Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

Koncertek Hollandiában és Amerikában A v gitármániás”, avagy ha beindul a „szekér ” Miskolci színészarcok Somló „Nyugdíjaskoromban felfedeztek Egerben,,.” A huszonhét éves Szeke­res Tamás egyike a legjob­baknak, akik napjaink mo­dern gitározási technikáját követik hazánkban. 1989-ben jelent meg első szólólemeze Guitarmania címmel, azóta több fontos esemény is tör­tént vele. Az egyik az, hogy tagja lett az 1990-ben ala­kult Ómen zenekarnak, a másik pedig, hogy szólókar­rierje is beindulni látszik külföldön. A Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskolán 1990-ben végzett, ahol klasszikus gi­tározást tanult a tavaly el­hunyt Szendrey Karper Lászlónál, ezt a tevékenysé­get ma is aktívan gyakorol­ja a rockgitározás mellett. Tamással az Ómen de­cemberi koncertje után be­szélgettünk. — Év végén Hollandiá­ban megjelent az első le­mezed újrakevert változata C'D-n. cs volt egy koncert­sorozatod is. Hogy jött ez a lehetőség? — Másfél éve találkoztam először Ruud Gröenendijk- kal, aki egy holland mened­zser, korábban a Helloween- nel dolgozott. Sikerült a kapcsolatunkat odáig fej­leszteni, hogy mostanra egy öt évre szóló szerződést ír­tunk alá, miszerint ő vállal­BÉLYEG A Magyar Posta Vállalat köz­leménye szerint 199;*. I. negyed­évében összesen 12 címletű bé­lyeg fog megjelenni. Ezek név­értéke kb. 160 Ft. Vagyis az egyes sorok és példányok név­értéket homály takarja. Mire számíthatunk? Január 22-re je­lezték a Piarista rend 350 éve Magyarországon és A világ kul­turális öröksége: Hollókő egy- cgy címletű bélyeget. Februá:-: 2t>-ra tervezik a négy címletű Barcelonai olimpiai bélyegsort. Március 27-én jelenik meg Co- menius születésének 400. évfor­dulója és Mindszcnty József születésének 100. évfordulója em­lékére egycímletű bélyeg, vala­mint a négy címletű EXPO ’92 Sevilla — Felfedezések bélyeg­sor. A bélyeggyűjtőknek azon­ban kétségeik vannak. A Ma­gyar Posta Vállalat 23/1991. sz. közleményében szereplő ún. ho­logramos bélyegblokk fekete és piros sorszámozású kiadványait nem kaphatták meg a szerve­zett bélyeggyűjtők, holott a Ma­gyar Köztársaság címerének blokk-változatát jelenti, s a Postaügyi Értesítő szerint bér­mentesítésre is felhasználható. Tehát nem különkiadásról, nem ajándék blokkról, hanem íorga­ja a külföldi menedzselése­met. Ennek kapcsán jelent meg a Guitarmania CD-n, valamint egy tizennyolc ál­lomásos turnét is végigját­szottam a Szekeres Project­tel. Ilyen instrumentális ze­nével, mint a miénk, még senki sem turnézott arrafe­lé. Ennek ellenére örömmel tapasztaltuk, hogy ott is kedvelik ezt a muzsikát. Főzenekarként játszottunk klubokban, ahol 100—500 ér­deklődő gyűlt össze a hely­szín nagyságától függően. Nyugodtan mondhatom, hogy otthon éreztük magun­kat. — A menedzselés és a koncertezés csak Hollan­diára terjed ki a további­akban is? — Az ottani piac nagyon behatárolt, így csak kiindu­lópontnak, erőfelmérőnek te­kinthetjük azt a területet. A következő lépés Németor­szág lesz, majd Japán, eset­leg Amerika, az érdeklődés­től függően. — Itthon karácsony előtt jelent meg egy anyagod — lemezen, kazettán és CD-n — amelyen klasszikus gi­táron játszol több, alka­lomhoz kötődő régi dara­bot ... — Igen, ezt az MMC je­lentette meg, a felvételek GYŰJTÉS | lomhámban Is felhasználható kiadványról van szó! A Pro Phiiatclia blokk későbbi megje­lenéséről és annak a szervezett gyűjtőknek való továbbításáról még mindig nem adott tájékoz­tatást a Magyar Posta Vállalat. Vagyis ilyen alapon a Posta üz­leti politikája érthetetlen. (Ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy a bélyeggyűjtők a megvá­sárolt postai bélyegeket nem használhatják fel bérmentesítés­re, azokat saját albumaikban őrzik meg, ezért a felvételi, szállítási, kézbesítési költségeket nem terhelik a Posta számlájá­ra. E tényeket is érdemes len­ne számításba venni.) * A MABÉOSZ ügyvezető elnök­sége az 1991. november 13-i ülé­sén határozatot fogadott el, mi­szerint 1991. december 1-től dr. Somogyi Tamást nevezte ki a Filatcliai Szemle és egyéb fila- telista kiadványok felelős szer­kesztőjének. A szövetség kéri, hogy ötleteikkel, javaslataikkal, cikkeikkel segítsék munkájában. R. L. Hollandiában készültek, né­met felkérésre. Nagyon bol­dog vagyok, hogy itthon ilyen gyorsan reagáltak a dologra, hisz’ októberben ké­szültek a felvételek és már decemberben, elsőként Ma­gyarországon, boltokba is került az anyag. A néme­tek csak ’92-ben jelentetik meg, de akkor az egész vi­lágon forgalmazni kíván­ják. — A Projecttel kapcso­latos hazai terveid? — Sajnos a tavalyi év ügy alakult, hogy a Project többet. játszott külföldön, mint itthon, ezt idén szeret­nénk korrigálni úgy, hogy legalább 15—20 koncertünk hazai pályán is legyen. Nyár végén a hazai piacon is megjelenik a Guitarmania CD-n, néhány meglepetéssel kiegészítve. Ezzel egy időben készítjük el a második le­mezanyagot, amelynek a megírása már megtörtént, csak a feljátszása és megje­lentetése van hátra. — Elképzelhető az, hogy a te külföldi pályafutásod befolyásolja az Ómenben való további szereplése­det? — Nem, mivei az Ómen ugyanazzal a menedzserrel kötött egy szintén öt évre szóló szerződést, akivel én. így az ő érdeke is, hogy ez a két produkció egymás mellett tudjon működni. Egyébként az Ómennel most készülünk Amerikába, ott lesz harminc koncertünk, különböző klubokban. Hímer Bertalan Olvasóink bizonyára omló* keinek arra, hogy nemrég Er­délyben járt az Észak-magyar­országi Innovációs Centrum (Park)" Rt. kis delegációja, és számítógépet adott át a nem­zetközi rangú eredményeket produkáló Csíkszeredái Kom­munikációs Antropológia Mun­kacsoportnak. A cég delegá­cióját az ugyancsak erdélyi származású dr. Éltető Sándor vezette, aki az ICjP) Rt. je­lentősnek mondható romániai kereskedelmi kapcsolatait ápolja, s nagy figyelmet for­dít a kulturális együttműkö­dés kibontakoztatására is. Nos, ezen a bizonyos szá­mítógép-átadási ünnepségen jelen volt Barabás László, aki a Nemzetközi Tránssyl- vania Alapítvány együk ve­zető munkatársa. — Mi is az alapítvány cél­ja? — Egyrészt az erdélyi tár­gyi történeti emlékek felku­tatása, megőrzése, nyilván­tartása. másrészt a néprajz, a képzőművészet, a zene, a színház támogatása, értékei­nek megőrzése és új értékek teremtése ebben a térség­ben. Harmadszor pedig, mi­vel az erdélyi magyarság kultúrája elsősorban a fal­vakhoz kötődik, a falvak megtartó erejének növelése, a kulturális, vallási hagyo­mányainak ápolása, gazdasá­gi segítése. A fenti kérdésünkre már Miskolcon válaszol Barabás László. Meghívták ugyanis az Észak-mogyarországi Inno­vációs Centrum(Park) Rt. ha­gyományos évzáró vállalati ünnepségére. Mint köszöntő­jében elmondotta, látogatá­sának apropója a moldvai csángókról szóló könyv meg­jelenése volt. Moldva, Ro­— Hát az úgy volt. kérem szépen... magyarázhatnám, de nem teszem. Nincs ben­nem semmi tüske cs még mindig bízom abban, hogy „nem írtak le” anyaszínhá­zamban. 1978-ban lettem nyugdíjas. Akkor még nem gondoltam végig, mit is je­lent ez az állapot. Nem lé­pek színpadra többet, nem ajánlanak fel szerepet... sebaj, több időm marad csa­ládomra, gyakrabban lehetek együtt unokáimmal, eljárok majd esténként kedvenc klubomba ... szóval szén csendesen telik majd az idő. Kezdte vallomását a nép­szerű miskolci színész, Som­ló Ferenc, majd ígv folytat­ta: — Ez az elképzelt és „lát­szólagos semmittevés” nem sokáig tartott: az egri szín­házvezetés megkeresett, len­ne-e kedvem náluk játsza­ni? Választ sem várva da- rabeimeket, szerepeket so­roltak fel, Salemi boszorká­nyok, Űri muri.... hogy csak a legnagyobbakat em­lítsem. Ügy éreztem, szük­ség van még rám, boldogan mondtam igent. Jelenleg is próbálok, az ottani Nem él­hetek muzsikaszó nélkül-ben játszom Lajos bácsit... — Emlékezetemben leg­inkább szánalmas kisem­berek, paraszt- és mun­kásfigurák, deklasszált ele­mek hiteles alakítójaként él. példaként említeném idős Hábetlert, idős Bod­nárt, a Színészt az Éjjeli menedékhelyben. Ill-t az Öreg hölgy látogatásában, vagy az országos szakmai és közönségsikert aratott Besszcmenovot Gorkij Kis- polgárok-jában, és a sor még közel sem teljes. + Az árvíz pusztításai mániának a Kárpátoktól ke­letre eső területe, ahol rend­kívül nehéz történelmi és gazdasági körülmények kö­zött a századfordulón még mintegy 100 ezer csángó élt. A moldvai csángó falvakban nemcsak a tanítás, de az egy­ház nyelve is román. Me- gyarságtudatuk kihalóban van. A helyzetet 1991-ben természeti katasztrófa sú­lyosbította. A júliusi nagy esőzések nyomán kiléptek medrükből a patakok. Mint­egy 100 halott, 1500 romba dőlt és 5000 elárasztott ház, 4000 hektár, teljesen tönkre­ment mezőgazdasági terület — Ez utóbbi szerepet pe­dig beugrással vettem át Dégi Istvántól. Ügy látszik, tényleg siker lehetett, mert olyan jó kritikát még éle­temben nem kaptam. Sajnos, főleg országos lapok ítészei ritkán méltatnak egy vidéki színészt, vagy alakítását egy egész 'oldalon át. Ehhez nyugdíjba kell vonulni, vagy jubilálni, vagy díjat keil kapni. — ön Jászai Mari-díj tulajdonosa ... — Igen, de azt még Pé­csett kaptam. Legbüszkébb a Déryné-gyűrűre '-agyők, lett az árvíz következménye. A könyv a katasztrófa meg­döbbentő képsoraival hívja fel a figyelmet erre a segít­ségre szoruló régióra. Bizo­nyára az IC(P) adománya sem marad el... Meghatottan hallgatták a jelenlevők, amikor Sütő And­rás üdvözletét tolmácsolta az IC(P) dolgozóinak Barabás László. (Dr. Csornai Zoltán vezérigazgatónak Sütő And­rás egyik könyvét is átadta, a szerző dedikációjával.) S a cég valamennyi dolgozója átvehette Bartha László— Haller István Csángóföld tragédiája című művét. amellyel itt tüntettek léi. Jaj, a kedvenc szerepeim közül ki ne felejtsük Mitch- et a Vágy villamosából. A darab rendezője, Nyilassy Judit, annyira megkedvelt, hogy a próbák során annyi mindent ki tudott belőlem hozni, hogy ezek után min­den ő-rendezte darabban benne voltam. Ekkor jöttem rá, hogy a rendezőknek van­nak kedvenc színészei, akik­ben gondolkodnak a szere­pek kiosztásakor, de hogy ez a felelősségteljes és hálátlan munka még a színésszel va­ló egyéni foglalkozással is párosuljon, nála tapasztal­tam először. Ezt igazolhat­ják kollégáim is ... — Hallhatnánk kedve* kollégákról néhány szót? — Sértődés ne essék, hogy először Bilicsi Tivadar ne­vét említem. A szabin nők elrablásában játszottunk együtt, ő volt a feledhetet­len Rettegi Fridolin. Egy­szer azt mondta: „Te vagy a legjobb Bányai tanár úr. akivel eddig játszottam!’* Bók volt ez a javából, de nagyon jól esett. És a drága Lenkey Edit, nyugodjon bé­kében, számos darabban volt állandó, „ügyeletes” fe­leségem. A végén már arra gondoltam, meg kellene ün­nepelni színpadi ezüstlako­dalmunkat — mondja nevet­ve. — És mit szólt volna mindehhez kedves felesé­ge, 4(i éve hűséges társa, Marica? — Jót nevetett volna a mókán, hiszen ő is színházi ember, éveken át nézőtéri felügyelőként dolgozott nyugdíjaztatásáig. — Miskolc immár két színész-dinasztiával is büszkélkedhet: a Lalabá- rokkal és a Somlókkal... — Istenkísértés lenne ösz- szehasonlítani a kettőt, a tények előtt meg kell hajol­ni: apám színész, anyám súgó volt, a Vígszínháznál kezdték, később kerültek Szabadkára. Testvéreim, Aliz és Mária szintén ezt a pályát választották. Fiaim — pedig mennyire nem akartuk! — szintén Thália szolgálatába szegődtek: Ist­ván és Ferenc a Miskolci Nemzeti Színház tagjai. Gá­bor Szegedre szerződött. Unokáimat még nem faggat­tam ki elképzelésüket illető­en ... — Ha egy jó tündér há­rom kívánságát teljesítené, melyek lennének azok? — Béke a földön, az em­beri szívekben, a családok­ban, egészséget, jó színhá­zat, jó szerepeket, jó közön­séget ... de hisz’ ez már nem is három! Bíró Ltván (Totyik Róbert felvétele) Az IC(P) Csíkszeredái vendége Csángóföldi tragédia Sülő András dedikálí könyve a vezériqazqalónik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom