Déli Hírlap, 1992. március (24. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-31 / 77. szám

mozaik ... mozaik ... mozaik ... mozaik ... mozaik Egy borzalmas gyilkosság krónikája 6. Hliérí nem lett véres? Az autó volt a mind#*ne — Hát ahogy az ékszere­ket is megtalálták itt a rendőrök... Hát ugye a házmester bejelentette, hogy annak az autónak, amit ő beadott a bontóba, a rend­számát itt látja a BMW-n. Bejelentette, hogy ne legyen valami baja, hiszen az már nem az ő autója... — hal­kul el az asszony hangja. — A fia pedig a bontóból megszerezte a rendszámot? — Valahogy úgy kellett lennie. Iitt lakik velem szem­ben a boratós, nagyon jó­ban voltak az öcsivel. Szó­val jöttek a rendőrök és a munkahelyéről elvitték. Én még találkoztam vele, de nemigen beszélhettünk. Hát azt kérdeztem tőle, hogy vain-e valami kifizetni való­ja ... Aztán jöttek a fegy­veréért, később meg az ék­szerekért. Kérdezték, van-e valami ékszer a háznál? Mondom az uramét, szegé­nyét, meg az enyémet. Más? Más itt nincsen. Megnéz­zük. És azonnal ahhoz' a szekrényhez, ahhoz a fiók­hoz nyúltak. Mintha valaki megmondta volna. Az öcsi nem lehetett. Nem a fiam szobáij ában kezdtek! Nem! Akkor mentünk a garázsba. Nézelődtek, turkáltak. Már éppen végeztek, amikor az egyik odaszól a másiknak, hogy a doboz alatt megnéz­ted? Nem én. Na, nézzed. Hat nem előkerül a szemé­lyi igazolvány? Amikor fönn voltam az öcsinél a Gyors­kocsi utcában, akkor mond­ta, hogy miért nem az ő szo­bájában kezdték ...? Nem­igen beszélhettünk, két nyo­mozó közt ült. Kérdeztem fáj-e a fejed? Fáj, mondta! — A baleset óta érezte a fejfájást? — Igen, néha nagyon nyomta neki valami, A sok vas, ugye, amivel fölcsava- roztáik a letört csontokat..'. Nyomta. És fájt a feje. Már Algopyrin injekciókat ivott, olyan fájdalmai voltak, a gyógyszer meg lassan szívó­dott föl. — Ingerült volt ilyenkor? — Nem inkább elnyúzott. He is feküdt gyakran, elég korán. KEDD 6.55: Műsorismertetés, Hí­rek, időjárás. — 7.00: Reg­geli eseményösszefoglaló. — Üj kezdeményezések a ME- SZÖV-nél. — Kiss László jegyzete. — Reklám. — Szerkesztő: Csonka László. — 17.00—19.00: A miskolci stúdió kereskedelmi, infor­mációs, zenés műsora a Rádemis Kft. menedzselésé­ben. SZERDA 6.55: Műsorismertetés, hí­rek, időjárás. — 7.00: Reg­geli eseményösszefoglaló. — (Tegnap tartotta ünnepélyes névadóját a Szabó Lőrinc Általános Iskola. — Főzni tanulnak a kollégisták Ba­lassagyarmaton. — Békés Dezső jegyzete. — Reklám. — Szerkesztő: G. Tóth Fe­renc. — 17.00—19.00: A miskolci stúdió kereskedel­mi, információs, zenés mű- ■ora a Rádemis Kft. mene- j&zselésében. — Szerette az autókat? — Nagyon. Volt vagy négy Ladája. — Spórolt rájuk? — Nem költött szinte sem­mi másra. Rakosgatta a pénzét. A baleset után is kapott szépen a biztosítótól, meg eladogatta a kocsikat, kicsi haszon mindig volt raj­ta. Gyűjtötte a pénzét. — Takarékban? — Nem itthon elzárta. — Arról, hogy neki ilyen autó kellene, egy ilyen káp­rázatos BMW, beszélt-e? — Nem, soha. — Amikor egyszer csak itt volt a BMW a garázs­ban, a fia elmesélte ezt ma­gának? — Ha az unokám, a na­gyobbik fiam gyereke nem szólja el magát, tán meg sem tudom. Cukkolta az öcsit, hogy láttalak a szép autódban, Az öcsi legyin­tett: összevissza dumál ez a lány, ne hallgass rá. De az csak erősítgeti: ne beszélj mellé, öcsike, láttalak a vá­rosban, iksz ipszilon ült melletted, ekkor meg ekkor. Na, végül csak megmutatta nekem is az autót. A na­gyobbik fiam, a Géza gye­rekeit vittük le az apjuk­hoz. Ő nem Szolnokon él, elköltözött innen. Karácsony előtt volt ez még. Hát a két unokám, meg az öcsi végig bolondozták az utat, nevet­tek annyit...! — Mit szólt a testvére, amikor meglátta ezt a pa­rádés masinát? Sárika néni már nem gyűrögsti olyan gyötrötten - a zsebkendőjét. Mintha nyu­galom szállta volna meg. — Nem tudom, mit be­széltek, nem hallottam. Csak annyit azért szólt a Géza: jól jártál vele nagyon. Hát igen. Korábban már min- demtki tudott az autóról, min­denki ült benne, csak én nem... — mélázik el a szürke hajú asszony. ■ ■ — Nem kérdezte meg tő­le, mennyiért vette? Hon­nan? — De. Megkérdeztem, Csak annyit mondott: nem a te dolgod. Sokszor felelt így mostanában, mondom. Nem a te dolgod. Havonta kell fizetnie a részleteket, kész. Legyen elég ennyi nekem. És elég volt. Mit tehettem? Maga gazdálkodott. A re­zsit feleztük, kosztpénzt nem kiértem, mert ha egy­nek főzök, kettőnek jut ab­ból. Spórolt. A mentőknél volt egy kis borravaló, hát azt is ... S mikor már arra gon­dolnék, hogy hamarosan el is felejtjük, miről kéne be­szélgetnünk, a kisírt szemű koros asszony fordít a be­szédén. — Tudja, én ezen gondol­kozók, ezen a garázson ..., hát ha ott darabolta föl azt az embert, ahogy mond­ják ... én amikor a csirkét vágom szétfelé a főzéshez, hát az csattog. De úgy! A garázs egy lakás alatt van. Amikor azt csinálta az én fiam, hát azt hallani kel­lett volna valakinek! Senki nem hallotta! Hogyhogy? A zajról senki nem beszélt. Vagy annyira tudta a fiam, hogyan kell csinálni? Kitől tanulta volna? És a vér? Miért nem találtak vért? Föl senki nem takarította azt a garázst. Olyan sok kétkedés van bennem! A ruhái. Mindennek véresnek kellett volna lennie, de nem volt semmi az! Mindene megvan, s az mind tiszta. Nem tudom, igaz vagy nem ... Az, aki eddig olyan jó gyerek volt, hogy tu­dott ilyen lenni? Hogy tu­dott ilyesmit csinálni? Mi vitte erre? Hisz majd min­dene megvolt! Iszonyú..., iszonyú — és most hango­san sírni kezd. Már nem tö­rődik semmivel, könnyei, csuklásai meaállíthatatlanok. — Ha ő volt...? — Nem tudom. Ha ő volt...? Akkor nem tartom épelméjűnek, mert ilyet ép­eszű ember ki sem gondol. Én erről nem tehetek, azt hiszem. Megvolt az ottho­na, a maga ura volt. Bele kell törődnöm. Virágot ho­zott, olyan koszorút, belop­ta az asztalra . „. Hova menjek már hatvannégyéve­sen? Örült az én örömöm­nek! — hullatja egymásra gyorsan a mondatokat. — És akkor ez! Mi vihette rá? Két élete volt... Vehetett volna használt autót a pén­zén ... és akkor ilyet tesz ... ha ő volt... — Ha a bíróság elítéli, akkor elhiszi majd, hogy ezt a szörnyűséget a maga fia tette? — Aki :o<r el. Hát maga vallotta be... Hogy tudott így élni, nyugodtan enni, aludni? Mi történt... mi vitte rá ... én semmit nem vettem észre, semmit... nem ismerem a saját fia­mat ...? — Elítélik ... — El. — Ha kiszabadul? — Én azt már nem érem meg. Sírva fakad megint. Ke­servesen. (Jónásék jártak ennek a lépcsőháznak a környékén, de nem csöngettek föl az özvegyhez. Kettőn viszont igen. A garázshirdetésre jöt­tek — mondták, özvegy Kissné sehol, soha nem hir­dette meg a garázst. Nem is a tulajdonuk. A fia bé­relte.) (Folytatjuk) Hortobágyi Zoltán Az ikrek nagyon sokáig — 35 évig — nem tudtak egymásról. Az egymástól gyermekkorukban elválasz­tott ikrek csak hosszú ke­resés után találhattak egy­másra — Claudiának négy­évi nyomozásra volt ehhez szüksége. Ciaudia jómódú polgári életet élt az egye­sült államokbeli Virginiá­ban; férje és két gyermeke van. Ikertestvérének, Péter­nek viszont semmije sincs: lakása sem, a lakcímeit úgy váltogatta, mint az ingét... A keresésben közreműködő rendőrök egy híd alatt ta­láltak rá Péterre. A régóta várt jó hír hal­latán Ciaudia azonnal pénzt küldött Péternek, hogy utaz­zon hozzá Virginiába. A megérkezéskor Péter egyet­len vagyona a rajta lévő ru­ha volt. Ciaudia most sze­retne természetes anyjuk­kal is találkozni, aki egé­szen kicsi korukban hagyta magára az ikerpárt. A csa­ládi összetartozás érzése mellett Claudiát az a szem­pont is a keresés folytatá­sára ösztönözte, hogy bizo­nyos információkat megsze­rezzen veleszületett szívbe­tegségét illetően. 265 évvel ezelőtt, 1727. március 31- én halt meg Isaac Newton (képünk) angol fizikus, a klasszikus fizika megalapozója. Út­törő jelentőségű volt munkássága a mechanika, az optika és a csilla­gászat terén. La­tin nyelvű főmű­vében (Principia — 1687) tette közzé az általános tömegvonzás négy­zetes erőtörvényé­nek igazolását. 1666-ban kiszámí­totta a bolygók tömegét és meg­határozta mozgá­suk törvényeit. Nevét a fizikában négy axióma is őrzi (= olyan alap­igazság, amely nem bizonyítható, de nem is szorul igazolásra). 75 éve, 1917-ben hunyt el Emil Behring német or­vos, az immunitás felfedezője, és a szérumok alkal­mazásának meg­alapozója. Ö hasz­nálta először (1890) diftéria, majd tetanusz el­len a védőoltást. 1901-ben Nobel- díjjal tüntették ki. 180 évvel ezelőtt, 1812-ben született Bath-ben Guyon Richárd, az 1843 —-49-es szabadság- harc angol szár­mazású, előbb nemzetőrségi őr­nagya, majd hon­véd tábornok, a pákozdi, a schvve- chati és a nagy- szombati csaták hőse. Sikerült át­verekednie magát az orosz hadakon, Törökországba emigrált. Itt altá­bornagy, a krími háborúban az ázsiai török had­sereg parancsno­ka. Udvari intri­kák következté­ben leváltották és megmérgezték Konstantinápoly­ban. 260 éve, 1732- ben született Roh- rauban Joseph Haydn osztrák zeneszerző, aki­nek szimfóniáiban sok a magyaros motívum. Ézek- ben bontakozott ki a klasszikus és úttörő jellegű hangszerelési stí­lusa. Művei közül említjük a Terem­tés (1798) és az Évszakok (1801) címűeket Mindönki lehet áldozat Feli ér Gy­űrű a vigasz H Egyetértett és pénzt adott az Országgyűlés Lehet, hogy ez „a szabad­ság ára”, lehet, hogy az er­kölcsök lazulásának követ­kezménye, vagy az „idege­nek” műve: a bűnözési sta­tisztikák folyamatosan rom­lanak. Fehér Gyűrű, Weis- ser Ring volt a neve Német­országban annak a karitatív szervezetnek, mely a bűncse­lekmények áldozatainak meg­segítésére alakult 1974-ben. Azóta 15 európai ország kö­vette a német példát, s Ke­let-Európábán elsőként Ma­gyarországon is létrejött a Fehér Gyűrű Egyesület. A szervezet alapelve — az áldozatokkal való foglalko­zás — némileg eltér a ko­rábbi megfontolásoktól. Em­lékezzünk csak: Magyaror­szágon a bűncselekmények megelőzése, a bűnösök meg­büntetése, végül a bűnözők rehabilitációja volt társadal­mi feladatként megjelölve. Az áldozatokkal senki sem törődött. Pedig a bűncselek­mények elkövetőinek száma korlátozott, az áldozatoké legalábbis elméletileg, sajnos korlátlan. Áldozat akárme­lyikünk lehet... Erre figyelt fel 1985-ben az Európa Tanács, amikor — nyilván a szervezet német- országi működésének tízéves tapasztalatai alapján — nyi­latkozatban foglalt állást a bűncselekmények áldozatai­nak védelmében. Ez a do­kumentum külön felszólított a politikai hatalom önké­nyeskedésének áldozatává vált személyek megsegítésé­re, s felhívta az Európa Ta­nács tagországait, államilag kártalanítsák a bűncselek­mények áldozatait. Magyarországon a Fehér Gyűrű két éve alakult, de valószínűleg nem kapott ele­gendő támogatóst a sajtótól, mert létezéséről igen keve­sen tudnak. Vidéki irodái sincsenek az egyesületnek, sőt Budapesten is csak egy söröző pincéjében kapott he­lyet, mert ez volt az egyet­len módja annak, hogy fi­nanszírozza önmagát. A bu­dapesti Balassi Bálint utca 27. szám alatt működő egye­sület aktivistái minden dél­előtt fogadóórát tartanak, s elsősorban jogi tanácsokkal segítik a rászorulókat. Eddig összesen 450-en keresték fel őket tanácsért, jogtanácsért, s nem utolsósorban — anya­gi segítségért. Jött a kisnyugdíjas, akinek ellopták a táskáját az egész havi nyugdíjával. Jött egy vidéki házaspár, akik kocsi­val tartózkodtak a főváros­ban, de a Keleti pályaudvar­nál ellopták a pénzüket, s nem tudtak feltankolni. Kap­tak benzinpénzt — kölcsön­be. Az áldozatok anyagi segé­lyezésére persze alig van módja a Fehér Gyűrűnek. Ezért tevékenységük leg­alább ilyen fontos részének tekintik a bűnmegelőzést. Ennek legkézenfekvőbb esz­köze az írásos és elektroni­kus propaganda. Erről pe­dig tudott dolog, hogy drá­ga, egyre drágább A Fehér Gyűrű Egyesület tehát meg­próbál p^nzt szerezni. Ehhez mindenekelőtt magának az egyesületnek a tagjai képe­sek hozzásegíteni a szerveze­tüket. Számuk folyamatosan gyarapszik, bár ilyen adatot még nem hoztak nyilvános­ságra. Mindenesetre a ta­gok évi 600 forinttal járul­nak hozzá a költségvetés­hez, a kollektív tagok — vál­lalatok és intézmények — hozzájárulása pedig ennek a tízszerese. A BRFK, a Bá­bolnai Gazdaság, a BM ha­tárőrség is a támogatók kö­zé tartozik, s ezek közremű­ködése százezres nagvságren- dű. Végül az egyesület cél­kitűzéseivel nemrégiben az Grszággvűiés is kifejezte egyetértését, s ez egymillió forintos bevételt jelentett. Mindenki lehet áldozat — állítják a Fehér Gyűrű ala­pítói, s ebben igazuk van. Kérdés, sikerül-e egy ilyen szomorú igazság jegyében megmozgatni a társadalom lelkiismeretét. Rékássy Zoltán Értesítjük a Vörösmarty lakótelep választópolgárait, hogy dr. Sutóczki Zoltán ön- kormányzati képviselő 1992. április 1-én (szerdán), IS— 19 óra között fogadóórát tart a 7. Sz. Általános Iskolá­ban (Vörösmarty u 76.), melyre tisztelettel várja a 12. sz. választókerület lakos­ságát. Polgármesteri hivatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom