Déli Hírlap, 1992. március (24. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-19 / 67. szám
Megint kitaláltak valamit az Avasi Gimiben Nyilvános k hanem happeningek sorozata. Ebbe a sorozatba tartozik a nyilvános kukaborítás, a menzán keletkezett „spontán installáció” elemzése (utóbbi kompozíció alapját egy levesestányér képezte, levesmaradókkal, benne sótartó, szalvéta, és számos nem igazán oda tartozó dolog) # KOMOLY BALHÉ Boldogult emlékezetű fizikatanárom annak idején szemléletes példával igyekezett megmagyarázni a relativitás fogalmát: eszerint három szál haj egy ember fején nevetségesen csekély mennyiség, míg levesben elviselhetetlenül sok. Az viszont már nem a relativitás tárgykörébe tartozik, ho^v egy iskola aulájában tűrhetetlen, ha térdig kell járni a papírhulladékban. Hacsak nem szándékos a dolog, s nem része a rafinált hatáskeltésnek, mely egy jó célt szolgál. • KIBÉKÍTENI, AMÍG NEM KÉSŐ Ez utóbbi jó célt szolgálja az Avasi Gimnáziumban látható „Meddig állunk a szemétben?” kiállítás, melyet az iskola diákjai találtak ki és valósítottak meg tanáraik — Gyulai Ivánná és Gulyás Róbert — segítségével. A hét végéig látható kiállítás címe — sajnos — szinte már nem is kétértelmű, hiszen nyakig állunk a szemétben, a kérdés már csak arra irányulhat, hogy ez meddig maradhat még így (vagy meddig romolhat a helyzet). . Nem véletlen, hogy éppen ebben az iskolában jött létre ez a kiállítás: itt folyik immár második (tan)éve globális környezetvédelmi oktatás, melynek keretében a gyerekek emelt óraszámban tanulnak ökológiai ismereteket. Ez a nálunk még új, s kevéssé elterjedt oktatási forma elsősorban nem környezetvédelmi szakembereket kíván nevelni, hanem megkísérli a majdnem lehetetlent: kibékíteni az embert a környezetével, amíg nem késő. Számos jel arra utal, hogy a környezet állapotát tekintve a huszonnegyedik órában vagyunk, mégis úgy tűnik, nincs „királyi út”, nincs gyorsabb és hatékonyabb módszer, mint olyan generáció felnevelése és tanítása, amelynek tagjai, már nem követik el azokat a végzetes hibákat, mint mi, és az előttünk járók. @ HAT OSZTÁLYNYI FŐKOLOMPOS A kiállítás az iskola egész auláját elfoglalja: meghökkentő kompozíciók autóroncsokból, szeméthalmokból, autógumikból és persze komoly, megalapozott, tudományos igénnyel megszerkesztett dokumentumok. A „környezetvédők” egyelőre két osztály felét képviselik (egy első és egy második osztály fele tanulja az ökológiai ismereteket kiemelt óraszámban, a másik két fél pedig matematikát), a kiállítás mégis megmozgatta az egész iskolát: a rendezésben — főként az installációk elkészítésében — a rajztagozatosok jártak az élen, míg a szakirodalom le- és visszafordításában a ,. két- tannvelvűek” játszották a főszerepet. Hat osztály minősíthető főkolomposnak az aula „tele- szemetelésében”, mégis az egész iskola részt vesz a dologban: ez az értelme és célja a globális környezetvédelem oktatásának. Ennek érdekében a kiállítás nem hagyományos értelemben vett statikus valami, Hasonlóan tanulságos a több napon át zajló kísérlet, melynek keretében a takarítónők nem takarítják az iskolát, s a gyerekek minden reggel „szembesülnek” a tegnap hátrahagyott szemetükkel. Efféle kiállításokról nemigen szokás kritikát írni, mégis ide kívánkozik egy (pozitív) kritikai megjegyzés. Szerencsésen sikerült ötvözni a gyerekeket elbűvölő, és hozzájuk életkori okokból közel álló elemeket a komoly és magvas tartalommal, ennélfogva számukra a kiállítás előkészítése és megvalósítása nem az iskolai „kötelezően-önkéntes” pluszfeladatok sorába tartozik, hanem jó mulatság, egyszersmind tudásukat gyarapító komoly munka. Az előkészítés ugyanis már hónapokkal ezelőtt elkezdődött, a témába vágó szakirodalom felkutatásával, lefordításával, az „alkalmas szemetek” összegyűjtésével, sőt komoly, kérdőíves felmérés készítésével, amely a miskolciak szemetelési szokásait kutatta. A gimnázium előtt, a kiállítás ideje alatt három szemétgyűjtő konténer áll, részben reklámként, részben pedig szelektív szemétgyűjtés céljára. Most ebbe rakják a keletkező szemetet,, gondosan elkülönítve, aztán pedig megpróbálják — így, különválasztva — átvetetni az erre félként cégekkel. Nagy kérdés, hogy sikerül-e ... Kájé 3+e A munkások döbbenten hallgatták a vezérigazgatót. (Bujdos Tibor felvétele) Ad-e hitelfelvételi garanciát a kormány ? Homály a Dimagban • 100 millióba kerül az újraindítás • Miért nem készült konszolidált mérleg? Végre kilépett az emberek elé Klicsu András, a Dimag Rt. tulajdonos vezérigazgatója. Tovább nem hallgathatott. Az áramkikapcsolás olyan homályba burkolta a gyárat, hogy kénytelen volt valamit felvillantani az eddigi intézkedések hátteréből, s a kivezető út irányába mutatni. A Munkástanács és a Szakszervezeti Szövetség szervezte ezt a munkásgyűlést, az I-es kapun belül, tegnap délután, műszakváltás előtt. Az emberek döbbenten hallgatták a vezérigazgatót, aki a gyárbeli tapasztalatairól szólván elmondta, hogy a technológiailag egymáshoz kapcsolódó kft.-k egymástól érdekeltségben teljesen elhatárolódva, csak a rövid távú ÖNÖS érdekeiket érvényesítették. Az együttműködés közöttük elfogadhatatlan szintű volt. A nagyszámú kft. önálló vállalati tevékenységgel, pazarló gazdálkodással oly’ mértékben terhelte meg a nyersvas- acél- és hengerelt termékek gyártását, hogy azok értékesítése 1991. évben milliárdos nagyságrendű veszteséget okozott, párosulva a világpiaci acélárak visszaesésével. A vezérigazgató szólt arról is, dolgoznak a legnagyobb költségek között nyilvántartott földgáz- és villa- mosenergia-tartozás rendezésén. A villanyszámlát nem voltak képesek kifizetni, s az Émász kizárta ellátásukat annak ellenére, Gyürküstiink a gázálommal 2. Gödör mellett nem lehet melegedni Mért csak a Városgondnokság bonyolíthat? A hndémik m előadása a Zrínyi Gimnátiumkan A magyar—francia kapcso- atok hagyományai és távla- ai címmel tart március 23- ín, hétfőn délelőtt 10.30-kor ílőadást Miskolcon, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban Köveczy Béla professzor, akadémikus. A rendezők — a Magyar—Francia Társaság és a Zrínyi Ilona Gimnázium — minden érdeklődőt szívesen várnak. — Nem is sok — csitítja a népet Leskó Gábor a gö- römbölyi falugyűlésen. — Igaz, hogy 54 ezer forintra jön ki ingatlanonként a gázbevezetés, de ez a bruttó érték. Ebből visszajön az áfa, amit persze csak egyben iehet igényelni, s szintén lejön belőle az állami támogatás, ami megint csak akkor jár, ha kész a teljes munka, mármint a mi területünkön. Ügy. hogy a nettó 35 ezer forint. Sok? Ülünk az iskolaterembe bezsúfolódva, úgy 350-en. Van. aki a sapkáját szorongatja. van, aki karbafont kézzel hunyorog. Sok? Nem sok? — Na, de — mondja egy bácsika — nem mindegy, hogy mikorra lesznek készen. mert hogy vegyünk-e szenet, vagy ne, mikor most akciósán kínálják, nem mindegy... — Minden attól függ, mennyien vannak, vagyunk — magyarázza a fiatal gázmérnök. aki mint közös képviselő a leghálátlanabb feladatra vállalkozott. — A kivitelező, a Mélyépítő Kisszövetkezet azt ígéri, ha április elején kezdeni tud, akkor augusztus végére befejezi, úgy hogy szeptember végére, október elejére gáz lehet Görömbölyön. Ha csúsznak, megkötbérezik őket. — Na, ez minket nem vigasztal — mondja valaki —, mert gödör mellett nem lehet melegedni, meg a kötbért se lehet behajtani. — Ez a cég, hadd mondjam, megbízható — mondja Hajós Miklósné, a Városgondnokság megbízottja. — Ez a cég szerelte Gesztelyt, két hónap alatt megcsinálták, most Berzéken járnak. — Mondhatok én is valamit? — kérdi Harsánszky László. Mondjad, Laci, mondják neki, s ő magyarázza, hogy a kisszövetkezetnél járva még jobb ajánlatot kaptak, mégpedig 50 ezer forintról, meg aztán a II/B ütemben csak 47 ezer forintba kerül az embereknek. Hol van ebbe bekalkulálva az állami támogatás? Miért csak a Város- gondnoksággal lehet bonyo- líttatni? Nem sok ezért az ingatlanonként! 2250 forint? Szóval, van egy kis éle Laci bácsi felszólalásának, úgyhogy Leskó Gábor a maga módián sértésnek is veszi a dolgokat. — A kivitelező azt mondta — mondia a közös képviselő kellő erélivel —. hogv csak akkor tud engedni az árból valóban 4 ezer forintot, ha bízónvos munkákat magunk végzünk el. Kerestük végül is, mi lenne ez a munka, de ilyen nincs, mert ki garantálja, hogy összehangolódik 350 ember, csak úgy magától. — Itt öregek is vannak — kiált be valaki —, ők nem bírják a munkát! — így van — mondja Leskó Gábor. — Nem beszélve arról, hogy milyen talajvizes a környék. Ha mi lemennénk, már 60—70 centiméternél megjelenne a víz, a vezetékfektetéshez meg legalább 130 centiméter kell. — De, ha teszem én azt, maszek árokásóval akarom megcsináltatni az enyémet — okvetetlenkedik valaki hátulról. — Kérem, kérem — csi- títja a népet leskó Gábor, mert már hurrogják is le a kérdezőt, hogy hagyja már, minek ez. — Átalánvdíias szerződést kötünk a kivitelezővel — magyarázza Haiós Miklósné, a Városgondnokság képviselője. — Tételes költségvetésre nem kötelezhető, s egyébként is, az egyik munkán nyer, a másikon veszít. Nem beszélve arról, hogy fix összegben állapodtunk meg. ami neki na- gyobh kockázat, mert közben mehetnek az árak. Az valóban igaz. hogv csak a Városenndnobság lehet a honvolító, de ennek is oka van. (Folytatjuk) Karosi Imre hogy részére exportgaranciákat adtak. Ezzel igen nehéz helyzetbe hozták — a döntés hátterében állók — az egyre jobban dolgozó üzemeket, hiszen a leállás és újraindítás önmagában is 100 milliós költséggel jár, nem beszélve a termeléskiesésről és az elvállalt rendeléseik nemteljesítésével okozott károkról. A felgyülemlett adósság- állomány terhei, a hitelezők meg-megújuló felszámolási szándékai, az óriási adó. társadalombiztosítási és vámtartozások olyan mértékűek, amelyek rendezéséhez szükség van a kormány segítségére. A kormánynak el kell döntenie, hogy szüksége van-e az országnak a Dimagra, vagy nincs. Ahhoz, hogy a termelés tovább folytatható legyen, azonnal kell egy olyan kormánygarancia, amelyre mintegy 1,5 milliárd forintos hitelt felvehetnek és abból biztosítani tudják a legszükségesebb anyagokat, béreket, a felfutó termeléshez kívánatos feltételeket. Az a céljuk, mármint a tulajdonosi körnek, hogy egy kisebb, de stabilabb vállalatot szervezzenek újjá, amelynek sokat dolgozó, de megelégedett munkatársai legvenek. Ettől még messze áll a gyár. A munkásgyűlésen felolvasták azt a levelet, amelyet elküldték a miniszterelnökhöz, kérve a kormány segítségét. A munkásgyűlést követő rövid sajtótájékoztatón is megdöbbentő bejelentéssel élt Klicsu András. Mikor megvették a gyárat, a becsült adósságállomány 8—9 milliárd forintot mutatott, ezzel szemben, amit pillanatnyilag látnak, s ezt is csak hozzávetőlegesen, 16 milliárd forintnyi a veszteség. Ez egy akkora teher, amit a tulajdonosi köt* már nem képes egyedül vállalni. Egyébként, tette hozzá a vezérigazgató. tudomása szerint az elmúlt időszakban konszolidált mérleg nem készült a kohászatban ... Ózd sorsára jut-e Diósgyőr? Ugvanis az adásvételi szerződésben az új tulaído- nosnak meghatározott feltételek alapién lehetősége van a visszavonulásra. Ez viszont a Dimag vállalatcsoportjait működéskéntelenné tenné A kormánvnak előbb-utóbb úgyis be kell lépnie — mondta a vezérigazgató — mert az esetleges tömeges munkané)l '''1!ség összes ódiumát vállalnia és viselnie kell. (karosi) Meddig állunk (még) a szemétben?
