét. Még lüktetett. De nagyon halk dobbanások voltak ezek, mintha a szegény írnok fáradt lelke a gyarló földi hüvelyből való kiszabadulás után vágyódott volna. — Talán jobb lesz, ha magam megyek Dunbar elé, — mormogta. A vonat Besíngstockebe érkezett. József, fejét kidugva az ablakon, hangosan segélyért kiáltozott, amely csakhamar meg. érkezett. — Bátyámat idegroham érte, segítsen kivinni őt s aztán küldjön orvost. A két erős ember kiemelte az eszméletlenül heverő írnokot s miközben a vonat tova robo­gott, lefektették a váróterem pamlagára. Tíz perccel később megérkezett az orvos. — Súlyos eset, — mondta fejét csóválva — nagyon súlyos. De mindent elkövetünk, ami le­hetségesi. Ki van az öreg ur kíséretében ? A szolga Józsefre mutatott. Az orvos gyana­kodva tekintett a zilált külsejű kísérőre. — Ön talán rokona ennek az urnák? — Az Öcscse vagyok. — Szükségesnek tartom, hogy a legközelebb eső vendéglőbe szállítsák a beteget. Ápolónőt majd én küldök hozzá. Nem tudja, ez az első roham, amely őt érte? — Nem tudom, uram. E válasz után az orvos még gyanakodóbban nézte a kérdezettet. — Különös, — mormogá, — ' hogy ön, aki testvérének vallja magát, erre nézve nem adhat fölvilágosítást. — Különös, de a világon történtek már ennél különösebb dolgok is. Bátyám és én, évek utáü ma találkoztunk először. A beteget egy közelfekvő .szállodának tiszta szobácskájába vitték. A test, csaknem mozdu­latlan tárgy gyanánt, csendesen feküdt a takart alatt. — Van-e remény a javulásra? — kérdezte József mohón, midőn az orvos elakarta hagyni a szobát. • — Félek, hogy nincs. — Meddig bírhatja még? — Azt hiszem, nemsokára vége lesz. Leg­följebb huszonnégy órát adok neki. Azzal eltávozott. József egyedül maradt a félhomályban. — Ezt szeretem. így van ez jól, — mormogá magában. — Legalább tanú nélkül fogok Dun­barral találkozni. A szoba, melyben a beteg feküdt, egy kis lakosztálylyal volt szomszédos. Ebben volt Samp­son utimálhája. József megmotozta azon ruhadarabok zse­beit, amelyeket bátyjáról lehúztak. A mellény zsebében egy kis ezüst pénzt s egy csomó kulcsot, a régi divatú kabátban kopott jegyzőkönyvet talált. Aztán csöngetett. — Hozzanak lámpát és egy üveg pálinkát! — mondta. Parancsát teljesítették. József erre ráfordí­totta az ajtóra a kulcsot. Aztán asztalhoz ült s ivott. Majd megvizs­gálta a tárcát, amely öt darab ötfontos bank­jegyet s egy levelet tartalmazott. A levél Dunbar Henryknek szólt; Bajderby István neve az első sarkon s az üzleti pecsét elárulták a levél célját. — Ugy, ugy — suttogá -József, — ez a cég fiatalabb részesének a levele főnökéhez. Ezt elteszem. A levelet zsebre tette s a jegyzőkönyvnek telefirkantott lapjait forgatta. Az utolsó oldalon a következő sorok ragad­ták meg a figyelmét: „D. H. körülbelül e hó tizenkilencedikén az „Elektrán" érkezik Southamptonba. D. Laura kisasszony Portland-Placeban várja őt." — Ki ez a Laura?— tűnődött József magá­ban. — Nyilván leánya, ugy gyanítom. Emlék­szem, hogy husz év előtt házasságának a hírét­olvastam a lapokban. Természeteden ; előnyösen házasodott meg. A szerencse puha ágyat vetett neki. Előkelő nő volt. Átok Henry nevére ! Aztán némán ült s kezére támaszkodva, go­nosz mosolylyal ajkán, ismét elborongott! Majd a kulcsokat a kezébe véve, felzárta az útitás­kát, és ennek tartalmát kezdte vizsgálgatni. De csak keveset talált benne. Az öreg írnok nagyon szerény igényű volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom