Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)

1991-12-10 / 287. szám

mozaik ... mozaik ... mozaik ... mozaik ... mozaik A legfontosabb az önzetlen, tevékeny szeretet + Mimiké, vagy ahogy kevésbé ismerik: Fleischmann Mária. (Bujdos Tibor felvétele) Festctlen nyitott koporsó a nagy ágy mellett. A végében a fejfa, rajta Krisztus képe. A legjobb barátom a kopor­sóm — mutat rá Mimiké. Ez, meg egy virág az előszobá­ban. Ahogy az nő, számot ad nekem a teljesítményéről. En­nek viszont itt én adok szá­mot az enyémről. Mimiké — egyszerűen fantasztikus. Hogy is mondjam magának? — kérdezi. — Hat hónap és tíz év múlva kilencven leszek — ha élek még akkor. Egy mon­datba sűrítve a hosszú élet reménye és a belenyugvás a Nagy Kaszás árnyékába. Ne­hezen tudom elképzelni, hogy valaha is meghalhatna. A legfontosabb az önzetlen, te­vékeny szeretet — hirdeti kissé éneklő hangon, s köz­ben gyakran felkiált: jaj, na­gyon boldog vagyok, hogy se­gíthetek, hogy taníthatok • • * Vasárnap este van. Dider- günk Kompolton, a Lenin utcai házában. Csak az előbb bukkant, elő az utca sötétjéből a csöpp öregasz. szony. Ahogy terelget befe­lé, szabadkozik: éppenséggei begyújthatna, de egyhamar akkor sem lenne meleg. Le­ülni sincs hová: a székeken füzetek tornyosulnak. Mimi­ké tanít. Angol és német leckéket ad. Egy óráért 30 forintot kér. Hajnali három óra húszkor kel, és csak ké­ső este tér haza. Mindenho­va gyalog jár. És segít. Csu­pa tenniakarás. Ruhát gyűjt a rászorulóknak. A nyugdí­ja maradékából gyógyszert vesz egy nagy betegnek. Amikor az megkérdezi, mi­be került, rávágja: ki van ez már fizetve. A lakását megosztotta a kompolti öre­gekkel. Itt rendezték be az idősek napközijét. Mesél az életéről. Az angol kisasszo­nyoknál nevelkedett, Eger­ben. Bécsben filozófia fakul­tást végzett. Kiváló ered­ménnyel. Később odaadta a bizonyítványát a helyi plé­bánosnak. A többi kacattal együtt elégették, a hamu a szemétre került. — Oda való volt — moso- lyodik el. Ennyit a hiúsá­gokról. Ápolta szüleit, vak édesapját, aki híres növény­nemesítő volt. — Kilencszáztizenkettő- ben a karján vitt be apu­kám az első karácsonyfám­NQVA T-61ŰÚÜ MISKOLC ON IS NYERHET, HA A NOVA TORZSUTASAI Decemberben ox 5000 FI felett utazók között 1 db kétszemélyes, 7 NAPOS PÁRIZSI UTAT sorsolunk kL Velőnk csak lót lóri Utazzék bárhova utasnak csők NOVAI hoz. Amikor a fényt meg­láttam, mélységes örömmel sóhajtottam fel: á... Halá­la előtt sokat emlegette édesapám: „nem tudom megérteni, hogyan lehettél te olyan boldog, hogyan sze­rezhettél te nekem olyan fe­lejthetetlen örömet a hálád­dal, amikor még fél éves sem voltál”. Idén karácsony­kor az éjféli szentáldozás­kor mennyei atyánknak örömmel adok hálát. Igaz, nagyobb hálás nyolcvanéve­sen sem tudok suttogni, mint azt, hogy: á ... Ez is Fleischmann Mária, vagy ahogy mindenki isme­ri: Mimiké. Meg az is ő, aki a kék szemfedelét ren­dezgetve így emlékszik visz- sza az első éjszakára, amit a saját koporsójában töltött. — Ahogy ott feküdtem, belegondoltam: most szöge­zik rám a tetejét. Már gör­dülnek rá a göröngyök, a kövek. Soha többet nem kelhetek fel innen. És ak­kor így fohászkodtam: Iste­nem, csak még egyszer ki­kerülhetnék ebből a kopor­sóból, hogy hálát adhassak, hogy a hála terén mulasz­tás ne legyen. És mivel ad­hatnék hálát, ha nem azzal, hogy miként édesapám és édesanyám engem segítettek, úgy segítek én is másokon. És ezért vagyok boldog, hogy segíthetek. Egy időben majdnem fii ívig a saját koporsójában aludt, hogy szoktassa magát az elmú­lás gondolatához. Most az édes­apja esküvőt mellényét őrzi benne és a saját gyerekkori pólyáját. Minden pillanatban ar­ra emlékezteti ez: tegnap a — Önnek