Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

Környezetvédelmi, vadászati, erdészeti Az idén új törvények várhatók Ez nem Szibéria, hogyha élőhelyünket elszennyeztük, akkor néhány száz, vagy ezer kilométerrel odébb egy új, egy ismét elviselhető környezetbe telepedtünk át — hangzott el az elmúlt hé­ten azon a természetvédelmi érdekegyeztető fórumon, mélyet a Holocén Termé­szetvédelmi Egyesület hí­vott össze, s melynek eddigi munkájáról előző lapszá­munkban már olvashattak. Az első témakör, melyről az érintett hatóságok, intézmé­nyek és szervezetek szót váltottak, az egészséges ivó­víz megőrzéséről, a vízbázi­sok védelméről szélt. A következő fél évben a parlament elé kerülő törvé­nyek — környezetvédelmi, erdészeti, vadászati — elsőd­leges feladata kellene, hogy legyen például a hatósági jogkörök tisztázása. — mondta a környezetvédelmi felügyelőség képviselője. Ám r- jogi szabályozás hiányos­ságai mellett az Információ- Hiány is gondot okoz. Dr. Förster Gyula, a ' Holocén Természetvédelmi Egyesület elnöke, miskolci önkormány, ■a ti képviselő, példaként említette a legutóbb nagy port kavart ügyet, amikoris Miskolc új szeméttelepének helyszíneként olyan területet —- a tapolcai Háromágú­völgyet —, mint alternatí­vát sorolt fel az elkészített tervezet, melynek hallatán nemcsak a vízügyi szakem­bereik csodálkoztak. Még tervnek is abszurd, nem­hogy elfogadható, hogy köz­vetlenül Tapolca ivóvízbázi­sára telepítsenek egy szemét­telepet! Ugyancsak informá- eióhiány szülhette azt az el­képzelést is, mely szerint a Borsodi Hőerőmű zagytáro­zót szeretne a Sajó vízbázi­sára telepíteni. ‘ ■.A legtöbb gondot azon­ban a1 pénz hiánya okozza. Mint dr. Stéfán Mártod el­mondta a vízügyi . igazgató­ság már több kísérletet tett a bükki karsztot szennyező te­lepülések csatornázási gond- . jainák. megoldására például, hogy Bánkúton, és Répás- hután társulati úton kész­tetik az ottlevőket a csator­názási gondok megoldására. Majoros Zsuzsanna a Bükki Nemzeti Park geológusa ^ nyugati eljárást ismertetett, 'mellyel a szennyező üzemek, gazdálkodók jó hatással visszafoghatok. Ha a szeny- nyezőknek a hatóságok a vízkivételt, csak a bebocsá- tó helyük alá engedélyeznék, bizonyos, hogy azontúl meg­fontolnák, mit és milyen mennyiségben bocsássanak a vizekbe. Azt a felfogást is helytelenítette, mely például a levegőszennyezés ügyében tapasztalható: az az üzem, mely szennyez ugyan, ám ennek korlátozására egyelő­re technikai úton nincs mód, nem büntethető hazánkban. Arról szó sem lehet, hogy az ilyet bezárják? — hang­zott el a jogosnak tűnő kér­dés. Egy hasznos kísérletről is beszámolt: a bükkszent- kereszti gyerekekkel tavasz- szal víznyomásjelzést ter­veznek, melyből a gyerekek számára- nyilvánvalóvá vál­hat, hogy a településükről a karsztba szivárgott szeny- nyezés a forrásokban milyen hamar és milyen mennyi­ségben jelenik meg. Valószí­nű, hogy ez a felnövekvő Kcőping zászlós zen telő •zentmisét és szentbeszédet tart a Szent Anna-temp- lomban január 10-ón, pén­teken este 6 órakor dr. Se­regély István egri érsek, a magyar római katolikus püspöki kar elnöke. A szentmisét követően a Szent Anna-házban találkozik a Szénit Anna Kolping-család tagjaival. A Kolping-család m múlt év júniusában ala­kult meg, hogy Adolf Kol- ping — akit októberben avatott boldoggá II. János Pél pápa — mozgalmát Miskolcon is (Diósgyőr után) újra indítsa. Néhány Wkoíéban, így a Szemere Bertalan Középiskolában, a Tejben sült burgonya Franciaországban kedvelt köret a tejben sült burgo­nya. Mi is kipróbálhatjuk: A meghámozott, megmosott burgonyákat szeletekre vég­jük, és vajjal kikent tűz­álló edénybe rétegesen le­rakjuk. Forralt tejbe ol­vasztott vajat csurgatunk rá, megsózzuk, s az egészet •' burgonyára öntjük. Elő­melegített sütőben rózsaszí­nűre sütjük. Mire a bur­gonya megpuhul, a tejes mártást is magába szívta. Hozzávalók személyenként: 25 dkg burgonya, 1 dkg vaj, • dl tej, ízlés szerint só. 114-es Ipari Szakmunkás­képző Intézetben már több tagja van e mozgalomnak. nemzedék már jobban meg­érti, mennyire kihat a Bükkben élők mindennapi tevékenysége a hegység lá­bánál élők egészségére. Salamon Gábor az Aggte­leki Nemzeti Park képvise­letében fogalmazta meg ta­lán a legösszefogottabban a fórumon elhangzottakat: Az eddigi szocialista tervgazdál­kodás a környezetet, mint végtelenített erőforrást te­kintette, s mára bebizonyo­sodott, hogy ez a szemlélet mennyire hibás. A természe­tet, mint megújuló és meg­újítható erőforrást kell te­kintenünk, s ennek megfe­lelően kell rá vigyáznunk. Ennek legfőbb eszköze a törvényi szabályozás, s ép­pen ezért ijesztő néhány törvénytervezet természetet ériintő pontja, melyről V. Szabó Ferenc, a Bükki Nem­zeti Park munkatársa szólt, s mely már előleg volt a kö­vetkező természetvédelmi fórum témájához: a Nemzet­közi Természetvédelmi Szö­vetség, az IUSI válaszúihoz állította a kormányt. Ameny- nyiben 1994-re nem bizto­sítja, hogy nemzeti parkja­ink területének legalább 70 százaléka érintetlen legyen — közlekedéstől, erdőgazdál­kodástól stb. —, véglegesen visszaminősíti ezeket a ter­mészetvédelmi területeket. Ezzel szemben egyes tör­vénytervezetben az olvasha­tó, hogy az erdőket is priva­tizálná kell... Egy másik elképzelés így szól: minden erdő termelési rendeltetésű erdő, függetle­nül attól, hogy nemzeti parkhoz, vagy tájvédelmi körzethez tartozik... A ja­nuári, természetvédelmi fó­rumon valószínűleg másként nyilatkoznak majd a szak­emberek. S hogy ezek a véle­mények ne szánjanak el a levegőbe, a természetvédel­mi fórum résztvevői elhatá­rozták, hogy a kialakult ál­láspontokról tájékoztatják a parlament környezetvédelmi bizottságát. (Vége) Nagy Zsuzsanna s|c A város új bevásárlóközpontja. Mit tett 1991-ben Sárospatak táros önkormányzata? Kicsinek bizonyult) a szociális káló Sincs megfelelő kapcsolat a lakossággal Azzal a szándékkal ültünk | le dr. Jánosdeák Gábor pol­gármesterrel, hogy elemez­zük: milyen éve volt 1991- ben a pataki önkormány­zatnak? — Az állami támogatá­sok megszűntek, s az ön­kormányzatok nagyon sok olyan népszerűtlen felada­tot kaptak, amelyektől a kormány — az Országgyű­lés segédletével — gyorsan meg alkart szabadulni, s ezeknek természetesen nem tudtak maradéktalanul meg­felelni az önkormányzatok, így a sárospataki sem. A . gondokat sorolva említhe­Kongresszus után Merre tart Páneurópai Még december első har­madában járt a franciaorszá­gi Strassbourgban a Pán­európai Unió magyarországi szervezetének küldöttsége. Ebben a városban rendezték ugyanis a szervezet nemzet­közi közgyűlését. A héttagú magyar delegációt Bethlen István országgyűlési képvi­selő vezette és négy mis­kolci küldött is részese volt az eseménynek. A miskolci páneurópaiak csoportjának szervezője, Or­bánná Eördögh Ildikó szá­molt be a strassbour- gi napokról. Ez a fran­cia viszonylatban közepes nagyságú város (250 ezren lakják) csodálatosan szép, számos XII. századi mű­emlékével. A karácsony előtti vásár nyüzsgése, a sok fény, csillogás szokat­lan volt a magyar vendé­geknek. — Már egy nappal a hi­vatalos program kezdete előtt megérkeztünk (ólun­kat egy alapítvány támogat­ta), így volt időnk város­nézésre is. A közgyűlés Habsburg Ottó elnöki meg­nyitójával kezdődött, ö a mozgalom 70 éves múltjá­ról beszélt. Arról, hogy már 1945-ben tiltakoztak Jalta döntései, Európa ket­téosztása ellen. Most, hogy 1989-ben Ismét egyesült a kontinens két fele, nagy öröm, hogy már nemcsak magyarok, lengyelek, cse­hek és szlovákok, hanem szerbek, ukránok, horvátok, baltiak is vannak a köz­gyűlésen. — Ezt a gondolatot foly­tatta a szervezet titkára, Walburga Habsburg is, mi­kor az 1989-es évszámot az évszázad második legfonto­sabb dátumaként említette — ekkor engedtük át a ke­letnémet menekülteket ha­tárainkon —, innen szá­míthatjuk az uj, egységes Európa kialakulását. Ebben az évben alakult meg a magyar páneurópai szerve­zet is, amelynek delegáció­ja először vett részt a köz­gyűlésen. A mi küldöttségünk szó­noka Bethlen István volt, a magyar szervezet egyik al- elnöke (az elnök Szentágo- thai János professzor, a fő­titkár Reviczky Katalin). A kétnapos tanácskozáson több határozatot is . elfoga­dott a közgyűlés. így, sür­gették az európai államo­kat Horvátország és Szlo­vénia elismerésére. Döntöt­tek a Közép- és Kelet-Eu- rópával kapcsolatos európai politika kérdésében (ebben többek között követelik a poszttotalitárius struktúrák szétzúzását, tiltakoznak az ellen a törekvés ellen, mely az Európai Közösséget a gazdag nyugat-európai álla­mok „klubjává” tenné. Ja­vasolják egy összeurópai konferencia összehívását, Közép-Kelet-Európa nem­zetiségi problémáinak meg­oldására.) De szó volt egy európai központi bank megalapítá­sáról is, mely segítené Dél- és Kelet-Közép-Európa gaz­dasági felzárkózását. Az el­ső nap végén a polgármes­teri fogadáson találkozott a magyar küldöttség a város francia—magyar egyesüle­tének tagjaival. Itt Kohold Tamás, Miskolc alpolgár­mestere (rajta kívül Szabó Mária és dr. Csukás Zol­tán voltak a miskolci kül­döttség tagjai) megegyezett velük a két város kapcso­latfelvételében. Este Habsburg Ottó adott a küldöttségek tiszteletére vacsorát, másnap reggel pedig közös szentmisén vet­tek részt (amelyet a Ívovi püspök, Javorski celebrált) a tanácskozás előtt. — Ezzei a látogatással nyert igazán értelmet szá­munkra a páneurópai mun­ka — mondotta befejezésül Orbánné Eördögh Ildikó. — Az egységes Európa, a nem­zetiségek jogai olyan esz­mék, amelyeket ez a szer­vezet képvisel következete­sen az Európa Parlament előtt is. Mi pedig úgy érez­tük, hogy itt Miskolc is be­került Európa vérkeringésé- be, (gróf) tem a korábban az állam által ellátott feladatok kö­zül a lakossági díjak, köz­terhek megállapítását. Foly­tathatnám a lerobbant la­kásállomány problémáival, hogy nem mérhető a fo­gyasztás, nem szabályozha­tó a fűtés. S hol vannak az évék óta elherdált felújí­tási pénzek? S most min­denki azt várja, hogy az önkormányzat ebből lakás­koncepciót dolgozzon ki. összességében azt mondha­tom, hogy nem elég dekla­rálni az önkormányzati ön­állóságot, ehhez biztosítani •keLl(ene) egy olyan eszköz- rendszert, amit 1991-ben nem sikerült teljes mérték­ben. Szóval voltaik gondja­ink az elmúlt évben, de azért eredményeket is ér­tünk el. — Például? — Végleges leltár még nem készült, de eredmény­nek tartom azt, hogy fo­lyamatos és töretlen volt a város üzemeltetése. A meg­kezdett beruházásokat foly­tatni tudtuk. Olyan gazda­sági évet zártunk, amely minden ellentmondásával együtt eredményesnek mondható, s biztos indulást ad 1992-re. Eredménynek tartom, hogy terveink vég­rehajtása érdekében nem kellett tavaly helyi adót ki­vetnünk. Sikerült a „KGST- piac” helyzetét megolda­nunk. Átszerveztünk né­hány intézményt, így pl. a városgazdálkodási üzemet, a TÜSZI-t, a Gameszt. — Ezek az átszervezések azonban nem mindig jár­tak sikerrel... — Azt hiszem, hogy ezek valódi eredményességét eb­ben az évben tudjuk majd igazán lemérni. Ami válto­zatlan gond: sajnos nem tudtunk munkahelyeket te­remteni, pedig itt is na­gyon sok a munkanélküli. — Egyáltalán tudna-e az önkormányzat munkahe­lyet teremteni? — Köszönöm, hogy feltet­te ezt a kérdést, mert meg­győződésem, hogy ez nem az önkormányzajt feladata elsősorban. A munkanélkü­liség kezelésében a legfon­tosabb szerepe a munka­adónak van. A vállalatve­zetőknek a dolga az, hogy termékszerkezet átalakítá­sával új munkahelyeket te­remtsenek, s úgy érzem, hogy ezen a téren nem tet­tek meg mindent, s a köny- nyebb „ellenállást” válasz­tották a leépítés és az elbo­csátás formájában. Persze, azért voltak próbálkozások, kisebb-nagyobb sikerrel. — Ezit a problémát köz­pontilag sem sikerült iga­zán kezelni 1991-ben, mert sem a járadék, sem az át­képzés nem működik. Az önkormányzatoknak pedig már nincs lehetőségük a szociális háló további bőví­tésére. Mi 1991-ben több mint 26 millió forintot utal­tunk ki szociális segély­ként, s ez jóval felülmúl­ja a korábbi évekét. Ennél jobban már nem tudjuk „kifeszíteni” a szociális há­lót. A munkaadó, az állam és az önkormányzat mellett még a családnak van na­gyon fontos szerepe, még­pedig abban, hogy az ál­lását elvesztett családfő ne meneküljön az alkoholba, — Korábban említette a visszajelzés szükségességét. Milyen az önkormányzat és a lakosság kapcsolata? — Sajnos azt nem igazán jónak kell minősítenem, ugyanis nem sikerült a la­kosságot megfelelően „be­vonni” a munkánkba és a gondjainkba. Az elmúlt év­ben mintha önálló életet élt volna az önkormányzat, s külön a város lakossága is. Nem alakultaik ki olyan fórumok, ahol oda-vissza áramolhattak volna az in­formációk. Ezen a téren is feltétlen lépnie kell az ön- kormányzatnak 1992-ben. Jobban be kell vonni a munkába az önszerveződő csoportokat, például az ok­tatás terén a pedagóguso­kat, vagy más területen a nyugdíjasokat. Az óévben nem tudtuk legyőzni azt a bizalmatlanságot, amely minden újjal, így tehát az önkormányzatokkal szem­ben is fellépett. A bizalom megszerzése nagyon nehéz dolog, s azt csak a tette­inkkel vívhatjuk ki. (tárná völgyi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom