Déli Hírlap, 1991. november (23. évfolyam, 254-279. szám)
1991-11-21 / 271. szám
Yaksöfét botorliáfás Szeitgosz hegyén Nem lett spártai hős „lövőre, ha törik ha szakad, újra itt leszek’ Az Encs mellett elő Bogár János megnyerte az Athén— Spárta futóversenyt, nem sokkal később a Bécs—Budapest futáson lett második. Magyarként nem ó egyedül vett részt a spartathlonon. Horváth'' Ákos személyében olyan társa akadt, akit százhetvenkét kilométer után rész-szintidő túllépés miatt kizárta^ a versenyből. Neki most még nem szóltak a fanfárok. nem ünnepelték spártai hősként a Leonidász király szobránál levő célnál .. . — Mac a . 33', órás vonat- úton is jegyedül éreztem magam, hát még aztán. A többiek segítő teamekkel érkeztek. Mondták is, vagy az önbizalmam túl nagy,’vagy egy kissé „flúgos” vagyok, hogy egy szál magam jöttem. Szerencsére Kravicli József, a magyar csapat hivatalos edzője -~, aki 15 évig volt Senirillá György trénere — a spartathlonok nagy ismerője, akit ott már csak Mr. Dodosznak hívnak — felkarolt. ö ajánlotta például, hogy sapkában fussak. S hogy neri) volt nálam, szerzett egyet, egy „Dodosz-ke- pit”, aminek 40 fokos hőségben nagy hasznát vettem. Vízbe mártva már 3 km múlva ez is csontszáraz volt. Reggel hatkor az olimpiai Márvány ^stadionból rajtoltunk, Jaz első húsz kilométert szmogban tettük meg. Kilenc órára terveztem az első 25 kilométert, 8.25-re már sikerült elérni a pontot. A 82 km-es ellenőrző .pontnál hideg sörrel' várr" "Bodőszr amiért egyébként nem rajongok, de most égi mannának bizonyult. Legyúrt, és úgy búcsúzott — Viszontlátásra Spártában! 108 kilométernél is volt egy ellenőrző pont, ott is megvártak Dodoszék. kíváncsiak voltak, hogy tényleg, olyan jól bírom-e, vagy már kifutottam magam. Óriási dopping volt a jelenlétük. Mondták, hogy ne ijedjek meg, amikor meglátom a hegyet, a Szengoszt.. Hőségben megtett 150 km után kellett „átfutni” az 1100 méter magas hegyén. Ráadásul 110 km után velem történt még egy- és más. Akkor még nem tudtam, hogy a vizet és a gyümölcsöt nem szabad összekeverni, mert egy „dugó" képződik a gyomorban. Minent kihánytam, s ezután már sem enni, sem inni nem tudtam, minden kijött belőlem. A Szengoszt sötétben értem el... Ma már számomra is fogalom. Cikcak- kos szerpentin vezetett felfelé. De‘ az út végén korai volt a megkönyebbült sóhajtás, mert ezután jött a java. Űt már nem vezetett tovább. csak sziklák voltak, meg hegyi kecskék. Négykézláb másztam ... egy kiska- tona később mondta, hogy még 500 méter a csúcs ... örültem, de amikor elértem! Nyolc kilométerre pislákoltak egy falu fényei, de oda ugyanolyan sziklás terepen kellett lefelé haladni. Iszonyú nehézségek árán lemász- tarn, közben — ha nem velem történik, talán el sem hiszem — kétszer is elaludtam állva. A 164 kilométeres ellenőré" pónth'őír Meg időre beértem. Még 172-ig Kosárlabda 'Az Egri Tanárképző Főiskola mindkét csapata mérkőzik ezen a hétvégén. A fiúk holnap a Közgazdasági Egyetem, ellen ; lépnek pályára "hazai' környezetben, este hét órától, míg a lányok szombaton délelőtt tizenegytől a Heréd együttesével mérkőznek. A tanárképzősök mellett, az Egri DSE is játszik a hétvégén. Holnap este fél hattól Egerben fogadják a fővárosi Külker SC csapatát. elmentem, de a rész-szintidőt itt már nem értem el, nagyon fáradt voltam, s nem volt a gyomromban semmi. Autóbusszal szedték fel a versenyt feladókat és a szintidőből kicsúszókat. Én versenyen kívül végig akartam csinálni. Nagyon erőszakos lehettem, egy ideig engedtek is tovább, aztán leállítottak. Mindenkit a kórházba szállítottak, fertőtlenítették a sebeit. Nekem sem víz. sem vérhólyag nem volt a lábamon, csak iszonyúan fáradt voltam. (Itthon tudtam először leguggolni.) Spártában a 75 indulóból 22-en értek célba, köztük egyetlen nő. Nyolcán csúsztunk ki a részidőből, a többiek feladták. Minden beérkezőt Spárta határában várt egy-egy motoros rendőr, aki a 20 km-re levő célig. Leonidász király szobráig kísérte. Ott, amikor meglátták a versenyzőt, megszólaltak a fanfárok, s minden befutót hősként ünnepeltek. Még kívülállóként is fennkclt, felemelő érzés volt ezt végigélni, arról nem is szólva, hogy magyar futó lett az első és a harmadig helyezett... Bár a nagy görög éjszakában, ott fenn a hegyen hangosan azt mondtam: Ákos, te hülye, mit keresel itt?, tudom, hogy jövőre, ha törik. ha szakad, újra ott leszek. Most ’ nem sikerült, de nagyon sok tapasztalatot sze- , reztem. A mostani győztes Bogár, és a harmadik helyezett Hári is csak harmadszorra ért először célba. S elsőre egyik sem jutott el eddig, a hegven már nem tudtak átvergődni... Lejegyezte: Horváth Erika ^ Újhelyi Sándor (jobbra) az idén vonult vissza a versenyzéstől. (Szabó István felvétele) Gyulán ismét less satakmotorosás Mérlegen a vaspapucsosok Grand Prix9 vh-kösépdöntő Miskolcon Befejeződött a salakmotoros idény, és a miskolci Borsodi Építők Volán SC-nél hivatalosan is lezárták ezt az ével. A mérleg kész, melyet Pápai Márton, szakosztályvezető készített el. Az egyesület sportági vezetője május első napján lett hivatalosan beiktatva funkciójába, miután elődje lemondott. Nagy előrelépés volt véleményem szerint, hogy Szőke Frucsa emberi lény a szurkoló ... Nehéz kiszámítani cselekedeteit. Azon kívül, hogy örül, ha csapata nyer, és hangot ad keserűségének, ha veszt, még számtalan megnyilatkozási forjmája lehetséges. Ezeknek az alapcselekedeteknek is rendkívül széles megnyilvánulási skálája létezik. A fociban például a Diósgyőr és a Ferencváros szurkológárdája vált híressé (olykor hírhedtté). Különösen a pirosfehérek egy csoportja vallja, hogy nem létezik számukra nagyobb ellenség, mint a fővárosi zöld-fehérek. Egy-egy FTC-vendégjáték már jó előre fejfájást okoz rendőröknek, rendezőknek egyaránt. Idén viszont kimarad a diósgyőri tutballstadion a „jóból”, a DVTK focistái Budapesten mérkőznek a Fradival. Szerepelt viszont (pontosan kedden délután volt a meccs) a Ferencváros jégkorongcsapata a Miskolci Hoki Club vendégeként a város műjégpályáján. A kora délutáni jégkorongmeccs kevés nézőt vonzott a jégpályára. így a már sokszor megélt nézőtéri hangulat, á Hajrá, Miskolc! buzdítás is elmaradt. Akadt viszont egy maroknyi csoport, aki piros-fehér sálakkal, zászlókkal és petárdákkal (ez újabban nélkülözhetetlen szurkolói kellék lett) feszerelkezve érkezett a nézőtérre. Voltak, akik furcsállották a dolgot, hiszen az MTHC színe a piros-fehér, ám hamar jött a felismerés. A kis kórus ugyanis kisvártatva rákezdte a Hajrá Diósgyőrt. Talán eltévesztették a házszámot? A stadion helyett a jégpályára tévedtek? Hamarosan erre is fény derült, amikor átváltottak az ellenfél ócsárolására. Felvonultatták a Fradiról szóló, nem éppen hízelgő rigmusok teljes tárházát. Természetesen szót ejtettek a zöld-fehérek családfájáról is, szintén nem pozitív aspektusban. Valahogy ez az egész furcsa volt. Ahelyett, hogy a miskolciakat buzdítanák, akikre rá is fért volna a lelkesítés, az ellenfelet hergelik? Ráadásul nem is az MHC, hanem a DVTK szurkolóiként. Ezzel a tevékenységükkel nem öregbítették a miskolci jégkorongkedvelők hírét és a focicsapat rajongóiét sem. Mindenesetre érdekes, hogy néhány diósgyőri szurkolónak megér az ötven forintot, hogy hidegben rekedtre ordítozza magát, különösebb cél nélkül. Furcsa emberi lény a szurkoló ... Szaniszló Bálint János lett a versenyzők edzője — értékelte az évet Pápai Márton. — Sokat javult a pálya állapota, a szerelőműhely rendje, ugyanakkor az egykori versenyző magy szerepet játszott az utánpótlás nevelésében. Keze alatt vizsgázott le négy fiatal vaspapucsos. Manapság egyáltalán nem kis do- üog ez, máircsak azért sem, mert a salakmotorozás rendkívül pénzigényes sport. Említhetném a többi eredményünket is. Bencze Zsolt, az OB II. második helyén végzett, és megnyerte a Junior Kupát. Kenéz ugyancsak jól szerepelt a másodosztályban, hiszen ő is ott volt a legjobb nyolc között. Elégedettek vagyunk Böszörményi Zsolttal, aki ebben az esztendőben lett OB I-es versenyző. Bátran, ügyesen versenyzett. Még kevés a rutinja, de nagyon tehetséges. Eljutott az angliai junior- világbajinakság döntőjébe is. Korántsem voltunk elégedettek viszont Hajdú Zoltánnal. Tőle többet vártunk. AzOB J-ben csak a hatodik helyet szerezte meg, tavaly pedig a második volt. Ez, meglehetősen nagy visszaesés. Keressük a gyengébb teljesítmény okait, de nem csupán mi, hanem a versenyző is. Egy itthoni, miskolci OB I-es fordulóban mindössze nyolc pontot szerezni eléggé kevésnek mondható! Az érdekes az, hogy Hajdúval lengyelországi klubja, az Opele meg volt elégedve, és a következő esztendőre is megkapta a szerződés lehetőségét. — Ügy tudom, változni fog a magyar versenyrendszer a következő évben. — Ez igaz. Az idei bajnokság első nyolc helyezettjét kiemelik, és csak az utolsó körben szállnak majd be. Az OB I. ez évi 9—16. helyezettje és az OB II. 1—8. helyezettje tíz fordulóban áll rajthoz, öt helyszínen: Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben, Szegeden és Gyulán. Igen. Gyulán, ahová minden bizonnyal „visz- szahonosodik” a salakmotorozás. A stadiont rendbehozzák, melyben tudomásom szerint a város is segít. Visz- szatérve az új versenyrendszerre: a tíz forduló első nyolc helyezettje áll rajthoz azon a versenysorozaton, amelyen már elindul a nyolc kiemelt is. Így alakul majd ki a végső sorrend, természetesen az összesített pontszámok alapján. — Nyilván ezek lesznek a legizgalmasabb összecsapások, és ezek vonzzák majd a legtöbb nézőt is. — Így van, éppen ezért a sailaikbizottság ezek rendezési jogáért árverést hirdetett. Az utolsó, döntő fordulót a BÉV SC nyerte meg, így nálunk, a miskolci Nép- kertben dől el a végső bajnoki sorrend. Persze, nemcsak ezt a rangos viadalt rendezi a Volán. Sikerült megkapni az egyik világbajnoki középdöntőt, és lesz Miskolc Grand Prix is, a hagyományoknak megfelelően. — Gondolom, ezek javítanak valamennyit a szakosztály gazdasági helyzetén .. — bármelyik verseny már nem veszteséges, annak is örülünk! Túl sok pénz kell ehhez a sporthoz, ezt pedig a jegyárakból nem lehetne fedezni. Mindenképpen szponzorok kellenek, hogy ne legyenek a szakosztálynál anyagi gondok. — Gndolom, nem fenyegeti nagy veszély a miskolci salakmotorozást. — A szintentartáshoz lesz elég pénz. Fejlesztésre viszont nemigen jut. Nem úgy van manapság, mint régen, amikor szinte csak szólt az egyesület vezetője a bázisvállalatnak, hogy kéne pár millió, és az összeg már ott is volt! Igaz, a Borsod Volán támogatni fogja a szakosztályt továbbra is, de még nem lehet tudni, hogy menynyivel. — Még egy utolsó kérdés: végül is lesz-e jégmotorverseny Miskolcon? — Egyelőre még nem tárgyaltunk erről. Egyedül biztos, hogy nem bírja megrendezni a BÉV SC. Ha lesznek társaink ebben az ügyben, nem zárkózunk el attól, hogy megrendezzük a jégmotorversenyt ebben az esztendőben is. , Sz. P. J fezáiotalés, avagy, hogy torit a isgyiri szurkoló a jégpályára?