maradt pénze Nekünk maradt 5 db Azonnal átvehető. Lízinglehetőség. Érdeklődni: 46/54-385. pólyában. holnap a koporsó­ban ... És mulasztás ne legyen a hála terén, hát segíteni kell, hajnaltól estéiig. Bizarr ez a koporsódolog, de ő azt mondja: megbékélt a ha­lál gondolatával, nem fél tőle. így az első éjszakát leszámítva sem voltak mások az álmai, mintha rendes ágyban virradt volna rá a reggel. Kérdem, tudják-e a faluban, hogy mit őriz a hálószobájában. Nevet, hogy persze. A gyere­kek meg is kérdezték tőle: „Mimiké néni, hallottuk, hogy koporsóban tetszik íeküdni. És a fedelét Is rá tetszik tenni?” — Azt majd más szögezi oda — ezt válaszoltam nekik. De csak tovább kérdeztek: és ha ml koporsóban fekszünk, ml la olyan jól tudunk majd idegen nyelveket? Ez csak egy a Mimike-féle derűs történetekből. Arra is kacagva emlékszik, hogy egy dolgot nem sikerült megtanul­nia az életben: főzni. — Már vak volt az édesapám, amikor egyszer pogácsát akar­tam sütni, összeöntöttem a lisz­tet, vizet, a tejet, tepertőt, és betettem a sütőbe. Persze, hogy szétfolyt az egész. Édesapám tört belőle, és megette. Aztán nagyon megdicsért, mert semmi pénzért nem bántott volna meg: sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól tudsz sütni. Én per­sze kétkedve fogadtam. Szabód- tam is: nem sikerült ez a po­gácsa, nem olyan, mint édes­anyámé. odaadom a macská­nak. Édesapám felkapta a fe­jét, s önkéntelenül kicsúszott a száján: és gondolod, hogy megeszi? Szomorú história a válasz rá, hogy mire emlékszik vissza legszívesebben hosszú életéből. — A front alatt Sopron­ban voltam a szüleimmel. Az orosz katonakórházban három napig ápoltam egy Jancsika nevű beteget. Pán­célosból lőtt ki. A láng visszacsapott rá, és az arca úgy megégett, mintha cso­koládémázzal kenték volna be. A repedésekben meghú­zódott a sárga krém, a genny. Az ő ágyánál vir- rasztottam éjjelente, hogy érezze, ha felébred: nincs egyedül. A harmadik nap kikészítettem a kistükrömet, hogy megfésüljem a haja­mat. Látta ez a Jancsika, aki tudott valamit magyarul, és rimánkodni kezdett a tü­körért. Elszorult a torkom: hogyan adjam oda neki, ho­gyan tehetnék én ilyet? Ügy megégett, nem volt orra, fü­le szegénynek, szörnyen né­zett ki. S csak ordított, or­dított, nem tehettem mást, oda kellett adnom a tükröt. Amikor belenézett. azt mondta nekem: nagyon sze­rethetem Jézust, amiért eny- nyire szeretem Jancsikát. És ott a háború közepén velőig hatóan átéltem: a győzelem — a szeretet. Az önzetlen, tevékeny szeretet. Magának is csak ezt tudom mondani. S hogy ne legyen gondja, hogy segítse magát az Is­ten ... — E szavakkal húz­ta közelebb a fejem, és csó­kot lehelt a homlokomra. Bujdos Attila Beatles-dalok A halhatatlan Beatles tá­mad fel, ha képletesen is ma este hat órakor a mis­kolci Rónai Sándor Műve­lődési Központban. A Thá- lia Színház négy neves mű­vésze Mikó István, lncze Várhatóan még az idén a könyvárusokhoz kerül Fur- mann Imre Átutazóban cí­mű kötete. Az Officina No­va Kiadó adja közre. A kö­József, Forgács Péter, és Győri Péter kelti életre a négy gombafejűt az előadás során. A darabban Len- nőn—McCartney legismer­tebb dalai csendülnek fel. Mindenkit szerettei várnak. tetben az MDF országos al- elnökének az 1988 óta írott, főleg borsodi—miskolci vo­natkozású politikai írásait gyűjtötték össze. Jó tudni, hogy az átnedvesedett b őrci­pőkön, -csizmákon a sózott hótól keletkező fehér foltokat úgy tüntethetjük el, ha ecetes ronggyal töröl­jük át. Száradás után1 a cipőt tömjük ki — vagy húzzuk sámfára —, s előbb kenjük át vékonyan vazelinnel, utána tisztítsuk ki a megfelelő színű cipő­krémmel. Átutazóban Mici még hat-nyolc gyereket vállalna Fel a lóra, aztán le Lendület és ritmusérzék j|c Néha nem is könnyű megállapítani, hol ér véget a ló, és hol kezdődnek a gyerekek .., tannak a hátára, aztán meg leugranak, de közben nem eresztik el Mici „fogantyú­it”. Szóval nagyon egyszerű sport, pontosan az a fajta mozgás, amit egy felnőtt képtelen lenne megtanulni, a gyerekek viszont játszva, és látható lelkesedéssel sa­játítanak el. A voltizsólás számos mesterfogása mellett a legfontosabb, hogy min­den mozgás és ugrás csakis a ló lépteinek ütemében hajtható végre. Hogy mire jó mindez? A gyerekek egészséges mozgást végeznek a szabadban, meg­ismerik és megszeretik a lo­vat (amely, pontosabban aki, egy pompás állat), fejlődik az izomzatúk és a ritmusér­zékük, s gazdagabbak lesz­nek számos olyan élmény­nyel. amelytől a városi gye­reklétükre el lennének zár­va. Mindezek mellett a vol- tizsálásnak számos válfaja létezik (többen egyszerre stb.) a lényeg mindig az, hogy a ló mozgásban van, tehát fokozott ügyességre, egyensúlyozási képességre van szükség. Mici tulajdonképpen nincs teljesen leterhelve, összesen húsz gyereket el bírna látni ugrálni-, és egyensúlyoznl­valóval, már csak azért is, hiszen nem ér rá mindig mindegyikük. Az egyesületet 10 család alapította, ők fi­zetik a gyerekek havi 500 forintos tagsági díját, ami­ből éppen kitelik Mici kosztja és kvártélya a lovas­iskola istállójában. Van azért anyagi gond itt is: nagyon jó lenne egy iga­zi voltizs-szerszám Micire, a jelenlegi ugyanis részben kölcsönholmi, másrészt egy más célra való hámból ala­kították át. A görömbölyi Voltige Gyermektorna Egye­sület tehát szívesen látna még 6—8 gyereket, valamint egy támogatót, aki segítené őket az új szerszám megvá­sárlásában. Hátha megjön az adakozókedv: tulajdonkép­pen Micit is ajándékba kap­ták, mondjuk úgy — hasz­nálatra. Az egyesület szombaton­ként és vasárnaponként tartja foglalkozásait fél 10 és fél 12 között, aki tehát kedvet érez hozzá, hogy csemetéje részt vegyen eb­ben a remek sportban, vagy éppen támogatni szeretné az egyesületet anyagilag, meg­találhatja őket a lovasisko­lában, ha esik, ha fúj... Kiss József Mici igazi nagycsaládos: 12 gyerek ugrál a hátán, de ö ennek ellenére vállalna még hatot nyolcat. Türelmes és jóindulatú, mint egy százeves bölcs, pedig meg középkorúnak is alig mond­ható, szép barna színe van (télen is), idomai gömböly- dedek, és mindenki tudja róla. hogy egy kanca. A kanca kifejezés Mici esetében egyáltalán nem sértés, tekintve, hogy ő egy ló, és ezekben a körökben a hölgyeket és urakat (min­den hátsó gondolat nélkül) kancáknak és csődöröknek hívják. Szóval Mici egy csinos, nyolcéves kanca, amibői ki­számítható, hogy a beveze­tőben említett 12 gyerek nem lehet csikó, csak em­bergyerek. A 12 gyerek úgy kerül Mici hátára — illetve hol le, hol meg felkerül —, hogy őrá alapul a hivatalo­san Voltige Gyermektorna Egyesületnek nevezett lelkes kis csapat, amelyet Kun Ágnes vezet Görömbölyön. a 3-as út melletti lovasiskolá­ban. Az eddigiekből kitalálha­tó, hogy a voltizsálás egy olyan sport, melyhez egy ló, egy felnőtt és néhány (bá­tor és ügyes) 7—14 év kö­zötti gyerek szükséges. A voltizsálást a következőkép­pen űzik. Áll középen egy lóhoz értő felnőtt (ez szinte mindig az egyesület létreho­zója, Kun Ágnes), kezében a futószár. melynek másik végén Mici található. Mici komótosan üget körbe-körbe (leginkább jó szóra, de van azért ostor is a miheztartás végett). Micin nem a megszokott nyereg van, hanem egy szé­les. erős derékszíjhoz ha­sonló heveder, amelyen al­kalmas kapaszkodók vannak kiképezve. Ezt fogják a gyerekek, s olykor felpat­* „Kicsi a rakás”: alul Mi­ci, csak ö nem látszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom