Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-27 / 22. szám

Tokaji dilemmák 2. Unalmas, de gyarapodó város r • így látja a polgármester • Mozi, kávéházzal • Jönnek a befektetők A Bodrog táncegyüttesnek mindig sikere van. Végkielégítéstől a szervezkedési jogig II sálszeneztt n Ul Munkajogi fórumot szer­vezett a napokban Kazinc­barcikán a Liga szakszerve­zet, ahová eljött Üry Csaba alelnök, a Liga két jogásza és a városi munkaügyi iro­da kirendeltségvezetője, va­lamint 40—50 érdeklődő. Őry Csaba egy közvéle­mény-kutatás eredményének ismertetésével nyitotta meg a fórumot, amelyből kide­rült, hogy az emberek je­lentős ' részét nern érdeklik a szakszervezetek, tekinté­lyük pedig csökken. Ezt az­zal indokolta, hogy . az ' el­múlt 45 évben elbürokraü- zélódott a . szakszervezeti mozgalom, s gyakorlatilag a segélyek és üdülő jegy ék el­osztásával foglalkozott. A munkásoknak le kell küz­deniük a félelmüket, szer­vezkedniük kell, mert közö­sen sikeresebben lehet fel­lépni az érdekvédelem ér­vényesítéséért. A szakszer­vezeteknek meg kell véde­ni a szervezőiket, s erre kell fordítani a tagdíjból befolyt jövedelmeket. Ezt követően Káli hajos- né ismertette a térség fog­lalkoztatási helyzetét, ami nem vidított fel senkit sem... Majd jöttek a kér­dések, amelyeknek közép­pontjában a végkielégítés körüli problémák álltak. Mi­kor kell kifizetni, megoszt­ható-e, levonható-e belőle a gyerektartás és a különbö­ző letiltások. A törvény ér­telmezése rendkívül bizony­talan, s maguk a jogászok is több variációt emleget­tek. Sallai Árpád önkormány­zati képviselő, a BC. Rt. dolgozója elmondta, hogy információi szerint a város szinte valamennyi jelentős munkaadója létszámelépítés­re készül, s ezért szükség lenne a munkaadók, mun­kavállalók és az önkor­mányzat képviselőinek helyi érdekvédelmi tanácsára. Ez a szervezet segíthet a helyi és központi erőforrások kon­centrálásában azért, hogy valóban több munkahely jö­hessen létre. A szakszervezeteiknek el kel’ érnie, hogy komolyan vegyék őket, betartsák a megkötött szerződésekét a munkaadók. Ennek az el­érésére megvannak a törvé­nyes eszközök, csak élni kell vele. A kollektív szerződést akármelyik fél felmondhat­ja három hónapos türelmi idővel, de egy működni aka­ró vállalatnál mind a két féknek szüksége van az új kollektív szerződés megkö­tésére. A szervezkedési jogot sok újonnan szerveződő vállal­kozásban próbálják korlá­tozni, ami sérti az alkot­mányt, de nehéz fellépni el­lene ... öry Csaba szavai­val: „a jog nem pótolhatja az öntudatot!” S megjegyez­te, hogy a Liga még nem hagyott senkiit pácban. A jelenlegi munkaügyi rendelkezések között renge­teg a joghézag, s ez a kö­zeljövőben egyre- több mun­kaügyi pert fog eredmé­nyezni, ezért fontos, hogy a munkavállalók ismerjék jo­gaikat, s élni is tudajnak vele. PG Az emberek nagy része szégyelli, leplezni igyekszik nyomorúságát, főleg azok, akik egykor szebb napokat láttak, s önhibájukon kívül kerültek kilátástalan hely­zetbe. Nem így riportala­nyom, aki vállalta, hogy nyilvánosság előtt feltárja életének alakulását, mert nincs miért restellkednie, de talán a jövő hónapban már a fűtési számláját sem tud­ja kifizetni. Ózdon, a Szőnyi út í. szám alatt lakik Sz. Ferenoné. A postaládáján és a harma­dik emeleti másfél szobás lakás ajtaján nincs névtáb­la, kívülről a kilincset is egy gomb helyettesíti. Nem jó, ha a névből kiderül, hogy magányos nő él a la­kásban, gyakran zaklatás­nak van kitéve. A Lakás bú­torzata egyszerű, talán a hatvanas évek végének di­vatját idézi, térítők, kézi­munkák teszik lakályossá az otthont, melynek minden szeglete magán visel a gon­dos asszonyi kéz nyomát. Magamtól nem mertem volna nagymamának említe­ni, de ő büszkén mondja, hogy két unokája van, jól­lehet, még tíz éve hiányzik a nyugdíjig. — Harminc éve dolgozom a ‘kereskedelemben. Tizen­négy évesen kerültem az ózdi Centrumba tanulónak, májd itt dolgoztam eladó­ként a ruházati osztályon, egészen ’85-ig. Közben mun­(Bujdos Tibor -felvétele) A kanadai konzul Miskolcon Szabó Györgynek, a Bor­sod- Abaúj -Zemplén Megyei önkormányzat elnökének meghívására ma látogatást tesz Miskolcon Jean-Yves Dionne, a kanadai nagykö­vetség kereskedelmi taná­csosa és konzult, valamint Lehel Zoltán, a Kanadai Vezető-Szolgáltató Szervezet (CESO) magyarországi kép­viselője. A meghívás célja az volt, hogy a vendégekkel megis­mertessék a megye jelenle­gi gazdasági helyzetét, és közösen keressék az együtt­működési területeiket. A kon­zul és kísérete megtekinti az ITC-t, a Nemzetközi Keres­kedelmi Központot, és meg­beszéléseikéit folytat a köz­pont vezetőivel Mi marad ka mellett elvégeztem a ke­reskedelmi középiskolát, a boltvezetőit, mellette termé­szetesen gondoskodtam a családról. Korán férjhez mentem, a fiam ’69-ben, a lányom két évvel később született. 1973-tól egyedül neveltem őket, elvált fér­jem kiváncsi se volt rájuk, a tartásdijat is hol fizette, hol nem. A bolti eladók so­ha nem voltak nagypénzű emberek, de azért kijöttünk valahogy. Igaz, a szabadsá­gomat az Alföldön töltöt­tem, mert kellett a jövede­lemkiegészítés. Szóval, ha szűkösen is, de megéltünk, a gyerekek semmiben nem szenvedtek hiányt, sikerült az iskoláztatásukról is gon­doskodni. 9 A CIGARETTA LUXUS — 1986-tól a népművé­szeti boltnak vagyok a ve­zetője. Ez egy pesti köz­pontú cégnek az üzlete, fe­hérneműtől, törülközőig na­gyon sok mindent árulunk. Azaz egyre inkább csak árulnánk, mert egyre rit­kábban fordul meg nálunk vevő. Az erősen lecsökken­teti tervnek a nyolcvan szá­zalékát sem tudtuk teljesí­teni tavaly, az emberek megveszik a lengyel piacon az olcsó bóvlit, de egyre in­kább oda is élelemért, ita­lért mennek. Egyébként minket az is nehezen talál Májer Jánossal, Tokaj polgármesterével beszélge­tünk a dolgozószobájában. Sorolom azokat a gondokat, amelyeket tokaji emberektől hallottam. Baj van a közle­kedéssel, az ellátással, nö­vekszik a munkanélküliség. Tokai város lett 1988-ban, de azóta visszafejlődést ta­pasztalnak. Mit szól ehhez? — Megértem az emberek jogos elkeseredését, de mint mindenben, vannak benne túlzások is. Tokajt 1986. január 1-én várossá nyilvá­nították, de ettől nem le­hetett azt várni, hogy egy csapásra meg fog oldódni egy negyven évig elhanya­golt település valamennyi gondja. Sajnos, valóban ta­pasztalható visszafejlődés, például a közlekedésben. A vonatok elkerülik Tokajt. Korábban Nyíregyháza felé vezetett a fővonal, most — gazdasági okok miatt Sátor­aljaújhely felé. A buszok nem közlekednek minden vonathoz. A Volán statisz­tikái szerint kevés az utas, szerintem elegendő. Kétség­telen, hogy a közlekedés évekkel korábban jobb volt, tehát a lakosság panasza helytálló. Igaz ez a keres­kedelemre is. Valamikor az áfész jobb pozícióban volt, gazdagabb volt az árukész­let, képes volt arra, hogy áruházat építsen. Most meg azt tapasztaljuk, hogy nincs áruválaszték, pedig más te­lepüléseken körvonalazód­nak a piacgazdaság jelei. Épp ezért úgy döntött az önkormányzat, hogy nem várja a megváltást a helyi élelemre? meg, aki kifezejetten keres, mert kis üzletünket feltele­pítették a gyújtói „bevásár- lóközpon” emeleti részére. Eldugtak bennünket, az sincs kizárva, hogy a cég egyszer- csak lehúzza a rolót. Rágyújtunk a kávéhoz, az asszonyka mosolyog. — Tudom, a cigaretta ma már luxus. Legalábbis szá­momra. De erről is lemond­jak? Moziba, színházba, nya­ralni sok éve nem voltam. A televízióm elromlott, le- pecsételtettem, hogy ne kell­jen fizetni, régi mosógépem is cserbenhagyott már, ezt a kis rádiót is kölcsönbe kap­tam, ha recseg is, de leg­alább szól... Különben is szórakozásnak ott vannak az unokák, ők a maradék idő­met is kitöltik. Házigazdám alaptermésze­te vidám lehet, nem drama­tizálja a helyzetet, asszonyi trükkökkel sem igyekszik szánalmat kelteni, tárgyila­gosan, mintha egy harmadik személyről beszélnénk, közli a tényeket. Most azonban felhő suhan át az arcán. — A lányom sorsa sze­rencsére rendezett, de a fia­mért nagyon aggódom. Fes- tő-mázoló szakmát tanult, a városgazdálkodásnál he­lyezkedett el. Alig egy év múlva, létszámleépítéskor az elsők között tették az utcá­ra. Hat nap hiányzik ah­hoz, hogy munkanélküli- járadékban részesülhessen. áfésztől, hanem egy fran­cia—magyar helyi rt. épít bevásárlóközpontot, s olyan áruellátás lesz, mint ami­lyen valamikor jellemző volt Tokajra. A panaszok elle­nére az utóbbi években azért gazdagodtunk olyan intézményekkel — takarék- szövetkezet, OTP, egészség- ügyi központ, stb. —, ame­lyek a jobb ellátást bizto­sítják. Ismét van sütőüze­münk. Sok mindenben iga­zuk van a lakosoknak, s azokat az eredményeket, amelyeket az utóbbi há­rom—négy évben értünk el, természetesnek egy várossal velejárónak tartják — Nincs szórakozási le­hetőség, a mozi is bezárt. Unalmas hely lett Tokaj. — Teljes mértékben iga­zuk van. A moziba tény­leg nagyon kevesen jártak, veszteséges volt, s ezért a Moziüzemi Vállalat bezárta. Ismereteim szerint kiadják egy magánvállalkozóknak, aiki kávéházat is működtet­ne benne, s úgy tudom, hogy tavasszal már kinyit. Egy művelődési központ — az elmúlt 40 év alatt nem tudták összehozni — nagyon hiányzik. Terveink szerint a felújítás alatt álló zsinagó­ga épületét használnánk er­re a célra. — Válságban van a sző­lészet és a borászat. Mennyire érezni ennek a hatását? — Súlyos következményei vannak, ebben az évben tör­Félek, ezt a házassága síny­li meg, pedig jól megfenné­nek ... • TÍZ ÉV MÉG A NYUGDÍJIG Sz. Ferenoné kis háztar­tási füzetében ki tudja há­nyadszor, összeadta már a tételeket: fűtés, közös költ­ség, lakásfelújításra OTP, gáz, villany, buszbérlet. Akárhányszor számoljuk át, 6900 forintnál nem akar ke­vesebb lenni a rezsi. — Nyolcezer forint kö­rüli a nettó jövedelmem. Mondja meg, a fenti téte­lekből mit lehet megspórol­ni? És még nincsenek ben­ne mosószerek, tisztálkodó­szerek, azok a közszükség­leti cikkek, amelyek nélkü­lözhetetlenek egy nő életé­ben. Az újságról már pél­dául régen lemondtam. Mi­ről mondhatok még le? Ha minden számlát kifizetek, nem jut élelemre. Ha eszem is, nem marad, pénz vala­mennyi számlára. Tíz évem van még nyugdíjig, de úgy érzem, a kör bezárult. — Nem lát semmi meg­oldást? — Voltam problémámmal a családsegítő szolgálatnál. Azt tudták javasolni, pró­báljak másodállást vállalni. Mikor és hol? Mások azt tanácsolták, forduljak pszi­chológushoz. Mondja meg őszintén, hát pszichológusra van nekem szükségem...? Tóth István téntek meg ' először, hogy úgy vették át a szőlőt, hogy még azóta nem fizettek ér­te. Az emberek nem kapták meg a várt pénzt, s ez rá­nyomja bélyegét az élet- színvonalukra. Kiábrándul­tak, és ott hagyják a sző­lőt. — Van ebből kiút? — A privatizációban lá­tom a kiutat. Feltétlenül fontos, hogy a privatizáció felgyorsuljon ezen a hegy­oldali területen, és valós tu­lajdonosok vegyék birto­kukba. Nem kell félni a külföldi partnerek bejöve­telétől sem, lásd 7 szőlő Rt., amely francia—magyar—ja­pán tőkével jött létre. — Más eredményről nem tud beszámolni? — 1991-ben bővítettük a szennyvízhálózatot, folytat­tuk a közút fejlesztését, a közvilágítás korszerűsítését. A gimnázium négy új tan­teremmel gazdagodott, s lét­rejött az egészségügyi köz­pont, amely nemcsak To­kajt, hanem a környék la­kosságát is ellátja. A pol­gármesteri hivatal új épü­i letbe költözött, s ezzel ja­vultak a munkánk feltéte­lei. Ebben az évben egy 105 milliós beruházáshoz kezd­tünk hozzá, amit a közleke­dési tárca*, az ÁllamFej- • jasztési Intézet és a’ helyi önkormányzat támogat. A 38-as számú főútvonal elte­reléséről van szó, s a he­lyén sétálóutcát alakítaná­nak ki. Mentőállomást léte­sítünk, valószínűleg febru­ár elején adjuk át. — A szálloda viszont bezárt, s visszaesett az idegenforgalom... — Ügy tudom, hogy már­cius végén, április elején ki fog nyitni. Egy biztos, a To­kaj és Vidéke Áfész nagyon nehéz helyzetben van, s ez így csapódik le a városban. S ugye ma már nincs ellá­tási kötelezettsége, oldja meg az önkormányzat. Tár­gyalunk franciákkal, akik szállodai beruházásban ér­dekeltek, magánvállalkozók­kal, akik panziót létesítené­nek. Megalapítottuk a To­kaj Befektetési Rt.-t, amely területünkön a különféle befektetéseket szervezi, tő­két hajt fel. Tokajnak olyan hírnevet próbálnak szerez­ni, amellyel idecsalogathat­juk a (külföldi és magyar) befektetőket. Erre sok pénzt költöttünk, de van érdeklő­dés, s úgy érzem, hogy 1992—93-ban már beérik munkánk gyümölcse. (Vége) Tárná völgyi László IF-szervezeí Január 23-án megalakult a Magyar Demokrata Fórum Sajópüspöki Szervezete. A szervezet elnöke Varga György mentőszakápoló lett. Egy hónapra nettó nyolcezer Kilátásta

Next

/
Oldalképek
Tartalom