Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

id±ú a.djus ÜklL WI/-.G . A rtüííü^ rtOi szonyok helyzete a legkeservesebb. Ha éheznek, akkor az asszony a legéhesebb, mert az utolsó falatját is szétosztja á gyerekei között. Ha ruha kell, ő a legutolsó, akinek jut. Láttam asszonyt, akinek nem jutott még téli nagykendőre sem, amiben kijárhasson, de azért szalagot kötött a gyereke hajába és olyat is, amelyik mezítláb kuporgott a földes konyhában, mig a lánya tollas kalapban és cifra szőrmével a nyakában járt a varrodába. Ha látná őket, milyen kiéhezettek és milyen rongyosak ! Kerülik a napfényt, mint a vakond és csak akkor bújnak ki a vackukból, ha dologba mennek. Aztán mennyit fáznak télen át! Nem egyet találtam, aki minden felső ruháját rárakta alvó gyermekére, de betakarta volna még a lelkével is. — Hát — mondta Gogg — a férjük is kiizködik. Egész nap robotol. — Hogyne, de ha hazajön, az asszony étellel várja, mert legalább az embernek kell ennie, hiszen dolgozik! Aztán a férfi vasárnaponként néha gyakrabban is elmegy a korcsmába, ahol iszik, kártyázik, elbeszélget és idegen arcokat lát. A nagy lányok ós a fiuk is szabadok legalább egy félnapra és altkor elkószálnak kedyük szerint, csak az asszony marad otthon az aprókkal és szoptatja, mosdatja, eteti és csitítja őket. A milliomos az asszonyhoz lépett és megcirógatta kipirosodott arcát. — Ez már igy van, édesem, de kitudna ezen változtatni? Goggné szeme fölvillant és öntudatosan mosolygott: — Én. A férfi elmosolyodott. — Szeretném látni, hogyan? Talán bizony felöltözteti őket? — Azt már megpróbáltam. Hanem most más valamit eszeltem ki. Megvendégelem őket. Az én vendégeim lesznek minden évben hatszor, egész nap, reggeltől estig ós azt a hat napot azf,,anyák, ünnepének fogom nevezni. Azt akarom, hogy , legalább néha-néha pihenjenek és mulassanak ők is. — Kedves gondolat, — mondta Gogg — és ami a fő, barátnői boszankodni fognak, amiért elhalászta előlük az ötletet. Néhány nap múlva Goggné ragyogó szemmel járt le s fel a kerti házban, melynek falait az ősz utolsó virágai diszitették. Az asztalokon óriási kosarakban kalács és édes sütemény volt felhalmozva s hatalmas tálakban gőzölgött a tej. A nagy terem végén kis színpad állott, amely előtt fehér vászon volt kifeszítve. Oldalt két hatalmas fonográf ásított rezes torkával az asztalok felé. A kert fáin színes papirgömböket lengetett a szél. Goggné végignézett a teritett asztalokon, mint egy diadalmas hadvezér, aztán viszszavonult. Mikor újra megjelent a kerti házban, az már zúgott és zsibongott, mint a méhkas. Az asztalok körül sápadt, vánnyadt kinézésű asszonyok ültek szégyenkező, zavart mosolylyal » valamennyi mellett három-négy gyermek kuporgott a széken, fényesre mosdatva, erősen lesimított hajjal. A fehérbóbítás szobalányok fáradhatlanul töltögették a habos tejet az apró csészékbe s hordták körül az édes süteményt. A gyermekek arca a boldogságtól kipirult és szemük ragyogott. Egyik a sok édességre bámult kerekre nyilt szemmel, a másik kötényében szorongatott néhány darab süteményt, a harmadik ujjairól nyalogatta a lecsurgó tejet. És evett, evett fáradhatlanul a sok éhes kis gyermekszáj és az anyák könyben uszó szemmel nézték 6ket. Némelyik bátortalanul csipegetett az asztalról néhány elhullajtott morzsát. Mikor vége volt a reggelinek, a gyermekek v!g zsivajgással tódultak ki a kértbe. Addig benn sorba rakták a székeket, lebocsátották a függönyöket és a villanyos fényt a vászonra vetítették. Az asszonyok leültek a székekre és a gyermekek beözönlöttek a szobába. Felkapaszkodtak anyjuk ölébe és vidám sikongással fogadták a mozgóképeket. A fonográf nótáinak felét elnyelte örömujjongásuk. Ezenközben elérkezett a dél és az asztalokat újra megterítették. A gyermekek kitartóan pusztították a tömérdek sültet és mohó gyönyörűséggel nyelték a habos nyalánkságokat. Az asszonyok vagdalták a hust, törülgették a gyermekeket ós minden Ízesebb falatot a kicsikék tányérjára raktak. Ebéd után Goggné újra lejött a kerti házba néhány barátnőjével együtt. Goggné a színpadra helyezett zongorán eljátszott néhány dalt, majd az egyik hölgy valami elmés apróságot olvasott fel. Egy serdülő lányka tréfás verset szavalt, azután négy lepketündérnek öltözött gyermek libbent be a kis színpadra, amelyen kecses táncot lejtettek. Az asszonyok tapsoltak és a gyermekek kacagtak és visítoztak a gyönyörűségtől. Már bealkonyodott, mikor a rögtönzött előadás véget ért és a kertben meggyújtották a szines lampionokat. A sötét lombok között ugy virított a sok piros, sárga és tarka gömb, mintha gombölyüfejü, fénylő virágok rezegtek volna az ágakon. A gyermekek keresztül-kasul kószáltak a kertben s elbámészkodtak a nagy tarkaságon. Kis idő múlva azonban itt-ott bágyadt pisszegés, csöndes piszmogás hallatszott, amelyből kivált egy-egy élesebb és türelmetlenebb gyermekhang. — Menjünk haza. Mama, én álmos vagyok... — hangzott mindsürübben, miközben az asszonyok karjába és szoknyájába kapaszkodtak. Az asszonyok elköszöntek a hölgyektől, aztán felnyalábolták a kisebbeket, némelyik kettőt is vett a karjára; becsavargatták őket a nagykendőbe vagy a foszladozó gallérkába és még két-három gyermeket maguk után vonszolva, megindultak. Mikor Gogg vacsora idején találkozott a feleségével, vidáman kérdezte : — Nos, hogy sikerült a mulatság ? Goggné boszusan vállatvont. — Sehogysem, de ennek magam vagyok az oka. Elfelejtettem megüzenni az asszonyoknak, hogy a gyermekeket hagyják otthon. így semmi értelme a dolognak, mert itt is egész nap a gyermekekkel vesződtek. A következő alkalommal ugy intézkedem, hogy a gyermekeket ne hozzák magukkal. A következő „anyák ünnepén" a kerti házat friss fenyőgalyakkal diszitették. A teritett asztalokon párolgott a tej, óriási halmokban állott a cukrozott sütemény. A fehórbóbitás szobalányok szolgálatkészen álltak sorfalat s közöttük türelmetlenül topogott le és föl Gogg Péterné. A hölgyek érdekes programmal készültek. Az egyik beszédet akart tartani a nők egyenjogúsításáról, a másik érzelmes értekezést irt az anyai szeretet és önfeláldozás magasztos példáiról az ókortól — napjainkig. Az idő mult azonban és senki sem jelentkezett. Végre egy beesett arcú, szomoruszemü asszony állított be a kerti házba s Goggné előtt megállva, szégyenkező mosolylyal mondta: — Eljöttem, hogy megköszönjem a nagyságos asszony hozzám való jóindulatát. — Jól van! — felelt Goggné — üljön le. — Köszönöm szépen, nem maradok itt. Goggné összehúzta szemöldeit. — Hát a többiek hol vannak? — Azok sem fognak eljönni. Goggné szeme villogott és indulatosan csattant ki az ajkán: — De hát miért? A kopott, kiéhezett arcú asszony végignézett a másik rózsás, selyemtől suhogó asszonyon és szomorúan, csöndesen válaszolt: — Azért, mert a gyermekeket nem akarják otthon hagyni. Tetszik tudni, mi csak akkor örülünk, ha a kis jószágok mulatnak. Az a mi igazi ünnepünk. ' Goggné vállatvont és faképnél hagyta az aszszonyt. Aztán a saját külön naptárából kitörülte az anyák ünnepét. Jtubenescu Auguszta, (Arad.) iiiii mel ni iáiiia folytatólag erezete oicso Angol szabású ingblous j 1 frt 25 kr. ; Angol szabású Zefier blouse 1 frt m kr.; Finom Zefierből ! 2 frt 75 krtól kezdve Batist blouse Bajazzó façon .2 frt .50 kr.; Finom Maderiából Bajazzó façon 8 frt 5© kr. í Angol szabású selyem blousok 5 forint.' Diszes csipke-blousok S forinttól kezdve Kiváló minőségű Lüster-alsók 2 forint 5© kr. ' Kiváló minőségű Tafotta alsószóknya 4 forint 50 krtól kezdve. Creppon kelme, Chantung kelmék Petyes foulard selymek Legújabb mintázatú deliének Francia grenadin batistok Angol zefierek 150 mintában la minőségű kartonok. S22B0IÎ 1! 11 széles Eiálii fiiíii-ijÉiS! I frt 55 fer IÉ selp, ÍBliér síspernvöh s lrl 5! Ir.; ¡ernyős liöSílíi lepni IÍÍIÉ ernVÖK DIB a s B • • • a • • r*?« •u301 lüiafiam LUI II ibHHi lilinr i~rflMMiii>niir i I