Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

Nem mindegy, hogy tárolják a hulladékot

Konténerek a környezetünkért

Megél az ózdi Olvasó? ff,)

Ha nem segít

az önkormányzat

Az ígéret szép szé...

A vállalatokat, üzemeket néhány éve rendelet kötelezi arra, hogy a náluk keletkező veszélyes, vagy egyes, a környezetre szennyező hatású ipari hulladékokat megfelelő módon tárolják, illetve juttassák el különböző lerakókba.

Nem mindegy ugyanis ma már az sem, hogy milyen szemét a szemét. Amint az „egyszerű”, háztartási hulladékok közé keverednek az ipari és hasonló jellegű melléktemékek, hasznosit- hatatlan anyagok, elszeny- nyezhetik, s már jóval nagyobb mennyiségű hulladék semlegesítéséről, különleges tárolásáról kell gondoskodni, mint egyébként. Márpedig nem olcsó dolog sem az egyetlen hazai veszélyes hulladék-lerakóban, Aszódon, vagy a környékünkön található egri vagy hernád- kércsi lerakóban helyet bérelni.

A vállalatoknak tehát van hová eljuttatni ezeket a környezetünkre káros anyagokat, azonban a tárolás és a szállítás sem történhet akárhogyan. A miskolci Földgép Mélyépítő Vállalat két éve látott hozzá azoknak a konténereknek a gyártásához, amelyek mindenféle minőségi, s egyéb szabványnak megfelelnek.

Jó üzletet reméltek, hiszen a rendelet kötelező érvényű minden vállalatra. Az első év igazolta is számításaikat — tudtunk meg Krajnyák András igazgatótól — mintegy 2700 darabot adtak el. S hogy jól dolgoztak, annak bizonyítéka, hogy az aszódi lerakó számára is tőlük rendelték a konténerek egy részét. Az 1,2 köbméteres fémládákból háromfélét is gyártanak attól függően, hogy béleltre, hordozhatóra, vagy láb nélkülire van-e szükség, s a viszonylag nagy kereslet arra késztette a vállalatot, hogy növeljék a befektetésüket. Speciális eszközöket, szerszámokat vásároltak közel egymillió forint értékben. Ennek ellenére ez évben szomorúan kellett tapasztalniuk, hogy néhány nagyobb megrendelőn kívül nemigen kapkodnak a cégek a konténerek után, alig kétszáz darabot vittek

el.

Továbbra is nagyobb mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik ebben az ipari térségben, és arra le■ i

; Jobb későn, i i mint soha

■ i

■ i

i i

A jekatyerinburgi i

| nagyáruházba rég nem

i látott áru érkezett. A t

! görög edzőcipőkért '

i sorban állók azonban \

' döbbenten konstatál- i

| ták, hogy a cipőn és

» a csomagoláson látha- i

! tó jelzések szerint a

i lábbeli az 1980-as i

J moszkvai olimpiára ]

i készült. Még nem si- ,

J került kideríteni, hol '

i „spájzolták” 11 évig J

• ezeket az edzőcipőket, i

hiszen az áruházi nyil- > vántartás szerint csak i

néhány nappal ezelőtt i érkezett a szállítmány i J Jekatyerinburgba.

hét következtetni, hogy ismét visszatérnek a gazdálkodók a régi elmélethez: ha össze kell húzni a nadrágszíjat, elsőként az ilyen, „csupán” általános környezetvédelmi érdekeket célzó költségeket csökkentik. A

Az önkormányzati tulajdon lehetővé teszi, hogy a távhőszolgáltatás az éri.itert városok kezébe kerüljön. A sárospataki önkormányzat élni kíván ezzel a lehetőséggé; és Bárány István SZDSZ-es önkormányzati képviselő, az urbanizációs bizottság elnöke bizik iienne, hogy akkor kevesebbet kell a családoknak fizetni. Még akkor is, ha egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen állapotban vannak a működtetéshez szükséges eszközök, mennyit kell erre költeni. Egyelőre még a nagyvállalattal való vitáknál tartanak.

— Szóba került a közelmúltban az érintett városok polgármestereinek miskolci értekezletén az is, hogy a távhő olajfűtés után számláz, miközben faforgácsot is használ — mondta —. A vállalat bebizonyította, hogy nemcsak olajjal számláz, a mostani táv- hődijak az elmúlt év tényadatai. Ezeket nincs módunkban felülvizsgálni,

semmi mást nem lehetünk, minthogy támogatjuk a szociálisan rászorultakat. Tavaly Sárospatakon a lakásokban 68 forint volt egy légköbméter, nyár elején felemelték 104 forintra, amit nem érezhették meg az emberek, mert nem volt fűtési idény. Először akkor döbbentem meg, amikor az első számlát megkapták a távhőtől, közben egy miniszteri rendelet maximálta az árakat, s a vállalat Sárospatakon légköbméterenként 252 forintot állapított meg.

— Ez talán a legmagasabb a

megyében . ..

— Azt hiszem Ernődön még magasabb, de ott vaelőbb-utóbb kimossa ezekből, a rakományokból az olajat, a vegyszereket, a nehézfémeket. A szennyezett vizet úgy ahogy, de hasznosítják a növények, azt elfogyasztják az állatok, mi emberek az utóbbiakat, és a kör gyorsan bezárul. Érgyunk az élvonalban. Sárospatakra ennyit kalkulált a Borsodtávhő. Az emberek ezt természetesen nem értik. A megyei szolgáltatások vonalán egyébként is sok a furcsaság. Amikor a vízdíjat felemelték, a megye öszes települését betették a nagykalapba, kijött egyfajta átlag, melynek eredményeként minden település ugyanezt a vízdíjat fizeti. Tudomásom szerint ki lehet mutatni, hogy Sárospatakon, illetve a zempléni térségben a víz olcsóbb lehetne a nagykalap-elv alapján pedig a máshol jelentkező pluszköltséget is mi fizetjük meg. Ugyanez a távhőnél fordítva igaz, városonként egészen különböző a távfűtési díj. Kazincbarcikán például 103 Ft/lég- köbméter.

— ön abban a körzetben képviselő, ahol a távfűtéses lakások vannak. Mit tud segíteni?

— Lakossági fórunjon mondták el az emberek, hogy épületenként is vannak gondok a fűtött légköbméterek valódiságával, lépcsőházi fűtéssel, mással kapcsolatban. Ezeknek a bajoknak az orvoslásában tudok segíteni, el akarom érni, hogy a távhő képviselője még január folyamán ismételten mérje fel a kérdéses lakások alapterületét. Ezen kívül tervezzük, hogy úgynevezett távhőjegyeket adunk ki.

Emlékezetes, szomorú karácsonyuk volt a Liszt Ferenc Művelődési Ház dolgozóinak Ózdon az elmúlt esztendőben. A kulturális intézmény negyven alkalmazottjából tizenkilencen — akik az Ózdi Kohászati Üzemek létszámába tartoztak — az ünnepi jókívánságok helyett a (elmondásukat kapták meg. A kollektíva a „kihívásra” 48 órás ülősztrájkkal válaszolt. Az intézmény előcsarnokában, a mennyezetig érő, szépen díszített fenyőfa alatt némán, mint a karácsonyfáról lehullott fenyőfadísz, tiltakoztak a méltatlan bánásmód miatt. Az országos sajtó is ráharapott a szenzációra. de a tények ettől meg- változtathatatlanok maradtak.

A tizenkilenc dolgozó, köztük népművelők, könyvtárosok és technikai alkalmazottaik év végén megkapták a munkakönyvüket. Az LFMK helyett pedig önálló jogi személyként január 1- jétől megalakult az Olvasó Egyesület. Mindössze húsz fővel, reményekkel kezdték meg a munkát a kultúráinak ebben a több, mint százéves fellegvárában.

• VISSZA A MÚLTHOZ?

— Az átalakulás az adott körülmények között előrelépés volt, de visszatérés is a régi szervezeti formához —

— Mi lenne ez a távhőjegy?

— Mint már említettem, a fűtési díjak fizetőinek meg- támogatására 4,3 millió forintot kapunk a Pénzügyminisztériumtól. Ez a 125 forintos hődíj (erre jön a légköbméterenkénti 128 forintos, úgynevezett rendelkezésre állási díj) és a 252 forintos légköbméterenkénti fűtési díj különbözeiének a 80 százaléka. A távhő vállalta, hogy amennyiben ezt a 4,3 milliót egyben átutaljuk, a 80 százalékhoz saját kockázata terhére hozzáteszi a maradék 20 százalékot, és akkor a különbözet teljes összegét megkapná az erre rászoruló lakó. Hogy ezt a 20 százalékot megnyerjük, ezért kitaláltuk, hogy az összeget átutaljuk, de hogy a döntésünk, miszerint szociális alapon támogatjuk a családokat, ne szenvedjen csorbát, úgy gondoltuk, hogy 4,3 millió forint értékben távhőjegyeket adunk ki. Vagy pedig egy listán közöljük a vállalattal, hogy ki mennyi támogatást kapott, s ennek alapján „zámlázza majd a következő havi fűtési díjat. Én szerencsésebbnek tartanám, ha tényleg fizetőeszközként szolgáló távhője- gyekben és nem pénzben kapnák meg az emberek a támogatást. Ilyenformán másra nem lehetne felhasználni.

(Vége)

Tarnavölgyi László

mondja Dombóvári Péter, igazgató. — Az Olvasó Egylet 1884-ben alakult meg Özdon, a Rima vezetőinek anyagi támogatásával. A gyári dolgozók tagdíjat fizettek, s az Olvasót szinte második otthonuknál: tekintették. A gyár akkori vezetői fontosnak tartották az Olvasó fejlesztését, a ház egyre bővült, s közben országos hírű öntevékeny körök szerveződtek. Az énekkar, a tánckar, a fúvószenekar, a színjátszás közel évszázados hagyományokkal rendelkezik, s nemcsak a gyártelep lakosainak szórakozását biztosították, házhoz szállították a kultúrát a környező községekbe, s fellépéseikkel országos hímévre tettek szert.

— Szép dolog a tradíciók ápolása. Mégis miért éppen ennek a „formációnak” a visszaállítása mellett döntöttek?

— A művelődési ház évtizedekig szakszervezeti intézményként működött. A kultúrára az utóbbi években egyre kevesebb pénz jutott, különösen a szakszervezetek által működtetett intézmények küzdöttek súlyos anyagi gondokkal. Az országban sok művelődési házat bezártak, sok pedig csökkentett létszámmal és „funkcióval” vegetál. Velünk nagyon őszintén, időben közölte a szakszervezet, hogy a korábbinál lényegesen kevesebb anyagi támogatásra számíthatunk. A létszámleépítés pedig a kohászati üzem nehéz anyagi helyzetével függött össze. A vállalat, miközben több száz, több ezer embert volt kénytelen elbocsátani, nem vállalhatta, hogy a művelődési házban húsz főt tulajdonképpen bújtatott létszámban foglalkoztasson.

• AZ RT. CSAK ÍGÉRT

A város és a térség létét meghatározó kohászati üzem az utóbbi másfélékét évben „osztódásnak” indult, különböző gazdasági társulások jöttek létre. Az LFMK korábbi fenntartói úgy dön-. töttek, hogy a művelődési házat önálló jogi személyként, Olvasó Egyesületként működtetik tovább, ehhez az anyagi feltételeket közösen biztosítják. A cél az

volt, hogy az Olvasó fenntartásához, működtetéséhez mások is csatlakozzanak, s „szponzorként” jelentkezett is a Putnoki Mgtsz., az Ózdi Kisiparosok Testületé, a József Attila Gimnázium, az Ózdker Kft. stt. A városi önkormányzat is támogatta az átalakulást, noha jelezte, hogy anyagilag 1991- ben nem tudja segíteni az Olvasó Egyesület működését.

— Összejött-e végül is az Olvasó működtetéséhez szükséges pénz?

— Sajnos, nem — mondja Dombóvári Péter. — Senki nem gondolta tavaly ilyenkor, hogv ennyire szűkös esztendő elé nézünk. Az ígért anyagi támogatást — közismert gondjai ellenére — egyedül az Ózdi Kohászati Üzemek teljesítette maradéktalanul, minden más szponzor kevesebbet utalt át az ígért összegnél. Különösen elkeserítő számunkra, hogy az Acélmű Részvénytársaság, a legnagyobb cég egyetlen fillért sem áldozott.

• A NYÁRI SZÜNETIG

Az ígért támogatásokkal és a saját bevételekkel együtt 10 millió forint volt az Olvasó évi költségvetési terve. Bár a saját bevételeiket (Vállalkozásokkal, racionális költséggazdálkodással stb.) sikerült jelentősen túlteljesíteni, az ígért anyagi támogatások elmaradása így is mintegy 2 milliós hiányt okozott az évi költség- vetésben. Az egyesület működésének zavartalan feltételeit csak a nyári hónapokig lehetett biztosítani. Három hónapig az Olvasó dolgozói is bérüknek 80 százalékáért dolgoztak. Bár a házban minden kör működött, a ház ajtaja hetente csak négy ne •* vrp nyitva a nagyközönség előtt, egy ideig még a mozi is szünetelt.

Mit várhatnak, mi lesz a sorsa az ózdi Olvasónak az 1992-es esztendőben?

(Folytatjuk)

Tóth István

jjc Kutyafogat (Szabón Gabriella felvétele)

hulladékszállító autót pedig kiküldik a nádasréti háztartási hulladék lerakóhoz, vagy bárhová. Az eső, hó

vényt kellene, végre szerezni, annak a rendeletnek.

N. Zs.

Miből fizetnek a sárospatakiak fűtési díjat? 3.

Távhőjegyek a rászorulóknak