Déli Hírlap, 1992. február (24. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

az olvasóké a szó • Postacím: Déli Hírlap, .Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 42-666. • Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehe­tőleg 8-14 óra között keressenek fel bennünket \ Még meg lehelne menteni Az Avas hajdani hangulatát idézhetné ez az evnelettornácos, szép fafaragása borház. Re­konstruálni kellene, mert kár érte. A régi miskolciak, akik még ismerték az avasi bor- ház-sor derűs miliőjét, szomorúan látják a pusztulását. Most még meg lehetne menteni, és talán az sem elképzelhetetlen, hogy egyszer olyan lesz az Avas északi oldala, mint az elődök idején. Amikor örömmel jöttek ide az emberek, és a barátokkal nem a közbiz­tonságot emlegették. (Szabán Gabriella felvétele) Kelten, akik kilógnak az „autóstársadaJoni”-bóI... Viseli) Fiataljaink egyik kedven­ce az úgynevezett edzőcipő. Ezt hordják is! Iáka, kirán­dulni,, ebben táncolnak, és ha úgy hozza a programjuk, 'színházba is ebben mennek. Kedvelik a könnyű lábbe­lit. Csakhogy, mint olva­sónk is elmondta, lassan le kell mondani viselésükről, áraikat ismerve, olt, ahol két-három gyermeket kell Cipővel ellátni, egy vagyon­ba kerül. Köztudott, hogy a „menő-edzőcipő” ára a csil­lagos eget ve:!. A 2—3 ezer forintos már olcsónak mond­ható. A középár is 5—6 ezer. Es mennyi a szuper? Jobb, ha nem beszelünk róla. meg­kímélendő a szülők vérnyo- másbcli panaszait. Eddig még csak az árak­ról beszéltünk. De olva­sónk, aki azt panaszolta szerkesztőségünkben, hogy nem kis spórolás árán tud­ta gyermekének megvenni a 4300 forintos lábbelit, saj­nos 3 hónapig sem bírta a strapát. Ezt még sikerült kicseréltetnie. Viszont a második sem tartott tovább, .mint elődje. Éppencsak pár héttel. És ez okozta a gon­dot. Ugyanis az üzlet ga­ranciát három hónapra adott a cipőre. Panaszosunk keseregve mutatta meg a cipőt, amely négy hónapos viselés után használhatatlanná vált. Pe­dig — mint mondta — a kislány megkímélte. De öt­A* elmúlt vasárnap — akkor még nem volt a kór­házakban látogatási tilalom —• beteg hozzátartozómhoz mentem a Szentpeteri kapui Megyei Kórházba. Egy óra körül érkeztem, így még várakoznom kellett a bejá­rat előtt. Ez alatt volt időm körülnézni. Először sétálgatással pró­báltam az időt múlatni. Az­tán egyre-másra érkeztek a személygékopcsik, kiszorí­tottak sétahelyemről. Sőt, az egy helyben való toporgá- *om is nehézségekbe ütkö­zött. Ugyanis a kórház előt­ti járdákon, kavicsos része­ken megmozdulni is alig bírt az ember. A pihenőpadokról máj; ne is beszéljünk. Ügy látszott, hogy egy kis „Zsar- nai” költözött ide. Volt itt minden. A zoknitól, kávétól kezdve a különféle háztar­tási edényekig, a jó ég tud­ja felsorolni, mi minden. Felháborított, a dolog. Ho­gyan . engedhetnek meg itt ilyen zsibvásárt az illetéke­sek. (Arról is tudomásunk van viszont, hogy a kórház vezetői időnként szócsatát. Csirkevásár lesz a vas­gyári piacon — hirdette közleményében a Fidesz február 1-jén, szombaton. Mire kezünkbe került a tá­jékoztató. illetve tudomást szereztük a kedvezményes vásárról, sajnos, már hiába fáradtunk ki a vasgyári piacra. Voltunk pedig vagy harmincán, akik üres kézzel Jöttünk haza. Ugyanis ami­korra mi kiértünk, már el­fogyott az áru. Megelőztek bennünket azok, akik i nemi ezer néhányszáz forintos rokkantnyugdíjából aligha vehet mindennap. Mondhatnánk, nem kell ilyen drága cipőkben járat­ni őket. Megfelel az olcsó is így igaz. De a szülő azt is látja, milyen versengés folyik a fiatalok öltözködé­sénél. Akinél: nem telik ilyen-olyan . lárkás edző­cipőre. szégyenkezhet a többiek előtt. Olvasónk szerint nem ár­tana megszívlelni azt a ta­nácsot,. ami mint lehetősé­get ajánlottak neki az üz­letben, amikor a második tönkrement lábbelivel ke­reste meg a vezetőt. Már­mint azt, hogy nem kell ál­landóan hordani, csak al­kalmakkor. Ügy látszik, ne­ki van igaza. Mert ha csupán színház­ba menet vette volna lábá­ra a gyerek, akkor most nem lenne semmi baj. Vi­szont így nem stimmel a cipő elnevezése. Miért ed­ző, ha még iskolába sem hordhatja, nem beszélve a kirándulásról, sportolásról Talán a használati utasítást kellene átfogalmazni, mihez­tartás végett. Betartva az előírtakat, hátha tovább tartanának... De mi lesz akkor a gyár­tókkal, és a forgalmazók­kal? Ok it alkalmakkor ad­hatják majd el áruikat? H.-né közelharcot vívnak az alkal­mi árusokkal. De az i* biz­tos, hogy a helyzet orvoslá­sa nem az 6 dolguk lenne.) Mert odáig rendben lenne a dolog, ha mondjuk naran­csot, citromot, vagy más gyümölcsöt kínálnának, amit a látogató idejövet nem tu­dott megvenni. Még az üdí­tő italok ellen sem lehet ki­fogásunk. Van beteg, aki erre szomjúhozik. De, hogy répaszeletelőre, vagy mákda­rálóra lenne szüksége, kötve hiszem. Akkor hét miért foglalják el a beteglátoga­tóktól a helyet az alkalmi árusok? Amúgy is nagy a tömeg ilyenkor a kórház előtt, ráadásul hangoskodá­sukkal még borzolják is az ember idegeit. Mindenesetre- élelmesek. Gyorsan átlátták a helyze­tet. Vasárnap délben több a beteglátogató a kórház előtt, mint a Zsarnai piacon a vásárló. így tehát „beköltöz­tek” ide is. Nem tudom, ki, hogy van vele, de engem kimondottan dühített a je­lenlétük .. H.-né egyébként is a piacon vásá­roltak. Jó lenne, ha az ilyen ked­vezményes vásárokról idő­ben szerezhetnénk tudomást a jövőben, akár két-három nappal korábban. Mert, ha csak a vásár napjának reg­gelén értesülünk az akció­ról, hasonlóan járhatunk, mint az elmúlt szombaton. Sz. Gyuláné Miskolc, Győri kapu. Illesse köszönet az adományozókat A jól ismert gazdasági ne­hézségek miatt a Borsod* Abaúj-Zcmplén Megyei Kór­ház gyermek intenzív osz­tálya elhasználódott lélegez­tetőkészülékeinek kicserélé­séi, felújítását csak társa­dalmi összefogással, adomá­nyok gyűjtésével látta meg­oldhatónak. A több hónapig tartó ak­ció eredményeként egy lé­legeztetőkészülék került a napokban az intézetbe a bu­dapesti Váltó Kft. ajándé­kaként. Ezzel, ha nem is tel­jesen, de részben oldódtak a nehézségek, s a kisgyerme­kek életkilátásai javultak. A kiegészítő műszerek vá­sárlásához több vállalat, vállalkozás ajánlott fel pénz­adományt, nevüket köszö­netként az alábbiakban so­roljuk fel: Agroker, B.-A.-Z. Megyei Gyógyszertári Köz­pont, Borsodi Ruházati Kis­kereskedelmi V,, Borsodi Élelmiszer-kiskereskedelmi V., Bükkvidéki Vendéglátó Rt., Dimag, Donex Borbála, ÉMÁSZ, Észak-magyarorszá­gi Vízmű, Gasztroszer, Gaszt- roker. Kft., I. B. B. Kft. Budapest, Központi Statiszti­kai Hivgtal,. M.iskolci. Ven- •dégiátó, GT-P Miskolci Igaz­gatósága,’ özd’ és ’• Vidéke ÁFÉSZ, SeM Invast Kft., Szerencsi ÁG., Vendéglátó. Köszönet az adományo­kért: A B.-A.-Z. Megyei Kórhá* Igazgatósága MISKOLCI MOZIK Béke Esernyőtrükk (mb. szí. francia, kezdés: 14). Visszakézből (szí. ameri­kai, kezdés: hn6, 8). Béke kamara Chost (mb. szí. amerikai, kezdés: 4, 6). Béke videoterem A hátsó bejárat (mb. szí. amerikai, csak felnőtteknek, kezdés: 2, 4, 6, 8). Kossuth Visszakézből (szí. ameri­kai, kezdés: f3, Í5). Esernyőtrükk (mb. szí. francia, kezdés: Í7, f9). Hevesy Iván Filmklub Erotikus fantáziák (szí. olasz, 18 év, kezdés: 3). Az éjszakáim szebbék, mint a nappalaitok (szí. francia, 16 év, kezdés: 5, 7). Hevesy Iván vldeomozi Szökés a pokolból (mb. szí. amerikai, kezdés: este hn9). Táncsics (f5, f7): Leszámo­lás Kis-Tokióbán (szí. amc-< A minap elromlott az au­tóm. Egyszerűen leállt, min­den fényforrás kialudt, min­den energia elszállt belőle. Nem vagyok teljesen suta az autókhoz, ezért megpróbál­tam rajta segíteni, de kifo­gott rajtam. Szerenosétlenségemre ép­pen olyan helyen állt le a „kispolszki”, hogy útban volt, így nem hagyhattam ott, hát nekiveselkedtem al­kalmas helyre tolni, taszi- gálni a kocsit. Ez az alkal­mas hely azonban többszáz méterre volt, és egy autót bármilyen kiesi is, egyedül elgurítani nem könnyű. Mit mondjak, a pár száz méter kilométereknek tűnik ilyen­kor. S míg így tologattam, Szenvedtem a csúszós, jeges rikai, kiemelt helyár!) — Táncsics videomozi (f3, fő, f7): Az utolsó menet (mb. szí. amerikai, csak felnőttek­nek!) — Miskolci Egyetem (5, 7): Gyilkos lövés (szí. amerikai, kiemelt helyár!) BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI MOZIK: Kazincbarcika: Kobra (szí. amerikai, kiemelt helyár!, kezdés: 6). — A három nő­vér (szí. magyar, kezdés: 4). — Mezőkövesd: Ion kapitány nyila (szí. román, felemelt helyár!, kezdés: 5, 7). — Sá­rospatak: Rendőrsztori foly­tatódik (szí. amerikai, ki­emelt helyár!, kezdés: 5, 7). — Sátoraljaújhely: Smaragd­erő (szí. amerikai, felemelt helyár!, kezdés: 5, 7). — Ti- szaujváros: Szárnyát, vagy combját (szí. francia, ki­emelt helyár!, kezdés: f6, f8). HEVES MEGYEI VÁROSI MOZIK: Eger, Uránia: Visszakéz­ből (Szí. amerikai, kezdés: du. 3, 5, 7, 9). — Eger, Bró- dy: Krumplirózsa (szí. ame­rikai, kezdés: du. 5, 7). — Hatvan, Apolló: A király ágyasa (kezdés: du. 4. 6, 8). — Gyöngyös, Puskin: Halász­király legendája (szí. ameri­kai, kezdés: du. f6 és 8). — Petőié bánya: Door*. , y úton, több tucat Autó elő­zött le, került ki. VcSíak ki­csik, nagyok, keletiek, nyu­gatiak, csak egyfajta nem, vagyis segítőkész. Nem Akadt egy autós sem, aki megállt volna csak annyira. hOJfy megkérdezze, segíthet-e*.? Persze lehet, hogy úgy tűn­tem, mint aki most akar vi­lágrekordot felállítani autó­tolásban, bár kötve hiszem. Miután teljesen lemondtam arról, hogy az autóstársada­lom szimpátiáját és segítsé­gét kivívjam, csoda történt. Megállt mögöttem egy Zsi­guli, és bár intettem neki — teljes lemondással t-, hogy kerüljön ki, mégse tette. Sőt! Két fiatalember pattant ki belőle, és kedvesen arról ér­deklődtek. hogy esetleg nem segíthetnek-e tolni az autót. Hirtelenjében alig jutottam szóhoz. De miután csodálko­zásomból feleszméltem, el­panaszoltam nekik gondjai­mat. És itt jött a második csoda. A fiatalemberek fel­ajánlották szakmai segítsé­gükét is. S mint később ki­derült, kezdő vállalkozóként megragadnak minden lehe­tőséget,. hogy népszerűsítsék műhelyüket. És azt talán mondanom sem kell, hogy »agy«n jól teszik. Az autómnak egyébként bagateU hibája volt. és pil­lanatok alatt megtalálták, kijavították. Emellett ked­vesek, előzékenyek voltak, nem az „autóstársadalom­hoz” tartoztak. Különböztek azoktól, akikben a. volán mójgött nyoma sincs a loja­litásnak, a megértésnek, a toleranciának, a segítség- nyújtási szándéknak, ök vál­lalkozók a ázó legigazibb ér­telmében’. Végül >js örülhetek, hogy elromlott az autóm. Külön­ben ez az .eset nem erősít­hette volna meg bennem a hiteti hogy mégiscsak el fo­gunk jjjtni egy civilizáltabb, európaibb világiba. Azon túl, hoéy segítettek nekem, ezt is köSzpnöm\azokri»k a fiúk­nak ott, a Zs^lcaí kapuból nyíló Partizán üt^a végén. \Z.- M. MikkcAc Bliccelő kutvus A buszmegálló­ban várakozván gyakran történik velem valami. Hogy ez egy ide­je miért alakul így. fogalmam sincs. De nem is bánom, mert leg­alább színesíti a monoton várako­zást. Nemrég egy fia­talember kérte a várakozók segít­ségét, mondván: szívbeteg, és rosz^ szül van. Filmbe illő módon rohan­gáltunk taxiért, mentőért, roko­nért — nem is­mertük ugyan —, hogy tragédiát előzzünk meg. Azok az esetek, amikor különbö­ző trükkökkel lej- molnak egyesek, már szinte min­dennaposak. Leg­utóbbi kéregetőnk azonban nem ho­zakodott elő sem­mivel. sőt egy szót sem szólt. Csak melankoli­kus egyhangúság­gal körüljárt min­dent és minden­kit, szagolt, nya­logatott. Hogy mi a baja? —■ nem közölte. Lévén ugyanis egy kö­rülbelül 70 centi- méteres tündéri, fekete. göndör szőrű kutvvs. Nem lompos-koszos. vadul morgó vi­csorgó; inkább nézte az ember jó házból elve­szett ebnek. Meg­sajnáltam, . épp­úgy, mint a töb­biek- He nem lé­vén nálam kifli­vég vagy alma­csutka, mosoly­nál. negédes gü­gyögésnél többet nem kaphatott. Az odaérkező buszra játszi könnyedséggel, természetesséoael ugrott fel. Csak úgy egyedül. Gaz­di híján azonban levarancsőlták a csuklósról. Lent keresték is a gaz­dáját. hiszen a kutyát nézve fel sem merülhetett annak a látszata hogy kitették a szűrét. Viszont a. gazdi nem volt sehol. Így aztán szegény kutyául érezhette magát. Jött 'a következő busz, arra is fel­pattant, velem együtt. Az utasok megmosolyogták, dédelgették a szo­morúan somfor- dáló kis gombó­cot. Egy megálló után azonban — teljes természetes- ségqel — leugrott a buszról. Majd­hogynem céltuda­tosan. Volt annyi esze, hogy nem kutyagolt össze­vissza, ha már csámborgásra kényszerült. Ko­moly gyanúm tá­madt vele szem­ben; lehet, hogy sorra járja a megállókat, hátha akad valami ha­rapnivaló? Sőt! Lehet, hogy eb­ben a megállóban kizárólag busz­jegyért pitizett? T. F. Miskolc Mákdarálót a betegnek? Későn tudtuk meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom