Déli Hírlap, 1992. március (24. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-26 / 73. szám

XXIV. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM 1992. MARC. 26., CSÜTÖRTÖK ÄRA: 5,00 forint Hogy folytatódhasson a kutatás Erdélyi Ház Alapítvány Közép-Kelet-Európa eddigi leghosszabb föld alatti járat­rendszeréről, a Szelek-bar- lang.iáról tartott a napokban előadást Szarka György, a kolozsvári amatőr barlang­kutató klub — mely egyéb­ként százéves múltra tekint vissza — geológusa. A már most 43 kilométe­res, négyszintes barlangot évtizedek óta bővíti klubjuk, kutatása és térképezése je­lenleg is tart, föld alatti tá­borok és két-három napos expedíciók keretében. Sajnos, az utóbbi időkben az anyagi nehézségek és a hiányos fel­szerelés miatt a kutatási fel­tételek szinte ellehetetlened- tek, s miután Romániában még hiányoznak a szponzo­rálást szabályozó törvények, kénytelenek segítségül for­dulni magyarországi vállala­tokhoz, üzleti körökhöz is. Az esetleges támogatás ellené­ben, mely természetesen le­vonható az adóalapból, a kolozsvári amatőr barlang- kutató klub az újságoknak és televíziónak adandó inter­júk alkalmából reklámozza a szponzorálókat. Érdeklődni Vári László elnök címén le­het (str. Hasdeu no 102 Cluj- Napoca 3400, tel.: 114995), a Élői M Dr. Kiss György, a mis­kolci 4. számú választókör­zet képviselője március 27- én (pénteken) délelőtt 9 és 12 között, fogadóórát tart a polgármesteri hivatal épü­letében (Miskolc, Városház tér 8. sz.). Szeretettel várja az érdeklődőket. támogatásokat pedig az Er­délyi Ház Alapítvány szám­laszámára várják, melyet a Magyar Külkereskedelmi Bank vezet: 203-31427-7007. o (Mi B—1 Esőn idő Az ország legnagyobb ré­szén újabb jelentős mennyi­ségű esőt várhatunk ma. Borult Lesz az ég, a déli­délkeleti szél sok helyen megerősödik. A hőmérséklet csúcsértéke kora délután 8 —13 fok között alakul. Balettest a silnhőzban • Kassaiak vendégjátéka Zsuzsanna erénye Városunk kulturális étlapja nem gyakran kí­nál fogásokat a balettkedvelőknek, ezért szá­mukra jó hír, hogy március 30-án, azaz hétfőn este 7 órakor kétfelvonásos balettet láthatnak a Miskolci Nemzeti Színház színpadán. A Kassai Állami Színház vendégművészei Az igazságról és a hazugságról című balettet adják elő, mely Dvorák zenéjére készült. A kassai tár­sulat tavaly mutatta be a zeneszerző születésé­nek 150. évfordulójára a 149. zsoltár és a Re­quiem című művekre írt balettet. A librettót Ju- raj Goga és Ján Zilák írták, a rendező-koreográ­fus pedig Juraj Goga. A balett az Őtestamentum Dániel-könyvéből ismert elbeszélésre épül, mely az erényes Zsu- zsánna és az öt megrágalmazók történetét dol­gozza fel. A legenda - érthető módon - számtalanszor megihlette már a művészeket (szinte minden mű­vészeti ágban), hiszen egy olyan emberről szól, aki — mert betartja a törvényt — kénytelen elvi­selni az igazságtalanságot, sőt a megaláztatást és a halálos ítéletet is, míg végül megszabadul és diadalmaskodik. A balett hat képben dolgozza fel a történetet. Az eiső képben Jcakim felesége, Zsuzsánna, imá­jában köszönetét mond boldog házasságáért, a második képben a bírót láthatjuk, amint heves udvarlásba kezd, amit Zsuzsánna szigorúan el­utasít. A harmadik képben a bíró meglepi Zsu- zsánnát, amint fürdik: Zsuzsánna azonban is­mét elutasítja. A bíró bosszút forral, és megrá­galmazza az asszonyt. A negyedik és az ötödik képben Zsuzsánna Dániel prófétához fordul se­gítségért, illetve azt látjuk, hogy a biró vádas­kodása átmenetileg meggyőzi a tömeget. A zá­róképben a megvadult tömeg a vélt hűségsér­tőt készül megkövezni, azonban megjelenik Dá­niel próféta, aki leleplezi a rágalmazót, s a bí­ró életével fizet tettéért. Ma Emánuel napja van. A Nap kél 6.35, nyugszik 19.06 órakor. Holdkelte 2.43, hold­nyugta 11.17 órakor. Nemcsak a kö tségvetésen múlik, hogy: Piszkos Nem én mondom, nekem mondják a polgárok, hogy a város rendetlenebb, piszko­sabb, mint valaha volt — mondta a legutóbbi közgyű­lésen Feledy Péter, a KDNP képviselője. A polgármester erre azzal riposztozott: a képviselő úr is megszavaz­ta a költségvetést, amely­ben annyi pénz jut a köz- tisztaságra, amennyi nem elegendő a nagyobb rend, tisztaság megteremtésére. A képviselő erre elismervén az anyagi korlátokat, a ha­Védőink-maszkban Rendelet a háziorvosokról A háziorvosok kötelesek ellátni a hozzájuk szabályo­san bejelentett és általuk elfogadott biztosítottakat. Egyebek között ezt tartal­mazza a Magyar Közlöny­ben hamarosan megjelenő rendelet, amely a korábbi közléseknek megfelelően a jövő hónap közepén lép ha­tályba. Ha az orvos nem hajlandó e,fogadni a bizto­sított kártyáját, akikor a be­tegnek az Állami Népegész­ségügyi Tisztiorvosi Szolgá­lathoz kell! fordulnia. A ren­delet kitér arra is, hogy az évtized végétől a háziorvosi feladatokat csak szakképesí­téssel lehet ellátni, illetve a jövő év végéig gondoskodni kell a háziorvosi szolgálatok Igtjes felszereléséről. Az Avas kom­mandó! — ez volt korábban a neve annak a különle­ges csapatnak, amely a Borsod Megyei Rendőr-fö- kqpitányság állo­mányából verbuvá­lódott alig egy esztendeje. Ök azok, akik sokat tudnak az erőszak rendőri elhárításá­ról, megfékezésé­ről, a támadók le­szereléséről, s ha úgy hozza a szük­ség, akár a meg­semmisítésükről is. Félelmetesen néz­nek ki a maszkban, jóllehet, nem ben­nünket riogatnak sötét csuklyáikkal. Naponta több órán át gyakorolják a legkülönfélébb ak­ciókat a most „be­avatkozó alosztály­nak” nevezett cso­port tagjai miskol­ci bázisukon. Csuk­lyájuk csak arra szolgál, hogy jelez­zék vele: ők sze­mélytelenek, a tör- vénv nevében, teszik dolgukat. (Cikkünk a 8. olda­lon.) Mennyit ér a közhasznú munka? tékonyságot, az ellenőrzést kérte számon. e több szóróanyag KERÜLT KI A képviselő úr eredetileg interpellációt nyújtott be Üveges Lajos képviselőtár­sával együtt. A városháza nevében Vanczák Zoltán osztályvezető-helyettes vála­szolt, és elmondta: április 15-re szeretnének végezni a város tavaszi nagytakarítá­sával. Elismerte: valóban nagy piszok van, s az idén sajnos döntötték a várost a papírfecnik, zacskók, mű­anyag szatyrok is. Ráadásul az idei télen ezer köbméter­rel több szóróanyag került ki az utakra, és ez is jócs­kán meglátszik. De most több közhasznú munkást foglalkoztatnak, több az ellenőr, és több a pénz is. Legalábbis a tavaly őszi fedezethez képest, ami­kor is erőteljesen meg kel­lett húzni a nadrágszíjat. Régi ügy, hogy a város tisztaságát a munkanélküli­ek foglalkoztatásával java­solják többen is megoldani. Ez sincsen ingyen, s az osz­tályvezető szerint a „köz­hasznú munkaerő” egy nor­mális munkáshoz képest 30 százalékos hatékonysággal dolgozik... • KEVESEBBEN, TÖBBET Tavalyhoz képest az is változás, hogy kevesebb vál­lalkozóval kötöttek szerző­dést köztisztasági munkákra — úgy gondolják, hogy ke­vesebbet jobban lehet kont­rollálni, számonkérni. Ez alighanem rá is fér az ügyre, hiszen egy képviselő közbeszúrta: hiába seperték össze az északi tehemente- sítő út mentén szépen azút- széli sarat, piszkot, a kupa­cokat hosszú ideig nem vit­te el senki, s a szél gon­doskodott az újbóli terítés­ről... Vanczák Zoltán szót ejtett arról is, hogy sajnos a vá­roson átvezető országutak újra a Közúti Igazgatóság fennhatósága alá kerültek, tisztasági szempontból is. Ed­dig ezeket az utakat a vá­ros takarította a közútiak megbízásából. Most vállal­kozókat szerződtetett az igazgatóság, s Vanczák Zol­tán szerint a változás azzal jár majd, hogy ezeket az utakat kevesebbszer taka­rítják. A különbség a város útjai és a belül haladó or­szágutak között azért is szembetűnő lehet majd, mert a város útjaira többet köl­tenek. Most következhetne egy hosszas értekezés is a sze- metdés mibenlétéről, hiszen azt mindenki tudja: egy olyan városban sohasem lesz rend, ahol az ott élők, s az ide érkezők aktív szemete- lők. Persze nem mindenki az, de épp elegen piszkít- ják gátlástalanul a várost ahhoz, hogy a mai szomorú képét mutassa. Kulturált­ság, életszínvonal, társadal­mi stabilitás kérdése is ez, s mindezzel elég rosszul ál­lunk itt Miskolcon. (kiss) Borogatok Jelentem, korszerűsítették technikájukat a kukázó csa­patok. Korábban egy e célra rendszeresített, fakanálhoz ha­sonlatos szerszámmal kotortak bele a kukaedényekbe és a számukra értéknek számító kenyérmaradékot, egyebet put­tonyaikba gyűjtötték. Ez azonban így — könnyű belátni — meglehetősen időigényes és nagy selejtszázalékkal járó mód­szer, hisz’ a turkáló egyén karjával meghosszabbított kotró­eszköz sem ért le a kuka fenekéig. E felismeréstől vezérel­tetve most már nem lacafacáznak a kotrogatással, hanem egy laza mozdulattal feldöntik az edényt, és a szétterített teljes választék alapján dönthetnek: mit vigyenek el és mit nem. Ezzel így nem is lenne nagy baj, csakhogy a szemle és a válogatás után legjobb esetben is csupán az edényt ál­lítják talpára, a tartalmát hagyják a ház előtti aszfalton. Aztán jön a friss tavaszi szél, és nem vizet, hanem szeme­tet áraszt, szorgosan beterítve a házak környékét, legalább 100—150 méter sugarú körben. Szegény jó házfelügyelők többnyire megjelennek a puttonyos hadak nyomában, de mert az utóbbiak hajráitól alkonyaiig több hullámban bo­rogatnak és kutatnak, képtelenek lépést tartani velük. Szo­kás ilyen esetben a lakosság tevékeny közreműködésére, vé­delmi akciójára apellálni. De ki mer rendreutasítani egy négy—hat—nyolc, vagy több főből álló kukázó csapatot? Mi tehát a megoldás: ön-, azaz kukavédelmi csapatok szerve­zése, páncélszekrényhez hasonló kukásedények gyártása, vagy mondjuk a város fizetett alkalmazottainak — közte­rületünk őreire gondolok — az eddiginél hathatósabb fellé­pése? Számomra az utóbbi tűnik a legjobbnak, de hogy vé­gül is milyen intézkedésre van szükség, azt bízzuk az illeté­kes helyi hivatalokra. Kérve: ne borítsanak fátylat a boro­gatok kártevésére! b. d. * Zsuzsanna, s az őt megleső vének sok művészt megihlettek már: ezúttal Máger Ágnestől láthatjuk viszont ezt a témát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom