Déli Hírlap, 1992. március (24. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-17 / 65. szám

s Egerben zökkenők nélkül r « • n m Ar egyházi ingatlanok sorsa címmel rendezett be­szélgetést az egri liberális klub a múlt hét végen a városháza pinceklubjában. A fórumra meghívást kap­tak az érdekelt felek, így az egyházak képviselői, az önkormányzat ad hoc bi­zottságának tagjai, vala­mint azon intézmények ve­zetői, melyek épületeit az egyházak visszaigényelték. A klub vendégként meg­hívta Mészáros Istvánt, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bi­zottságának alelnökét. Mé­száros István bevezetőjében ismertette az egvházi in­tézmények sorsát érintő tör­vényt, és felhívta a figyel­met annak gyenge pontjai­ra, Szerinte az egyik legna­gyobb gond, hogy a tör­vény nem készteti önmér­sékletre az egyházakat, ha­nem épp ellenkezőleg, szin­te kényszeríti arra, hogy minél több ingatlant igé­nyeljenek vissza. Lukács Tamás, a Kereszténydemok­rata Néppárt egri képvise­lője ugyanakkor védelmébe vette a törvényt, több kér­désben vitába szállt képvi­selőtársával. Parázs vita alakult ki az egyik gyöngyösi általános iskolával kapcsolatban is. Mint ismeretes. Gyöngvö- sön az egyház olyan iskolát igényel vissza, melvnek he­lyén egykor beérni ott telire volt. de azóta több mint 100 millió forintos értékű Van-e szerepe a* oktatás­ban a magyar filmnek? Ké- pcs-e nevelőmunkára ez a hitelét vesztett művészeti ág? A 23. magyar filmszem­le miskolci bemutatói kap­csán dr. Veress József film- kritikus, a Magyar Filmin­tézet tudományos igazgatója tartott ismertetőt. A vitain­dítónak szánt előadásra főleg diákok érkeztek, jelezvén, hogy a középiskolai ismeret- anyag valami fontosat nél­külöz. Bizonyítványt kiállítani hálátlan dolog — szögezte le bevezetőjében az ismert film- kritikus —, mert művek és nézők között iszonyatos sza­kadék tátong. A számtalan tévécsatorna, a videoláz és az amerikai filmipar hege­móniája következtében a né­zők tökéletesen elfordultak saját hazájuk filmjeitől. A mozik látogatottsága tavaly minden korábbinál alacso­nyabb volt, a húszmilliót sem érte el. Ilyen körülmé­nyek között természetes, hogy feltűnést keltettek az idei szemle telt házas bemu­tatói. Játék-, kísérleti, doku­mentum- és tévéfilmek egy­aránt szerepeltek a két év terméséből összeválogatott művek között, s közel száz filmmel akár filmnagyhata­lomnak is érezhetnénk ma­gunkat, ha nem ilyen sze­rény költségvetéssel, szinte fillérekből kellene előterem­teni egy-egy forgatáshoz a szükséges pénzt. A magyar filmnek nincs háttere — hangzott a sommás ítélet —, az ország helyzete egvelőre nem engedi meg a bősége­sebb mecenatúrát. ■ ■ A nem túl lelkes bevezetőt követően dr. Veress József rá is tért az est fő kérdésé­re, tudniillik-, hogyan lehet a filmeket felhasználni az ok­tatásban. A fiatalok — sokszor bán­tóan — előítéletek nélkül iskola épült fel a helyén. Ebben a kérdésben még nem jött létre megegyezés az ottani önkormányzat és az egyházak képviselői kö­zött. A jóval több vitalehető­séget sejtető • egri helyzet ugyanakkor megnyugtató, eddig zökkenőmentesen folynak és folytak a tár­Hirt adtunk róla, hogy a Ki- lián-déli 34. Sz. Általános Is­kola Könyves Kálmán nevét ve­szi fel. Pecsét Tibort, az isko­la igazgatóját arra kértük, mu­tassa be intézményét. A 34-es alapkövét 1962- ben rakták le, ’63-ban indult az első évfolyam. A kezde­tekben 600 tanuló járt ide, a 70-es évek elejére több, mint kétszeresére duzzadt a lét­szám. Azután ismét hullám­völgy következett a demog­ráfiában, jelenleg 547 diák jár ide. Az elsők között voltak, akik tagozatos osztályokat in­hívei a mozinak, nem sze­lektálnak. Mint tantárgy, a filmesztétika, már rég nem létezik, egyébként is csak a felsőoktatásban volt kötele­ző. Ügy tűnik, a film nevelő szerepéről kizárólag intéz­ményes kereteken kívül lehet szó. Néhány alapítvány gá­lánsán, sőt, bőkezűen támo­gatja azt a hatvan filmklu­bot, ami az országban mű­ködik. Persze hatvan pros­peráló klub édeskevés, a tö­megkommunikáció rokon­szenvesebb hozzáállása és nívósabb tálalás híján válto­zás aligha várható, mert filmgyártásunk csak kétszáz- ezres látogatottság és három­száz forintos jegyárak mel­lett lenne rentábilis. A jelen­legi időszak korántsem virág­kor, a mennyiségi mutatók sem túl nagyok, de a filmek minőségét — az előadó sze­rint — nem érheti panasz. Ezután a hallgatóság rö­vid jellemzést kapott a fil­mekről, külön megemlítve az Árnyék a havon és A skor­pió megeszi az ikráját reg­gelire című két lélektani drá­mát. Szabó István Édes Em­ma, drága Böbéje pedig má­sodik díjat, azaz Ezüst Med­vét nyert Berlinben, ami azért is nevezetes, mert a nagydíjas alkotást a kritiku­sok kifütyülték, míg Szabó sajtókonferenciájára bejutni is alig lehetett. A negyven percbe össze­zsúfolt előadást kedélyes anekdotázás zárta, megtud­hattuk például, hogy az ame­rikai nagykövetség kulturális tanácsosa milyen nyugodt derűvel szemlélte éveken át a Filmmúzeum szemérmetlen kalózkodását. Az előadást követő vita — a hallgatóság közömbössége folytán — el­maradt, hiszen tömegbázis híján nem is lehet kérdés, hogy nevel-e a magyar film. Kocsis Attila gyalások, illetve az intéz­mények átadása. Példa er­re az angolkisasszonyok rendjének visszaadott épü­let. Más rendek is vissza­igényeltek bizonyos épüle­teket, átadásuknak csak anyagi akadályai vannak, de ez év végén, illetve 1993. elején sor kerül ezek­re is. dítottak: 1968-tól működik az iskolában testnevelés és né­met tagozat. Mindkét „szak­ról” sokan tanultak tovább, illetve lettek „profik” terü­letükön Több, mint 20-an vannak, akik azóta németta­nárként .keresik kenyerüket, mint ahogy azok száma is magasabb húsznál, akik test­nevelő tanárokká lettek. Jelenleg 51 pedagógus tanít az iskolában. Ami a névadót illeti: annak idején pályáza­tot írtak ki, és a legtöbb szavazatot a Könyves Kál­mán elnevezés kapta. (Nem véletlenül: az iskola a Köny­ves Kálmán u. 2. sz. alatt ta­lálható.) Februárban leplez­ték le az iskolafalat, ekkor kezdődtek a május 22-ig tar­tó Könyves Kálmán-hetek, vagy inkább -hónapok. Az eseménysorozat részeként különböző versenyeket ren­deznek — többek között vers- és prózamondásból, az alsósoknak mesemondásból —, előadásokra hívnak meg egykori tanítványokat, él­ménybeszámolóra innen in­dult sportolókat. Az ünnepélyes névadó má­jus 22-én lesz, ekkor rende­zik meg a gálát a Diósgyőri Vasas Művelődési és Okta­tási Központban. MISKOLCI MOZIK Béke Kék Duna (szí. magyar, kezdés: 2). A gálád család (mb., szí. amerikai, kezdés: f4). Istenek fegyverzete 2. (szí. amerikai, kezdés: hn6, 8). Béke kamara Terminátor II. (szí., ame­rikai, kezdés: 4. 6). Béke videoterem Az úrnő (mb.. szí. német, csak felnőtteknek! kezdés: 2, 4, 6, 8). Kossuth Istenek fegyverzete 2. (szí., amerikai, kezdés: f3. f5). A gálád család (mb., szí. amerikai, kezdés: f7, f9), Hcvesy Iván filmklub Isten veletek oroszok (ma. gvar dokumentumfilm, kez­dés: 3). Árnyék a havon (magyar. kezdés: 5). Kék Duna (szí. magyar, kezdés: 7). Lassítás (dokumentum­film, kezdés: hn9). Táncsics (f5, f7): Vadászai életre halálra (mb.. szí. ame­rikai, Barco-kivetítővel. — Táncsics videomozi (f3, f7). Tánciskola (mb. szí. ameri­kai, csak felnőtteknek! — Bemutató a Mesél Napjainkból vett példával Ödön von Horváth nagyjá­ból ugyanolyan recept alap­ján készítette el a Mesél a bécsi erdőt, mint Dávid Lynch a tévében most höm­pölygő híres-hírhedt Twin Peaks-ét: más céllal és más színvonalon persze. Lynch a televízióban már remekül bevált, a végtelen­ségig folytatható szappan- operát ötvözte a horrorral, s a siker figyelemre méltó. Ödön von Horváth az oszt­rák gemütlichkeit-re alapo­zott nyárspolgári idillt meg­örökítő népszínműveket vet­te alapul, s azt szőtte át va­(f5): Szerelem olasz módra (mb., szí. német). — Miskol­ci Egyetem (5): Törvényre törve (szí. amerikai, kiemelt helyár! BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI MOZIK: Kazincbarcika, Béke: Doc Hollywood szí. amerikai, ki­emelt helyár! kezdés: 4. 6.) — Kazincbarcika, BVK, Rad­nóti: A halászkirály legen­dája. (szí. amerikai, ki­emelt,, helyár! kezdés: 7). — Özd, Béke: Végső vissza­számlálás (mb„ szí. ameri­kai. kiemelt helyár! kezdés: 5, 7). —Sárospatak: Trükkös halál 2. (szí., amerikai, ki­emelt helyár! kezdés: 5. 7). HEVES MEGYEI VÁROSI MOZIK: Eger, Bródy: Meghalsz új­ra (szí., amerikai, kezdés: du. 5. 7). — Eger, Uránia: Istenek fegyverzete 2. (szí., hongkongi, kezdés: du, 3. 5. 7. 9). — Gyöngyös, Puskin: Trükkös halál 2. (szí., ame­rikai, kezdés: du. 4. 6. 81. — Gyöngyös. Szabadság: Bele­való papapótló (szí., ameri­kai kezdés: du. f4, f6. f8). — — Hatvan, Apolló: Air Ame­ca (szí. amerikai, kezdés: du. 4, 6). — Hullámok her­cege (szí., amerikai, kezdés: este 8). — Hatvan, Kossuth: Vörös zsaru (szí., amerikai, kezdés: este 6). — Füzes­abony; Micsoda nő. — Recsk. Folt a zsákját. színházban a bécsi lamiféle borzongató, kiáb­rándító, olykor drasztikus kontrasztokat alkalmazó fel­hanggal, mely mindvégig pontosan jelzi: amit látunk, csak látszat, mögötte valami más, vagy ami még ször- szűbb, az üresség áll. A Mesél a bécsi erdő kon­vencionális szerelmi törté­net, abba a jelenbe ágyaz­va, amikor Ödön von Hor­váth a darabot megírta. 1930- at mutat a naptár, a Grin- zingből édes keringő dalla- nrtait' hozza a szél, Marian­me, a babaüzlet tulajdonosá­nak (a Tündérkirálynak) lá­nya éppen életreszóló frigy­re készül lépni' Oszkárral, aki derék fiatalember, s övé a szomszédos mészárszék. A Tündérkirály-féle bolt má­sik szomszédja Valéria tra­fikja: az özvegy trafikosnő érett kora ellenére sem veti meg a fiatalabb férfiakat. Most éppen Alírédot .nem veti meg; pontosabban néha azért megveti, hiszen rész­ben szerelmi, részben kitar- tott-kitartotti viszony fűzi őket össze, no meg Alfréd vitathatatlan lóverseny-szak­értelme, mellyel fele-fele alapon megforgatják az öz­vegy pénzecskéjét. Elég azonban egv fülledt nyári délután (az akkor még kék) Duna ■ partján, és Marianne az első (ma­ximum a második) pillan­tásra szerelembe zuhan Alfréd iránt. Alfrédnak az első percben inkább csak tetszik Marianne, ám anv- nvi üres kaland után el­bűvöli a szerelem, s hiába figyelmezteti ..jobbik” énje folytonosan saját eredendő linkségére. alkalmatlansá­gára mindenféle felelősség vállalására: mindketten el­merülnek a szerelem ten­gerében. boldogan és ka­cagva. mint egy Strauss- valcer forgatagában. Az élet azonban nem tű­ri a szentimentalizmust. ráadásul a népszínmű dra­maturgiája is így kívánja, tehát rövidesen csőstül jön­nek a bajok. Tündérkirály a szégyenre való tekintet­tel kitagadja a lányát, aki csak úgy együtt él egy „ilyennel”, ráadásul gyere­ke is született tőle. A trafi­kosnő ugyanilyen okokból fúj Alfrédra, egyedül Osz­kár, a szentimentális ter­mészetű hentes piszkálja sóhajtozva a körmeit késé­erdő vei, és még mindig szereti Mariannet. A melodráma tovább ballag a tragikus végkiiej- let félé, miközben könny- aztóíta szemeit zsebkendó- jeoe rejti, hol meg ránk néz, nézőkre, és ez a né­zés ... szóval ez a nézés olyan, mint mikor nyitva marad valahol hátul, a sö­tétben egy ajtó, és hideg fuvallat éri az ember tar­kóját. Ebben ' nagy mester Ödön von Horváth: hagyja, hogy' a néző annak vegye a dol­got ami, erzelmes-érzelgős- kedéiyes történetnek, aztán egy hirtelen sztriptíz, a szépséges lokálhöigy min­dent ledob magáról, és ott all egy csontváz, vigyorgó koponyával... A darabot Árkost Árpád rendezte, nagyjából olyan műgonddal és aprólékosság- gal, mint egy nagyoperet­tet szokás, hiszen a darab megszámlálhatatlan színen játszódik, sok-sok szereplő­vel. Ennélfogva a rendezés és a díszletterv, illetve -mozgatás olyan szerves egységet képez, ahogy az a nagykönyvben meg van ír­va. A díszlet Dóra Gábor munkája, s szellemes meg­oldásainál fogva (lehet, hogy a darabban szakadat­lanul dolgozó műszaknak más a véleménye) a sze­replők félmondataira ton­nák mozdulnak meg. A folytonos színváltozásokat áthidalandó „élő inzert­ként” a Konferanszié lép a nézők elé, s mindaddig fi- xírozza őket, míg — mond­juk — helyet nem cserél a bécsi erdő egy lokálbelső­vel. Mindent egybevéve, Árkosi Árpád rendezése olyan, mint — hogy egy autós hasonlattal éljünk — mikor egy autót a harma­dik sebességfokozatban már jól felpörgettek („kihúzat­tak”), csak fel kellene kap­csolni a negyedikbe, ahoj, már könnyedén, duruzsolva húzna a motor, és még nő­ne is a sebesség. Csak re­mélni lehet, hogy ez az el­maradt kapcsolás a későbbi előadások során önmagától bekövetkezik. A darabnak nincs igazi főszereplője. A legoszintebb és leghitelesebb alakítása folytán Zborovszky Andrea Marianneja azonban gyak­ran főszereplővé lép elő: népszínmű ide, polgári idill oda, darabbeli lájdaln.a mélyen emberi. Partnere, Alfréd szerepével Szervét Tibor kegyetlen nehéz fel­adatot kapott: ő ugyanis egy „niemand”, akit ugye­bár arról lehet megismerni, hogy nincs ismertetőjele. Emiatt Szervét Tibor az eddig megszokottnál kissé színtelenebb, vagy inkább túl sok színt használ (ami majdnem mindegy). Margitai Ági Valériája kellően romlott, számító, hidegfejű és érzelmes; Csa­pó János Tündérkirálya sorra kerüli ki a szerepben rejlő (szinte) összes hibale­hetőséget; Oszkár (Karczag Ferenc) hentes és mészáros­nak elhisszük, hogy marha nagy szíve van, Havlitschek segéd úr (Somló István) pedig meghozza az ember gusztusát a véres hurka' iránt. Képtelenség kitérni a plakáton olvasható harminc szereplő mindegyikére, meg kell azonban említeni Ja­nik Lászlót, aki (eleinte csak néma) Konferanszié­ként lép a közönség elé, s közösen izgulunk, sikerül-e újra és újra „kitalálnia” valamit arra a néhány má­sodpercre, míg mögötte a műszak inaszakadtából át­rendez mindent. Rövid, de a kontraszthatás szempont­jából annál fontosabb sze­repe van a Nagymamának (Málhé Éva), aki „lerpndezl az unokaproblémát'’. Nagy­szerűen csinálja: bármikor elmehetne a Twln Peaks- be... Kiss József Bizonyítványt kiállítani hálátlan tenne A film szerepe az oktatásban Könyves Kálmánnak fogják hívni + Valéria (Margitai Ági) és Alfréd (Szervét Tibor) a Mesél a bécsi erdőből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom