Déli Hírlap, 1992. február (24. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

Libán Tibor képei a Rónaiban

A festészet mindig tükrözi a kor életritmusát

#

MISKOLCI MOZIK BÉKE

Esernyőtrükk (mb. szí. francia,, kezdés: f4).

Visszakézből (szí. ameri-, kai,, kezdés: hn6, 8).

BÉKE KAMARA

Ghóst (mb. szí. amerikai, kezdés: 4, 6).

BÉKE VIDEOTÉKA

A hátsó bejárat (mb. szí. amerikai, csak felnőtteknek!, kezdés: 2, 4, 6, 8).

KOSSUTH

Visszakézből (szí. amerikai. kezdés: Í3, f5).

Ésernyötrükk (mb. szí. francia, kezdés: Í7, f9).

HEVEST IVÁN FILMKLUB

, Erotikus fantáziák (szí. olasz, 18 év, kezdés: 3).

Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok (szí. francia, 16 év, kezdé*;: 5, 7).

HEVJESY IVÁN VIDEOMOZI

Szökés a pokolból (mb. »zí. amerikai, kezdés: este hn9).

MISKOLCI EGYETEM

Ácbolygómeve: Halál (mb.

szí. amerikai, kiemelt helyár, kezdés: 5, 7).

ADY MŰVELŐDÉSI HÁZ

Leszámolás Kis-Tókióban (szí. amerikai, kiemelt helyár!, kezdés: 5, 7).

BORSOD-ABAŰJ-ZEMPLÉN MEGYEI MOZIK:

Kazincbarcika BVK, Radnóti: Kipurcant a bébicsősz, anyának egy szót se (mb. szí. amerikai, kiemelt helyár!, kezdés: 7), — Mezőkövesd: Szárnyát vagy combját (szí. francia, kiemelt hely ár!, kezdés: 5, 7).

HEVES MEGYEI VÁROSI MOZIK

Eger, Uránia: Visszakézből (szí. amerikai, kezdés: du. 3, 5 és este 7, 9). — Eger, Prizma: Robin Hood,-a tolvajok fejedelme (kezdés: f5, 7). — Eger, Bródy: Krumpli- rózsa (szí. amerikai, kezdés: du. 5). — Hatvan, Apolló: Lszámolás Kis-Tókióban (szí. amerikai, kezdés: du. 4 és este 6). — A király ágyasa (kezdés: este 8). — Gyöngyös, Puskin: Kebelbarátok (szí. francia, kezdés: du. f4). — Halászkirály legendája (szí., amerikai, kezdés: du. f6 és este 8).

Terek

a Hermanban

Terek. — Ez a címe annak a tankönyvnek, módszernek, amely szerint — immár második éve — tanulják a hermanosok a francia nyelvet tanáruk, dr. Bártha Lászlóné segítségével.

Jövőre pedig az elsősök már heti 10 órában, intenzív képzés keretében sajátíthatják el ezt a dallamos nyelvet. A tanulást a gazdagon, színesen illusztrált könyvön túl a hanganyag és a tematikus munkafüzet is megkönnyíti.

Ma délelőtt az iskolába

látogató, a városban gyakorló tanárjelöltek Kovát* Éva szakértő javaslatára két órán át szerezhetnek tapasztalatokat a II/3. osztályban folyó franciaoktatásról.

„Látok egy fehér mezőt, üres, nincsenek rajta nyomok, Szikrázása szinte hóvaksággal fenyegeti a szemet. Látok egy embert is. aki a felfedezők kíváncsiságával és kiszolgáltatottságával méregeti: lehetőséget és kalandot lát benne. All és nézelődik, aztán hirtelen valami különös késztetésre — talárt a fehérség teremtés előtti csöndje súg valamit? — mozdul agy és kéz. Toliért vagy ecsetért nyúlnak az ujjak. majd jeleket rónak a lapra, vagy a vászonra.”

A fenti idézet egy kiállítás megnyitójában szerepelt, Cseh Károly költő köszöntötte ezekkel a szavakkal Urbán Tibor festőművész napokban megnyílt önálló tárlatát. De ez a szó, festőművész, talán nem is a legjobb, hiszen a bemutatott alkotások érdekes elegyét jelentik a festészetnek, a szobrászatnak és az irodalomnak. Arra a kérdésre, hogy mi készteti munkára, Urbán Tibor elmondta, hogy bár valószínűleg közhelyesen hangzik, de ö is nyomot szeretne hagyni, ez inspirálja.

Mindig izgatta, hogy is lehet kilépni a térbe? Képeit nem egyszerű vászonra álmodja meg, fa- és tíeszkala- pokon kelnek életre figurái. Ám a látogatókat, a nézőket más módon is be akarja avatni gondolataiba. Sok alkotásán vannak szövegek, verssorok, Szerinte az a festmény nem él, amelyiket el kell magyarázni az érdeklődőknek. Arra törekszik, hogy ne egy „száraz” kép legyen a végeredmény, hanem a művészeti ágak ilyen keveredése gondolatokat ébresszen a látogatókban. Érdekes, hogy néha a legtöbb emberben egészen másképp tükröződik vissza egy-egy képe, mint azt várta.

Különös címeket ad műveinek: A horizontra épített íalgép tartása. Hátasát bárki felismerheti, Dokus Mária találkozott élete egyetlen fekete macskájával, Hogy tejet adjon, nem szabad bántani.

Elárulta, hogy verseket is ír, ezek ihletik meg néha, és egyáltalán nem szereti a sablonos elnevezéseket. Gyorsan dolgozik, de a bennünket körülvevő világ is már- már őrült tempót diktál. DoBajban van Colombo, a törvény következetes és ellenállhatatlanul racionális őre, a családi drámák megértő, ám szigorú felderílöje. Colombo hadnagy — ahogy » tv-böl megismerhettük a

bozképein, festményein érződik ez a zaklatottság, a mindennapok heves lüktetése. De szerinte így van jól. A festészet mindig türközte a kor életritmusát, elég csak például a szép és nyugotít reneszánsz képekre gondolni.

Tervei között első helyen á munka áll. Folyamatosan valósítja meg elképzeléseit, akár van lehetősége kiállításra, akár nincs. Most például Brazíliába küldte ki anyagát, egy nemzetközi tárlatra. Több figyelmet szeretne szentelni a papírplasztikákra is. De a végeredmény úgyis alkotás közben formálódik meg.

*

Urbán Tibor képeit a Rónai Sándor Művelődési Központban február 16-ig tekinthetik meg az érdeklődők, naponta délután kettő és hat óra között.

(horváth)

kopott ballonos és divatjamúlt kocsiján zötykölődö nyomozót — ezúttal maira került összeütközésbe a törvénnyel. Tulajdon leánya jelentette fel New York állam bíróságán, amiért, enyhén szólva, mostohán bánt gyermekével.

1

Catherine Fáik — Colombo, azazhogy Peter Falk«l- só házasságából való. lánya — bepanaszolta apját a bíróságon, amiért nemcsak a válóperben megítélt tartásdíjat nem fizette, s ez történetesen a lánya egyetemi tanulmányait fedezte volna, hanem levelet írt az intézetnek is, és arra szólította fel a Syracuse University illetékeseit, hogy fizessék visz- sza a múlt félévi iskolapénzt, amit a lányára költött. De nem elégedne meg ezzel az összeggel, a lánya lakbérét sem óhajtja tovább fizetni. Felszólította ugyanis a főbérlőt, hogy „szabadítsa fel azt a lakást,' amelyben Catherine Fáik ez ideig lakott.” A lány, ügyvédje útján, a következőket tudatta a sajtóval: „Biztos vagyok benne, hogy a bíróság rá fogja kényszeríteni apámat az iskolázást költségek kifizetésére. Nem dohányzóm, nem iszom’, nem vagyok kábítószeres. Minden energiámat a tanulmányaim folytatására fordítom, s a napjaimat a könyvek mel- lett töltöm. Mit kellene még tennem ezek után?”

Változatlan

áron

állunk a lakosság rendelkezésére,

személy- és tehertaxi szolgáltatásainkkal.

Telefon:

70 222

Felhívás

ajánlattételre

Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala VÁLLALKOZÓK AJANLATAT KÉRI

burkolatjavítási munkák elvégzésére

Kivitelezés helye: a város teljes területe.

Kivitelezés kezdése: 1992. március 15.

Befejezési határidő: 1992. április 30.

A munkával kapcsolatban részletes tájékoztatást a városüzemeltetési és városellatási osztály 302-es szobájában, vagy a 27-211 217-es telefonszámon adunk.

Ajánlatok benyújtási határideje:

1992. február 27., 10 óra.

Ajánlatok bontása: «

1992. február 27., 10.30 óra.

Eredményhirdetés:

1992. március 4., 10 óra.

Városüzemeltetési és Városellatási Osztály 3525 Miskolc, Városház tér 8. II. em.

A makk ász

Porit leiiltünk reggelizni, mikor Jani, a brigádvezető (tudom, hogy megtzünt a szo- cialistabrigád-mozgalom, de mi továbbra i* így hívjuk magunkat) elkezdőit csuktam. Csuklóit, köhögve fuldoklóit, ét a bicskával az előtte fekvő újságra mutogatott.

Az újságban ez állt öles címekkel: „Egy szovjet űrhajóst majdnem végleg ottfelejtettek az űrben!” Nem értettük, miről van szó, de aggódva püföltük Jani hátát (amit annyit tartott érettünk), míg végre elfúló lidngon meg tudott szólalni:

— Géza... — nyögte ki, levegő után kapkodva.

— Géza! A fenébe a Géza! — kiáltottunk fel szinte egyszerre, és talpra ugrottunk.

— Szentisten, a Géza... — kezdétt pitye- regni Jolánka, aki annak idején gömböly- ded betűkkel vezette a brigádnaplót, és figyelemre méltó felsőtesttel rendelkezett, melynek következtében mindenki véle akart zakatolni a KISZ-bulikon.

Nyilván maguk is kitalálták, nem a szovjet űrhajóst hivták Gézának. Gézának a mi KISZ-titkárunkat hivták, akiről tökéletesen megfeledkeztünk, mióta bezárkózott a KISZ-klubba, megírni a hangulatjelentést.

Ügy előttünk volt, mintha ma történt volna, pedig ennek már jó két és fél éve.

Kétségbeesetten rohantunk az irodának alagsorában kialakított, hangulatos klubhoz (valamikor régen az ÁVO-nak volt itt gu- mibotszáritó helyisége). Dübörögve vágtattunk végig a pincén, s közben egyre csák arra gondoltunk, mi történhetett szegény Gézával, mióta megfeledkeztünk róla. Piszok dolog, dehát annyi minden történt azóta.

És annyi mindent raktak az ajtó elé. hogy nem is tudtunk rögtön bemenni. Hatalmas tábla állta az utunkat, amelyen ez állt: „Isten hozta Wagner urat!” (ő vette meg a gyárat), mögiile egy „Exkluzív kilósruhavásár!” tábla dőlt ránk, aztán egy „Kisgazdák — nagy balhé” transzparens, majd egy „A többpártrendszer most még nem időszerű” címet viselő faliújság.

Amint végre az ajtóhoz fértünk, s feszegetni kezdtük, bentröl halk, de annál rit- mikusabb hortyogás szűrődött ki. Belöktük az ajtót, és kővé dermedtünk a l&tvnáytól.

Ott állt előttünk Bányai Géza KISZ-titkár (azelőtt úttörő rajparancsnok és ezred nótafa), álmosan dörzsölgette a szemét.

Kiszáradt, zörgős földi maradványokra számítottunk, ehelyett Géza még hízott is egy kicsit: a VOR-öltöny emiatt aggasztóan feszült rajta, s a piros nejlondzsörzéböl készült nyakkendőjének csomóját is meg kellett lazítania a tokája alatt.

— Marha jó vicc volt! — mondta szemrehányóan, de cseppet sem indulatosan. — Már tegnap kész lettem a hangulatjelentéssel, ti meg itt szórakoztok az emberrel

— öade miért nem próbáltál telefonálni? — kérdezte Sanyi, aki egy kissé húzta a lábát, és azelőtt sportfelelős volt az ÜSZB-nél.

— Próbáltam! — paprikázódott fel Géza. :— Tudjátok, hogy ez K-vonal, és odafent cseng — intett jelentőségteljesen a fejével 45 fokos szögben, baíre fel.

— És...? — lehelte Jolánka.

— Mi az isten van itt gyerekek!? — fakadt ki Géza. — Amikor kértem az összekötőt, egy nő azt vihogta a telefonba, hogy massziroziassam az agyamat! Meg azt kérdezte, hogy a kriptából hívok-e?

Próbáltunk magyarázkodni, de Géza másra figyelt: egy alak loholt el mellettünk. Duci válltöméssel megvadított olasz zakót, selyemnyakkendőt, és három nyakkendőtűt viselt, hozzá, lifegő makkocskákkal ellátott spanyol cipőt.

— Tóth elvtárs, kérlek! — szólt utána Géza.

— Nix Tóth elvtársi ö a márka menedzser! — súgta Jani.

— Már nem párttitkár? — kérdezte Géza döbbenten, de a szemében már nem kérdés volt, hanem lemondás. Mint Rasa Luxemburgnak a börtönben: megértétte, hogy elbukott az úgy.

Azt hittük, összeroppan, de nem így történt. Igdz, a hóna alá nyúltúrtk, próbáltuk segíteni a beilleszkedésben: ketten két oldalról fogtuk, mikor az első parlamenti közvetítést megnézettük vele, de a végén Sanyinak kellett bevenni valamit gyomoridegre.

Le a kalappal, mindent megpróbált. Külsejét illetően teljesen átvedlett, divatos ruhákban járt, modern frizurát mseit.

— Kentem egy kis zselét a rőzsére! — simította végig vicces mozdulattal a haját, de a nevetése hamisan csengett.

Hamarosan erői végére ért. Éppen egy peep-showba vittük el magunkkal, amikor kiborult a bili. Pedig Jani csak annyit mondott, hogy a csajok Kijevből jöttek. Géza „apent provocateur”-nak nevezte Janit, aki erre öt „after shave”-nak: a vége csúnya verekedés lett.

Másfél óra alatt elmenekültünk a verekedés helyszínéről, így pont elmellőztük az URII-s kocsit. Az eset után senki sem látta többet Gézát. Hallottunk olyasféle hírt, hogy menedékjogot kért volna az egykori Párt- történeti Intézet anyagát gondozó jogutódnál, hivatkozással az iratvédelmi törvényre. Mások a közeli bányatónál látták az őszön: panyókára vetett kabátban ücsörgött egy fatuskón a tűz mellett, és a szakállát mor- zsojgatta, akár Lenin az illegalitás éveiben a Razlivi-tónál.

A leírás alapján a rendőrség fantomképet készitett Gézáról. Sanyi szerint (nagy kártyás) tisztára úgy néz ki a rajzon, mint a kártyában a makk ász!

CoIoéo liif a vádlottak padján

Kiss József

★ A mindennapok lüktetése jelenik meg a képeken