Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-28 / 5. szám

1910 május 28 DÉLMAGYARORSZAG 5 sokat tanult a katonaságtól. Egyebek kött az ivást. A szentéletü töröknek tiltja az ,F?.gt a. vallása. Manapság azonban gyakran rtfti részeg törököt. Az ilyent az öregebb töökök kicsúfolják, a lefátyolozott asszonynép1 .r „edig megdobálja, de mindennek nincs már foo-anatja, holnap az effendi megint le fogja • Si magát valamelyik korcsmában. Az ilyen török teljesen nyers s jobböltözékü ember ki ¡s kerüli. Jóllehet a város nevezetességei mind az uj korszak alkotásai, azokra büszke a török. Teszem a Miljácska-part szabályozását, mit 1888-ban végeztek a hidászkatonák, a benszülött népség magának vindikálja. Az egyetlen római hid és e<ry rozzant kőhid kivételével az összes hidak a"mi alkotásaink. A több kilométer hosszúságú Miljácskapart kikövezését a ini munkásaink végezték s mikor az igazán szép partimunka elkészült s a parton megindult a paloták építése és a villamosvasút, akkor az egész ut az Appel-Quai nevet kapta. Ennek párját nem minden városban találni. A város eme legszebb része az ősz tábornok, a hatalmas basa nevéhez fűződik. A mellette fekyő liget, a kormányzósági palota mögött, a KáJlay-liget nevet viseli, az egyik legszebb utca pedig Nikolics Fedorról kapta nevét. A város tehát, nem hálátlan ujabbkori nagyjai iránt, de egykori jeleseit sem feledte el, az ő nevükkel ís lépten-nyomon találkozik az ember. A régi Szerajevó legnagyobb alakja, legemlegetettebb embere Basa Ghazi Huszrev bég, aki 1526. évben kezdte meg a Begova dzsámja építését és 1530-ban készült el vele. A hatalmas basa holttestét a feleségével együtt a dzsámja udvarán levő terebélyes tölgyfa alá temették, a gyönyörű kut, mellé, melynél az imádságra készülő muzulmán mosakodik. A mecset belseje gyönyörű. Padlózatát drága keleti szőnyegek fedik, ezek egyike valamikor Muhammed sirját takarta. A régi nagyok másik nevezetes alakja Ali basa, aki szintén egy gyönyörű mecsettel gazdagította a várost 1448-ban. Sírja szintén a mecset udvarán van. Más, ma már névtelen basák, bégek és jeles effendik sirja elszórva látható az egyes temetőkben. A kormányzósági épülettel átellenes városi park fái alatt is gyakoriak a török sirok, düledező fehér kövekkel, melyeken rég bemohosodott már a török fölirás. A huszónöt esztendő legszebb alkotása a •szomszédos Ilidzse-fürdő, melyét ma már messzeföldön ismernek. A városból napjában különvonat hordja az embereket a kies fürdőbe, mely valamikor mocsaras vidék volt s ¡a szerajevói magaslatokról nézve, lápnak tetszett. Az uj korszakban becse lett a hegyek szegélyezte helynek s ma már az óriás méretű parkban három szálló áll a fürdővendégek rendelkezésére. A fürdők igen kényelmesek, egészségesek, a hőforrás pedig gyógyító hatású. A fürdőtől délre, négy kilométer távolságra ered a Bószrta. E folyócska bölcsőjét is szépen elrendezték, teleültettók fenyőfával és parkot formáltak belőle. Szerajevónak a szomszédsága egyébként mindenfelől érdekes. Nyugatra Kosevó, délre a Trebevics csúcsa a menedékházzal, északra számos hegyi nyaraló, délre meg Ilidzse, a kirándulóhelyek, mik mind a városhoz tartoznak. De maga a város is tele van kellemes szórakozó helyekkel. Ezek a tágas kertekben, árnyas fák alatt levő török kávéházak, melyek között legnevezetesebb a Bimbasa. Régi török házikó ez a kávéház, cölöpökön építették a Miljácskára. Labirintusra emlékeztető helyiségei török kényelemmel berendezvék, mert gazdája: Hadzsi Saban Haszanövics gazdag ember, ki megfordult már Budapesten is, sőt a milleniumi kiállításon oklevelet nyert „jó munkájáért". A kávé. ház valódi török fertályán érdekes jelenetekben lehet gyönyörködni néha. A teljesen üres, csupán szőnyeggel borított helyiségben az újságot olvasó török eleinte csak a lábán ül, mikor aztán fogy a vendég, akkor először az egyik, azután a másik lábát nyújtja ki, mikor már csak néhány vendég van még jelen, akkor a könyökére támaszkodik, mikor végül senki sem feszélyezi, akkor elnyúlik a szőnyegen s nyilván meg is virradna ott, ha a gazda szépszerivel haza nem küldené. A nevét onnan vette Bimbasa, hogy az utcát, melyben helyet foglal, Bend basi ulicának hívják s erről elnevezték a jó kávéjáról hires kávéházat Bendbasinak, míg végre Bimbasa lett belőle. Ha keresnél is, alig találnál ennél egyebet az immár huszonötéves Szerajevóban. A nagyobb városokban látható szobrok itt nem láthatók. ®e török, se más emlékét nem hirdeti álló, vagy ölő szobor s talán jobb is, hogy nem hirdeti. Nekünk tán nem tetszenék a török szóbra, an°ak talán nem a mienk. Talán helyes, talán nem, de az bizonyos, hogy a törököt szokása, tradíciói és vallása dolgában jobb békében hagyni, mert ebben türelmetlen. Mikor Abdul Hamid szultán őfelsége huszonötéves uralkodását ünnepelte, a szerajevói törökök is ünnepelni akartak. Török tüntetésnek, villongásnak és elbizakodottságnak elejét veendő, meg azért is, hogy az uralkodó kiléte irányában a komsiákat kioktassa, az öreg generális megtiltotta a szultán jubileumának a megünneplését. Lett erre a muzulmánok között olyan zenebona, hogy a sárga- meg a fehér-bástya ágyúit legott fölszerelték, az erődítések őrségét azonnal megkétszerezték, a takarodót esti 6 órakor fúvatták s az utcákon egész nap szuronyos őrök portyáztak. Egy hét telt belé, míg a lázongó törökök visszatértek a kávésibrikhez. Immár harminckét esztendős lett Szerajevó! Hogy mennyire édesgettük lakóit magunkhoz, mutatja az alább való párbeszéd, mit egy fiatal törökkel folytattam: — Hány éves vagy, Szálih? — Huszonhárom. — Voltál-e katona? — Voltam, Wienben. — Akkor szereted a királyt? — Mozsebit. (Meglehet.) —• Hát ki a te urad, Szálih? — Fránya Jozip, az apám meg Szultán Mehemed. — Hátha még egyszer összeverekednénk, hová állanál, Szálih? — Állani az uramhoz állanék, mert muszáj, hanem segíteni az apámnak segítenék, mert az is muszáj. Azonban csak Szálih beszél igy. A tény az, hogy a bosnyákok rajongó hódolattal fogadják és várják az öreg királyt, akinek olyan diadalútja lesz a boszniai, amilyenben talán még sohasem volt része. Megérkeztek a repülőgépek. — Jön Montigny és Croquet. — Két szívesen látott, előkelő francia vendégünk érkezik holnap Szegedre. Az aviatika merész bajnokai: Montigny gróf és Croquet holnap, szombaton, az esti vonattal jönnek meg, hogy diadalmas niqnoplánjaíkon vasárnap délután elrepüljenek egy egész országrészből összesereglett közönség ujjongó tízezreinek feje fölött. A szegedi lóversenytéren fölállított hangár körül már igen mozgalmas az élet. Erre a hatalmas térre, a vasárnapi nagy esemény színhelyére már előre rászállt valami izgalom. Tegnap délután érkeztek meg a Blériötféle monoplánok, amelyeknek részletes leírását lapunkból már ismeri a közönség. Számos párisi és budapesti szerelő végzi rajtuk a szerelési munkálatokat, ugy, hogy vasárnap reggelre egészen készen áll majd a két gyönyörű alkotmány, felszerelve a legmodernebb motorokkal, amelyek már sokkal tökéletesebbek, mint az, amelylyel Blériot, a repülés első diadalmas hőse a La Manchecsatornán átrepült. Croquet mérnök gépe teljesen uj és ez lesz a gépnek első utja a levegőben. Croquet előbbi gépje ugyanis még Budapesten, egy próbafelszállás alkalmával törött el s ezt a második gépét sürgősen kellett Párisban készíttetnie, hogy a szegedi repülőnapra elkészüljön. Montigny ma éjszaka érkezik Parisból Budapestre, ahol találkozik társával, Croquet-vel s együtt folytatják utjukat Szeged felé. A Délmagyarország budapesti munkatársa ma hosszabb beszélgetést folytatott Croquet mérnökkel, aki kijelentette, hogy előre is nagyon örül a szegedi útnak. — Dicsőségnek és diadalnak tekintem, — mondta — hogy mi ketten mutathatjuk be Magyarország Délvidéke közönségének az emberi elme legbámulatosabb technikai produktumát, ezt a gyönyörűen megoldott ezredéves problémát, amelylyel fölszáilunk a rögről és birtokunkba vesszük a levegő végtelen birodalmát. A repülés rendezőségének sikerült megnyernie a szegedi második kerületi honvédzenekart, hogy a többi zenekarral együtt a szünetekben szórakoztassák a közönséget. A rendezőség a szegedi városi árvaháznak, az izraelita árvaháznak és a siketnémák intézetének ingyenes belépőjegyeket bocsájtott rendelkezésére. A közbiztonság szempontjából mindenben megfelelő tribünök szombaton estig teljesen elkészülnek. A repülés iránt hihetetlenül nagy az érdeklődés és ilyenformán biztosra vehető, hogy vasárnap délután a közönség tízezrei fogják éljenezni a fejük felett elrepülő francia vendégeket, a Délmagyar ország diadalmas vendégeit. A második gyermeknap. — Felültették a rendőrséget.— — Nem adunk kommünikét a csütörtöki gyermeknapról, — mondta néhány nap előtt Turchányi Imréné — meg akarjuk lepni a közönséget. A gyanútlan embereket könnyebb megpumpolni, mint amikor előre beharangozzuk a gyűjtést. De bármily szépen gondolták is ki a nagy gyakorlattal biró úrnők a tegnapi gyermeknapbt, ez sok csalódást vont maga után. Évről-évre csökken ugyanis a közönség érdeklődése a gyermeknapok iránt, amelyeknek nemes, emberbaráti célja érthetetlenné teszi az indokolatlan mellőzést. Annál nagyobb dicséret illeti a jótékonyság szolgálatában álló úrnőket, akik teljesen önzetlenül, fáradhatatlanul gyűjtögettek most is az elhagyott gyermekek javára. (Délelőtt.) Szép, meleg időkedvezett a tegnapi gyermek-, napnak. Már a reggeli órákban egymásután elfoglalták helyeiket a sátrakban az urnavezetők s a melléjük beosztott leánykák. A délelőtt folyamán kevés eredménye volt működésüknek. A korzó közönsége ezúttal nagyobbrészt nőkből állott, szines, tarka napernyők erdeje tündökölt a napfényben. Űrnapja volt s ez ugyancsak meglátszott a korzón, valóságos, ünnepi körmenetben sétálgattak az emberek. Délfelé kezdett csak feltűnni a rendes korzó közönsége, amely azután kénytelen-kelletlen adakozott a buzgó gyűjtőknek. Sok rideg elutasítást könyveltek el a kitartó hölgyek, akiknek a kedvezőtlen körülmények dacára is sikerült délelőtt csinos összeget gyüjteniök. (Rendőrroham a Széchenyi-téren.) Képviselőjelölés tarkította az érdekes programot. Várnay Janka visszalépése folytán Bödőnó Trinksz Paula lépett föl, mint Szeged második kerületének képviselőjelöltje. 'Kitűnő cigánybanda kisérte a jelöltet a szószékig s hangos kürtszó jelezte, hogy a képviselőjelölt megkezdi a programbeszédét. A nagy közönség élvezettel hallgatta a lelkes feminista érdekes beszédét amikor váratlan incidens zavarta meg a szónoklatot. Választási mozgalomról, programbeszédről lévén szó, az olvasó már sejti, hogy mi történt. Husz fegyveres rendőr közeledett futólépésben a gyűlés színhelyére, hogy szétkergesse a tüntető tömeget. Valaki ugyanis bejelentette a rendőrségnek, hogy egy idegen szociálista vezér,(férfiköpenyben, kalapban, vörös nyakkendősen szónokolt Bödőnó) lázítja a tömeget s a buzgó rendőrség gyors intézkedéssel akarta elejét venni az esetleges tüntetéseknek. Természetes, hogy hangos derültséggel fogadták a harcrakész rendőröket s a csütörtöki napnak nem is volt nagyobb humora ennél a rendőri beavatkozásnál. (Délután.) Négy óra felé kezdtek gyülekezni a sátrak körül az emberek, de a korzón nagyon észre lehetett venni, hogy lóverseny van. Kevesen járkáltak a Széchenyi-téren, de ezek is különböző furfanggal védekeztek az ostrom ellen. „Csőd", -Ki vagyok fosztva* föliratú cédulákkal kalapjukban büszkélkedtek a sétálók között, egy ötletes társaság tagjai pedig „Ragályos beteg vagyok" föliratú vörös cédulát tűztek kalapjukra, amiáltal sikerült is a félénk hölgyeket elriasztani maguktól. * Hat óra után a lóversenyről is bejött a közönség s a gyűjtő hölgyek most már ujult erővel, megnövekedett ambícióval folytatták a harcot a zsebek ellen. Egyes lánykák valóságos rekordot értek el a pumpolásban. Egy temperamentumos kisasszony, Balassa Elza, egy kis vagyont gyűjtött össze. Bejárta az összes kávéházakat, vendéglőket, megszólított minden járókelőt s fáradhatatlan tovékonysége fényes eredménynyel járt(Konfetticsata, ár-verés éjfélig.) Hatalmas közönség hullámzott a korzón, amikor estefelé kezdetét vette a konfotticsata. Most már hiába nyújtogatták perselyeiket a bájos kéregetők, a férfiak pénjaad<Nná*y hely«tt