Déli Hírlap, 1992. március (24. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-14 / 63. szám
Az edelényi polgármesteri találkozó margójára Északon a helyzet változatlan Még élő az öregedő munkaerő, még él a föld, állanak az istállók, ólak — igaz, hogy többnyire üresen, vagy üresedőben —, még alkalmas beinjekciózással minden helyrejöhetne, de földtörvény, mindenki számára érthető és elfogadható privatizáció nincs. Mi lesz velünk? — fakadt fel félreérthetetlenül a felső Bódva-menti községek polgármestereiből és meghívottjaiból, az Edelény- ben megtartott polgármesteri találkozón március 11-én, melyben a térség polgári vezetői ültek tárgyalóasztalhoz. Ennyire nyíltan még nem fogalmazódott meg, hogy az Észak-Magyarország e térsége nemcsak hátrányos helyzetű, hanem „halmozottan hátrányos helyzetű” Európához, Magyarországhoz képest. Az Északi-középhegység a szlovák határig tart. De a határon túl, Szlovákia déli részén, virágzó mezőgazdaság él, hisz’ az az ő országuk déli, verőfényes része. Az út oldalán, négy méterrel még délebbre már a magyaroké a föld. Ez már sokkal elhanyagoltabb, hisz’ az ország legészakibb része. És ez a humorosnak nevezhető igazság nagyon is komoly. Magyarország egyik legelmaradottabb csücskének sorsa kinek a kezében van? Mert az apró települések a maguk 10 főtől 100 főig, főOnként jelentkezett a 1VK és a TIFO önként jelentkezett az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőségen a két nagy leninvárosi vállalat, a TVK és a TIFO; üzemeik területén végzett kutatófúrások azt igazolják, hogy nagyobb mennyiségű szénhidrogén-származék jutott a talajba. Gavallér Istvántól, a felügyelőség igazgatójától érdeklődtünk a részletekről, hogy pontosan milyen kiterjedésű és ösz- szetételű a felszín alá jutott szennyezés. — Egyelőre annyi információval rendelkezünk, melyet a két gyár vezetői feltártak előttünk látogatásukkor. Mint elmondták, fél éve figyeltek fel a szivárgásra, s ekkor próbafúrásokat hajtottak végre. Ezek alapján vált nyilvánvalóvá, hogy a TVK olefingyárának tartályparkja, s a TIFO vasúti töltőlefejtője környezetében tapasztalták a szennyezést. Konkrét adatot a TI- FO-tól kaptunk, szerintük 22 tonna szénhidrogén-származék jutott a talajba. — Milyen jellegű anyagok tartoznak ebbe a csoportba? — Más és más anyagokról van szó, hiszen a gyártás és tárolás során, sokféle fordult meg az üzemekben. — Milyen veszélyeket rejt ez a környezet számára? — Sajnos, a terület hidrogeológiai helyzete ebből a szempontból igen kedvezőtlen. A Tisza, a Hernád és a Sajó által behatárolt homokos vízáteresztő-rétegről van szó, ahol három vízkivételi hely is található. Bár az már most is nyilvánvaló, hogy nem lehet azt áUítani, hogy olaj tengeren úszik a TVK. és a TIFO, azonban az ivóvíz védelme miatt, s mert az ott található talaj- szerkezet mentesítése igen nehéz, sürgősen lépni kell. Kötelességünk szerint a két vállalatnak azonnal meg kell vizsgáltatnia szakemberekkel, hogy mekkora kiterjedésű, mekkora mennyiségű, milyen összetételű szennyezésről van szó, s hol találhatók a szivárgási pontok. Az utóbbiakat azonnal le kell állítani. KÖZLEMÉNY természetgyógyászati szakképzés indul 200 órában, korlátozott létszámmal. Sikeres vizsga esetén a hallgatók a most bevezetésre kerülő új képzési rendszernek megfelelő oklevelet kapnak. Jelentkezni: 1992. március 28-ig, név és lakcím közlésével a „Lektor” Kft. B.-A.-Z. megyei oktatási stúdiójában. Miskolc, 23., Pf.: 16., 3523. Tel/fax.: 46/362-205 (üzenetrögzítő) lehet. — Mi történik, ha a kötelezettségüknek nem tesznek eleget az érintett cégek? — Ez valószínűtlen, hiszen önként jelentkeztek, készségesek a teendőkben. Egyébként sorozatos bírságolással késztethetjük erre őket. Hiába saját maguk hívták fel a figyelmet a problémára, nincs mód mérlegelnünk a károkozás bírságát illetően, mindenképpen fizetniük kell, s valószínűleg nem is kis összeget. A pénz a Környezetvédelmi Alapba kerül, melyet a kárelhárítási munkákra a legtöbb esetben visszajuttatnak a vállalatoknak. Ebben az esetben valószínűleg ha- sanló lesz a helyzet, hiszen igen összetett a feladat. Az egyik lehetséges megoldás például, ha a szennyezett talajvizet kiszivattyúzzák, abból a keverékeket fajsúlyúk szerint kiválasztják, majd a még talajban maradt anyagokat bakteriális úton semlegesítik. Nagy Zsuzsanna lég nyugdíjasokból álló lakosságának már nincs magánereje. A száz lélekszám alatti falvak sora vár orvoslásra: Teresztenye, Varbóc, Tornakápolna, Becskeháza, Debréte, Tomabarakony, Dobódél, Bódvarákó stb. Ezekben a falvakban szűnt meg az iskola, az orvosi ellátás, az óvoda, a posta, a hit — melynek gyakorlása olykor csak nagy ünnepeken lehetséges! És ezekben a falvakban tudják azt, hogy milyen az íze a szociális étkeztetésnek. a zacskós ivóvíznek és a tűznek, mely telefon hiányában percek alatt felemészti a csűrt, a még álló istállót... De tudják azt is, hogy milyen a kis betegségből jövő nagy halál, mert péntek déltől, hétfő reggelig telefonszolgálat sincs. A segélykérő is ott árválkodik a szabad ég alatt és sok esetben lefityeg a kettévágott zsinórja. Most újra ennek a lehetetlen állapotnak az orvoslása végett hívta össze a hidvégardói polgármester, Matusz Tamás, a térség orvoslására hivatottakat. És Edelényben ismét elhangzottak a szép ötletek és javaslatok a jogi és gazdasági felemelkedésre, mely út, telefon, pénzintézet (bank) és mindenféle lehetőséget villant ismét fel a sok helyen bedeszkázott ablakú és ka- pujú kisfalvak élet-elixírjé- re. De hiába az országgyűlési képviselő, a megyei hivatalos fórumok, hiába a Földművelésügyi Minisztérium és a BM aggódó tekintete a térségre, ha a Volán elveszi „gazdasági” szempontokra való tekintettel a kisfalvak járatait. Ezzel megfosztja az egy-két még aktív dolgozót is az ingázás lehetőségétől és növeli az amúgyis országosan legmagasabb munkanélküliséget. A lumpenelemekkel szaporodik a bűnözés, a kifosz- tottság, az elmaradottság. Az edelényi értekezlet ismét felvillantott valamit... Szép ígéretek és lehetőségek ismét elhangzottak. Vajon lesz-e foganatjuk? György Horváth László Például a mátraderecskei gázszivárgás Kinek kell menteni? Katasztrófaelhárító konferencia Egerben A polgárvédelem, a tűzoltóság és a rendőrség képviselői adtak egymásnak találkozót az egri városházán azon a konferencián, melynek témája a katasztrófaelhárítás volt. A jelenlevők kezdeményezésére létrehoztak egy tervezetet, melynek célja, hogy katasztrófa esetén a lehető legkisebbre csökkentse az emberi életben, az anyagi javakban, illetve a természetben keletkezett károkat. E program úttörő jellegű, hiszen az országban jelenleg csak Heves megyében készült el, bár további megyékben is kidolgozás alatt áll. Mint Kopasz Árpád rendőr alezredes elmondta, a közelmúltban történt esetek (vonat-, autóbusz-szerencsétlenségek) intő jelek voltak, bizonyították, hogy nem elégséges a jelenlegi felkészültségi szint. Komoly problémát jelent, hogy nincs katasztrófatörvény, illetve nincs hatályos belső rendelet. Az eddigi gyakorlat szerint azok veszik fel a kezdeményezést, akik elsőnek érnek a helyszínre, illetve a katasztrófa jellege határozza meg, hogy kiknek kell a kezükbe venni az irányítást. Ez a rendszer eddig bevált, de egy nagyobb katasztrófa esetén már félő, hogy nem működne kellően, Az adott területen az Irányítással megbízott polgár- mester, illetve az önkormányzat erejét meghaladhatja a feladat. A Belügyminisztérium támogatásáról biztosította a program készítőit, de konkrét összeget nem tudott felajánlani, holott a központok felállításához és a megfelelő berendezések beszerzésére többmillió forintra volna szükség. A konferenciának aktualitást a mátraderecskei gázszivárgás adott. Ennek okára csak következtetni tudnak a szakemberek: a Bükk—Mátra találkozásánál lévő törésvonal mentén észlelhető ez a jelenség, melynek során metán, radon és egyéb anyagok kerülnek a levegőbe. A gázszivárgás aktívabbá válása már a megyeszékhelyet is veszélyeztetheti, hiszen Eger is e törésvonal mentén terül el. (kühne) „Ellen nyugtató99 Ssemerének 00 Ünnepen, hétköznapokról Beszélgetés a megyei levéltár igazgatójával Az 1948—49-es forradalom és szabadságharc olyan fontos történelmi esemény, melyről — miután sokszor és sokat hallottunk róla — úgy véljük, sokat is tudunk. A valóság persze ezúttal is más: inkább csak felszínesen ismerjük a nagyszerű és történelmet formáló esemény részleteit, fontos ösz- szefüggéseit. Ami a laikus számára meglepő: a ’48-as történéseket illetően még a szakembereknek is van pótolni- és kutatnivalójuk. Erről beszélgettünk dr. Csorba Csabával, a megyei levéltár igazgatójával. — Pontosan tudjuk, mi is történt azon a márciuson? — Igen is, meg nem is. Ez meglehetősen tudománytalannak tűnő válasz, azonban ez az igazság. ’48-at mindig is — minden rezsim alatt — különleges dicsfény övezte, s az efféle dicsfény nem kedvez az egzakt és tudományos vizsgálódásnak. — A megyei levéltárban az ország más vidékeihez képest gazdagab- j bak, vagy hiányosabbak az ide vonatkozó dokumentumok? — Szép számmal vannak nálunk különféle iratok, levelek, feljegyzések, hogy csak egyet említsek, a Borsodi önkéntes Zászlóalj parancskönyve, ami igen fontos dokumentum. Ugyanakkor csak elég vázlatosan tudjuk, mi is történt a környéken 1848—49-ben. Az anyag együtt van, gondosan tároljuk, azonban hosszadalmas, elmélyült munka kell még ahhoz, hogy kideMagbörze az Ady bán Magbörzét tartanak március 16-án, hétfőn 17 órától a Kocsis Pál kertbarátszakkörben Miskolcon, az Ady Endre Művelődési Házban. Ajándékozási, csere-, vétel- és eladási lehetőség is van. Néhány magfajtából bio- elektromosan kezelt mag is kapható. rüljenek az eddig rejtve maradt összefüggések. — Az előző (a Kádárféle) rendszer hogyan viszonyult a ’48-as kutatásokhoz? — Azt lehet mondani, hogy a jól ismert „három T” közül ez a tűrt kategóriába tartozott: dicséretet éppen nem kaptunk érte, de nem is akadályozták különösebben az efféle kiadványok, publikációk megjelenését. így jelent meg 1987- ben a Borsod—Miskolc 1848 című kötetünk. Megjelent egy Szemere-monográfia, s egy Lévay-önéletrajz utánnyomása is. — Mit tehet a kutató, a történész azért, hogy ’48-ról ne csak többet tudjanak az emberek, hanem másként is lássák: nekimerevített tragikus-hősi pózok gyűjteményeként, inkább olyan eseménysorozatként, amely hosszú időre meghatározta — máig ható módon — a magyarság sorsát. — Jó lenne, ha ebben (is) lokálpatrióták lennénk. Itt van például egy gondosan kitöltött ív, mely „Feljegyzése azon mennyiségnek, mit Borsod megye lakosai név szerint a hazai rendkívüli szükségei fedezésére adtak”. Magyarán, azoknak a diósgyőri embereknek a névsora, akik adományaikkal segítették a szabadság- harcot, s ezt nevükkel is vállalták. — Ezt kellene kiadni? — Nem. Viszont el tudom képzelni, milyen érdekes, és életre szóló élmény lehetne egy gyereknek, ha egy diósgyőri iskolában a történelemórán elhangoznának ezek a nevek, s valaki ráismerhetne üknagyapja nevére. Mert például egy bizonyos Morvái János — túl a pénzbeli adományon — négy véka rozst is felajánlott, Glük Hermán pedig négy vékia rozst és négy véka árpát is. Ezek a szabadságharc hétköznapjai, melyeik igazán emberközelbe hozhatnák a történelmet... — Említene hasonló „hétköznapi” dokumentumokat a levéltár anyagából? — Szívesein. Nézzük például ezt a szépen chlkaffima-N zott okmányt;’ amely egy „elem nyugtató” azaz nyugta, melyeit a Miskolci Só-' hivatal állított M Szemere Bertalan kormánybiztos részére tizenhatezer-négyszázötven forintról. De ugyanilyen érdekes és izgalmas kardokumentum a szirrna- besenyői Szirmai István gróf ellen 1849 februárjában hazaárulás címén indított ügyben felvett kastélyléltár. A kastély berendezéséből, s magából a kastélyból mára ... alig maradt valami: ebből a \ leltárból legalább tudjuk, hogyan nézhetett ki annalk i idején a berendezés. — A dátum alapján t Szirmai gróf elienforra- dalmárnak minősül... — így is lehet mondani: az ügy lényege az volt, hogy a gróf összejátszott a bécsi kormánnyal. De van itt szomorúbb lista is: azon magyar nemesek névsora, akiket jószágvesztésre ítéltek ’48-as szerepükért. ^ — Noha nem várható el minden miskolcitól, hogy ismerje mindazokat a dokumentumokat, amelyek hűen írják le az akkor történteket, mennyi az, amit feltétlen illik tudni? — Ügy vélem, annyit mindenképpen' illik tudni, hogy például Deák Ferenc milyen nagyszerű példáját mutatta az erkölcsi nagyságnak, hiszen semmiféle hivatalit nem fogadott el érdemeiért. Lévay József túlzás nélkül a becsületesség és a tisztesség szobrának nevezhető. Palóczy Lászlóról és Horváth Lajosról (Szemere titkáráról) pedig úgyszólván megfeledkezünk még március 15-én is. Reméltem, az idén nem így történik majd... Kiss József
