Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 2. szám
Megél az ózdi Olvasó? (2 } Az egészségügy túniogaiásóéit Rehi bililációs kerékpárok ajándékba „Élete során minden ember kapcsolatba kerül a* egészségüggyel, igénybe veszi annak szolgáltatásait. Városunk egyetlen polgára számára sem lehet közömbös. milyen kórházaink, rendelőink felszer-'Hsége. milyen szinten biztosítottak a gyógyító munka feltétele’. Az elmúlt évedben az anyagi források szűkössége nem tette lehetővé a korszerű, a város nolgárainak igényelt kielégítő műszerpark kialakítását ... Közös összefogásra hívjuk fel Önöket, a gazdálkodó kollektívákat... Adományozni lehet bármelvik miskolci kórháznak, szakrendelőnek, vagy körzeti orvosi rendelőnek címzetten is. Az adományok alapját a miskolci DIMED Műszertechnika • Kft. biztosítja, termékeik árából 15—20 százalék árengedménnyel segítve ezen akciót.” A fent idézett levél a miskolci polgármesteri hivatal kezdeményezésére készült tavaly januárban. Az akció eredményeképpen tegnap délelőtt a Vasgyári Rendelő- intézet igazgatójának, dr. Pósalaky Lászlónak adták át a két rehabilitációs kerékpárt. A másik hármat pedig a Semmelweis Rendelőintézet használhatja ezután. A >)c A rehabilitációs kerékpárokat dr. Lakatos Árpád, a Miskolci Likörgyáf — mint adományozó — igazgatója és Diószegi- Sándor, a Dimed Műszertechnikai Kft. termelési igazgatóhelyettese adta át dr. Pósalaky Lászlónak, a Vasgyári Rendelőintézet igazgatójának. (Szaban Gabriella felvetele) kerékpárokat az ortopédia, a kardiológia, a gerontológia, a neurológia és a nem gyulladásos eredetű ízületi betegségek területén használhatják eredményesen. (aczél) Csatornázni kell a bükki falvakat 4 karszt évi százmilliót hoz Hová költözhetünk az elszennyezett környezetből? A következő félévben várhatóan számos olyan törvény kerül a parlament elé, mely térségünkéi különösképpen érinti. A környezetvédelmi, erdő és vadászati kérdésekben — különösen a két közeli nemzeti park miatt — a legnagyobb az Észak-Magyar- országon dolgozó szakemberek érdeklődése. Talán nem véletlen, hogy a Holocén Természetvédelmi Egyesület kezdeményezésére éppen ezekben a hónapokban alakult meg a térség természetvédelmi érdekegyeztető fóruma. Mint invitáló levelükből' is kiderült, azokat a szervezeteket, intézményeket szeretnék egy asztalhoz ültetni, melyek csak ritkán, vélet-, lenszerűen tárgyalnak egymással, holott érdekeik közösek. S, hogy mindez igaz, azt jelezte az első két fórumon résztvevők sora is: az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség, a Bükki és Aggteleki Nemzeti Park, a Vízügyi Igazgatóság, több vízművállalat, az Erdőfelügyelőség, a vadászok és más természetvédelmi szervezet is képviseltette magát. Egyetértettek azzal, hogy munkájukból hiányzik az összhang, közvetlenül érzik az ebből következő zavarokat. Ez leginkább az információk hiánya miatt van így. ezért közös érdeknek tűnik egy természetvédelmi adatbázis létrehozása, s ennek bizonyos fokú nyilvánossága. A sok szempontból tisztázatlan helyzetet a politikai, társadalmi, gazdasági, tulajdonosi változások okozzák. A meglévő szabályozások nem érvényesülnek igazán, az új, várva várt törvények pedig még nem születtek meg, ezért egyfajta „jogi interregnum” érvényesül. Ez rablógazdálkodás kialakulásához vezethet, mely alapvetően erde- inket fenyegeti, de fennáll hasonló veszély az ivóvízbázisokkal való gazdálkodás torén is. Az önkormányzatok pedig helyzetükből adódóan nem, vagy csak korlátozott mértékben képesek a természet- és környezetvédelem terén bármit is tenni; A természetvédelmi fórum résztvevői egy-egy témakör alaposabb vizsgálatát tartották célszerűnek találkozóik során. Az elmúlt héten például a Vízügyi Igazgatóság vendégeként az ivóvízbázisok védelméről volt szó, januárban az erdőgazdálkodás ügye kerül terítékre. A Vízügyi Igazgatóság tájékoztatója, márcsak azért is közérdeklődésre tarthat szá mot, mért valamennyien érezhetjük a víz növekedő értékét, a saját zsebünkön is. Hogy mi ennek az oka? Térségünkben a nagyobb víznyerésre alkalmas területek — vízbázisok — sérülékeny földtani környezetben helyezkednek el. A folyók — Sajó, Bódva — kavicsteraszait, a bükki, aggteleki karsztvízkészletet pedig nagymértékben szennyezzük. Az ipar, a mezőgazdaság, a települések csatornázatlansága a víz minőségi romlásához, közvetve egészségünk károsításához járul hozzá. Márpedig, tudnunk kell. hogy amennyiben a most még meglevő, egészséges vízkészleteink teljesen elszennyeződnek, máshonnan nem pótolhatók. Ahogyan a fórum egyik résztvevője mondta: ez nem Szibéria, Hogyha egy térséget tönkretettünk, akkor néhány száz kilométerrel arrébb építjük ki újra lakóhelyeinket. Éppen ezért, az eddigi passzív védelem helyett a vízügyi hatóság az alktív védelmet tűzte ki célul. Mint ahogy Uray Zsolt, az igazgatóság képviseletében említette, meg kell végre valósítani azokat a beruházásokat, melyek a vízminőség védelmét szolgálják. Alapvető kérdés e szempontból a Bükk vízkészleteinek óvása; a felső-bükki települések, Bükkszentlászló, Bükk- szentkereszt, Répáshuta és Ömassa csatornázását meg kell oldani. A vízművá-lla- latok részére mennyiségi határokat kell szabni r források kihasználását illetően. Ez utóbbi meg is kezdődött, ám nagyon hiányzik annak a monitoring hálózatnak a bővítése, melynek segítségével egyáltalán képet kaphatunk vízbázisaink mennyiségi és minőségi állapotáról. Mindezek a feladatok az érintett vállalatok, az ön- kormányzatok, a gazdálkodó és társadalmi szervezetek közreműködésével képzelhetők el. Sokar az említett intézkedéseknek az elhalasztását azzal indokolják, hogy ekkora összeg nincs beruházásra, vagy, hogy egy-egy ipari létesítmény, vagy mezőgazdasági tevékenység megszüntetése mekkora károkat okozna. Számítások szerint ezzel szemben csak a bükki karszt termelési értéke évente több mint 100 millió forint, azaz több, mint az ott létrehozott ösz- szes termelőüzem értéke. Lehet tehát mérlegelni ... Ám, mégha mindenki, mindent belát, akkor sem egyszerű a helyzet. A Környezetvédelmi Felügyelőség képviselője a szabályozás hiányában látja a fő gondot. Hiszen a hatóságok rendelkeznek ugyan jogkörökkel, azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy ki, mikor és hogyan léphet. Míg például a felszíni vízvédelem a felügyelőség jogköre, a felszín alatti vizeké a Vízügyi Igazgatóság feladata. Nem egyszerű tehát, például a szemétlerakók ügyében eljárni... A honatyáknak a születendő törvényeknél érdemes tehát a hatósági jogkörök tisztázását szem előtt tartani. (Befejező rész holnapi számunkban) Belépés csak a A megye, s talán az ország egyik legnagyobb művelődési házának, az ózdi Olvasó Egyesületnek a főbejáratán tábla adja a látogatók tudtára: a délelőtti órákban belépés csak a hátsó ajtón, az úgynevezett „művészbejárón" A nagy tradíciókkal rendelkező művelődési intézmény látogatói több mint egy évszázad alatt megszokták, hogy a Ház kora reggeltől késő estig tárt ajtókkal várta a kultúrára szomjazó- kat. Több mint száz évvel ezelőtt a kohászati üzem építette s hosszú évtizedekig üzemeltette az Olvasó Egyletet, amely az utóbbi negyven évben viselte a Liszt Ferenc Művelődési Ház, a Művelődési Központ nevet, azonban a tősgyökeres ózdiaknak mindig csak Olvasó maradt. • MA MAR TIZENHÁRMÁN — Egy évvel ezelőtt még negyven fő volt a ház dolgozóinak létszáma, az Olvasó Egyesület megalakulásakor húszán maradtunk — mondja Dombóvári Péter igazgató. — Az ÖKÜ állományában lévők elbocsátása országos vihart kavart, de én most is felelősséggel állítom, hogy a ház munkájának irányítására nem volt szükség annyi emberre. Sőt azóta a létszámunk tovább apadt. Tizenhármán maradtunk mindössze, mert a természetes fogyásból adódó létszámcsökkenést anyagi meggondolásokból nem pótoltuk. A házban folyó kulturális élet szervezéséhez, irányításához elegen vagyunk, de nincs mód arra, hogy a főbejáratnál reggeltől késő estig portások, gondnokok vigyázzák a rendet, mint az egykori „szép időkben”. Több betörés, randa- lirozás történt már a házban. ezért kényszerülünk délelőtt a főbejáratot zárva tartani. Így tudjuk csak ellenőrizni napközben a „mozgást”, megóvni értékeinket. — Nincs semmi szimbolikus jelentése a főbejárat zárva tartásának? — Sajnos nem tudok határozott tagadással válaszolni. Könnyen lehet... $ KIÉ A HÁZ? Az Olvasó fenntartásában, működtetésében mindig oroszlánrészt vállalt a kohászati üzem. Jóllehet a városi tanács is jelentős ősz- szeggel hozzájárult a kulturális intézmény működtetéséhez, a köztudatban az terjedt el, hogy ez a gyáré, tartsa el a gyár, ha tudja. — Tapasztalni-e még ma is ezt a szemléletet? — Sajnos igen. Sokszor a saját bőrünkön érezzük a gyár és a város évtizedek alatt kialakult szembenállásának következményét. Tény, hogv korábban ennek az intézménynek elsődleges feladata volt az úgynevezett munkásművelődés szervezése, segítése. Január elsején lesz egyéves az újjászervezett Olvasó Egyesületünk. Azóta teljes nyitást hajtottunk végre a város és a térség irányába, a gyárból teljesen kivonultunk, még a letéti könyvtárhálózatot is megszüntettük. Minden érdeklődőt szeretettel várunk intézményünkbe, s szeretnénk, ha mindenki sajátjának tekintené az Olvasót, úgy mint volt ez egykor. Visszaállítottuk az Olvasó egyesületi tagságot, felnőtteknek húsz, gyerekeknek tíz forint a tagsági díj havonta. Már több mint hatszáz tagunk van. de szponzorok nélkül, csupán tagdíjakból' egy művelődési házat fenntartani nem lehet. Ez nem sikerült még sehol a világon ... — Tudják-e növelni bevételeiket? — Már 1991-ben. is jelentősen túlteljesítettük bevételeinket, ennek köszönhető, hogy csak 2 millió forint hiányzott a költségvetésünkből és csak három nyári hónapban kellett a ház működtetését szüneteltetni. Vállalkozáscentrikus, racionális pénzügyi gazdálkodásra törekszünk, fellépéseket, kiállítások rendezését, hangosítás biztosítását vállaljuk más városokban is. Előadásokat például nem kötünk le fix összegért, csak a bevétel bizonyos százalékáért. Nem vagyunk ugyanis abban a helyzetben, hogy az esetleges deficitet magunkra vállalhatnánk. # BORÚS JOVO Az Olvasó Egyesület igazgatója azon kesereg, hogy bár az ózdi kulturális intézményeknek évek alatt kialakult a sajátos profiljuk, egymást mintegy kiegészítve tevékenykednek, azonban az egységes közművelődési koncepció kidolgozása még várat magára. A sajtóból és a televízióból értesültem arról, hogy január 1-jétől az önkormányzatok hatáskörébe kerül az útlevelek kiadása, pontosabban a jegyzőhöz. Egyelőre a rendelet nem jelent meg a Magyar Közlönyben, egy szerződéstervezet fekszik az asztalomon, de ez még nem törvény, nem hivatalos rendelet — mondja dr. Szá- deczky Zoltán, Miskolc megyei jogú város jegyzője, majd folytatja: — Postás szerepre kényszerítenek bennünket, hiszen az eddigi gyakorlattól eltérően csak annyi lesz a feladatunk, hogy átvesszük az ügyfelektől a kérelemhez szükséges iratokat, fényképet, illetékbélyeget, egyeztetjük az adatokat. Nem helyben készül tehát az útlevél, mint most, hanem el kell küldenünk a Belügyminisztériumhoz, amely aztán az elkészült paszporto- kat a kérelmezők lakására postázza. — Ezt a munkát nem én fogom végezni, hiszen azt nem várhatják el egy 200 ezres nagyváros jegyzőjétől, hogy egymaga intézze el a formaságokat, bármennyire is a jegyzőkről szólnak a hírek. A hatósági osztály munkatársai fogadják a kérelmezőket a Petőfi u. 1—3. sz. alatt, az ügyfélszolgálatnál, szerdán és pénteken reggel fél 8-tól délután 4 óráig. A változtatásról egyébként még annyit: érthetetlen dolog.. Előkészítetlen, felkészületlenül ért bennünket, arról nem is beszélve, hogy értelme sem sok van: ugyanis az állampolgárok közvetlenül is elküldhetik a kérelmeket a Belügyminisztériumhoz, postásra kevés szükség van. Egy nagyvárosban ennek a változásnak abszolút nincs értelme, csak a kisközsé— Az Ígért anyagi támogatásnak csak egy részét kapták meg 1991-ben, az ön- kormányzat semmivel sem tudott a ház fenntartásához hozzájárulni. Mit várnak a jövő esztendőtől? — Sajnos a kilátásaink nem túl biztatóak. Most vagyunk a tervkészítés időszakában, várjuk, hogy anyagi támogatásra tegyenek ígéretet, szerződést kössenek az Olvasó Egyesülettel a vállalatok, intézmények. Igazán tőkeerős cég nincs a városban, mindenki a saját létének biztosításával van elfoglalva, ezért szemrehányást nemigen tehetünk senkinek. Az idei költségvetésünkből jelenleg 3,7 millió forint hiányzik. Ezt az összeget az önkormányzattól szeretnénk „megigényelni”, megalapozott, tervszerű munka e nélkül nem kezdődhet az Olvasóban. Különben elképzelhető, hogy rövidesen a ház bezárására kényszerülünk. Ez pedig lehet, hogy sorsunk végleges megpecsételését jelentené, mert véleményem szerint a most szélnek eresztett öntevékeny körökben a munkát újra megszervezni, a tagságot újra összetoborozni reménytelen vállalkozás lenne... (Vége) Tóth István gekben, amelyeknek lakóit megkímélik attól, hogy a helyileg illetékes rendőr- kapitányságokra kelljen utazgatniuk az útlevélkérelem beadásakor. Ennek az eljárásváltozásnak akkor lenne értelme, ha az önkormányzatok hatósági jogköre is megjelenne, vagyis ugyanúgy kiállíthatnánk az útleveleket, mint eddig a rendőrség igazgatásrendészeti dolgozói. A miskolci rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője, Juhász György rendőr százados így vélekedik a változásról: — Ez nem új dolog, hiszen a hatályos útlevéltörvényben már megjelent a rendelkezés (1989. évi 28. tr.), mely szerint a „rendőr- kapitányságok vagy a tanács ügyfélszolgálati irodájában történhet a bejelentés.” Eszerint már 1989. január 1-jétől át kellett volna vennie az akkori tanácsnak az útlevélkérelmek ügyintézését, de ezt megfelelő apparátus hiányában, vagy egyéb indokok alapján nem tette meg. A változásra vonatkozó jogszabályt nem láttuk, csak egy törvénytervezet van nálunk, amelyet még nem hirdettek ki a Magyar Közlönyben. Az útlevéllel kapcsolatos ügyintézés a rendőrségen tehát megszűnt, ez természetesen nem azt jelenti, hogy elküldjük az állampolgárokat. Felvilágosítást adunk, és a folyamatban lévő ügyeket befejezzük, a kérelmeket pedig elintézzük. de január 2-től útlevélkérelmeket nem fogadunk el. Az önkormányzatoknak — amennyiben igénylik a segítségünket — bármilyen szakmai tanáccsal, konzultációs lehetőséggel a rendelkezésükre állunk. (A. É.) „4 sajtóból értesültünk a rendeletről” Az útlevél útja
