Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

1910 május 22 DÉL MAGYAR ORS ZÁG 13 0 fiz első gyermekbörtön. - Költöztetik a békésgyula! rabokat. (Kiküldött munkatársunktól) Ifjúkori bűnök, fiatal bűnösök lakóházat kapnak nemsokára. A srvermekbiróságok szánalmas, vézna, vádlottait közös házba, a gyulai gyermekbörtönbe gyűjti össze az igazságszolgáltatás, hogy itt, ha lehet, még megmentse őket a jövendő élet számára. Fiatal lányok, fiatal fiuk arcát itt fogja fakóra halványítani a fogház rideg, kriptaszagu levegője. Társaik még künn játszanak az utcán, a szivük tele van tavaszsz&l, ártatlansággal ós nekik már itt, ebben a szomorú házban szorítja a szivüket elkövetett bűnök hazajáró emléke. A békésgyulai törvényszék börtönét most alakítják át gyermekek börtönévé. Talán véletlenül történt, hogy épen ebben a csöndes, eldugott, komor városban adnak lakóhelyet az ifjúság bűnöseinek, hogy egészen elszomoritsa, megkeményítse, befeketítse őket ennek a városnak a csöndje. Nagyon szomorú, tikkadt, néma ez a város. Szenzációk, események nélküli, halott városa a békési embereknek. De mégis, néhol, a nagy egyhangúság mögül kiérezni ennek az örökkön alvó, kis városnak a pihegését, megérezni a múltját, a jövőjét. Mert azért csöndesen, szépen fejlődő ez a város. Talán valami keserves, magyar szatira is van abban, hogy épen a törvényszéki épülete és a börtöne mintaszerű. A „nyomorultan élünk, de szép temetésünk lesz" cimü, speciálisan magyar fejezetbe tartozik ez is, hogy minden városunkban a börtöneink, a kórházaink és a temetőink emelkednek leggyorsabban a mintaszerüség fokára. Az emeletes, kéttornyú, sárgára mázolt gyulai törvényszéki épület, — amelynek balszárnyában van elrejtve a börtön is, — valóban mintaszerű berendezésű. A háromszáz lakét befogadó, központi légfűtéssel ellátott börtön cellái világosak, szárazak, egyszerű, de jó berendezésüek, (hasonlóan a kaszárnyaszobák fölszereléséhez), van tágas dolgozóterme, sőt rabkórháza is. A munkatermekben időnkint papok misét tartanak, imádkoztatják a rabokat, akik hétköznapokon leginkább kosárfonó-munkát végeznek. Még csak néhány héttel ezelőtt kezdték meg a raboknak a különböző környékbeli fogházakba való elszállítását, hogy helyet adjanak az állandóan érkező gyermekfoglyoknak. A fogházfölügyelő kiszemeli az elszállítandó rabokat, akiket időnkint, kisebb csoportokban visznek el. Éjszaka kicsapódott a fogház nagy, barna kapuja és lassan, egyhangú, koppanó lépésekkel kivonult egy ilyen csoport. Elől, hátul és kétoldalt szuronyos börtönőrök. Végignéztem ezt a rabruhás, bánatos csoportot. Görnyedt járású, csüggedt emberek, félve néztek körül ós nyitott szájjal szívták, itták magukba az éjszakai hűvös, tiszta, virágszagu levegőt. — Hová viszik őket? — kérdeztem. — Egy másik börtönbe, — mondta szárason egy börtönőr és elindult a fehér, darócruhás csapat a fekete éjszakában, végig a széles Erdélyi Sándor-uton. Az ut másik végéről ide látszott a vasúti indulóház füstös, hosszú épülete. Rendszerint éjszaka szállítják őket és van valami szomorú, megható abban, mikor ezt a szegény, tehetetlen embercsoportot, amelynek igazán mindegy, hogy hová viszik, hová csukják, a holdfényes, illatos, meleg májusi éjszakában szurónyos börtönőrök kisérik ki a pályaudvarra. Elviszik őket valamerre, ahol tovább eszik a rabkenyeret, tovább fonják a kosarat és továbbra is nem gondolnak semmire, csak számlálják a napokat, hogy hány hét múlva szabadulnak innen. Nemsokára egyetlenegy felnőtt rab sem $esz a gyulai börtönben. Egy kicsit átalakítják a börtönt, valami javítóintézeti jelleget adnak neki és talán barátságosabbá is teszik. Elvonulnak az öreg rabok és lassanként meg fog telni a gyermekbörtön. Nagymagyarországon mindenütt már fiatalon pezseg a vér ós megfogamzanak a bűnök, amelyeket életre serkent, kihajt, megnöveszt a korai nyomorúság, az éhség, vagy a nagy, apai bűnösök gyorsan ható példája. A mi níigy proletárszegénységünk, amely nagyon hamar igába hajtja, megöregiti a mi tizenkótéves gyermekeinket és odarajzolja arcukra az álmatlanság és a nélkülözés hamuszínű barázdáit, igen sok lakót fog küldeni a gyulai gyermekbörtönbe. A mi bűnökkel megvert országunk egy igen szomorú, de humánus intézmónynyel gyarapodik. Mert egyelőre még nagyon szükségünk van rá, hogy megnyissuk ezt a házat, a tavaszt, örömet, nagy darab kenyeret soha nem látott, kacagást soha nem tanult, szegény, bűnöző, kis emberek elátkozott lakóházát. Francia awfaílkusok Szegeden. — ingyenes jegy az előfizetőknek. — A Délmagyarország a közönség minden oldalról megnyilvánuló rokonszenvét azzal viszonozza, hogy május hó 29-ikén, vasárnap, repülő-napot rendes Szegeden. Két kiváló francia pilóta: Mordigny gróf és Croquet mérnök vállalkoztak arra, hogy mint elsők szálljanak fel a nagy magyar Alföld metropolisában és csodálatos ügyességükkel bemutassák a XX. század legnagyobb technikai vívmányát, minden idők legszenzációsabb müvét, a repülőgépet. A kitűnő aviatikusok Budapest és Sopron után meghódítják a magyar Alföld szűz levegőjét is és ebben a nagy, gyönyörű, idegizgató látványban elsőnek Szeged város és a nagy környék közönsége fog részesülni. Maga a közönség állapítja majd meg, hogy ez a szenzációs tény a Délmagyarország érdeme, mi tehát csupán arra utalunk, hogy a sikeres eredményt, a. pilóták megnyerését hosszú bonyodalmak tekintetében tulgazdag tárgyalások előzték meg. De végre is sikerült megállapodnunk a „Helios" automobil forgalmi részvénytársasággal", a repülőgépek tulajdonosával és immár bizonyos, hogy Szeged lesz a harmadik magyar város, amelynek levegőjét a La Manche-csatorna felett győzedelmeskedő, büszke Bleriot-tipus átszeli. Ez a repülő nap minden program helyett beszél. Ez fényes és értékes szimbóluma a mi törekvésünknek. A modern haladás széllemét szolgáljuk, aminek konkrét bizonyítéka ez a tény. Senki se vegye tőlünk rossz néven, hogy amig más, hasonló vállalat születése pillanatában vakon bukdácsol, tapogatódzik és örül, ha hónapok múlva meg tud állni a lábán — addig mi, a mozgás primitív fokozatait átugorva, nyomban repülni akarunk: bele akarunk repülni a közönség szeretetébe. A Délmagyarország mindenkor, még a megpróbáltatás legnehezebb napjaiban is, a kulturális haladást akarja és fogja szolgálni. Elszánt ellenségei vagyunk ós leszünk mindennek, ami ólomlábon jár : a mi szimbólumunk a repülőgép — a kultura legcsucsa. Bátor, veszedelmeket nem ismerő pilótái akarunk lenni Délmagyarország kulturális haladásának. Ha itt-ott akadályok kényszerítenének a leszállásra, ha néha megromlana egy csavar, ha ellenséges kezek tépáznák meg orvul Célgépünk alkatrészeit, vagy ha gyöngének bizonyulna motorikus erőnk, csüggedés nélkül kezdjük el ismét elölről utunkat, célunk felé, amely sohasem lesz más, mint a legmagasabb emberi kultura. Ez a program domborodik ki élesen a május 29-ikén rendezendő repülő-napokról. Hét vármegye közönségének szomjas kultur-kivánságát elégitjük ki e ténnyel, sőt olyan kedvezménnyel szolgálunk lapunk előfizetőinek, amely szinte párját ritkítja és egészen amerikai méretekre emlékeztet. Aki előfizet a Délmagyarországra, az a repülést ingyen tekintheti meg! Nagy áldozat ez, de olvasóközönségünk támogatását különös ós eredeti módon akarjuk viszonozni. A Délmagyarország a fölszállás helyén, a lóversenytéren külön tribünt építtet a maga közönsége részére. Kényelmes, előkelő hely lesz ez, amelynek árfokozatai egyébként 12, 8 és 4 koronában állapíttattak meg. De a Délmagyarország előfizetői ingyen kapják ezeket a jegyeket ós pedig: A félévre elő fizetők (12 korona; vidéken 14 korona) egy 12 koronás jegyet; a 'négy hónapra előfizetők (8 korona; vidéken 9 korona 60 fillér) egy 8 koronás jegyei; a két hónapra előfizetők (4 korona; vidéken 4 korona 80 fillér) egy 4 koronás jegyet kapnak. Fordítsuk meg a dolgot: Aki 12 koronás jegyet vált a repülőnapra, az egyúttal egy félévig ingyen kapja a Délmagyarországot. A 8 koronás jegyek tulajdonosai négy hónapig, a 4 koronás jegyet váltók két hónapig kapják díjtalanul lapunkat. Ilyen nagy kedvezményt soha lapvállalat nem adott előfizetőinek. Ez természetesen nem is lehet korlátlan, miután az áldozat óriási. Mindössze hatezer jegyet oszthatunk szét előfizetőink között, épen ezért mindenki, aki részesülni akar ebben a kedvezményben, siessen élőfizetni a Délmagyarországra, mert néhány nap múlva már csak pénzért váltható jegyek lesznek kaphatók. Előfizetéssel kombinált jegyek kaphatók: A kiadóhivatalban (Korona-utca 15). A központi jegyirodában Holtzer- (Milkó)palota. Bartos Lipót könyvkereskedésében (Klauzáltér). Fonyó Soma világítási vállalatánál (KŐlcsey-utca). Békey-hirlapirodában (Kigyó-utca). Pető Ernő tőzsdéjében (Tisza-szálló mellett) és a Kecske trafikban. A szegedi repülő-nap részletes programját lapunk más helyén ismertetjük. Szives üdvözletemet küldöm az uj lapnak és a nagy munkához, a nemes és becsületes törekvéshez erőt, bátorságot és sok szerencsét kívánok ujságiró-kollégáimnak. Heltai Jenő. * Magyarország egy vízfejű ország, melynek túltengő nagyságú feje Budapest. Magyarország egy szegény, üres raktáru üzlet, melynek csillogó kirakata Budapest. Magyarország egy sötét, egészségtelen, elavult berendezésű épület, melynek díszelgő homlokzata Budapest. E három, nagyon is egy húron pendülő aforizma megérteti eléggé álláspontomat azzal a túltengő jelentőséggel szemben, melylyel ebben az országban a főváros bir. Természetes tehát, hogy az erőknek és intézményeknek szerencsésebb területi föloszlása, a vidéknek, jelesül pedig a nagy vidéki városoknak gyarapodása, anyagi és kulturális gazdagodása szerintem az egész országra nézve üdvös fejlődést jelentene. Egy nagy, minden vidékiességtől ment fővárosonkivüli napilap rendkívüli módon elősegítheti ezt az átalakulást. Ép ezért nagyon örülök, hogy Szegeden egy ilyen lap rövid időn belül meg fog indulni, Szá»z Zoltdn, i