Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-17 / 14. szám
„fi tévét mm lehet egy emker nyakába varrni" Folytatódik a kárpótlás Melyek 'esznek az idei törvények? Rövid pihenő lú.'-i a jövő héten újra megkezdi a munkát a magyar kény selőház. Milyen törvén . ckr tárgy ni nak az idén? — e.r’il nyilatkozott lapunkn-k Balázsi Tibor miskolci (MDF) országgyűlési képviselő, a parlament kulturális-, valamint sajti albizottságának tagja. — Az e'.őz'j r. gyakran hangoztat alacsonyak a bérc! ingyenes oktatás »égügyi ellátás ’szerben k: azért mert az i egészköltségeit ezekbe belekalkulálták. Erről az elosztási rendszerről tudjuk, hogy éppen e legvédtelenebbek voltak a leginkább kiszolgáltatva, s az sem felelt meg a valóságnak, hogy ezek a szolgáltatások Ingyenesek lettek volna. Má— » elfogytak a tartalékok, a korábbi nagy elosztási rendszereket nem lehet fenntartani. A társadalombiztosítási törvényt újjal váltjuk fel az idén. Hónapokkal ezelőtt megkezdődött a közoktatási törvénytervezet vitája is. Azt szeretnénk, hogy a következő tanév már az új törvény alapján induljon meg. Ide tartozik, hogy egy elképzelés szerint az akadémiai törvényt mielőbb el kellett volna fogadnia a parlamentnek. A ■ kulturális bizottságban viszont azt mondtuk: jó. de csak a felsőoktatási törvényűvel együtt. Utóbbi paragrafusoknak a jelentőségét Miskolcon aligha kell különösebben hangsúlyozni; közisme: kük a helyi bölcsészképzés megoldásával kapcsolatos gondok. — Tavaly a legtöbb vitát kiváltó törvények között volt a kárpótlásról szóló. Lesz-e folytatás? — Igen. A következő ilyen törvény az 1939. és 1945. között a tulajdonviszonyban igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szól majd. Akik életüktől és sza- ■ badságuktól megfosztattak ebben az időszakban, azok hozzátartozói is kapnak kárpótlást, s azoké is várható, akiket a Kádár-rendszerben fosztottak meg a szabadságuktól. De, hogy folytassam az idén várható törvények felsorolását: módosítanánk a családi pótlékról szóló jogszabályokat, új alapokra helyezve a juttaVálasz a cigány nemzetiségi szószólónak Tisztelt Burai Űr! A Hajnali Hírlap 1992. január 13-i számában megdöbbenéssel olvastam elképzeléseit, mely szerint ön egy politikától mentes megyei érdekvédelmi cigány- szervezet létrehozásán fáradozik. Hogyan lehetséges ez ? ön mint cigány nemzetiségi szószóló, hogy képzeli el az érdekvédelmi tevékenységet politizálás nélkül? Nagyon hangzatos az a fajta gondolkodásmód, miszerint a cigányszervezeteknek nem vitatkozni kell, hanem munkalehetőséget, munkát biztosítani. Ami a vitatkozást és a munkalehetőségek biztosítását illeti, abban egyetértünk. De ami az ön által felvázolt megoldásokat illeti, az szerintem minden alapot nélkülöz. Hogy miért? Ön a közmunkát mint egyik megoldást említi, mely a cigány embereket keresethez juttathatná. Nos kérem, Borsod megyében közel 80 ezer cigányember él, nagy részük már most munka- nélküli. Ki finanszírozná több tízezer ember közmunkában való foglalkoztatását? Senki!! Hisz’ ennek anyagi vonzata hatalmas összegekre rúgna, és tudomásom szerint ezek az anyagi források ma még hiányoznak az őr kormányzatok kasszáiból. Ezért kérem ne áltassa a cigányembereket olyan lehetőségekkel, amelyek nincsenek, egyelőre nem léteznek, csak az ön fantáziájában. Felajánlásokból, alapítványokból csak nagyon korlátozott számú ember foglalkoztatható, ez pedig ugye nem megoldás 80 ezer ember számára, ezt remélem ön is belátja. Figyelemmel kellene kísérnie az állam által finanszírozott közmunka hanyatlását, a munkanélküliek növekedésének arányát, és abban a pillanatban rájönne, hogy ez ma már nem járható út. Mélységesen megdöbbentett az a kijelentése, hogy „politikából nem lehet jóllakni”, Ez a kijelentése olyan nagyfokú tájékozatlanságról ad tanúbizonyságot, ami erősen megkérdőjelezi cigány nemzetiségi szószólói tevékenységének hatékonyságát. A miskolci közgyűlés kisebbségi bizottságának tagjaként milyen politikai célkitűzéseket fogalmaz meg ön a cigányok érdekében? Vagy ezeket nem isismeri? Vagy lehetséges, hogy ön nem is tudja, hogy amikor a cigányok érdekében tevékenykedik, akkor ön is politizál?; Szegedi Dezső lást. Több tízezer embert érint a közalkalmazottakról, köztisztviselőkről szóló törvény, és még többet az új Munka Törvénykönyv elfogadása. A rendőrségi törvénnyel tavaly ősszel kezdtünk foglalkozni. Ennek fontosságát mutatja az a közvélemény-kutatás is, amelyik szerint a megkérdezettek többsége még a szociális biztonság megteremtésénél is előbbre valónak tartja, hogy javuljon a közbiztonság. — A szakbizottság hosz- szú ideje tárgyal a média- törvényről is. Ebben mikorra várható a döntés? — Már „csak” négy-öt alapkérdésben kell • megegyeznünk. Mint például abban: hogyan működjön, kinek a hatáskörébe tartozzon a rádiós és televíziós frekvenciákat majdan elosztó Rádió- és Televízió Hivatal. Vagy, hogy milyen legyen a közszolgálati tévé irányítása? — Az ön pártja mit képvisel ezekben a kérdésekben? — Ami az RTH-t illeti, abban nincs vita, hogy ennek a munkája nyilvános, kontrollálható legyen. Az ellenőrzését paritásos alapon képzeljük el. De a hivatal működtetéséért nem lehet más a felelős, mint a kormány. Szerintünk a hivatal vezetőjét a miniszterelnöknek kellene kineveznie. A közszolgálati tévé vezetését pedig nem lehet egyetlen ember nyakába varrni, legalább a stratégiai ügyekben megosztott felelősségre van szükség. A média-törvény elfogadása tavaszra várható. Tovább nemigen odázható, hiszen ez már gazdasági kérdés is. Komoly működő tőke addig n«n fog az országba jönni, amíg nem tudja magának garantálni a reklámhátteret — piacot. (bujdos) Alapos felújításra szorul a tehervagon-park is. Modern önürítö, sőt, kamionokat szállító teherkocsikra lesz szükség Dönteni kell az ezredforduló vasút járót (l) Vonattal Diósgyőrbe • Idén 0-váliosat • A kereskedő MÁV kialakítása • Akár 200 kilométeres sebességgel is „A MÁV jövőjére vonatkozóan dönteni kell. A döntéshozók felelőssége igen nagy, hiszen amikor a Magyar Államvasutak jövőjét illetően foglalnak állást, akkor nem egy vállalat hogyan továbbjának, hanem — minden túlzás nélkül — az egész magyar gazdaság, a társadalom elkövetkező évtizedeinek irányvonalát jelölik ki.” A fenti néhány sor a MÁV 2000 c'mű tanulmány zárófejezetéből való, egyben induló' gondolata beszélgetésünknek dr. Dudák Józseffel, a MÁV Miskolci Igazgatósága vezetőjével. A rendszerváltozás a vasútnál is érezteti hatását, új gondolkodásmód, új stratégia ADÓSPÓROLÓ 5. A vagyonbevallás fortélyai Bármennyire felkészültünk is az adózásra, mindig becsúszhat valami gikszer. Vagy elfelejtettünk valamit, vagy arra jövünk rá, hogy elvétettük a számolást. A helyzetet nehezíti a mostani adóbevallás. Mit tegyünk? Ha hibáztunk, ne essünk kétségbe! A legrosszabb taktika, ha csöndben maradunk és arra spekulálunk, hogy az adóhivatal úgysem vesz észre semmit. Nem valószínű ugyanis, hogy túljárhatunk a komputerek „eszén” — viszont nincs szükségünk a kínos magyarázkodásra és esetleg a büntetésre. A legjobb, ha azonnal kiváltunk egy új adóívet és „önrevíziót” hajtunk végre. Magyarán, újra kitöltjük a papírt és korrigáljuk az adatokat. Most már remélhetőleg helyesen. Az adóíven van egy kis rubrika, ezen jelezhetjük, hogy az előző adóbevallást érvénytelennek tekintjük és kérjük az adóhivatalt: ezt tekintse érvényes adóbevallásnak. Ha mindezt megtettük még a március 20-d határidő előtt, semmi bajunk nem esik. Végül Is a törvényes határidő előtt megtettük a kötelességünket. A határidő után viszont a hivatal hajlamos a késedelem után járó büntetéseket kiróni. Azt hiszem, még ezzel együtt is jobban járunk, mintha megvárnánk azt, hogy az adóhivatal emberei jelentkezzenek. Az idei év üde színfoltja lesz a vagyonbevallás. Ab adózó polgárok jelentős részét érinti ez a dolog. A hivatalos személyek egybehangzóan fogadkoztak, hogy a vagyonbevallásnak nem lesz semmiféle ' negatív következménye. Másfelől azonban nyilvánvaló, hogy a va- gy önbevallásnak csupán egyetlen oélja lehet. Az tudniillik, nogy néhány év múlva újból megvizsgálják vagyoni állapotunkat és megnézzék, hogy az eltelt évek jövedelme igazolja-e gyarapodásunkat. Máskülönben miért csinálnák? Namármost; senki sem szívesen vallja be a hivatalnak összes vagyonát. Most azonban valószínűleg az a leghelyesebb, na saját érdekünkben, a jövőre is gondolva, mindent felírunk. Az effée adóbevallásoknak van persze egy szépséghibájuk. Nem tudják kezelni a családi vagyonokat. Nyilvánvaló, hogy egy-egy család vagyonának jelentős része ingatlanban, nagy értékű tárgyakban van. Ezek névhez kötöttek. A ház. a telek, a nyugati autó, a műhely, a föld — mindez a csaliád valamelyik tagjának a nevén van. Van azonban a családi vagyonnak olyan része is, amely kapcsolható szorosan egy-egy névhez. A készpénz, a jeligés betétkönyvek, a bemutatóra szóló értékpapírok, kötvények, részvények tulajdonképpen az egész család tulajdonát alkotják. Ha hirtelen szükség van rájuk (például a család valamelyik tagja súlyosan megbetegszik), akkor nem számít az, ki váltotta ki a betétkönyvet vagy az értékpapírt. Ez a vagyon a családé. Tovább bonyolódik a helyzet,, ha időközben a családban változás áll be. Haláleset, válás — vagy ellenkezőleg: új családtag születése, házasság. (A fiatalok készpénzt, értékpapírt is kaphatlak nászajándékba.) A legjobb az volna, ha létezne a vagyonbevallásban a „családi vagyon” fogalom. Ez azt jelentené, hogy az illető érték a családon belül mindenkié. Sajnos, legjobb tudomásunk szerint nem lesz ilyen. Természetesen nem biztathatom arra a kedves olvasót, hogy egy-egy pénzösz- szeget többször is vall jon be, a család minden tagjára vonatkoztatva. Ez törvényellenes volna. De azt már nyugodtan tanácsolhatom, hogy mielőtt vagyonbevallási készítenénk. gondoljuk végig a család középtávú terveit: feltehetően kinek, mikor, milyen formában lesz szüksége pénzre, mit szándékozik vásárolni a következő 3—4—5 évben. És a meglevő mobileszközöket úgy „osszuk le”. S természetesen ne felejtsük el a jövőben sem: mindenről kérjünk számlát, s ezeket a papírokat gondosan őrizzük meg évekig — a saját érdekünkben. (Vége) Sós Pét«r János szükséges a megváltozott körülmények között az új követelmények, kihívások teljesítéséhez. Ezt készíti elő az idézett tanulmány, erről beszélt az igazgató úr is. — A tanulmány három alternatívát vázol. Az első: mi történik akkor, ha nem változik az állam támogatá- .si rendszere. Ez további szegényedéssel, leépüléssel járna. Nyugaton a működési költségek felét állja az állam, nálunk ez éveken át mindössze tíz százalék volt, ma már csak hét százalék. A második variáció a jelenlegi színvonal megtartását tartalmazza, ez is csak fej- lesztéstkkel, plusztámogatással képzelhető el. A harmadik változat pedig egy 120 milliárd forintos többletberuházással a nyugateurópai színvonal elérését tűzi ki célul. — Ha igaz a prognózis, az 1992-es év lesz a vasút számára a legnehezebb, s a három alternatíva közül idén a negyedik, a 0-válto- zat valósul meg. Ez annyit jelent, hogv a tavalyi fenntartási. felújítási keret 74 százaléka jut erre az esztendőre, azaz az inflációt is figyelembe véve, csak a fele. De még ez is csak akkor igaz, ha a tervezett 85 millió tonna árut elszállítjuk az év végéig. — Az említett tanulmányt érdemes átnézni, a nem szakember számára is tartalmaz érdekes dolgokat. Célul tűztük ki a vasút működési, gazdálkodási és irányítási rendjének átalakítását úgy, hogy az a piacgazdasági igényekhez igazodjon. Ennek megfelelően az áru- szállításnak gyorsabbnak, megbízhatóbbnak kell lennie. Mi tagadás, a fuvarpiac egy részét elvesztettük, mert pontatlan, megbízhatatlan volt a szállításunk. Mozgó vasutat, és nem álló vagonokat akarunk. — A személyszállításban nálunk is az Európához csatlakozás a cél. Intenzívebb részt vállalunk a kontinens forgalmában. Ehhez egyelőre nincs megfelelő számú kocsink. A törzshálózati vonalakat is 160, néhol 200 kilométer/óra sebesség elérésére alkalmassá kell tenni. Ehhez járműveket is be kell szerezni. Az áru- szállításhoz is speciális vagonokat kell vásárolnunk, önürítős, .vagy például kamionok szállítására is alkalmas kocsikat. — A program egyik pont- ja a kereskedő vasút kialakítása. Köztudott, hogy a személyszállítás veszteséges tevékenység. Az árakat mar-' a szociálpolitika is meghatározza: mit képes elviselni a lakosság, mit tud átvállalni az állam? Ma a jegy árának egyharmadát fizeti az utas, a másik harmad az állami támogatás, a harmadik pedig a vasút „hozzájá- ff rulása”. amelyet az áruszál- j lítás hasznából fedez. Ezt ! meg kell szüntetni, így lesz a személyforgalomban is; szabadáras út (példa erre az Intercity). lesz elvan út is, ahol az állam támogatása nagyobb (hapvománvos személyszállítás) és elképzelhető olvan, ahol az ön- ís-ormánvzatnk támogatása meghatározó. — Ez utóbbira lenne pél-, da az úgynevezett elővárosi forgalom jobb megszervezése. Ahogy a fővárosban kialakult a helyi érdekű hálózat, Miskolcon is elképzelhető ez. A Tiszai pályaudvartól Diósgyőrig közlekedhetne (a gyárakig a vágányok is megvannak), de megvalósítható, hogy a 7-es busz helyett Felsőzsolcára 's félóránként járjon ilyen Piroska-, vagy HÉV-szerű szerelvény, vagy Szikszó é3 Miskolc között sűrítenék így a forgalmat. i (Folytatjuk) Elkésett köszöntő Századik születésnapján, ma délelőtt köszöntötték volna Bánhegyi Gézánét Miskolcon, a Baross Gábor utca egyik sok emeletes házában. Már megérkezett a Városházára Göncz Árpád köztársasági elnök köszöntő levele, amit az önkormányzat ajándékával együtt adott volna át az egyik rangos tisztségviselő. Csakhogy sem ennek, sem a hatalmas virágcsokornak nem örvendhet már Irma néni. A sors olykor kegyetlen. Talán túlontúl is megrohanták az emlékei, talán egy rejtett biológiai kód lépett működésbe a szervezetében, talán sok volt a teher, amit ez a száz esztendő reá rótt... Bánhegyi Gézáné tegnap virradóra elhunyt. Köszöntse mégis holtában ez a kis írás. Ne háborítsa semmi a végső nyugalmát, Irma néni! B. J.
