Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)
1910-05-24 / 2. szám
12 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 május 24 ! A legelső és legfontosabb tennivaló ezen ) téren tehát az volna, ha a kereskedőpáya legalább is négy közép- vagy polgári vkolai osztály sikeres elvégzéséhez köttetnék. la a jövőben csak oly ifjú lehetne kereskedő, aki a jelzett iskolai előképzettséggel endelkezik, akkor kereskedelmünk mindensetre szebb jövőnek nézne elébe. Ezek az fjak a megfelelő alapműveltség folytán kéjesek volnának arra, hogy a kereskedelem gyakorlati része mellett a kellő szakismereeket is megszerezzék s a haladó korral lépést tartsanak. Mindenesetre szükséges volna, aogy a kereskedőtanoncok az ilyen előképzettség után is hetenként többször megelelő irányú szakiskola látogatására kötelezessenek, hogy a gyakorlat mellett az anylyira fontos elméleti szakismereteket is elajátithassák. Gondoskodni kellene továbbá ,rról is, hogy mint kereskedelmi alkalmajottaknak,. mint segédeknek is, minél több Ikaíom kínálkoznék nekik az önművelődésre s a szakmájukban való továbbképzésre. A legfontosabb feladat azonban ilyen felételek mellett is a kereskedőfőnökre háulna. Az ő körültekintő neveló'hatása rolna akkor is a legbiztosabb és a legcélra'ezetőbb mód arra, hogy a gondjaira bízott fjuból müveit, szakképzett magyar kereskedőt neveljen.. Ezek volnának — szerény véleményem izerint — egyelőre a legfontosabb eszközök . irra nézve, hogy hazánk kereskedőoszályát hivatásának megfelelő színvonalra ímeljtik. S ha sikerül ezt a célt elérnünk, tkkor a magyar kereskedő is jól felfegyrerzett harcosa lesz a népek nagy és halaim as közgazdasági küzdelmének, akkor a aagyar kereskedő is elfoglalja majd a táradalomban azt a helyet, amelyet megérdenel. Ha azonban kereskedőiosztályunk nem og a korral haladni, akkor a közgazdasági larcban le fogunk veretni — fegyver nélkül, el fognnk vérzeni — vér nélkül. (—) Két délvidéki község veszedelme. Zsombolyai tudósítónk jelenti ¡ Szomorú vilá;ot él a zsombolyai járásnak két községe: Tóba és Mollyfalva. Szomorú ekét falu apaja-nagyja, hiszen ég és föld között lebeglek. Megvették lábuk alól a talajt. Mindkét község, azTeló'bbi magyar, az utóbbi sváb, lérlp-községe volt a pármai hercegnek. Több nint egy évszázad óta művelték a bérelt öldet, mig most váratlanul elhunyt a földesir, kinek birtoka huszonegy örökösre maadt. Az örökösök eladták most ezt a birokot a • temesvári parcollázóbanknak.- A >ank, igaz, fölparcellázza a földet, de nég igy sem juthatnak földhöz a szegény íóbaiak és mollyfalvaiak. Hiszen az ő eddigi kis' bérleteikből szerehcse, hogy jól-rosszul, továny kenyéren meg tudtak élni, nemhogy ¡őkét gyűjteni. Már pedig egy-egy parcelláloz csak ugy tudnának hozzájutni, ha legalább valamelyes tőkével rendelkeznének. Iszbeborult öregek, javakorukban levő férfiak, ssecsemőt szoptató anyák könyes szemekL tel hallgatták a minap a nemzeti munkapárt jelöltjének: Pirkner János földmivelésIgyi miniszteri tanácsos programbeszédét. Hiszen kilátásba helyezhette, hogy az uj corplány nem engedi őket földönfutókká enni, Amerikába vándorolni. Komoly ember comoly szavai, melyektől távol állott minién álantas kortesfogás, bizalmat, reményt intöttek két község lakóinak a szivébe. S e •eménynek valóra kell válnia, valóra is fog rálni. Az uj kormány tagjai a munka jelizavával indították meg nemzetmentő akciónkat, nem is fogják cserben hagyni a munka smbereit: Tóba és Mollyfalva szegény, de ierék népét. Milyen jó lett volna, ha a soalició, de főleg a függetlenségi párt nagylangu emberei, ahelyett, hogy folyton a lehetetlenségek vesszőparipáin lovagoltak, intább arra hoztak volna törvényt, hogy egyes tözségek ilyen lehetetlen, ilyen kegyetlen telyzetbe ne juthassanak. — A csabai selyemfonó uj igazgatója. Dürr Uszkárt, a csabai selyemfonógyár igazgatóját a öldmivelésügyi miniszter a tolnai selyemfonófyárhoz helyezte át. Ilolyébe Invernizzi C. Raaél, olasz származású igazgató került, aki a lelyemtenyésztés körül elsőrangú tekintély és 8ékósmegyében sokat várnak tőle. - (—) PőtvásAr-enjjedély. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Karúdon a folyó évi májns hó 4-ére esett, de elmaradt országos vásár helyett folyó évi május hó 27-én pótvásár tartassék. Budapesti gabonatőzsde. A délelőtti határüzlet irányzata szilárd. Fél 2' órakor a következők voltak a záróárfolyamok: Buza májusra 11.35—11.36, buza októberre 9.79—9.80, rozs októberre 7.56—7.57, zab októberre 6.55—6.56, tengeri májusra 5.44—5.45, tengeri júliusra 5.55—5.56. Készáruüzlet: Változatlan áron elkelt 10.000 métermázsa buza. Egyéb termény ára változatlan maradt. Pölmondatott 6000 métermázsa buza, 4000 métermázsa zab és 48.000 métermázsa tengeri e hónap 28-án leendő átvételre. Buza. Tiszavidéki : 120 mm. 78.5 k. 23.30 K., 150 mm. 78.3 k. 23.25 K., 200 mm. 78 k. 23.30 K. Pestvidéki : 250 mm. 76 k. 22.70 K. Kalocsai : 460 mm. 76.3 k. 22.95 K., 520 mm. 76 k. 22.85 K., 420 mm. 75.5 k. 22.75 K. Fejérmegyei : 300 mm. 78 k. 23.15 K. Dunaföldvári: 1500 mm. 76 k. 22.60 K. Szerémségi: 200 mm. 75 k. 22.10 K. Román : 5090 mm. 77.5 k. 23.30 korona. Rozs : 100 mm. 15.40 K., 100 mm. 15.60 K„ 200 mm. 15.40 K., 100 mm. 15.40 K., mind készpénzért, par. Zab : 100 mm. 14.20 K., 125 mm. 14 K., mind készpénzfizetésre. Budapesti értéktőzsde* Az előtSzsde iránya nyugodt volt, mert a külföldi tőzsdékről változatlan jelentés érkezett. A vezető értékek alig változtak és tartottan zárultak. A helyi piacon a Jelzálogbank-részvény tünt ki 6 koronás áremelkedésével, amit egy itteni bizományos cég nagyszabású vásárlásainak tulajdoníthattunk. A többi forgalomba hozott érték alig változott, csak az Első magyar részvény-serfőzde részvényei emelkedtek ismét 100 koronával. A járadékpiac gyengült. Köttetett: Osztrák hitel 663—663.50. Magyar hitel 833.50—834.75. Koronajáradék 92.10—92,15. Leszámítoló bank 569. Jelzálogbank 488—492.75. Osztrák-magyar államvasút 755. Városi villamos 391.25—392. Kereskedelmi részvénytársaság 760—761. Kereskedelmi bank 3780. Budapesti bank 550—551. Agrár-bank 483. Lipótvárosi takarékpénztár 200—200.25, Danubius 430.50—431. Rugygyanta 464.50. Aszfalt 206—209. Salgótarjáni kőszénbanya 644—645. Tégla elsőbbségi 323.60—324,50. Izzó uj 321—322. Drasche 615. Részvény-serfőzde 6340— 6440. Délben csöndes volt az üzlet iránya, mert a berlini jelentés nem elégített ki. • Sem a vezető, sem a helyi piacon nem volt einlitésreméltó változás. A készárupiacon is tartott áron folyt a vásár, de a forgalom nem volt oly nagy kiterjedésű. Köttetett: Osztrák hitel 663.50—663.25. Magyar hitel 834.50—833.75, Koronajáradék 92.15. Leszámoló bank 569.50. Jelzálogbank 492— 490.75. Osztrák-magyar államvasút 755. Városi villamos 391.50—389,50.Kö?uti vasút 718.25—717.50. Kereskedelmi részvénytársaság 760—761. Kereskedelmi bank 3775. Agrár-bank 483—482.50. Budapesti bank 550—550.50. Salgótarjáni kőszénbánya 645— 646. Istvántégi agyár 430. Adria 464. Vasúti forgalmi 467—466. Általános kőszén 633. A dijbiztositásokért fizettek: Osztrák hitelrészvényért holnapra 3—4 koronát, nyolc napra 6—8 koronát, julius hónap végére 18—20 koronát. Bécsi értéktőzsde. A mai értéktőzsdén a kötések a következők voltak: Osztrák hitelrészvény 663.50. Magyar hitelrészvény 834. Angol-bank 311.25. Bankverein 541. Unióbank 600.50. Landerbank 502.50. Osztrák államvasút 756. Déli vasút 120.25. Rimamurányi 675. Alpesi bányarészvény 720.75. Májusi járadék 94.25. Magyar koronajáradék 92.15. Török sorsjegy 261. Márka készpénzért 117.56. Ultimóra 117.53. — Gabonabörze. Mint rendesen ünnepnap után, ma délelőtt is gyönge volt a forgalom és szombat éta az árak is alig változtak meg. állandóan raktáron tart Szeged, Kölcsey-utcza 10. sz Fischer Izsó. Mindennemű legolcsóbb beszerzési forrása fa- és széntetene ПШ Ш0ШМ141. • TELEFON : S85. REGÉNY. A MILLIOMOS BŰNTÁRSA. 