Déli Hírlap, 1992. február (24. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

r Bemutató a színházban Csárdáskirálynó Ac Csonka Zsuzsa (Sylvia), Csapó János (nagyherceg). Komáromi) Éva (Cecília) és éh- rahám István (Feri bácsi). (Jármai) György felvételei) Megméretés előtt a filmszakma D Díjakat nem oszlanak • Nyugdíjasoknak: ingyen Sylvia és Edvin —, akikre a produkció épül, azt „hoz­ták”. arait a közönség már megszokott, és elvár tőlük. Komáromy Éva Cecília her­cegnőjére nem lehet hara­gudni, bármennyire is a szerelmesek ellen tesz elein­te, Csapó János ütődött fe- rencjóskás figurája pedig jól illik hozzá. Stázi kon- lesz (Fazekas Zsuzsa) talán halványabb partnerénél, Bó- ni grófnál: Szervét Tiborról ugyanis, aki nemrégiben le- sántult, Jágóként nyerte el a miskolci közönség kegyeit, kiderült, hogy (kissé egyé­nien, de remekül) táncol és bolondozik, ha kell. Ábrahám István (többszö­rös Edvin) szemmel látha­tóan jól érzi magát Feri bácsi, a lump szerepében. Varga Gyula (többszörös Bóni) pedig tökéletes Mis­ka. A közjegyző villanásnyi szerepében remek sziní'olti Somló István, a testőrkapi­tány Kulcsár Imre, az orfe- nmi gavallérok, a férjek kvartettje, élükön Brusi bá­csival, azaz Szabados -Amb­russal. Ezúttal valóban nem üres udvariasság: dicséret illeti a tánckari, az énekkart, a zenekart, Molnár Lászlóval az élen, mindenkit, aki él és mozog a színpadon, sőt azokat is, akik nem látsza­nak, csak munkájuk ered­ménye (ők a „műszak”). A díszlet Sslávik István tervei alapján készült, klasszikus és gazdag kivitelben. A ru­hákhoz. nem értek (Zeke Edit tervei), a nézőtéren kö­rülöttem ülő hölgyek véle­ménye megoszlott, Sylvia fekete ruhájával azonban mindenki elégedett volt. (Én személy szerint legin­kább Edvin herceg harma­dik felvonásbeli kalapjai irigyeltem.) Kiss József Mint a nagyoperettekét általában, a Csárdáskirály- nő szereposztását is „leket íózték”: a fontosabb szere­pekre van egy másik társu­lat, ezért a kettős (csütörtö­ki és pénteki) bemutató is, A másik szereposztásban Sylviát Nagy Ibolya, Edvint Németh Gábor, Stázit Vár- konyi Szilvia, Bánit Dézsy Szabó Gábor játssza, a ze­nekart pedig Gillay András vezényli. Lapunkban ha­marosan olvashatnak erről a „másik Csárdáskirálynőröl” is. dús miskolci Győri kapu 95. szám alatt berendezett he­lyiségében textilmunkák Márki Zay Margittól, bőr­tárgyak a tiszaújvárosi Zajácz Tamástól. Találhatók itt olyan különleges mun­kák is, mint Szávoszt Kata­lin porcelán faliképéi. Eze­ket különleges technikával készíti, a meleg porcelánt „gyűri”, és festi egyedülálló módon. A kiállított alkotásokat meg is lehet vásárolni, a művészekkel született meg­állapodás értelmében igen alacsony áron, épp azért, hogy végre nívós holmik dí­szítsék a lakásokat a por­celánkutyáik helyett. (horváth) Tanfolyamunk esély & a síkúiul! mswss SEfí VICE ij A /> /f .y M k is B B é M // 4* fi HOSTESS TAXEOIJ^M £ £ Milyen szomaltatásokai mi jt ÉGY fZI.EII HOSTESS'S ji jtM / ,/kjf > £ £- vfúérvkm/ kvngre.wzusókm - ktjbrmiciós'forrása üzletembereknek. ■ Tói \iA< m.. Idegem laltö. áekumi r/TKAmé. TA \ÍQIJÁM IDEJI: ff k ff fi ff « r Wff *-**&+** nJt-JL: lOO'Jfebrntjr 1$- március 12, .... j; ;t k fj h :: ; heti 2 x tóra, t kedd-cstitörlnk lfi.00-19.00. ■DÍJA: 4 S00.-ft. I1TLVV: f fj £Hónai Műrelódesi Központ 4530 Miskolc. Mindszent tér 3. JTUiXTKl./.ÉS ÉS INFORMÁCIÓ: ugyanitt 11, eai. 207 v. 210 szoba, Xéblinv Itabik Katalin. Szentgyörgyi Ildikó tel.: 42 415, hétköznap: 10.00-1S.00 órái». Az elmúlt években a leg­pesszimistábbak már a hul­lafoltokat is látni vélték a filmes szakmán. Tény, hogy a gazdasági nehézségek Othellóként fojtogatták az- alkotó Desdemonákat, és a légszomj nem tett jót a mű­vészeti elképzeléseknek. En­nek ellenőre a magyar film­történet egyik legnagyobb szabású rendezvénysorozata lesz az idei filmszemle. 23 játékfilm és 20 dokumentum- film ősbemutatóját tartják még egyetlen hét alatt,# arai' egv „élőhalott”-tól elég szép teljesítmény. Ennek alapján a „ló túlsó oldalán" már a magyar film feltámadásáról beszélnek. A szemle nagy teret en­ged egy új filmes-nemzedék bemutatkozásának. • Felbuk­kant néhány fiatal tehetség, elég csak Janis eh Attila. vagy Salamon András nevét említeni, akiknek alkotásait már a szakma is figyelemre méltónak tartja. A legter­mékenyebb magyar filmren­dező címért nagy esé'lvel szállhatna ringbe Sára Sán­dor, aki egy játék- és há­rom dokumentumfilmmel képviselteti magát. A szem­le legérdekesebb bemutatói Kötelező-e a középiskolák­ban a felvételi vizsga?’ Mi lesz a közepes és ^-es tanu­lókkal, hiszen a gimnáziu­mok csak szinte a jeleseket és kitűnőket fogadják? Tud­ják-e biztosítani a szakmun­kásképző intézetek a gyakor­lati képzést? Milyen tovább­tanulási lehetőségeik vannak a lányoknak? Mi elsk azok­kal a tanlókkal, akik nem tudnak továbbtanulni az ál­talános iskola befejezése után. Ilyen és hasonló kér­désekkel foglalkozik a mis­kolci rádió február 3-i mű­sora. amelynek vendége lesz Simon István a Miskolci Polgármesteri Hivatal köz­oktatási és közművelődési osztályának munkatársa. A műsor telefonszáma 45-510. Kérdéseket háromnegyed 7- töl háromnegyed 9-ig vár­nak. közé tartozik Zsigmond Vilmos Tékozló apa című, magyar—izraeli koproduk­cióban készült játékfilmje, amelyben Liv Ulmann és Michael York személyében két világsztár is közremű­ködött. A szervezők a bevezető­ben említett távolságot sze­retnék csökkenteni. Az ér­deklődés növelése érdekében úgy döntöttek, hogy a báróin budapesti szemlemoziban egységesen huszonöt, forint­éba» -állapítják meg a jegy­árakat. A nyugdíjasok 1 száT mára, akiket -a legfontosabb közönségrétegek közé sorol­nak, a belépők tíz százalékát fenntartják- — ingyen. Díjakat ezen a filmszem­lén nem osztanak. Ezt azzal indokolták, hogy mivel két év anyagát mutatják be, egyszerűen fizikai képtelen­ség lett volna egv zsűrit ar­ra bírni, hogy mindent vé­gignézzenek, és objektívan ítélkezzenek. A hangulat tehát bizako­dó. A filmesek, abban re­ménykednek, hogy az eset­leges támogatók jobban ki­nyitják pénztárcáikat, a né­zők pedig,abban, , hogy talán végre, lesz újra* jó mágyar film: Ez persze az ő szem­pontjukból nézhető,, élvezhe­tő alkotást jelent. (horváth) 4 porcelán Lilly ah alkonya Mai a iá A pöttyös kendövei átkö­tött fejű, tájés fogú kutyus bánatosan mereszti barna sze­mét, a népviseletbe bújt fia­tal pár vígan ropja a táncot, a vitorláshajó messzi vizek télé siklik. Jól ismert kellékei ezek az átlagos magyar laká­soknak. A porcelánba álmo­dott izlésficcmok, szakkifejezés­sel élve giccsek nélkül szinte nem is szekrénysor a szekrény­sor, ezek a figurák minden­nap! társainkká váltak hosszú éveken át. Szerencsére azon­ban az igényesség sem halt ki teljesen, s vannak olyan tö- . rekvések, amelyek a jó ízlés felé kalauzolják az embereket. Á tapasztalat, azt mutat­ja, hogy a vásárlóközönség eddig megelégedett azzal, amit az orra előtt látott. A kiállításokra nem jutottak el, valószínűleg az a kínálat alakította az ízlésüket, amit a boltok polcain láttak. A választék azonban kimerült a fent említett bóvlikban, az igényesebb termékek el sem juthattak szélesebb körökbe. A Gradus társaság vezetői az ízléstelenséggel vették fel a küzdelmet. Korábban a ki­állításszervezők csöppet sem könnyű kenyerét ették, ta­pasztalataik tehát bőven vannak: Munkájuk során megismerkedtek a honi vi­szonyokkal, a művészek el­Ac Zajácz Tamás bőrmunkái képzeléseivel, alkotásaival, a közönség reakcióival, és ezek hatására úgy döntettek: tenniük kell valamit. Nevük a céljaikat is jelzi, A Gra­dus ugyanis latinul annyit tesz, színvonal, és ezt ők magasra helyezték. Ezért megkeresték a korábbi együttműködésük kapcsán megismert művészeket, akik igényességükről híresek. Csak néhány név a legismer­tebbek közül: Kovács Éva alkotásai jól ismertek nem­csak szakmai körökben, Bu­dai György és Ágota több budapesti színház „berende­zésében” vettek részt, Fülöp Ildikó és Béla nevét a fővá­rosban és külföldön is már jegyzik. De vannak a Gra­Külön tanulmányt érdemel­ne, hogy a Csárdáskirálynöben mitől „rongyos1' az a bizonyos élet, ami „olyan édes, tud len­ni, mint a méz”; és egyáltalán miért ' tegezeviszonyban kell mindezt a szemére vetni; és miért pont jómódú urak és hölgyek teszik ezt, akiknek sejtelme sincs az élet rongyos­ságának valódi mértékéről. Szerencsére azonban még nemigen vette a fáradságot senki, hogy lerántsa a leplet az operettről, erről a bűbájos, könnyed, csillogó (mások sze­rint: bárgyú, tajsúlytalcrn, tal­mi) világról. Ha eredménnyel megtette volna, akkor most itt állnánk meg egy illúzióval sze­gényebben - illúziókban nem éppen gazdag - mai világunk­ban. A Csárdáskirálynö ráadá­sul nem közönséges operett, inkább afféle nemzeti intéz­mény. mióta csak megszüle­tett. Kálmán Imre művét 1915. november 13-án (pén­tek: napon) tervezte bemu­latni a bécsi Johann Stra­uss színház, hiába tiltako­zott a kétségbeesett (és ba­bonás) szerző. Az igazgató nem vette figyelembe az ér­veit, s ragaszkodott a kitű­zött naphoz: szándékától csal-; a bonviván rekedtsége tántorította el, s a bemuta­tó négy napot csúszott. Ez a négy nap nem ren­gette meg a világot, annál inkább az utána következő sok száz nap. A Csárdáski- rálynö példátlan hódító út­ra indult (mely máig tart), s a világ legsikeresebb, leg­többet játszott operettjévé vált: a pesti Király Színház képtelen volt a bemutató évében nyári szünetet tar­tani,. akkora volt az érdek­lődés. A Csárdáskirálynő nem közönséges operett. Különle­ges státusánál fogva alkal­mas érzékeltetni a múló időt egy színház — és tár­sulata — életében. A Mis­kolci Nemzeti Színház az el­múlt harmincöt évben har­madszor tűzi műsorára; az egykori Stázikból Cecíliák, a Boriikból Miskali, az Ed- vinekbol Feri bácsik lettek, csak a közönség (lelkesedé­se) nem öregedett semmit.. ■ ■ Nézzük hát, milyen egy Csárdáskirálynő Miskolcon ma, 1992-ben, a rendező, Hegyi Árpád Jutocsa nevé­vel fémjelezve (alti jó pár évvel ezelőtt már fiatal rendezőként megmutatta oroszlánkörmeit Miskolcon, de — ahogy mondani szo­kás — „eleresztették” a vá­rosból, noha mondhatta vol­na az akkori helyi kultúr­politika. hogy „ide nekem az oroszlánt is”). Szóval: Miskolc, 1992. Infláció sújtotta színházi költségvetés, influenza súj­totta társulat: ennek ellené­re szuperprodukció a Csár­dáskirálynő, fényes külsősé­gekkel és értő kézzel fel­tárt gazdag belső tartalom­mal, humorral és pezsgő élettel. Az operettkedvelő közön­ség természetesen nem a rendező kedvéért megy el a színházba, hanem a pri­madonnára (bonvivánra), az ismerős régi-új dallamokra kíváncsi. Ennek ellenére ajánlom figyelmükbe Hegyi Árpád Jutocsa munkáját, melynek köszönhetően a párbeszédes részek nem vál­nak komikussá azáltal, hogy szemmel láthatóan minden­ki készül a dalra fakadás- ra: és viszont, a zenét nem szabdalják fel idegesitöen, kiábrándítóan a prózai sza­kaszok. Ebben a rendezés­ben a próza a zenéért van. és fordítva; minden műkö­dik, és „működtetve van”: a színház telje* gépezete folytonos »kólóban van a primadonnától a lámpákig, az énekkartól a tánckarig. Ilyen, a színház teljes ka­pacitását igénybe vevő pro­dukciót — zenés műfajban — régen nem kapott a mis­kolci közönség. ■ ■ A hangokról: mivel az influenza a szervezet ellen­állóképességén és a vaksze­rencsén múlik, nem lenne korrekt összehasonlításokat tenni a megszólalási gon­dokkal küzdő színészek és szerencsésebb kollégáik kö­zött. Mindenesetre Csonka Zsuzsa és Leblanc Győző —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom