Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)

1991-12-09 / 286. szám

Egy lóerős masinák A kép előterében látható szerkezet, sőt gép, roppant egyszerű, ötletes és sok min­denre használható (volt). A rudak mellé befogott lovak jártak körbe-körbe, s az így mozgásba hozott fogaskere­kek, többszöri áttételen ke­resztül például egy darálót működtettek. De több más, egyszerűbb mezőgazdasági gépet is lehetett csatlakoz­tatni. s ezek az egy- vagy kétlóerős masinák nagyon sok segítséget jelentettek a paraszti gazdaságokban. Már korábban bemutattuk a me­zőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeumot, amelyet egy magángyűjtő, Hajdú Ráfis János hozott létre. Ez a szer­kezet is méltán kapott he­lyet a gyűjteményben, ki gondolná, hogy még a har­mincas-negyvenes években is használta tulajdonosa? (Bujdos Tibor felvétele) Mozgalom, pártok felett Á charta: véd- és dacszövetség Konrád György: Cseréljék ki gondolataikat! Kit-mit véd a szakszervezet? 4. Pedagógusok a fillér világ Már egészségügyi meszelésre se telik alatt Alighanem két dolgot kell tönkretenni egy országban, a műszaki haladást és az oktatást, s akkor garantál­tan 10—20 évig fejlődéskép­telen lesz. Lebontva a min­dennapok szintjére, e soro­zat keretében épp a_ Digép kapcsán utaltam rá, mennyi­re nem tudott a tudomány termelőerővé válni. Most zárásként az oktatást ve­szem elő, bár alighanem csak érintőlegesen, felszínt kapirgálva. Kezdjük csak a nevelés­nél. Az ember kicsi korától egészen felnőtté válásáig ül és ül és hallgat. Belesúly- kolnak valamiféle értékren­det, tudást. Szelekcióra, ne­tán bizonyos szellemi-lelki önvédelemre nincs lehetősé­ge, legalábbis eddig nem sok volt. Sem kínálatból nem választhatott igazán, el­tekintve egy-két egyházi is­kolától, sem szellemből, vagyis még az egyházi isko­lákra is kötelező volt bizo­nyos tananyag, s nemiffen lehetett túlságosan „eltérően értelmezni”, mert az kiha­tott az egyetemi felvételire. Tudni kellett, mégha nem is értettünk vele egyet. Én viszonylag szerencsés­nek érezhetem magam, hi­szen Pannonhalmán végez­tem a bencés szerzeteseknél. Nem akarok én most ennek semmiféle politikai felhang­jával előhozakodni, csupán azt idézem vissza, hogy az atyák a jelmondatuk, „Óra et labora”, „Imádkozzál és dolgozzál!” gyakorlati meg­valósítására törekedtek. Éle­tüket tették fel arra, hogy tudásukat gyarapítva átad­ják, nem az anyagi javak kényszerű gyűjtésével vol­tak elfoglalva, ez tény. De az igazsághoz tartozik, hogy nem csupán a szegénységi fogadalmuk fordította el fi­gyelmüket a mindennapi megélhetésről, hanem az is. hpgy sohasem került ve­szélybe, vagy végveszélybe az' intézmény működése. Mindezzel azért hozako­dom elő, mert bizony a pe­dagógusok megítélésénél azt a létbizonytalansági faktort is be kell kalkulálni, amit a pedagógus szakszervezet elég régtől hangoztat. Min­den demokratikus társada­lom kórképe, mennyire ké­pes gondoskodni a gyerekek­ről és az öregekről, illetve a bevezetőben említett műsza­ki haladást és oktatást mennyire veszi mindenek elé. Azt egyszerűen nem tu­dom elképzelni, hogy példá­ul ne Iggyen egy iskolában megfelelő fűtés, ne legyenek taneszközök satöbbi. Ez úgy ahogy van, nonszensz. Per­sze az is elgondolkodtató, hogy az iskolák korábban mennyire gazdálkodtak, egy­általán rá voltak-e kénysze­rítve arra, hogy gondos gaz­daként mérlegeljenek bizo­nyos költségeknél. Valószí­nűleg jótékonyan is hat a takarékosság kikényszeríté­se. csakhogy a diákoknak, meg a tanároknak se lehet ez a fő gondjuk. Ne ez le­begjen a világképükben. Alighanem a jövő évi költségvetés 5 százaléka a dologi kiadásokra — nevet­ségesen kevés. Ebben oszto­zom Szabados Rudolffal, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanárával, szak- szervezeti titkárral. Szerinte korábban azért évenként az intézményeknél legaiább az egészségügyi meszeléseket el tudták végeztetni, mostaná­ban legfeljebb három-négy évenként. Megérne egy mi­sét végigjárni a lelakott is­kolákat ... Ami a béreket illeti. Há­rom éve ígéretet kaptak, hogy a pedagógusok bérét felhozzák az átlag értelmisé­gi bérekhez, három lépcső­ben. S épp a harmadik lép­cső marad el... Vegyünk két példát. Egy kezdő tanár — két éve tanít — alapfize­tése 12 400 forint, s a má­sik. akinek két éve van a nyugdíjig, 23 420 forint brut­tófizetést kap. Hadd ne foglaljak egyér­telműen állást, hiszen Sza­bados Rudolf szerint intéz­ményenként is más a hely­zet. Mindenesetre az igazi nevelőknek, tanítóknak min­den pénzt meg kell adni. Aki nem az, annak egy fil­lért se. De ezt ki elönti el? Én te, ő, vagy maga az élet? Visszatérve a szakszerve­zetre. Az érdekeaveztető tárgyalásokra. Alighanem, mire kialakul Magyarorszá­gon a Diaceazdasáe. s kellő biztonsággal működik is, va­lószínűleg megtalálják he­lyüket, szerepüket a szak­szervezetek is. Addig azon­ban „folyvást küzdeni kell”, „erőnk szerint a legnemes- bekértl”. S persze csak remélni lehet, hogy a világ legtermészetesebb módján hallatják hangjukat a szak- szervezetek, ha érdeksértés történik, anélkül, hogy kí- gyót-békát kiabálnának rá­juk. (Vége) Karosi Imre Senkinek sincs uralma a Demokratikus Charta eszmé­je fölött — nyilatkozta mun­katársunknak a charta-moz­galom szombati, budapesti alakuló rendezvényén Kon­rád György író, aki arról ál­modik, hogy sok charta szü­letik még az országban. — Milyen jövőt jósol a char­tának? — Szép jövőt, de az alá- íróktól függő jövőt. Ennek nincs gazdája, illetve min­denki az, aki aláírta. S ki, mit kitalál — azzal gazdago­dik az egész. — Néhány nap alatt valóban egy országos méretű új moz­galom csírái bontakoztak ki a szemünk előtt. Nem fenyege­ti-e ezt az a veszély, hogy a vidék kisodródik belőle, s megmarad szűk fővárosi klub­nak? — Én azt szeretném — s úgy van értelme a dolognak, mivel nincs senkinek sem uralma a Demokratikus Charta eszméje fölött —. hogyha minden vidéki vá­rosban megszületnének a de­mokratikus charták; olyan ügyek köré csomósítva a gondolatokat, amelyek ma, 1991. és ’92. fordulóján az önkormányzatokban, a helyi közösségekben a vidéki la­kosság anyagi és lelki hely­zetét tekintve fontosnak lát­szanak. És ha ezeket cserél­getnénk, a gondolatok talál­kozhatnának. Ez egy szóbeli forgalom. Mindenki, aki tollat tud fogni, cserélje ki ilyen formában is a gondola­tait. S azt, hogy demokrati­kus charta — akár Miskol­con, akár Kinkunfélegyházán — csak akkor írja oda, ha úgy érzi, hogy összhangban van azzal az alapvető de­mokratikus gondolkodással, amely minden egyes személy méltóságát és szabadságát respektálja, a többségnek uralmat biztosít és a kisebb­séget védi. Konrád György: charta, a szellemi pajzs. — Elég sok ismert pártpoli­tikus szólalt fel a charta­mozgalom alakuló rendezvé­nyén. Megmaradhat-e ez pár­tokon felüli ügynek? — Ügy képzelem, hogy megmarad annak. De nem tartom rossznak, hogy az itt megszólalók, akik a Szabad Demokraták Szövetségének, a Fidesznek és az MSZP- nek a képviselői, csatlakoz­tak ehhez. Azt szeretném, ha más pártok képviselői és szavazói, tagjai ugyancsak meggondolnák, hogy nem tudnák-e egy tágabb értelem­ben vett támogatással ezeket az eszméket magukévá tenni, kiegészíteni, vitatni, hogy az egész magyar társadalomban az egymással szót értés szín vonala emelkedjék, -s jobb akaratúvá váljék. ■ ■ A charta jövőjéről más, is­mert politikusok is kifejtet­ték gondolataikat munkatár­Akarva-akaratlanul Telefonlehallgatások Budapesten Rádiótelefon Miskolcon is Nem hivatalos információ szerint, december 22-től Észak- Magyarországon is használható a Westel rádiótelefon. Két hét múlva Hegyeshalomtól Debre­cenig autózva élvezhetjük a mobiltelefon valamennyi elő­nyét, ha pénztárcánkból fut­ja rá. Talán ünneprontásnak szánták a televízió Ablak cí­mű műsorában elhangzott ri­portot, miszerint a rádiótele- fozi-beszélgetéseket hallani a műsorvevő készülékeken. Nos, elsősorban nem a rádiózókat zavarja a telefonbeszélgetés, hanem a telefonálók félnek az ilyenfajta, nemkívánatos nyil­vánosságtól. A pénteki Ablak­ban már a frekvenciagazdálko­dási iroda munkatársa is vé­delmébe vette a Westel rádió­telefon-társaságot, hangsúlyoz­va: a hiba nem a mobiltele­fon-készülékek hálózati rend­szerében, vagy a készülékek­ben van. Sugár Andrást, a Westel vezérigazgatóját vasár­nap kerestük fel, hogy meg­tudjuk, mi lehet mindennek az oka. — A számunkra is megle­pő jelenség okát teljes bizo­nyossággal egyelőre nem is­merjük. Tippünk természete­sen van. ezt azonban méré­sekkel még igazolnunk kell. A Frekvenciagazdálkodási Intézet illetékese a tv-ben is elmondta: az már biztos, hogy mindezért nem hibáz­tathatok a Westel által hasz­nált Ericsson, Motorola, illet­ve Nippon Electric telefonok, hiszen ezek nemcsak Ma­gyarországon bevizsgált és engedélyezett készülékek, ha­nem mindenütt a világon megfelelnek. Természetesen a műsorvevő rádiók sem hi­básak. A jelenség kiderítésé­hez elsősorban azokat a frek­venciákat kell ismerni, ame­lyeken a berendezéseink dol­goznak. A Westel a skandi­náv országokban bevezetett NMT 450 típusú rendszert honosította meg hazánkban. Ezek a telefonok a 450 me- gaherzes frekvenciákon üze­melnek. Ettől eltérő frekven­ciákon pedig garantáltan nem sugároznak. Ennek ellenére Budapest néhány területén mégis vehetők a telefonbe­szélgetések a műsorvevő rá­diók FM sávjában 80—90 MHz környékén. Feltételezéseink szerint mindezért azok a jó néhány évvel ezelőtt felszerelt tévé- átjátszó-erősítők a ludasak, amelyeket azzal a céllal he­lyeztek üzembe, hogy a té­vé UHF sávját lekeverjék és kisugározzák a VHF sávban. Mindez arra az időszakra tehető, amikor a Magyar Te­levízió megkezdte a 2-es programját, és a régi típusú volt Az televíziókon még nem fogható az UHF sáv UHF a televíziózás IV. és V. sávja: 470 és 860 MHz kö­zötti sáv. Az itt vett műso­rokat tették át az I., vagy II. sávra (41-től 66 MHz, 174-223 MHz). Ezek után már nem meglepő, hogy ezek a tévéátjátszók a 450 MHz-en folyó beszélgetéseket tökéle­tesen tudják az éterbe jut­tatni az ennél jóval alacso­nyabb frekvencián, mondjuk 90 MHz-en. Ez pedig már a CCIR (nyugati) szabványú FM-vevők fogni tudják. Sugár András, a Westel ve­zérigazgatója ígéretet tett ar­ra, hogy a vizsgálat ered­ményéről és természetesen a hiba okainak megszünteté­séről hamarosan tájékoztatást ad lapunk hasábjain is. Ad dig megnyugtatásul: ezek az akaratlan telefonlehallgatá­sok csupán Budapest néhány kerületében voltak hallhatók, a főváros többi részében, va lamint az ország egyéb, rá­diótelefonnal ellátott terüle­tein ilyen jelenségekről nem tudnak. (herényi—szántó) sunknak. Fodor Gábor (Fi­desz) : — Nagyon bízom benne, hogy sok ember aláírja majd. De nem szeretném, ha ebből bármilyen komolyabb struktúra, pártszerű kezde­ményezés is kialakulna. Jó volna, ha olyan mozgalom lenne belőle, amelyik min­dig felemeli a szavát az el­len, ha a demokrácia intéz­ményrendszerét, vagy az alapvető emberi jogokat megsértik. Ebből a szem­pontból komoly jövőt jóso­lok neki és az a gyanúm, hogy itt azért évekig szük­ség is lesz még egy ilyenre. Keserű Imre szentesi ta­nár, egykori ismert MSZMP- reformkörös, ma pártokon kívüli, illetve szombat óta a charta szóvivője: — Polgárjogot nyernek új­ra a nemtelen eljárások a politikai életben. Nagyon fontosnak tartom, hogy le­gyen egy olyan véd- és dac- szövetség, amelyik politikai, vagy pártállástól függetlenül azt mondja: ilyen eszközöket nem szabad elfogadnunk. És ha ellenfelek vagyunk, ak­kor is megvédjük egymást attól, hogy ilyen nemtelen eszközökkel minket bántsa­nak. Alakuló demokráciában van erre szükség, normális demokráciában valószínűleg, nem lenne. Vitányi Iván (Magyar Szo­cialista Párt): — A charta nagyon sok ember akaratát és hitét fe­jezi ki. Biztosan erősödni fog, de hogy milyen formát ölt majd, azt nem tudom megmondani. Meglehetősen sok pártpolitikus volt a te­remben, s különféle pártok­ból. És milyen szép békésen voltunk együtt, holott ez nem mindig van így a poli­tikai életben. Úgyhogy, én nem gondolom, hogy elveszí­tené ez a mozgalom a pár­tokon felüliségét. Ha a párt- politikusok közösséget talál­nak egymással, akkor miért ne találnának olyanokkal is, akik nem pártokban vannak. — Az ön számára miért fon- tos ez a mozgalom? — A közélet nem korláto­zódhat csupán a pártok küz­delmére. A demokrácia sem korlátozódhat arra. Fontos, hogy teremtődjenek olyan keretek, amelyekben a poli­tika a pártoktól függetlenül, vagy ha nem egészen füg­getlenül, de a pártokon kí­vül, azok felett, azok mel­lett is folyhat. — Erősítheti-e a charta az embereknek azt az érzését, hogy valóban beleszólhatnak abba: merrefelé alakuljon ez a demokrácia? — Mindenképpen. Mert hi­szen egy ilyen fajta szerve­ződés valahogy középút a politikai és a civil társadal­mi szerveződés között. És, hogy a civil társadalom meg­erősödjön, hogy a politika szerves kapcsolatban legyen a civil társadalommal, ah­hoz ilyen szervezetekre van szükség. — Többen azt említették, hogy az újra jelentkező félel­mek legyőzésében látják fon­tos szerepét ennek a mozga­lomnak. ön osztja ezt a né­zetet? — Természetesen. Mert az ember akkor nem fél, ha tudja, hogy nincs egyedül. Bujdos Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom