Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
A nemzetközi mércével is elfogadható minőségű személyszállításhoz és árufuvarozáshoz bővíteni kell a vontató- és kocsiparkot is. A bostoni fojtogató Jonathan, menj Magyarországra! Egy isit kezdett Gorbacsovval A Béke Hadtest (Peace Corps) valószínűleg a világ legbékésebb hadserege: semmilyen fegyverük nincs, csak a meggyőződésük, hogy segíteniük kell szerte a világon. Illetve mégis van fegyverük, mégpedig a tudás, amely az egyetlen hatásos csodaszer az elmaradottság, a tudatlanság ellen. Ezért aztán (nem túl hízelgő, de így van) Magyarországon is bőven akad tennivalójuk ezeknek az amerikai fiatalembereknek. Miskolpon néhány an közülük angol nyelvet tanítanak, Jonathan Jeffer 28 éves bostoni fiatalember pedig nemrégiben érkezett: ő a környezetvédelem szakembere. — Hogyan került Magyar- országra? — A Béke Hadtest meglehetősen fegyelmezett társai ság: Előbbb azt mondták: Jonathan, menj Nyugat-Afrikába. Mondtam: jó! Aztán azt mondták, Jonathan, menj Magyarországra! Mondtam: jó! És itt vagyok... — És miért éppen Miskolcra jött? — Meghirdették Magyar- országéin, hogy jövünk 12-en ebből a szakmából, s „pályázni lehetett ránk”. A miskolci Zöld Akció Egyesület (amely tudomásom szerint a közeljövőben ökológiai Intézetté alakul., majd) „engem kapott meg”. — Mi a szakterülete? — A természeti erőforrások felhasználása, az alternatív erőforrások alkalmazása, hulladékkezelés, s mindezekben a témálkbban az úgynevezett döntéselőkészítés folyamata, amiben — úgy érzem — igazán sokat tudok majd segíteni. — Nem tudom mennyire ismeri a néhány évvel ezelőtti Magyarországot (és a jelenlegit), de nálunk nagyon is fejlett döntési technika működött (működik), csak éppen személyes és politikai, nem pedig az ésszerűség szempontjainak figyelembevételével ... — Nagy vonalakban ismerem a magyar helyzetet... — Talán ekkora érdeklődés övezne bennünket a tengerentúlon? — Nyilvánvalóan nem. De én 1985 óta a szomszédban, Bécsben tanultam politikai tudományokat. Éppen akkor kezdtem, amikor Gorbacsov... — A bécsi politológusok sejtették a mostani változások mértékét? — Meg kell mondanom, hogy nem. Túl gyorsak voltak a változások. — Nálunk többbek szerint túl lassúak voltak... De hagyjuk a politikát: hol tanult meg ilyen hamar eny- nyit magyarul? — Régebben már jártam kétszer Magyarországon, s most néhány hónapot ismét itt töltöttem. Egy gödöllői autószerelőnél laktam, ahol az volt kiírva, hogy ő a legjobb autószerelő Gödöllőn, — A fáradt olajat hová öntötték a műhelyből? A kanálisba, vagy a patakba? Ezt csak azért kérdeztem, hogy érzékelje a magyar környezet állapotát... — Ilyen szempontból is meg fogok tanulni „magyarul”: azaz igyekszem tisztába jönni a speciális magyar környezetvédelmi problémákkal. — Meddig fog nálunk dolgozni? — Két évre szól a megbízatásom, s azalatt igyekszem majd minden megtenni, hogy javuljon a helyzet Miskolcon. . — Emlékszik a bostoni fojtogató híres történetére? — Hogyne,.. — Túlzásnak tartja azt a véleményt, hogy a bostoni fojtogató és a miskolci levegő között nem sok a különbség? — Sajnos nem.;: Minden rosszban vonvaiami ió(?) i Százmilliókat költöttek annak idején az Ózdi Kohászati j Üzemekben például az acélgyártás intenzifikájásakor a i környezetvédelemre. Konkrétan arra törekedtek, hogy valamelyest csökkentsék a gyár által kibocsátott szennyező- anyagok mennyiségét. Az akkor még nyugatnémet cég által szállított berendezések, filterek szinte csodát tettek; alig-alig lehetett látni a magasba törő kémények füstjét. Ettől függetlenül azonban a télen lehullott, hó először meg- sárgult-barnult, aztán megszürkült, végül pedig megfeketedett. Tehát még mindig sok szilárd szennyezőanyag került a levegőbe, hogy aztán letelepedjen a gyár körüli házak tetőire, a kiskertek növényzetére, virágaira, a parkok, játszóterek pihenőpadjaira, a kis hinták ülőkéire is. A múlt év májusában, amikor lényegében minden tér- j ■«élőmunkát leállítottak és csak az ügyeletesek, karbantartók tébláboltak a kihűlt kohók, kemencék közelében — a dolgozók többségét kényszerszabadságra kárhoztatták —, amikor a frissítő tavaszi esők után rozsdásodni kezdtek még a sínkoronák is, és váratlanul és szokatlanul gazdag vegetációban felütötte fejét a gaz és a gyom az üzemtereken, a nagy csendben hirtelen „megszólaltak” a madarak. Az énekes madarak, főleg cinkék jellegzetes éneke olyan tisztán hallatszott, hogy a gyári ügyeletből hazatérők műszak utáni söre és féldecije mellett is szóba került, de egy darabig beszédtéma volt otthon, a családban is... Az elmúlt időszakokban az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások realizálására azonban sohasem jutott elegendő pénz. A vasgyártásnál a tisztítatlan kohógáz-veszte- ség csökkentésére több módon is törekedtek, némi sikerrel. Növelték az acélműi kemencék füstgázának tisztítására szolgáló német gyártmányú porleválasztók hatékonyságát is. így történhetett aztán, hogy teljes üzemmenet közben sem füstölgőit a város akkori egyik jelképe, az acélműi kéménysor. Az idén lehullott hó Ózdon is fehér maradt. Nem a sokszázmillió forintos berendezések és a szakemberek igyekezete jóvoltából. A frisskeletű mondóka szerint: „Minden rosszban van valami jó. Áll a gyár, áll a kohó, nálunk is fehér marad a hó..Sovány vigasz, még a gyerekeknek Is. S ha így „haladnak”, tavasszal megint madárcsicsergés- 161 lesz hangos az egész gyár is... Dönteni kell az ezredforduló vasút járói (2 ) Tarifaemelés sebességkorlátozással • Tovább csökken a hivatásfor^alom • Hogyan privatizál a HAT? Űj működési, irányítási és gazdálkodási rendet alakít ki a MÁV 2000-re, hogy megteremtse egy korszerű, európai vasúti szervezet alapjait. Lapunk tegnapi számában dr. Dudás József, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetője nyilatkozott erről, s többek között elmondta, milyen fejlesztésekre, változtatásokra lesz szükség az áruszállításban és a személyforgalomban, hogy erőteljes állami támogatás mellett ezek a célok valóra válhassanak. Most a nem távoli jövőről, az idei kényszerű változásokról beszél először. — Szó volt már arról, hogy a személyszállítás veszteséges tevékenység. Tudomásom szerint — bár vég- jeges döntés még nem született — február elsejétől ! előreláthatólag 25 százalékos I tarifaemelésre kerül sor. Ez I sem fedezi az infláció mér- ■ Sárospatakon és vonzás- ( körzetében 1989-ben még 100 alatt colt a regisztrált munkanélküliek száma. 1990 decemberében már mintegy 400-an voltak nyilvántartva. 1991 áprilisában 1199 állástalant regisztráltak a pataki munkaügyi irodában. A legújabb adat 1991. december 20-1, ekkor már 2493 fő volt bejelentetten munkanélküli. Sárospatak és vonzáskörzete lakosságának ez körülbelül a 7—8%-a, a foglalkoztatottak számához viszonyítva azonban mintegy 10—12%. Tehát gyakorlatilag minden tizedik munkaképes ember állás nélkül lépett át 1992-be. Az országos átlagnál ezek az adatok magasabbak, s megyén belül is csak Miskolcon, Szerencsen és En- csen rosszabb a helyzet. S közülük csak 2063-an (köztük 123 pályakezdő fiatal, akik az iskolát befejezve nem tudtaik elhelyezkedni) jogosultak munkanélküli-segélyre, illetve járadékfizetésre. Kezdetben a segédmunkások veszítették el nagyszámban az állásukat, azóta inkább a szakmunkások kerültek az utcára. A 2493 nyilvántartott munkanélküliből több, mint 2000 á fizikai dolgozó, ebből csaknem 1000(!) a szakmunkás, mintegy 900 a segédmunkás, s körülbelül 300 a betanított munkás. Különösen a gépipari, tehát a hegesztő, az esztergályos és a lakatos szakmákban nagy a munkanélküliség. A munkanélküli szellemi dolgozók közül 18-an diplomások, 47- en irányítók (középvezetők, művezetők stb), s mintegy 200-an ügyintézők, illetve ügyviteli alkalmazottak. A járadékfizetésre jogosultak zöme 7—8 ezer forintot kap, ketten viszont a lehetséges maximumot, azaz 21 ezer forintot, mivel a törvény módosítása (amely nem visszamenőleges hatályú) előtt a 7 ezer forintos minimálbér 3-szorosa volt a legmagasabb kifizethető munkanélküli-járadék. (De: * téliét, az energiaárak emelkedését és nincs birtokunkban annyi tartalék sem, amiből ezeket a veszteségeket fedeznénk. Tudjuk, ez a lépés bizonyos mértékű forgalomcsökkenéssel jár majd. — Az első, néhány évvel korábbi tarifaemelés után csökkent jelentősen a forgalom, ilyen mérvű változásra most nem számítunk. Akkor és azóta is a hivatásforgalom lett kisebb, hiszen a vállalatok elsősorban a vidéki dolgozóiktól váltak meg, akiknek közlekedési hozzájárulást kellett fizetniük. — A jegyek árának emelése mellett az igazgatóság területén sajnos, sebesség- korlátozásokat is életbe kell léptetnünk a pályák állapota és a nagymértékű fenntartási költségek miatt. így cember 29-től a minimálbér kétszerese a kifizethető maximális járadék, tehát most 16 ezer forint, miután január 1-től a minimálbér 8 ezer forint.) Ennek ellenpólusaként ketten mindössze 1200(!) forint járadékot kapnak havonta, mivel bedolgozóként ennyi volt a keresetük, s a törvény szerint ezt kellett megállapítani járadékként. Még 1989 őszén indult 10 hónapos gyors- és gépíró tanfolyam érettségizettek részére, s mind a 11 jelentkező elvégezte, de elhelyezkedniük nem sikerült. 1990 decemberében szerveztek 10 hónapos varrónői tanfolyamot, a 12 résztvevő közül 11 elvégezte, s el is tudtak helyezkedni. 1991-ben — létszámhiány miatt — miskolci tanfolyamokon vettek részt a pataki munkanélküliek (35—40 fő), ám a hegesztő, virágkötő és épületkarbantartó szakmák bizonyos fokú elsajátítása után döntő többségük nem tudott elhelyezkedni. 1991 decemberében Patak és Űj- hely közösen indított 170 órás középfokú vámügyi szaktanfolyamot érettségizettek részére, s akik elvégzik, azok külkereskedelmi tevékenységet folytató kft.-k- nél helyezkedhetnek el. Feltéve, ha tudnak, ugyanis az átképzés sajnos itt sem hatékonyabb, mint máshol. Aranyosi Miklós, a Bor- sod-A.-Z. Megyei Munkaügyi Közpomt sárospataki kirendeltségének vezetője és Bojtos Bertalanné közvetítői tanácsadó nem túl optimisták a jövőt illetően, további 1000 munkanélkülire számítanak az év első felében, s ez feltehetően még nem a csúcs. A körzet hét tsz-e, valamint a Bodrogközi Álami Gazdaság 400—500, az agonizáló Rubikon Kft. 80—100. az építőipari cégek 100—150, az áfész 30—40, és a borkombinát 40—50 fő leépítését prognosztizálta már eddig, s újabb munkanélküliekre lehet számítani a nemrég megszüntetett Ga- mesz dolgozói közül is. Tamavölgyi László Hatvan—Somoskőújfalu között 60—80, Hatvan—Űjszász között 60, Vámosgyörk— Gyöngyös között 60, Kál- Kápolna—Kisterenye között 40, a Miskolc—Ózd vonalon Putnok—Bánréve—Ózd között 30, Kazincbarcika—Ru- dabánya között 40 km/órára kell csökkenteni az átlagsebességet. — Fejlesztések nem lesznek az idén, egyedül a Nagyút—Visonta vonal villamosítására kerül sor, ezt vállalta a MÁV a bükkábrányi lignit szállítása, a 3-as út tehermentesítése érdekében. Talán itt kell beszélni a bodrogközi „nagyvasút”, sorsáról is. A kisvasút felszámolása óta ez állandó téma a megye lapjaiban, a térség lakossága körében és szakmai körökben is. A tárca elviekben egyetért a törekvésekkel, azt kell azonban mondanom, hogy pénz nincs az új vonal építésére, tehát csak alapítványi, ön- kormányzati, lakossági támogatással képzelhető el létrehozása. — A változások egy másik fajtájáról is beszélnünk kell. s ez a vasúton belüli privatizálás. A MÁV 2000 című tanulmányban is foglalkoznak ezzel a kérdéssel, s úgy tartják, minden, ami nem az áru- és személy- szállítással kapcsolatos, az privatizálható. Jó példa erre a gyöngyösi kitérőgyár esete. Ók egy osztrák céggel részvénytársaságot hoztak létre. De a járműjavítással. pályaépítéssel és más építési tevékenységgel kapcsolatos munkaterületek is privatizálhatok. Idén gyökeres áttörésre számíthatunk ezen a téren. Többek között például az Utasellátó privatizációjára is. Azért olyan egységet, amely a vasúttal szemben monopolhelyzetbe kerülhetne, nem privatizálnak. — Ezzel is kapcsolatba hozható a MÁV gazdálkodási, számviteli rendszerének átalakulása is. Arról már olvashattak a lapokban, hogy a vasúti pályát, amely természetesen most is állami tulajdon, a MÁV bérelné, fizetne a használatáért, de akkor a pálya, a biztosító- rendszerek, a felsővezetékek építése, fenntartása is állami feladat lenne. Ennek van is realitása, ezért a számviteli munkában ezek költségeit már ma is külön kezeljük, külön számítjuk, hogy ha az állam majd valóban átveszi, azt is tudja, milyen költségeket kell átvállalnia. — Talán ezen a helyen érdemes beszélni az utazó- közönség moráljáról, mely egyre mélyebbre süllyed, a szándékos rongálásokról, a biztosítóberendezések kábelei, a fűtéskábelek lopásáról, az üléshuzatok szétszabdalásáról, egyéb rongálásokról. Igazgatóságunk területén tíz hónap alatt ötmilliós kár keletkezett csak a vasúti kocsikban. És talán hihetetlennek tűnik: minden egyes vasúti kocsi takarítására havonta 11 ezer forintot költünk. Az utasok és a csövesek azonban (bár Miskolcon a pesti és más nagyvárosi állapotokhoz képest jó a helyzet, hála a vasúti rendőrségnek, vasúti rendészetnek) minden igyekezetünket fölöslegessé teszik. Palaki állástalanok Hogyan lehet megélni havi 1200 forintból? (oravec) Kiss József (Folytatjuk)
