Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)
1991-12-09 / 286. szám
Egy lóerős masinák A kép előterében látható szerkezet, sőt gép, roppant egyszerű, ötletes és sok mindenre használható (volt). A rudak mellé befogott lovak jártak körbe-körbe, s az így mozgásba hozott fogaskerekek, többszöri áttételen keresztül például egy darálót működtettek. De több más, egyszerűbb mezőgazdasági gépet is lehetett csatlakoztatni. s ezek az egy- vagy kétlóerős masinák nagyon sok segítséget jelentettek a paraszti gazdaságokban. Már korábban bemutattuk a mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeumot, amelyet egy magángyűjtő, Hajdú Ráfis János hozott létre. Ez a szerkezet is méltán kapott helyet a gyűjteményben, ki gondolná, hogy még a harmincas-negyvenes években is használta tulajdonosa? (Bujdos Tibor felvétele) Mozgalom, pártok felett Á charta: véd- és dacszövetség Konrád György: Cseréljék ki gondolataikat! Kit-mit véd a szakszervezet? 4. Pedagógusok a fillér világ Már egészségügyi meszelésre se telik alatt Alighanem két dolgot kell tönkretenni egy országban, a műszaki haladást és az oktatást, s akkor garantáltan 10—20 évig fejlődésképtelen lesz. Lebontva a mindennapok szintjére, e sorozat keretében épp a_ Digép kapcsán utaltam rá, mennyire nem tudott a tudomány termelőerővé válni. Most zárásként az oktatást veszem elő, bár alighanem csak érintőlegesen, felszínt kapirgálva. Kezdjük csak a nevelésnél. Az ember kicsi korától egészen felnőtté válásáig ül és ül és hallgat. Belesúly- kolnak valamiféle értékrendet, tudást. Szelekcióra, netán bizonyos szellemi-lelki önvédelemre nincs lehetősége, legalábbis eddig nem sok volt. Sem kínálatból nem választhatott igazán, eltekintve egy-két egyházi iskolától, sem szellemből, vagyis még az egyházi iskolákra is kötelező volt bizonyos tananyag, s nemiffen lehetett túlságosan „eltérően értelmezni”, mert az kihatott az egyetemi felvételire. Tudni kellett, mégha nem is értettünk vele egyet. Én viszonylag szerencsésnek érezhetem magam, hiszen Pannonhalmán végeztem a bencés szerzeteseknél. Nem akarok én most ennek semmiféle politikai felhangjával előhozakodni, csupán azt idézem vissza, hogy az atyák a jelmondatuk, „Óra et labora”, „Imádkozzál és dolgozzál!” gyakorlati megvalósítására törekedtek. Életüket tették fel arra, hogy tudásukat gyarapítva átadják, nem az anyagi javak kényszerű gyűjtésével voltak elfoglalva, ez tény. De az igazsághoz tartozik, hogy nem csupán a szegénységi fogadalmuk fordította el figyelmüket a mindennapi megélhetésről, hanem az is. hpgy sohasem került veszélybe, vagy végveszélybe az' intézmény működése. Mindezzel azért hozakodom elő, mert bizony a pedagógusok megítélésénél azt a létbizonytalansági faktort is be kell kalkulálni, amit a pedagógus szakszervezet elég régtől hangoztat. Minden demokratikus társadalom kórképe, mennyire képes gondoskodni a gyerekekről és az öregekről, illetve a bevezetőben említett műszaki haladást és oktatást mennyire veszi mindenek elé. Azt egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy például ne Iggyen egy iskolában megfelelő fűtés, ne legyenek taneszközök satöbbi. Ez úgy ahogy van, nonszensz. Persze az is elgondolkodtató, hogy az iskolák korábban mennyire gazdálkodtak, egyáltalán rá voltak-e kényszerítve arra, hogy gondos gazdaként mérlegeljenek bizonyos költségeknél. Valószínűleg jótékonyan is hat a takarékosság kikényszerítése. csakhogy a diákoknak, meg a tanároknak se lehet ez a fő gondjuk. Ne ez lebegjen a világképükben. Alighanem a jövő évi költségvetés 5 százaléka a dologi kiadásokra — nevetségesen kevés. Ebben osztozom Szabados Rudolffal, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanárával, szak- szervezeti titkárral. Szerinte korábban azért évenként az intézményeknél legaiább az egészségügyi meszeléseket el tudták végeztetni, mostanában legfeljebb három-négy évenként. Megérne egy misét végigjárni a lelakott iskolákat ... Ami a béreket illeti. Három éve ígéretet kaptak, hogy a pedagógusok bérét felhozzák az átlag értelmiségi bérekhez, három lépcsőben. S épp a harmadik lépcső marad el... Vegyünk két példát. Egy kezdő tanár — két éve tanít — alapfizetése 12 400 forint, s a másik. akinek két éve van a nyugdíjig, 23 420 forint bruttófizetést kap. Hadd ne foglaljak egyértelműen állást, hiszen Szabados Rudolf szerint intézményenként is más a helyzet. Mindenesetre az igazi nevelőknek, tanítóknak minden pénzt meg kell adni. Aki nem az, annak egy fillért se. De ezt ki elönti el? Én te, ő, vagy maga az élet? Visszatérve a szakszervezetre. Az érdekeaveztető tárgyalásokra. Alighanem, mire kialakul Magyarországon a Diaceazdasáe. s kellő biztonsággal működik is, valószínűleg megtalálják helyüket, szerepüket a szakszervezetek is. Addig azonban „folyvást küzdeni kell”, „erőnk szerint a legnemes- bekértl”. S persze csak remélni lehet, hogy a világ legtermészetesebb módján hallatják hangjukat a szak- szervezetek, ha érdeksértés történik, anélkül, hogy kí- gyót-békát kiabálnának rájuk. (Vége) Karosi Imre Senkinek sincs uralma a Demokratikus Charta eszméje fölött — nyilatkozta munkatársunknak a charta-mozgalom szombati, budapesti alakuló rendezvényén Konrád György író, aki arról álmodik, hogy sok charta születik még az országban. — Milyen jövőt jósol a chartának? — Szép jövőt, de az alá- íróktól függő jövőt. Ennek nincs gazdája, illetve mindenki az, aki aláírta. S ki, mit kitalál — azzal gazdagodik az egész. — Néhány nap alatt valóban egy országos méretű új mozgalom csírái bontakoztak ki a szemünk előtt. Nem fenyegeti-e ezt az a veszély, hogy a vidék kisodródik belőle, s megmarad szűk fővárosi klubnak? — Én azt szeretném — s úgy van értelme a dolognak, mivel nincs senkinek sem uralma a Demokratikus Charta eszméje fölött —. hogyha minden vidéki városban megszületnének a demokratikus charták; olyan ügyek köré csomósítva a gondolatokat, amelyek ma, 1991. és ’92. fordulóján az önkormányzatokban, a helyi közösségekben a vidéki lakosság anyagi és lelki helyzetét tekintve fontosnak látszanak. És ha ezeket cserélgetnénk, a gondolatok találkozhatnának. Ez egy szóbeli forgalom. Mindenki, aki tollat tud fogni, cserélje ki ilyen formában is a gondolatait. S azt, hogy demokratikus charta — akár Miskolcon, akár Kinkunfélegyházán — csak akkor írja oda, ha úgy érzi, hogy összhangban van azzal az alapvető demokratikus gondolkodással, amely minden egyes személy méltóságát és szabadságát respektálja, a többségnek uralmat biztosít és a kisebbséget védi. Konrád György: charta, a szellemi pajzs. — Elég sok ismert pártpolitikus szólalt fel a chartamozgalom alakuló rendezvényén. Megmaradhat-e ez pártokon felüli ügynek? — Ügy képzelem, hogy megmarad annak. De nem tartom rossznak, hogy az itt megszólalók, akik a Szabad Demokraták Szövetségének, a Fidesznek és az MSZP- nek a képviselői, csatlakoztak ehhez. Azt szeretném, ha más pártok képviselői és szavazói, tagjai ugyancsak meggondolnák, hogy nem tudnák-e egy tágabb értelemben vett támogatással ezeket az eszméket magukévá tenni, kiegészíteni, vitatni, hogy az egész magyar társadalomban az egymással szót értés szín vonala emelkedjék, -s jobb akaratúvá váljék. ■ ■ A charta jövőjéről más, ismert politikusok is kifejtették gondolataikat munkatárAkarva-akaratlanul Telefonlehallgatások Budapesten Rádiótelefon Miskolcon is Nem hivatalos információ szerint, december 22-től Észak- Magyarországon is használható a Westel rádiótelefon. Két hét múlva Hegyeshalomtól Debrecenig autózva élvezhetjük a mobiltelefon valamennyi előnyét, ha pénztárcánkból futja rá. Talán ünneprontásnak szánták a televízió Ablak című műsorában elhangzott riportot, miszerint a rádiótele- fozi-beszélgetéseket hallani a műsorvevő készülékeken. Nos, elsősorban nem a rádiózókat zavarja a telefonbeszélgetés, hanem a telefonálók félnek az ilyenfajta, nemkívánatos nyilvánosságtól. A pénteki Ablakban már a frekvenciagazdálkodási iroda munkatársa is védelmébe vette a Westel rádiótelefon-társaságot, hangsúlyozva: a hiba nem a mobiltelefon-készülékek hálózati rendszerében, vagy a készülékekben van. Sugár Andrást, a Westel vezérigazgatóját vasárnap kerestük fel, hogy megtudjuk, mi lehet mindennek az oka. — A számunkra is meglepő jelenség okát teljes bizonyossággal egyelőre nem ismerjük. Tippünk természetesen van. ezt azonban mérésekkel még igazolnunk kell. A Frekvenciagazdálkodási Intézet illetékese a tv-ben is elmondta: az már biztos, hogy mindezért nem hibáztathatok a Westel által használt Ericsson, Motorola, illetve Nippon Electric telefonok, hiszen ezek nemcsak Magyarországon bevizsgált és engedélyezett készülékek, hanem mindenütt a világon megfelelnek. Természetesen a műsorvevő rádiók sem hibásak. A jelenség kiderítéséhez elsősorban azokat a frekvenciákat kell ismerni, amelyeken a berendezéseink dolgoznak. A Westel a skandináv országokban bevezetett NMT 450 típusú rendszert honosította meg hazánkban. Ezek a telefonok a 450 me- gaherzes frekvenciákon üzemelnek. Ettől eltérő frekvenciákon pedig garantáltan nem sugároznak. Ennek ellenére Budapest néhány területén mégis vehetők a telefonbeszélgetések a műsorvevő rádiók FM sávjában 80—90 MHz környékén. Feltételezéseink szerint mindezért azok a jó néhány évvel ezelőtt felszerelt tévé- átjátszó-erősítők a ludasak, amelyeket azzal a céllal helyeztek üzembe, hogy a tévé UHF sávját lekeverjék és kisugározzák a VHF sávban. Mindez arra az időszakra tehető, amikor a Magyar Televízió megkezdte a 2-es programját, és a régi típusú volt Az televíziókon még nem fogható az UHF sáv UHF a televíziózás IV. és V. sávja: 470 és 860 MHz közötti sáv. Az itt vett műsorokat tették át az I., vagy II. sávra (41-től 66 MHz, 174-223 MHz). Ezek után már nem meglepő, hogy ezek a tévéátjátszók a 450 MHz-en folyó beszélgetéseket tökéletesen tudják az éterbe juttatni az ennél jóval alacsonyabb frekvencián, mondjuk 90 MHz-en. Ez pedig már a CCIR (nyugati) szabványú FM-vevők fogni tudják. Sugár András, a Westel vezérigazgatója ígéretet tett arra, hogy a vizsgálat eredményéről és természetesen a hiba okainak megszüntetéséről hamarosan tájékoztatást ad lapunk hasábjain is. Ad dig megnyugtatásul: ezek az akaratlan telefonlehallgatások csupán Budapest néhány kerületében voltak hallhatók, a főváros többi részében, va lamint az ország egyéb, rádiótelefonnal ellátott területein ilyen jelenségekről nem tudnak. (herényi—szántó) sunknak. Fodor Gábor (Fidesz) : — Nagyon bízom benne, hogy sok ember aláírja majd. De nem szeretném, ha ebből bármilyen komolyabb struktúra, pártszerű kezdeményezés is kialakulna. Jó volna, ha olyan mozgalom lenne belőle, amelyik mindig felemeli a szavát az ellen, ha a demokrácia intézményrendszerét, vagy az alapvető emberi jogokat megsértik. Ebből a szempontból komoly jövőt jósolok neki és az a gyanúm, hogy itt azért évekig szükség is lesz még egy ilyenre. Keserű Imre szentesi tanár, egykori ismert MSZMP- reformkörös, ma pártokon kívüli, illetve szombat óta a charta szóvivője: — Polgárjogot nyernek újra a nemtelen eljárások a politikai életben. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan véd- és dac- szövetség, amelyik politikai, vagy pártállástól függetlenül azt mondja: ilyen eszközöket nem szabad elfogadnunk. És ha ellenfelek vagyunk, akkor is megvédjük egymást attól, hogy ilyen nemtelen eszközökkel minket bántsanak. Alakuló demokráciában van erre szükség, normális demokráciában valószínűleg, nem lenne. Vitányi Iván (Magyar Szocialista Párt): — A charta nagyon sok ember akaratát és hitét fejezi ki. Biztosan erősödni fog, de hogy milyen formát ölt majd, azt nem tudom megmondani. Meglehetősen sok pártpolitikus volt a teremben, s különféle pártokból. És milyen szép békésen voltunk együtt, holott ez nem mindig van így a politikai életben. Úgyhogy, én nem gondolom, hogy elveszítené ez a mozgalom a pártokon felüliségét. Ha a párt- politikusok közösséget találnak egymással, akkor miért ne találnának olyanokkal is, akik nem pártokban vannak. — Az ön számára miért fon- tos ez a mozgalom? — A közélet nem korlátozódhat csupán a pártok küzdelmére. A demokrácia sem korlátozódhat arra. Fontos, hogy teremtődjenek olyan keretek, amelyekben a politika a pártoktól függetlenül, vagy ha nem egészen függetlenül, de a pártokon kívül, azok felett, azok mellett is folyhat. — Erősítheti-e a charta az embereknek azt az érzését, hogy valóban beleszólhatnak abba: merrefelé alakuljon ez a demokrácia? — Mindenképpen. Mert hiszen egy ilyen fajta szerveződés valahogy középút a politikai és a civil társadalmi szerveződés között. És, hogy a civil társadalom megerősödjön, hogy a politika szerves kapcsolatban legyen a civil társadalommal, ahhoz ilyen szervezetekre van szükség. — Többen azt említették, hogy az újra jelentkező félelmek legyőzésében látják fontos szerepét ennek a mozgalomnak. ön osztja ezt a nézetet? — Természetesen. Mert az ember akkor nem fél, ha tudja, hogy nincs egyedül. Bujdos Attila