Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-29 / 6. szám

* 1910 május 29 DÉLMAGYARORSZÁG 5 A repülö-nap, Megérkeztek az aviatikusok. — ' (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarörszág vasárnapi repülő-napja kulturünnepe lesz Magyarországnak és határállomás a magyar aviatika történetében. Először történik meg, ll0gy magyar levegőben egyszerre két repülőgép hirdeti' kattogva a tudomány és az ipar nagy diadalát. A fejlődés, a rohamos előrehaladás kultur-tényezői, a repülőgépek megjelennek a nagy magyar Alföld lágy levegőtengerében, hogy megmutassák az emberi erő hatalmát, amely úrrá lett a levegő fölött. A Délmagyarország vendégeinek, — mert hiszen a fölszálláson megjelenő embertömeg az ő közönsége s igy az ő vendége — felejthetetlen, csodás látványban lesz részük. Megláthatják, mennyire egy test, egy lélek a pilóta a gépével és egyugyanazon tipusu gép két különböző jellemű ember vezetése mellett mennyire különbözik egymástól. Megláthatják, mint alakul át könnyen föllibbenő s a magasban játszi könnyedséggel, kecsesen tovasuhanó játékszerré a repülőgép.Montigny gróf keze alatt és a leggyorsabb száguldásnál, a legvakmerőbb fordulásnál is mily tömör, tudományos szerkezet Blériot „Type la traversée de La Manche No. 11" monoplánja, mikor nyergében Croquet, a belgaszármazásu mérnök ül. * A lóversenytéren, a holnapi nagy esemény színhelyén mozgalmas az élet. A hangárban francia szerelők dolgoznak Montigny gróf és Croquet repülőgépein. Montigny '•'.'gróf gépe már felszerelve, készen várja a 'repülésre a merész aviatikust., Jobbról... falról magyar-francia lobogó díszíti a Bleriothtipusu gépet. A monoplán súlya háromszáz ötven kilogramm. Az ülés mellett kis manométer van, a nyomás megfigyelésére. Teljesen hasonló Croquet mérnök gépe, amely közvetlenül Pan-ból érkezett Szegedre Itt fog először a levegőbe emelkedni. A gépet a pan-i aviatikai iskolából szállították és maga Blériot mester készítette. A repülő emberek. Mind a kettő fanatikus rajongással szereti ' gépét és mind a kettő a saját jellegzetes repülőmódját tartja az igazi repülésnek, a levegő valódi meghódításának. Montigny gróf repülésének minden mozzanatából kitűnik, hogy ő a sport diadalának tekinti a repülőgépet; amely tehát szórakoztató eszköz és mint ilyennel csak azt kell keresni: miként szerezhet a pilóta önmagának több ós több élvezetet a fordulatok és mozdulatok különféleségével a levegőben. Croquet mérnök ellenben a tudomány eszközének tekinti gépét és a felszállásainál repülés közben is számítgat, nagy technikai szakértelemmel veszi fontolóra gépe legcsekélyebb mozdulatát is. Amikor azonban az érzése azt sugallja, hogy a gép a kellő pozícióban van: teljes erőkifejtésre készteti aeroplánját és a lehető legnagyobb sebességgel haladva, ejti vakmerőségével bámulatba közönségét. Montigny és a szegedi hölgyek. Montigny gróf, aki 10 napig a franciaországi Liile-ben tartózkodott hozzátartozóinál, lekötelező nyájassággal fogadott ma, megérkezése után és készséges örömmel' vállalkozott a Délmagyarország közönsége szátoara nyilatkozni. A rákosi repülőtéren nézegette a hatalmas hangár-tábort, amely az ö távollétében szinte a földből bujt elő. Elcsodálkozott a nagyarányú építkezéseken, amelyekkel a Magyar Aero-klub valóságos várost teremtett az óriás térségen. Nagy élvezet az: repülni — úgymond — és még nagyobb: közönség előtt repülni. Hogy milyen csodálatos érzés vesz erőt az emberen, amikor már fönn van és megnyergelte a levegőt, azt már magyar ember ís élvezte Zsélyi Aladár személyében. Nézze, milyen pompásan emelkedik. (Ekkor szállott föl saját monoplánján Zsélyi Aladár, aki két nap előtt az ezerkoronás magyar dijat nyerte el egykilométeres repülésével.) Látja, itt is bebizonyosodott, hogy a repüléshez vagy nagy rátermettség és hajlandóság, vagy tudás kell. Akinek nincs elegendő teoretikus technikai tudása, hogy azt sok kísérlettel gyakorlati értékre változtassa, annak a motorostechnika minden fajtáját, motorkerékpár, automobil stb. tövéről-liegyére kell ismernie, különben sohasem száll föl. ügy máról-holnapra elhatározni: naT veszek egy gépet és repülök, megélek a levegőből, az képtelenség és keserű csalódásokhoz vezet. De nem ez érdekli önt, ugy-e ? Már pedig azt ne kívánja tőlem, hogy, sablonfrázisokat küldjek előre a szegedi közönségnek. Tény: nagyon megszerettem a magyarokat, akikről bizony ezelőtt nem sokat tudtam és remélem, hogy a szegedi fölszállás fokozni fogja ezt az érzésemet. ígérem, hogy nagyon szépen és annyiszor fogok repülni, ahányszor és ameddig az időjárás, no meg természetesen a benzintartályom engedi. Ezzel szemben azonban van egy nagy kérésem: ne álljanak a gép elé és ne kérjenek autogramot. Annyi bizonyos, hogy köszönettel tartozom a Helios automobil részvénytársaságnak, hogy megismerhetem Szegedet. És mondja, vannak szép asszonyok és lányok Szegeden? ... Itt aztán bizalmasra fordult a beszédünk. A szegedi szépek azonban készüljenek, mert Montigny gróf nagy várakozással tekint az ígért látványosság elé. A fölszállás második hőse, a komoly Croquet, a szegedi cukrászdák nívója után érdeklődött. Mert őnála az a fődolog — a repülés előtt ós után. Megígérte azonban, hogy az impresszióiról a Délmagyarország hasábjain nyilatkozni fog. Balogh Henrik. * Montigny és Croquet Szegeden. Éjjel félkét órakor a budapesti gyorsvonattal érkeztek meg Szegedre kíséretükkel Montigny gróf és elmaradhatlan társa: Croquet. Borotvált arcú, igen előkelő megjelenésű, érdekes ember a huszonhétéves gróf. Ősrégi arisztokrata-családnak a sarja, aki nagy passzióval adta magát félévvel ezelőtt az aviatikai kísérletekre. A páni repülőiskolában ő volt Blériot legkiválóbb tanítványa, egy hónap alatt megszerezte a pilótái oklevelet. A gróf különben Magyarországban fog megtelepedni. Alig szállt le a vonatról, készséggel nyilatkozott a Délmagyarország munkatársa előtt: — Annyira megszerettem Magyarországot, hogy elhatároztam: le fogok itt telepedni. Valószínűleg a Helios részvénytársasággal együtt résztveszek egy magyar aviatikus részvénytársaság és repülőiskola megalapításában, amelynek igazgatói tisztét fogom viselni. A holnapi nap elé, őszintén szólva, nagy várakozással tekintek. Sok szépet hallottam erről az amerikai módon fejlődött városról, amely az egész világot megrázó árvízkatasztrófa után varázsütésre épült ujjá. — Milyen érzései vannak a gróf urnák a levegőben P — Mon Dieu, mit is mondjak Önnek! Hiszen Önök újságírók minden érzésünket jobban átérzik, mint mi magunk. Ma már nálam passzió a dolog s csak azt sajnálom, hogy mióta mindjobban tökéletesítettem magam a repülésben, mindkevesebb emóciót is vált ki belőlem egy-egy felszállásra való előkészületem. Kezd az egész megszokássá s aztán szenvedélylyé válni nálam, de az újdonság ingere már elmúlt. Szinte önkéntenül mondogatom magamban: „Jante de bouét pour une omelette." — Va bien, Monsieur le Comte, — de mikor először szállt föl, miképen érezte magát a levegő régióiban ? A gróf fehér fogai elővillantak nevetés közben. — Mámoros voltam s azt a pillanatot akár az életemmel is kész lettem volna megváltani. — Mit tart gróf ur a repülési technika további fejlődéséről s még inkább: az aviatika jövőjéről ? — Erre csak egy paradokszonnal válaszolhatok : minden lehetetlenséget lehetőnnek tartok. Azelőtt egy lóerőhöz száz kilogram suly jutott, most egy kilogram sulylyal már ki lehet fejteni egy lóerőt. Hatvan óv előtt még lehetetlennek tűnt föl, hogy a benzin robbanó erejét masinába kényszerítsék, nos hát tán sikerülni fog akár az ekrazitot is befogni a gépbe . . . Ezek mind suppoziciók, amelyek mindaddig lehetetlenek, amíg meg nem valósulnak. Aztán felfedezésre vár még egy „terra incognita": az erős accumulatoros villanygépek csekély sulylyal. Ezen a problémán dolgozik most az öreg Edison' s ha ez is meg lesz oldva, ugy az aviatika ujabb szárnyakat kap. — Még egy kérdést, gróf ur, s'il Vous piait: melyiket tartja tökéletesebb gépnek, a monoplánt vagy a biplánt V Montigny újra elmosolyodott: — Ez a kérdés eldöntetlen még. De én mindenesetre a monoplán híve vagyok. — De most isten vele. Croquet barátommal fáradtak vagyunk, nyugovóra térünk. A viszontlátásra a repülésnél. • Holnap bizonyára a fotográfusok egész tömege fogja csattogtatni gépét a repülő-telepen. Érdekes, gyönyörű képek lesznek. A legérdekesebb fölvételeket azonban bizonyára a szegedi Urániaszinház fogja csináltatni. Az Uránia érintkezésbe lépett a budapesti Projektográf-részvénytársasággal és mozgófényképfölvételeket készíttet a repülő-nap egész közönségéről és a repülés összes fázisairól. A mozgóképeket néhány nap múlva már bemutatják az Urániában. Perjéssy László. — Harmincéves jubileum. — Sikerekben gazdag közéleti működés méltó honorálása akar lenni az az ünnep, amelyet Perjéssy László, a szegedi kereskedelmi és iparkamara titkárának tiszteletére rendez vasárnap Szegeden a magyar kereskedelmi és iparosvilág. Harminc év fáradságos munkáját fogja ez az ünnep a hivatalos és társadalmi elismerés babérjával megköszoruzni, amire Perjéssy a magyar kereskedők és iparosok ujabb generációjának nevelésével, a kereskedelem és ipar föllenditése körül szerzett hervadhatatlan érdemeivel bőségesen rászolgált. Tizenegy éve mult, hogy Perjéssyt a szegedi felső kereskedelmi iskola igazgatójává kinevezték. Öt éve, hogy a kereskedelmi és iparkamara titkára. Ezzel a Szegeden való majd tizenkétéves működésével fényes bizonyságát szolgáltatta annak, hogy tudása és munkaképessége révén méltó arra, hogy a kultúra harcosainak első soraiban álljon. Fáradságos és lelkes munkásságát észrevették és méltányolták Szeged határain tul is. Innen van, hogy a jubileumi ünnepség rendkiviili, országos keretek közütw fog lefolyni A szegedi kereskedelmi és iparkamara nagy területén rondet tudott tartani ós erélyesen szállt síkra a kereskedelem és ipar érdekeiért akkor, amikor arra a kormánynál, a városoknál, intézeteknél vagy magánosoknál szükség volt. Részt vett a városnak úgyszólván valamennyi hasznos társadalmi mozgalmában és az érdek nélkül harcolók között volt mindig, amikor Szeged haladásáról, bármilyen kulturális törekvés istápolajáról vagy közjótékonyságról volt szó. Tanári és hasznos közgazdasági működésének harmincadik évfordulója alkalmából Szeged