Déli Hírlap, 1992. március (24. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-07 / 57. szám

Helybe ment a közvetítő 2 Lesz univpmlá* Miskolcon! Elnökként jött, Árpi bácsiként ment A jövő biztos, csak még a holnap bizonytalan Vele volt tele a terem. Annak ellenére, hogy zsúfo­lásig megtelt már csak a hi­vatalból is szurkapiszka fia­talokkal. Szinte eggyé olvad­tak vele. Történt mindez csütörtökön este a Miskolci Egyetem jogászklubjában, a szokásos „dumapartin”, aho­vá Göncz Árpád mint a Ma­gyar Köztársaság elnöke volt hivatalos, s mint Árpi bácsi búcsúzott. } Mikor megkérdezték tőle, nem zavarja-e, hogy kima­radt az idei történelem- könyvből, ezt teljesen termé­szetesnek tartotta, mert sze­rinte még nem sok mindent csinált. Várjatok vagy ötven évet — intett —, s ha akkor is kihagynak, nagyon meg­sértődöm érte. Hogy kerültek a parla­mentbe a szélsőségesek? Jó kérdés. Szinte kivétel nélkül listán, Ugyanis a nép a választásokon kibuktatta, a pártok meg behozták őket. Egyébként nagyon is egycé- lú a politika pillanatnyilag Magyarországon. Szinte min­denki ugyanazt akarja épí­teni, csak szerinte azt ő tud­ja a legjobban. Mindig a kögel álló vallásokból ered­tek a vallásháborúk, szinte met érdekszférába óhatat­lanul beleesünk. Mindazon­által a határnyitásért a há­lájuk örök, de sajna a már­kájuk Kelet-Németországé. Mi lesz az ifjúsággal? A jövője biztos, a holnap­ja nem. Jó néhány olyan fe­szítő problémát kell megol­dani menet közben, ami vé­gül is az ifjúságot is sújtja. És az oktatás? Mindennel összefügg. Erre igenis áldozni kell, de más­féle érdekeltségi rendszer­ben, mint eddig. Lesz-e univerzitás Mis­kolcon? Jogosan haladnak ilyen irányba a dolgok. Se mérnök, se menedzser nem lehet meg humán tudás nélkül, meg kell adni a pályamódosítás lehetőségét, és, hogy a ke- resztbehallgatás szinte ter­mészetes legyen. Valamikor rabok építették ezt az egye­temet. Ti legyetek szabadok, szabadon gondolkodók, s másoknak is adjátok meg a szabadságot, a szabad gon­dolkodás lehetőségét — mon­dotta Göncz Árpád. Csakhogy megint mintha értelmiségellenes lenne a tár­sadalom — vélte az egyik fiatal. Az értelmiségi lét kocká­zatát vállalni kell. Különö­sen egy versenytársadalom­ban, ahol végül is a tudás törvényszerűen a legjobban eladható áruvá válik. Ha nem így van, akkor az a tár­sadalom megbukik. Más kér­dés, hogy mely diploma mö­gött rejlő tudásra érzéke­nyebb időnként a piac. Mi lesz a balekokkal? Hm. A selmeci hagyományok szerint a legfőbb közjogi méltóságnak kötelessége megnyitni a balekbált.. Könyörüljetek — mondta Árpi bácsi. Én semmilyen bálvédnökséget nem vállalok, már csak azért sem, mert csak csetlek-botlok a tánc­parketten. Találjatok ki va­lami mást, s akkor jövök. A fiatalok felállva tapsol­ták, úgy köszönték meg ezt az őszinte kis „dumapartit” a Magyar Köztársaság elnö­kének. Istenem, mégiscsak nagy dolog, hogy ők már so­ha nem találkoznak az erő­szakos butaságtól fennkölt elvtársakkal, urakkal... K. I. Lizy-Bizi nyugati mintára . . ‘ ' ' I Az átképzés sem garancia Többgenerációs munkás­családból való, életerős em­berek szorulnak manapság a munkanélküli járadékra. A Bimag Rt. egyik irodahá­zában éppen ezért kapott helyet a megyei munkaügyi központ egyik kirendeltsége. Egy év tapasztalatairól szá­molnak be az ott dolgozók. Négyen közülük szintén egykori LKM-esek voltak, így sajnos, számos ismerős­sel találkozhatnak munká­juk során. Ebből a szem­pontból szerencsés a válasz­tás. hiszen a hirtelenjében magukat kirekesztettnek ér­ző, utcára került vasasok legalább bizalommal beszél­hetnek csöppet sem szívde­rítő helyzetükről. — Tudja, ezekben az em­berekben igen hamar kiala­kul a kisebbrendűségi érzés, nemegyszer meglett embe­rek omlanak össze a sze­münk előtt — mondja Új­vári Béláné ügyintéző is. Nem könnyű a helyzetünk, amikor negyvenéves, erős férfiak sírják el magukat a szemünk előtt munkahelyük elvesztése miatt. A jogsza­bályi keretek között igyek­szünk mindent megtenni ér­dekükben, lehetőleg nem­csak ügyük korrekt intézé­sében, hanem emberileg is. Nehogy úgy érezzék, hogy futószalagon foglalkozunk velük, éppen eléggé sérül­tek már. — Hallottunk ellenkező példákat is ... — Sajnos, az ellenkező magatartással is találkoz­tunk már. Az egyik eset­ben, miután találtunk állás­lehetőséget egyik ügyfe­lünknek. mely képzettségé­nek is megfelelt, kifakadt, hogy vegyem tudomásul, ne­ki nem munka kell, hanem járadék. Nos, az ilyen hely­zetben nem vagyunk kötele­sek megadni a járadékot. Ugyancsak fennáll ez a le­hetőség annak a tanárnak az ügyében, aki bizony min­den alkalommal ittasan je­lent meg nálunk. Így biztos, hogy nem talál állást, ezért mondtam neki, hogy ha még egyszer ilyen állapotban je­lenik meg nálunk, szóba ke­rülhet járadékának a meg­vonása. — Milyen lehetőség van azok számára, akik vál­lalják a továbbképzést? — kérdeztük Szabó Attilát, aik segít ezekben az ese­tekben. — Igen, sokféle szakmá­ban indulnak tanfolyamok, elsősorban az erenyői át­képzőközpontban (ÉRÁK). A legtöbben számítógép-keze­lői, vagy ezzel kapcsolatos témákra jelentkeznek, de igen sokan végeztek a de­viza-. bankügyi és adatrög­zítői tanfolyamokon is. Már- már annyian, hogy felmerül a kérdés, hol lesz szükség ennyi, hasonló képzettségű emberre? Ugyancsak nehéz megítélni, vajon helyes-e frissen végzett fitalokat azonnal beiskolázni átképzé­sekre? Hiszen ők valamilyen szakmában teljesen friss tu­dással rendelkeznek, a fog­lalkoztatási alapból pedig fogy a pénz. Akik egyébként ezekre a tanfolyamokra jár­nak, a járadék összegének a 110 százalékát kapják. Az irodánkban jelentkező mun­kanélküliek közel húsz szá­zaléka vállalkozik tovább­képzésre, s úgy tudom, eb­ből a szempontból megyénk országosan kiemelkedő. Saj­nos, ennek ellenére nincs garancia arra. hogy a vég­zettek mindegyike állást ta­lál, de legalább bővítette saját lehetőségeit, s a ké­sőbbiekben ez még hasznos lehet számára. — Az eddigiekben kollé­gáival a tapasztalatokról beszélgettünk. Mire számí­tanak a jövőben? Sárkány Mihály, az iroda vezetője: — Ma már a hivatalos becslések szerint is elérheti a munkanc liek száma az 5—700 ezret. Miután a mun­káltatóknak tíz főnél egy, ötven főnél nagyobb elbo­csátási szándék esetén há­rom hónappal előtte jelezni­ük kell ez irányú terveiket, már ismert néhány adat. A harmadik kerületben a két legnagyobb vállalatot emlí­teném: a Dimag Rt. tavaly több, mint 3500 dolgozóját volt kénytelen elbocsátani, ’92-ben 1500—1700 emberre vár még ez a sors. A Digép 700 főt jelentett be, de va­lószínűleg nem éri majd el ezt a számot, ugyanis sóiban már önként, a felmondást megelőzve, új helyet találva leszámolnak, illetve jónéhá- nyan táppénzre „menekül­tek”. A munkáltatók egyéb­ként lehetőségeikhez mérten igyekeznek segíteni addigi munkatársaiknak, a koren­gedményes, vagy előnyugdí­jazással, új munkahely ke­resésével. Ennek ellenére úgy vélem, legtöbbjük rend­szeres látogatója lesz iro­dánknak. (Vége) Nagy Zsuzsa vlftBOS/ MISKOLC VTV ^le m\tP Vasárnap reggel ismét je­lentkezik sugárzott adásával a Miskolc Városi Televízió, reggel fél 7-től fél 8-ig, az OIRT 9-es csatornán. Ezút­tal már az Avas I-es ütem­ben, a Testvérvárosok és a Középszer utcában is látható a műsor. misszionáriusi buzgalommal estek egymásnak. Kellünk-e mi egyáltalán Európának? Európához akkor kell csat­lakozni, ha már gazdaságunk elbírja a versenyt, s politi­kailag is legalkalmasabb a helyzet. Egyébként sikerre vagyunk ítélve, mert a né­SzeÉsziéi eszmecsere KIMÉI Szerkesztőségünkben járt tegnap a Kereszténydemok­rata Néppárt több megyei, miskolci vezetője. Eszmecse­rét folytattunk időszerű kér­désekről, az együttműködés lehetőségeiről. Ludnik Fe­renc, a KDNP megyei elnök- helyettese, önkormányzati képviselő, Feledy Péter, a KDNP Miskolc Városi Szer­vezetének ügyvezető titkára, önkormányzati képviselő, Szappanos István, a KDNP megyei szervező titkára és Litvai Ottó, a KDNP megyei sajtótitkára egyaránt hangoz­tatták, mennyire fontos, hogy a sajtó korrekt és ob­jektív képet rajzoljon mai közviszonyainkról. Becsüsök saját becsben A becsüs becsben volt. Legalábbis a bizományi ve­zetése igy gondolta. Ö nem. Csaknem tizenöt éver át állt a pult mögött, s mit ad is­ten, mosíanságra el is érte a tízezer forintos fizetést, ka­pott hozzá nyolcszáz pénzt ebédre. Egyed. Nem beszél­ve arról, mint „egyed” mit kapott, mert végül is az ezerfejű hivatal-hatalom em­berének tekintették, amely a szegények motyóján akar meggazdagodni, kizsigerelve őket, kiszolgáltatottságukban, a végtelenségig. A bizományi is ama állami szent tehenekhez tartozott, mint a vasút, vagy a posta. Csak nagy nehezen kénysze­rült feladni a privilegizált helyzetéből fakadó úgyneve­zett üzleti fölényét. Jó ideig nem lehetett versenyezni ve­le. Mígnem egyszercsak meg­jelentek a használtáru-keres- kedők, még ha kicsiben is, aztán már maszek zálogház is nyílt, egyszóval a gigan­tikus szervezet működési za­varai mind jobban megmu­tatkoztak. Persze meglehetősen zárt világ ez, mint hírlik. A pri­vatizáció sem a szabad ötle­3fc Itt nem tilos beleülni.,. tek szférájában zajlik, s a becsüs ezt belülről látván úgy döntött, hogy akkor ő is csak magát tartja becsben, illetve barátnőjét, s kölcsö­nösen vállalkoznak. Egyi­kük inkább a szaktudását, tapasztalatát, kapcsolatrend­szerét viszi a vállalkozásba, s a másik egy kicsit több pénzt és így nagyobb kocká­zatot. Szóval Ferenczi Évá­nak jutott a becsüs világ, Váradiné Zavadovics Judit­nak pedig a becses világ. Mint főnökasszonynak. Így hozták létre a Lizy Kft.-t, pontosabban a Lizy-Bizit, amely Miskolcon, a József Attila út 55. szám alatt mű­ködik, nyugati mintára. Judit még a piacról tanul­ta, hogy kis haszonkulccsal kell dolgozni, mert gyorsab­ban pörög a pénz, forog az áru. S persze az sem lé­nyegtelen, hogy honnan jön az a bizonyos áru. Kapcso­latban állnak a Thedor Sass holland bútorgyártó céggel, amelynek egyedi magyaror­szági forgalmazói. Prospek­tus és szövetminta után 5 hét alatt szállítják a kivá­lasztott bútorokat. Ugyanak­kor Németországból is hoz­nak használt bútorokat, va­lamint műszaki cikkeket, amelyekre 3 hónapos garan­ciát adnak. Van abban is valami jel­képerejű, hogy a korábbi mélyépítő vállalat munkás- szállójában bérelik üzletü­ket. Vége egy betonozó vi­lágnak. ötlet és merészség, pénz és szaktudás, s persze, szerencse. Most ez a világ jött el. S ez, bármily sajná­latos, csak a sikeres embert tartja becsben. (karosi) Elsőként csevegést hallgat­nak Hernádi Gyula íróval, aki 3 kérdést is feltesz a nézőknek. A helyes választ adók előfizetést nyerhetnek a Harmadik Szem című fo­lyóiratra. Bemutatják a Mis­kolci Nemzeti Színház új igazgató-főrendezőjét, a báb­színház új helyét, a Bigat- ton Kft. Pizzériáját, az Émász új vezérigazgatóját, az Iparcikk Áruház Kft. vá­lasztékát, valamint a Royal Harmónia Üzletházat. Hét órakor jelentkezik a Miskolci Híradó a hét fontosabb ese­ményeinek összefoglalásával. Ízelítőt láthatnak a nemzet­közi formációs táncfeszti­válról és az ásványfesztivál­ról is. Lesz számítógépes te­lefonos játék, de ezúttal a nőket részesítik előnyben, a nőnap alkalmából. A vasárnapi műsort meg­ismétlik hétfőn, 19 órától az avasi kábelrendszeren, utána pedig láthatják a né­zők a HTV—30 mozicsatorna újabb filmjét. A filmet ked­den reggel 9 órától ismétlik meg. Szerdán 19 órától szin­tén a kábelrendszeren lát­ható a Miskolci Híradó. Adótanácsadás A Magyar Szocialista Párt értesíti a lakosságot, hogy március 9-én jogi- és adó- tanácsadás lesz dr. Hrafaár Andrea és Mandzák Gyulá- né közreműködésével a Mis­kolc, Corvin u. 9. sz. alatti' politikai centrumban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom