Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-26 / 4. szám

!, évfolyam 4. szám Csütörtök, május 26 MOt f. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Rorona-utca 15. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: egész évre . K 24-— félévre . , , K 12 — negyedévre. K 6-— egy hónapra ft 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN: egész évre . II 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre . K V— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAK Szerkesztőség 835 •• Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 A százarcú Jáousz. I : . ' .: t r, ' <":„: ' T ff £ _ Apponyi most azzal szórakozik, hogy város|Ól-városra járva, a néhai koalícióról mond parádés emlókbeszédeket. A remekbe pöndöritett dikciók ellen senkisem emelhetne kifogást, ha azok pusztán a történelemnek akarnák átadni díszesebb formák között a koalíció maradékait. Ha Apponyi csak afféle vándorszerzetes módjára bandukolná keresztül az országot, akinek nincs más célja, csakhogy most utólag megszerezze az elköltözött koalíciónak, a túlvilági üdvösséget. De Jászberény gyöngye, Antóniusz módjára politikai tőkét kovácsol a koalíció rothadó hullájából. Mandátuma van Kossuth Ferenctől erre,a szerepre és tarsolyában hordozza az elmúlt rezsim összes levitézlett nagyságainak megbízólevelét. Az egyik falu piacán agrár-fanatizmus ég a szavában ; ilyenkor a Darányi Náci bácsi alteregója. A másik faluban alkalmi finánc-kapacitás, aki a kényelmes Wekerle helyett veszi védelmébe a fenékig kiürített államkasszát. A harmadik falut járva már Kossuth Ferenc maszkjában tud olyan káprázatokat mondani a koalíció hírhedt iparfejlesztési politikájáról, hogy még egy angol is megirigyelhetné a szavain átrengő bámulatos eredményeket. Ő képes elhitetni az emberrel, hogy az ezeréves Magyarországnak még soha Rideg napok. Irta Krúdy Gyula. A vonat zakatolva futott a fekete éjszakában. Egyszerre elmaradtak a hegyek, amit arról lehetett megtudni, hogy a nyitott ablakon friss rónasági szellő suhogott be. Az eső is megeredt, a halk, hűs hajnali eső. Amikor Tokajon tul a Tiszán dübörgött keresztül a vaskocsi a nagy viz fölött, szürke párázatok omladoztak és szinte fölhallatszott az éjjeli álmából ébredő folyó susogása. Hajnalodott. Már a Nyirben voltak. Ahol az a hires duhaj nóta járja, hogy: ... Három hétig kuvasz leszek, Mégis a szeretőd leszek ... Pál ur is, fekve a bársonykanapén, egész éjjel ezt a nótát hallotta kerekek kattogásában. Előző éjszaka és nap az újhelyi nagyfogadóban csinálgatták a fekete cirok emberek a nótát, azelőtt a debreceni Bikában a Magyarlak. Ezt a nótát, hogy Pál ur kuvasz lesz három hétig. Aminthogy annak készülődött is most, amint a hatnapos clőzsölésből végre hazavetődött. A kalauz az éjjeli levegőtől berekedt hangon kiáltotta vajami állomás nevét. Kinyitották az ajtót. Már világos volt. Négy óra. Az állomáson senki sem várta. Egy bakWféle jó reggelt dörmögött. Pál ur fölgyürte a kabátja gallérját és a csendesen szemezgető esőben megindult gyalog a jegenyesorban a nedves, homokos uton. I. A jegenyékről lefolyt a viz. A könnyű szellőtől rezegtek a nedves levelek, oldalt a olyan ragyogó . virágkora nem volt, mint a koalíció négy esztendeje. ; ' Ártatlan mulatság volna ez a hallgatóságnak és a kitűnő szónoknak egyaránt, ha — ismételjük — megállna a százarcú Jánusz a koalíció kriptája mellett és nem igyekeznék letaposni az épp most érő uj vetéseket. De tegnap is átment Budára a függetlenségi gyűlésre és ott megvádolta Lukács. Lászlót, hogy elvei ellenére kereste a kibontakozást az önálló bank pártjával, mert Lukács ma is a közös bank híve. Nem aktuális most, hogy ennek az elmúlt szerelemnek a rugóit kutassuk, de nem lehet szó nélkül hagyni, hogy Apponyi valakit kétszínűséggel vádol. Nincs a magyar politikának kaméleonja, aki merészebben változtatná a színeit, mint ő. Épp a bankkérdésben hájmeresztően céda magatartást tanúsított mindig. Mikor belépett a függetlenségi pártba, megtagadva egész múltját, fölesküdött az önálló bankra és mindenre, ami az ősi függetlenségi programnak tartozéka. Már a vezérlőbizottságban, amikor a gazdasági függetlenség érdekében feliratot sürgettek a bizottság függetlenségi tagjai, ő himelt-hámolt és megtagadta szavazatát egy határozott hangú felirathoz. Jött a koalíciós rezsim idején a kvótaemelés, amelyért az Önálló bankot ígérték cserébe. A függetlenségi párt követelte az ígéret beváltását és akkor a párt vezére, Apponyi volt az első, nyires pagonyban, mintha valaki bujkálna, amint a szél keresztül sóhajtozott a gályákon. Pál ur, még kissé mámorosan dörmögött magában: — No, elúszott vagy egy ezres !. .. Vagy egy ezres ... ismételgette. A falu már látszott, a falu szélén az ő kőtornácos, mellvédes uriháza. A lépcsőkön Mariska fogadta, a gazdasszony. Szigorúan nézte végig a gyűrött Pál urat. — Hol volt? kérdezte röviden. Pál ur lemondólag legyintett. — Hadd el, Mariska. — Kártyázott? — kérdezte szikrázó szemekkel a ropogós menyecske. A vénecske, deresedő Pál ur fölfortyant: — Mi köze hozzá? — Mi? Mi? Hogy mi közöm hozzá? hebegte az asszony. És a köténye csücskét a szeme szögletébe emelte: Nekem semmi, tekintetes uram. Hogyan lehetne nekem ahoz valami közöm? A termés ára már elment annak az istenverte Benczi Gyulának a hegedűje mellett... Csakhogy a télen majd mit főzünk, azt a jó ég tudja. Tán az sem. — Hallgass, Maris, — mondta a tekintetes ur csillapitólag. Az asszony már benne volt a sírásban: — Hogy majd ugy járunk megint, mint most februárban. Hogy kisül a szemem a szégyentől, amikor a zsírosbödönt majd oda kell vinni a méltsás asszony udvarába és megtölteni az ő kamrájából... Mikor pedig a tekintetes ur felől nem is akar tudni az anyja, de alamizsnát ad .. . Áz öreges Pál ur befordult a házba. Egy lompos, esőtől álmos vizsla hevert a szőnyegen. Félig felnyitotta a zeniét s lustán aki a miniszteri székből elárulta a függetlenségi követelést és bent és kint nyíltan agitált az önálló bank ellen. Valahányszor föltornyosultak a hullámok a hosszú válság idején, mindig ő vállalkozott arra, hogy megtévesztő ékesszólásával agyonkertelje a függetlenségi álláspontot és a hatalom megtartásáért rongygyá tépje tulajdon elveinek zászlóját. De alighogy megkondult a lélekharang, egy pillanat és Apponyi újra odaállt az önálló bank követelése mellé. Az ő taktikája volt az a határozati javaslat, amelyet Kossuth Ferenc a kimúlt képviselőház utolsó ülésén előterjesztett. Es ma is, mikor az országot járja, van elég bátorsága izgatni az önálló bank mellett és megvádolni Lukács Lászlót, hogy elvárulás árán akarta kormányra segíteni Justhékat. Hát van olyan elv, amit Apponyi gróf még nem árult és el nem árult? Lukács Lászlóról mindenki tudja, hogy ép olyan tiszta intenciók vezérelték, amikor Justhékkal akarta helyreállítani a koalíció által végkép fölforgatott államrendet, mint amikor akciójának meghiúsulása után belépett a Héderváry kormányába, hogy üresá!lamkkasszamellett vállaljaa legnehezebb és legfelelősebb állami feladatot. Apponyit és Apponyiékat mind a két alkalommal messziről elkerülte. Fiát tehet arról Lukács, hogy olyan nemes é.s nagyszerű ízlése van ? nézett fel a gazdájára, anélkül, hogy megmozdulna. Pál iir a kutya oldalába döfte a cipője sarkát: — Még ez a bestia is haragudni mer, — kiáltotta. A vizsla vinnyogva bujt az ágy alá. Pál ur ledobta a vizes csurapéját. Hosszú lépésekkel kezdett járkálni a szobában. Igen kutyakedve volt. A gazdasszony bedugta fejét az ajtón: , , — Akar valamit a tekintetes ur? —kérdezte engesztelőleg. — Semmit, — mordult fel Pál ur, — Főként téged nem akarlak látni. Csak járkált. Semmire sem gondolt. Mert nem is akart semmire sem gondolni. Levágta magát a medvebőrre és a két karja közé szoritotta a fejét. Mariska bejött délfelé. Megrázta Pál urat és a fülébe beszélt: — Jó ebédünk van, tekintetes ur. A halászok rákot hoztak. Abból levest csináltam. A jegyző nyulat küldött. ... — A betyár! — mormogta Pál ur. — Bizonyos, hogy mig itthon nem voltam, folyton az én káposztásrétemen puskázott, •— És derelye van, tekintetes ur ... Derelye, ha mondom, — folytatta meleg hangon a ropogós Mariska. A tekintetes ur megmozdult, átöltözködött és lecammogott az ebédlőbe. Az ebéd igen jól esett neki. A vizslával is megbékült. Csontokat dobált neki. Mariska ragyogó orcával hozta, fel a derelyét. Amikor már ebből is falatozott a tekintetes ur, akkor tagolta nagy sóhajtással: — Hallod, Mariska, ha hirtelenében r:-n történik valami, akkor dobolni fognak- ; % udvaron . . .