2 - BŰNÜGYI REGÉNY. ín. József az elalélt mellé térdelt. Dacára, hbgy elvetemült ember volt, azon volt, hogy az eszméletlen öreget életre keltse. Föloldta bátyjaпак nyakravalóját, mellényét fölg'ombolta s szivére tette kezét. Még lüktetett. De nagyon halk dobbanások voltak ezek, mintha a szegény írnok fáradt lelke a gyarló földi hüvelyből való kiszabadulás után vágyódott volna. — Talán jobb lesz, ha magam megyek Dunbar elé, — mormogta. A vonat Besíngstockebe érkezett. József, fejét kidugva az ablakon, hangosan segélyért kiáltozott, amely csakhamar meg. érkezett. — Bátyámat idegroham érte, segítsen kivinni őt s aztán küldjön orvost. A két erős ember kiemelte az eszméletlenül heverő írnokot s miközben a vonat tova robogott, lefektették a váróterem pamlagára. Tíz perccel később megérkezett az orvos. — Súlyos eset, — mondta fejét csóválva — nagyon súlyos. De mindent elkövetünk, ami lehetségesi. Ki van az öreg ur kíséretében ? A szolga Józsefre mutatott. Az orvos gyanakodva tekintett a zilált külsejű kísérőre. — Ön talán rokona ennek az urnák? — Az Öcscse vagyok. — Szükségesnek tartom, hogy a legközelebb eső vendéglőbe szállítsák a beteget. Ápolónőt majd én küldök hozzá. Nem tudja, ez az első roham, amely őt érte? — Nem tudom, uram. E válasz után az orvos még gyanakodóbban nézte a kérdezettet. — Különös, — mormogá, — ' hogy ön, aki testvérének vallja magát, erre nézve nem adhat fölvilágosítást. — Különös, de a világon történtek már ennél különösebb dolgok is. Bátyám és én, évek utáü ma találkoztunk először. A beteget egy közelfekvő .szállodának tiszta szobácskájába vitték. A test, csaknem mozdulatlan tárgy gyanánt, csendesen feküdt a takart alatt. — Van-e remény a javulásra? — kérdezte József mohón, midőn az orvos elakarta hagyni a szobát. • — Félek, hogy nincs. — Meddig bírhatja még? — Azt hiszem, nemsokára vége lesz. Legföljebb huszonnégy órát adok neki. Azzal eltávozott. József egyedül maradt a félhomályban. — Ezt szeretem. így van ez jól, — mormogá magában. — Legalább tanú nélkül fogok Dunbarral találkozni. A szoba, melyben a beteg feküdt, egy kis lakosztálylyal volt szomszédos. Ebben volt Sampson utimálhája. József megmotozta azon ruhadarabok zsebeit, amelyeket bátyjáról lehúztak. A mellény zsebében egy kis ezüst pénzt s egy csomó kulcsot, a régi divatú kabátban kopott jegyzőkönyvet talált. Aztán csöngetett. — Hozzanak lámpát és egy üveg pálinkát! — mondta. Parancsát teljesítették. József erre ráfordította az ajtóra a kulcsot. Aztán asztalhoz ült s ivott. Majd megvizsgálta a tárcát, amely öt darab ötfontos bankjegyet s egy levelet tartalmazott. A levél Dunbar Henryknek szólt; Bajderby István neve az első sarkon s az üzleti pecsét elárulták a levél célját. — Ugy, ugy — suttogá -József, — ez a cég fiatalabb részesének a levele főnökéhez. Ezt elteszem. A levelet zsebre tette s a jegyzőkönyvnek telefirkantott lapjait forgatta. Az utolsó oldalon a következő sorok ragadták meg a figyelmét: „D. H. körülbelül e hó tizenkilencedikén az „Elektrán" érkezik Southamptonba. D. Laura kisasszony Portland-Placeban várja őt." — Ki ez a Laura?— tűnődött József magában. — Nyilván leánya, ugy gyanítom. Emlékszem, hogy husz év előtt házasságának a hírétolvastam a lapokban. Természeteden ; előnyösen házasodott meg. A szerencse puha ágyat vetett neki. Előkelő nő volt. Átok Henry nevére ! Aztán némán ült s kezére támaszkodva, gonosz mosolylyal ajkán, ismét elborongott! Majd a kulcsokat a kezébe véve, felzárta az útitáskát, és ennek tartalmát kezdte vizsgálgatni. De csak keveset talált benne. Az öreg írnok nagyon szerény igényű volt.