Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)

1991-12-20 / 296. szám

Jégkorong, OB I. Rangadó a műjégpályán Ma délután ötkor: MHC—Alha Volán Ismét a rendes időben, te­hát délután öt órakor, vil­lanyfény mellett vívja idei utolsó bajnoki találkozóját a Miskolci Hoki Club élvonal­beli jégkorongcsapata. A szé­kesfehérváriak ugyanis be­leegyeztek, hogy a szövetség által elégtelennek ítélt vil­lanyfény mellett mérkőzze­nek meg a miskolciakkal. Remélhetőleg a kedvezőbb időpont sok drukkert vonz a nézőtérre és rangadóhangu­lat várja a hokisokat. Maga a meccs is izgalmasnak ígér­kezik, hiszen a két nagy ri­vális csap össze. A legutóbbi, tizenharma­dik forduló után, nyilvános­ságra hozták a Magyar Jég­korong Szövetség adatai alapján a góllövőlista állá­sát. Mint ismeretes, itt nem csupán a góllövés, hanem a gólpassz is értékelendő. Esze­rint az első hét (!) helyen „idegenlégiós” jégkorongozó található. A Miskolci Hoki Club és a hokiszerető mis­kolci közönség számára öröm­teli, hogy az ötödik helyet foglalja el az Erdélyből iga­zolt Csíki János 28 ponttal (16 gólt + 12 gólpassz). Előt­te a ferencvárosi Simon 31 (27+4), a jászberényi Via­szon 31 (20+11) és Puskar- jov 31 (19+12), valamint az ugyancsak fradista Andrejev jP 'Ü Nótáknak fáj a válla, nem mer ütközni Partiban van a DVTK-SeM Az A-csoportban nincs gyenge csapat + Ma este talán sok ehhez hasonló gólörömben lesz része a Miskolci Hoki Club játékosainak (Szabó István felvétele) 29 (14+15) foglal helyét. A hazai gólkirályságért folyta­tott vetélkedésben is Csíki áll a legkedvezőbb pozíció­ban, második Szabó István Jobbat vártak az egyetemisták I L J w 1*1 * | Második eve az NB ll.-hen Sereghajtók között a röptabdázó lányok A Miskolci Egyetem kép­zési formája megváltozott az utóbbi években, olyan szakok indultak, ahol jelen­tősen megnövekedett a női hallgatók száma. Ez lehetővé tette egy női röplabdacsapat megalakítását. Kezdetben megyei szinten versenyzett az egyetemi gárda, majd be­jutott az NB Il-es bajnok­ságba és második éve ját­szik ott. Az elsó év végeredménye az utolsó előtti hely, ami akkor nem számított ku­darcnak, hiszen a csapat ki­alakítása, versenyeztetése, rutinszerzés volt a fő cél. Az edző — Molnáré Kisnun Magdolna — és a játékosok reménykedve várták az új évadot, hiszen sok feltétel igen kedvezőnek bizonyult. A röplabdázók létszáma ti­zenhárom lőre emelkedett, és a személyi, tárgyi feltéte­lek is igen jól alakultak. Augusztusban edzőtáboro­zással kezdődött az őszi for­duló, így elég idő állt ren­delkezésre a bajnokság kez- . détéig. A csapat jó hangu­latát és munkakedvét csak növelte az a tény, hogy az elmúlt szezon befejezése után eav olasz röplabdátok- nán vehetett részt. A meg­hívás baráti kapcsolat ered­ményeként jött létre, de az ehhez szükséges anyagi fe­dezet nasvobb részét a Sajó Betéti Társaság biztosította és a bajnokság költségeihez is hozzájárult. Miután az induláskor ilyen kedvező körülmények kö­zött dolgozhattak a lányok, feltétlen előbbrejutást vet­tek tervbe az elmúlt évhez képest. Most, az őszi forduló befejezésekor viszont a hely­zet változatlan, a sereghaj­tók csapatában maradt az együttes. Az edző által el­készített statisztika legszem­betűnőbb része — és egy­ben magyarázata a sikerte­lenségnek — az a tény, hogy a kezdőjátékosok egymás után sérültele le. Fehér Ág­nes az első ütő egyetlen mérkőzésen játszott csupán, Diczházi Mónika ez egyik előkészítő játékos pedig ösz- szesen kétszer állt a csapat rendelkezésére. A tavalyi kezdő hatosból Gecse Erika és Egervári Éva szintén többször hiányzott. Így a megmaradt hat-hét játékos­ra lehetett csak építeni. Eb­ből a mezőnyből magasan kiemelkedett Hegedűsné Ist- vánkó Eleonóra, aki minden meccsen reszt vett. A megfogyatkozott csapat tagjai: dr Bartus Mariann, Bobák Erika, Cservenka Andrea, Dudás Éva, Gáspár Éva, Hegedűsné és Turcsá- nyi Bernadett. A bajnokság befejezése után rövid pihenőt tartanak a játékosok, majd január elején kezdődik a felkészü­lés, abban a reményben, hogy eredményesebben sze­repelnek majd a lányok a bajnokság második forduló­jában. A MEAFC röplabda-szak­osztálya várja azoknak a je­lentkezését, akik kedvet érez­nek ahhoz, hogy verseny­szerűen sportoljanak NB II- es vagy megyei szinten. 15 (12+3), harmadik pedig Egyed Máté 11 (5+6). Az erdélyiek tehát fontos segítői az MHC-nek. Velük mindenképpen jobb játék­erőt képviseltek a mai el­lenfélnél, az Álba Volánnál is. Sajnos, a bajnokság előtt jósolt párharc egyelőre vá­rat magára. A három nagy — UTE, Lehel HC, FTC — mellett, ugyanis e két csapat valamelyikének lehetne esé­lyé a négy közé jutásra. Ám a székesfehérváriak jelentős előnyre tettek szert, tizen­egy pontot gyűjtöttek a ti­zenhárom fordulóban, míg a miskolciak csupán négyzet. A begyűjthető két pont te­hát létfontosságú az MHC- nek, ha még esélyt kíván sa­ját magának biztosítani a folytatásra. Meglátjuk, ma ötkor... Sz. B. A DVTK-SeM női kosár­labdacsapata az NB I. A- csoportjában a negyedik he­lyen áll a tabellán, idei utolsó pécsi mérkőzése előtt. Utolsó hazai találkozóján több mint ötven ponttal ver­te meg azt a Sabariát, amely éppen idegenben okozott meglepetést az ellenfelének. — A tavalyi csapat, amely a felsőházat kiharcolta, egy­általán nem erősödött, sőt, gyengült — jelentette ki Király Sándor, vezető edző. — Addig, míg az előző baj­nokságban volt egy ép Sit­kéink, most csak egy olyan áll rendelkezésemre, aki nem terhelhető. Kiss Gabriella, a romániai ' idegenlégiós ha­sonló cipőben jár. Öt hazá­jában műtötték meg, még 1982-ben, és egy darab porc bennemaradt a lábában, amelynek következtében a szalag elvékonyodott a tér­dében. Nem teljes értékű ő sem. Králikra, aki 1990-91- ben használható volt, most nem lehet annyit rábízni, mint akkor. Nem sikerült a felkészülése, amelyet a vá­logatottal együtt végzett. Kovák tavaly ugyancsak kulcsember volt, ha most be­állítom, mérsékelt teljesít­ményt nyújt. Fáj a válla, emiíatt nem mer ütközni. Marad tehát hat játékosom, akik között ott van Molnár Krisztina, akinek még van mit tanulnia. A legtöbbet Lakosa, Ambrus, valamint Madaras fejlődött — önma­gához képest. A felsorolta­kon kívül még Jevtusenko és Pronyina, a két ukrán stabil a csapatban. Ilyen szűk játékosállománnyal va­gyunk benne az első ötben! — Szadívnyikovát is le­igazolta a DVTK-SeM... — Az ukrán kislány még nem tud védekezni, leg­alábbis abban a szisztémá­ban, amit mi játszunk, öt centerben erőltetem és eről­+ Király Sándor (Szabó felv.) tettem a bajnoki mérkőzé­seken, még az eredmény ro­vására is. Ráadásul a sza­bályok szerint csak két kül­földi szerepelhet a csapat­ban, ez az alaphelyzet. A vezetőség a bajnoki rajt előtt úgy határozott, hogy három jelentős, erős játé­kost szerezzen meg a DVTK- SeM. Fück Tünde ilyen lett volna, csakhogy másfél mil­lió forintért. Három jelentős erőt képviselő kosaras há­romszor ennyibe került vol­na! Erre pedig nem volt pénzünk. Minden A-csopor- tos erősödött, kivéve min­ket. Ez így jött össze. Igaz, a BEAC jelentősen gyen­gült, hiszen elvesztette az extraklasszis Baloghot, de három jó képességű, jól kép­zett játékost igazolt. A Tungsram amerikai kosarast hozott. Helyzetünk ellenére partiban vagyunk ezekkel a neves együttesekkel. Az A- csoportban nincs gyenge csapat, nyolc ebből egyenlő erőt képvisel. Körbe is ver­tük egymást. ,Beidegezni nem sikerült, beidegesíteni annál inkább” Glázer szerint kialakult a „mag Csak a válogatott gólkülönbsége biztató A gólrúgás, tudjuk, nem a szakvezetők feladata, nem is az MLSZ munkatársaié, hanem a játékosoké. Ok vi­szont az utóbbi időkben fu­karkodtak a gólokkal a vá­logatott-mérkőzéseken. Ma délelőtt a Magyar Labdarú­gó-szövetség Kecskeméten tartotta évadzáró elnökségi ülését, amelyen többek kö­zött az A-válogatott 1990/ 91. évi szerepléséről számolt be a megbízott kapitány, Glázer Róbert. A kitűzött célok ismcrle- tésével kezdődött a tíz oldal terjedelmű értékelés. Ebből kitűnik, hogy fő célként nem is a sikeres EB-szereplés volt megjelölve, hanem az 1994. évi VB-selejtezőkre va­ló minél jobb felkészülés, azaz egy esélyessé előlépő csapat kialakitása. Nos, ez az eredményekből ítélve ed­dig nem jött össze! A csak­nem két év alatt ötvennyolc játékos — ebből harmincöt új név — húzhatta magára a címeres mezt, és ez már önmagáért beszél. ■ Mint ahogy a következő adat is; húsz mérkőzésből nyolc győzelem, négy döntetlen és nyolc vereség a mérleg, ami szintén nem mondható va­lami biztatónak a jövőre nézve. (A gólkülönbség az egyetlen pozitív (um): 30--27.) Mészöly Kálmán és Glá­zer Róbert szakmai célként, idézem: „a modern labdarú­gás követelményeinek, meg­felelő eredményes csapatjá­ték megtervezésé',, begya­korlását és alkalmazását” je­lölte meg. Hogy mi való­sult meg ebből? Sejtjük a választ, de inkább pontosan idézünk a szakvezető beszá­molójából: „A rendikívüli sók munkát és gyakorlást igénylő együttes védekező és támadó csapatmozgásokat az edzőtáborok rövid időtarta­ma miatt a gyakorlatban nem tudtuk tökéletesen be- idegeznif?), így az ismere­tek nem juthattak el a kész­ségszintig.” Azt már mi tesszük hoz­zá: „beidegezni” valóban nem sikerült a játékosokat, de beidegesíteni a szurko­lókat annál inkább, hiszen egy-kót mérkőzést leszámít­va (olaszok ellen idehaza, a szovjetek és a spanyolok el­len, idegenben) rossz volt nézni a magyar válogatot­tat. (Glázer Róbert a beszá­molójában igen szépen be­szél viszont rólunk, újság­írókról, kihangsúlyozva, hogy a magyar futball általános megítélésével ellentétben, a válogatott kedvező és jóin­dulatú elbírálásban része­sült a különféle médiákban. Nem nagyon emlékszem er­re, de hát az én memóriám is kihagyhat olykor-olykor... Mindenesetre kialakult az a mag, amelyre a további­akban lehet építeni, olvas­hattuk az írásos anyagban. Jövőre világbajnoki selejte­zőket vívunk, igen erős együttesekkel — hogy csak a legnagyobb ellenfeleinket említsem meg: Szovjetunió, Jugoszlávia, Görögország —, arra a bizonyos magra nagy szükség lesz. Persze, nem ártana újab­bakat is elvetni... Temesi — Azért a negyedik hely egyáltalán nem rossz helye­zés ... — A rajt előtt voltak, akik azt mondták, hogy a DVTK- SeM nem A-csoportos szín­vonalat képvisel. Nos, rácá­foltunk! Az megint egymás kérdés, hogy én elégedett vagyck-e... — Akkor megkérdezem: elégedett?. — Persze, hogy nem. En azt akarom, hogy a DVTK- SeM az első legyen! Előbb­re állnánk, ha néhány mécs­esén jobban koncentrálnak a lányok. Akiket kellett, azo­kat megvertük! Itthon tíz­nél több ponttal vertük az ellenfelekét, az MTK-t vi­szont csak hattal. A Tungs­ram viszont egy ponttal vert meg bennünket hazai pá­lyán. Kétszer vertük meg a Szarvast, amely egy újonc­tól nem rossz eredmény. Sz. P. A DVTK szurkolóbuszt Indít a PVSK—DVTK-SeM NB I-es női kosárlabda­mérkőzésre. A Tábori Sport­szer Kft. miskolci, Uitz Bé­la utcai üzletében szomba­ton délig, 500 forint ellené­ben várják az utazni kívá­nó szurkolók jelentkezését. Az autóbusz vasárnap reg­gel kilenc órakor indul a bolttal szemben levő autó­busz-parkolóból. A DVTK ismét állja azoknak a diós­győri szurkolóknak a belé­pőjegyét, akik busszal utaz­nak a pécsi mérkőzésre. Edberg és Szeles a világbajnok A Nemzetközi Tenisz Szö­vetség különbizottságának ja­vaslata alapján a két világ­ranglista vezető. Szeles Mó­nika és Stefan Edberg kap­ta az év világbajnoki címét. Edberg Flushing Meadow- ban, az amerikai bajnoksá­gon diadalmaskodott, Wimb­ledonban és az ausztrál Daj- nokságon az elődöntőig, Pá­rizsban pedig a negyeddön­tőig jutott, összesen hat ver­senyt nyert, s az év nagy ré­szében vezette a világrang­listát. Szeles nagyszerű évet zárt, hiszen az ausztrál, francia és az amerikai baj­nokságon egyaránt diadal­maskodott. összesen tíz ver­senyen végzett az első helyen. Kosárlabda Idei utolsó mérkőzését mindkét egri főiskolai csa­pat hazai környezetben vív­ja. A lányok ma délután fél hattól az Egis OSC gárdá­ját fogadják, mig a fiúk es­te hét órától mérkőznek a Malév együttese ellen. Leg­közelebb február elején mér­kőznek a főiskolások a baj­nokság tavaszi fordulójában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom