Déli Hírlap, 1991. november (23. évfolyam, 254-279. szám)

1991-11-08 / 260. szám

♦ Tévedés ne essék, a bal oldali a főszereplő, Billy Crystal. Mit tegyünk, ha a harminc­kilencedik születésnapunkon rájövünk, hogy szőr nő a fü­lünkben? Vágjuk ki és hintsük be sóval a helyét? Ez tüneti kezelésnek valószínűleg meg­teszi, de nem tettük taccsra azt a makacs lelki válságot, amely az emelkedő homlokú férfiak sajátja. Mi hát akkor a megoldás? Irány Colorado! Nincs annál jobb, mint egy jól beüzemelt lovon vág­tatni & prérin, lengetni a cowboykalapot, és nagyokat kurjongatni. A tekintet meg­nyugszik az idilli lankákon, nincs itt más, csak néhány fia, itt-ott bátor partizán- csoportként dacoló fűcsomó, tüdőt melengető trágyaszag, és marhák, marhák, amed­dig a szem ellát. Ne is tö­rődjünk barátainkkal, akik szerint ez utóbbi társadalmi réteget az ő munkahelyükön is megtalálhatjuk, inkább engedjük, hogy ez a meny­nyei béke napfényként árassza el sötét, borongás lelkivilágunkat. Erre van szüksége a film három hősének is, akik a nagyvárosi élet emberkínzó fogaskerekei elől menekül­nek a pusztába. Itt valóban el vannak zárva a civilizá­ció minden áldott-szidott vívmányától. Nem kapható hamburger, a tőzsdei hírék nem adjálk az ember kezébe a töltött pisztolyt, és még egy konnektor sincs, ahová a kávédarálógépet be lehet dugni. Ebből aztán kisebb bonyodalmak támadnak, de kis kedvenceinknek éppen az a dolguk, hogy a jég, illet­ve a homok hátán is megél­jenek. Ahogy a film — és a bot­csinálta tehénpásztorok — haladnak előre, a néző azon veszi észre magát, hogy ne­vet. Nem hahotázik, nem csapkodja a szomszédja vál­lát, különösen, ha az a múlt A Regős Vokál vendégei Holnap Egerben Kaunlainen 7000 lakosú kisváros Helsinki szomszéd­ságában, Dél-Finnországban. Ebben a kisvárosban négy iskola és több tanintézet is működik, a kulturális tevé­kenység önkéntes alapon vagy a város által rendezett keretek között folyik. (Váro­si támogatást kap a zeneis­kola, a zenekar és a kama­rakórus.) A Kauniaineni kamarakó­rus 1974-ben alapított 38 ta­gú vegyeskórus. A kórust szinte kezdettől fogva Eolf W, Ahlberg vezeti, aki fog­lalkozását tekintve orvos, ám alapos karnagyi tapasztala­tokkal és a kórusvezetés te­rületén széles körű képzés­sel rendelkezik. A kórus koncertezett már Finnországban, Svédország­ban, Franciaországban és most Magyarországra érke­zett: három lemezfelvételük van, sőt felléptek már a rá­dióban és a televízióban is. A kórus nem ismer mű­sorbeli határokat: az elő­adott művek Palestrinától a modern zeneszerzőkig ter­jednek. A kórus programjá­nak súlypontját mindig egy­az házi művek alkották előadott nagyobb művek egy­háza jellegűek, például Per- golesi Magnifiicat, Albricl Mi atyánk, Dvorák D-dúr mi­se, Vivaldi Glória című műr ve és a most hallható Mo­zart D-dúrban írt Missa Brevis című alkotása. A kórus világi repertoár­ja főleg az elmúlt kétszáz év hazai és skandináv ze­neszerzőinek műveiből áll. A kórus nem vett részt 1 kórusversenyeken, elsősor­ban azért, mert a közönség­gel történő érzékeny és ha­tékony kommunikációra tö­rekszik és nem a mindenek­előtt technikai tökéletesség­re. A kauniaineni kamarakó­rus a miskolci Regős Vokál vendégeként városunkba ér­kezett: koncertjük ma este 7 órakor kezdődik a Zene­palota Bartók-termében. Holnap Egerben lépnek fel, a Bazilikában: utóbbi főként egyházi művekből összeválo­gatott műsort kínál a hall­gatóknak, míg a mai, mis­kolci koncert világi témájú műveket szólaltat meg. Kájé Automatizálás, német módra A Miskolci Egyetem és a Hahn & Kolb Stuttgart cég tegnap közös rendezvényt tartott Gyártásautomatizálás a fémmegmunkálás területén címmel. A gépgyártás-tech­nológiai tanszéken a hazai szakemberek és a neves né­met vállalat munkatársai vázolták a modem gyártás- technológia fejlődési irány­zatait, különös tekintettel a cég magyarországi program­jára. _____ __ héten nyerte meg a pofoz­kodóversenyt a sarki Három pirosban, hanem csak nevet. A filmvígjátékírók akkor szoktak pocsék alkotásokat szülni, ha szándékosan rö­hög te tni alkarnak. Ilyenkor a vászon merő izzadságszag, amelyen még a Fa deosem segíthet. Ám amikor az előt­tünk pergő filmkockákon ki­alakul egyfajta kedves báj, és a csetlő-botló főszereplő­ről kiderül, hogy hús-vér ember, akinek ugyanolyan mindennapi gondjai vannak, mint nekünk, akkor tudunk igazán kacagni a történeten. Ezt a felfogást néhányan már sikerrel alkalmazták, elég csak Woody Allén ne­vét említeni, ám úgy lát­szik, Ron Vnderxoood ren­dező, és a film Sztárja, Billy Crystal tud újat mon­dani. Megmutatják, milyen az eipuhúlt városi ember prototípusa, és hogy a kont­raszt még egyértelműbb le­gyen, ezt az „elkorcsósuít” homo sapienst a legvadabb körülmények közé helyezik. Ebből számtalan helyzetko­mikum származik, és ahogy profi filmesekhez Illik, az Ilyen magas labdákat kö­nyörtelenül le is csapják. Ettől a kedves mozilátoga­tónak nem kell félnie, leg­feljebb, ha az esti előadás után egy kevésbé hatékony közvilágításé útszakaszon megy haza a kitűnő film után, és a támadó a zsák­mánnyal a kezében kiadja a jelszót: Irány Colorado! Horváth Szabolcs Bndapestl vendégjáték a miskolci színházban Forgószinpcd A hölgy kissé piromániás Keserves csalódásokról nem, kellemesekről annál szíveseb­ben vall az ember. A Buda­pesti Kamaraszínház társula­tának vasárnapi, illetve hétfői miskolci vendégjátéka az utób­biak közé tartozik. Anyagi és erkölcsi válságban lévő hazai színházi világunkban (mely­nek persze szerves része a hasonlóan anyagi és erkölcsi válságban lévő néző is) nehe­zen jönnek össze jól sikerült színházi esték: különösen nem szoktak jól elsülni a fővárosi színházak vidéki vendégsze­replései. Ennek számos oka ismert és köztudott, ugyan­ennyi ismeretlen és kitudha- tatlan. A Budapesti Kamara- színház vendégszereplése tehát számos okból előreláthatóan sikerrel kellett hogy járjon, s nagyjából ugyanennyi okból eleve érdektelenségre volt kár­hoztatva. Szerencsére a jobbik papírforma jött be annak el­lenére, hogy a két színházi est híre gyakorlatilag reklám nélkül, mondhatni suttogó pro­paganda útján vált ismertté színházbajárói körökben. A réklám hiányának kö­szönhetően, a vasárnapi elő­adás ment gyengébb házzal, s a hétfői volt csaknem telt­házas. Pedig elegendő lett volna akár csak a darabot reklámozni: Noel Coward neve garancia a könnyedebb színházi régiókban, ahol niondjuk Neil Simont, vagy éppen Molnár Ferencet jegy­zik. Erre a régióra a fölé­nyes mesterségbeli tudás, az abszolút politikamentesség, valamint a (mondjuk) strind- bergi mélységek teljes hiá­nya jellemző. Ami azonban nem jelent feltétlen sekélyességet: erre jó példa a szóban forgó Co- ward-darab, a Forgóózínpad. A cím idős, visszavonult színésznők otthonát fedi, ahol tovább folyik a szini- előadás: mindannyian kettős szerepben lépnek itt fel éle­tük utolsó éveiben: élik a színész-szeretetotthon szürke hétköznapjait, s újraélik egy­kori pályájuk minden per­cét. Van a darabban konflik­tus is (hiszen Coward érti a dolgát), époen megérke­zik Lotta, aki évtizedeken át riválisa volt May-nek, színésznői és női minőség­ben egyaránt. Továbbá pol­gári szalonokba Illő izgal­mak támadnak egy megépí­tendő télikert ügyében, egy pletykalap újságírónője fu- raJkszik közéjük álnéven, szó­val, van cselekmény és fe­szültség. Az igazi konfliktus azon­ban nyilvánvalóan nem az említett dolgokban keresen­dő, hanem abban, ahogyan a Nagy Rendező (bombaszti­kus közhely, de senki sem szereti nevén nevezni az il­letőt) végképpen, sorra ki- rendezi az előadásból a sze­replőket: egykori színésze­ket, nem színészeket, min­denkit. (Egyszer majd ben­nünket is.) A Forgószínpad színész- választásáról szólni értelmet­lenség. Ha fiatal színész ját­szik öreg embert, azt teheti jól, rosszul, akár megható­an, vagy idegesítően is. Ha egy idős színész magát játssza.: az legalábbis torok­szorító. Perczel Zita (Lotta Bain- bridge) meggyőzhette a fia­talabb nézőgenerációt: nem egyszerűen nosztalgiáról van szó, ha az idősebbek szíve­sen emlékeznek a régi „na­gyokra”. De ugyanez vonat­kozik a többiekre is: Lu­kács Margitra, Barta Máriá­ra, Lontay Margitra. Len­gyel Erzsire, Zolnay Zsuzsá­ra, Feleki Sárira, Nárai Te­rire. Moldován Stefánia és Freymann Magda hanggal, zenével járult hozzá az est sikeréhez. Tóth Judit, Bere­gi Péter, Szerencsi Éva, Kiss Erika, Győri Ilona, Szélyes Imre és Rosta Sándor kellő tempóban „forgatták a For­gószínpadot”, a rendező Pet- rik József instrukciói alap­ján (aki Osggod Meeker sze­repében is játszott). Az est abszolút fénypont­ja Sarita Myrtle, azaz Pár­tos Erzsi, aki bebizonyította, lehet szeretetre méltó egy problémás (kissé agyérelme- szesedéses, kissé pirománi- ás) idős hölgy is... Kájé Egykéal süssön tábornokokra, kisdedekre 99 »Fény 4 kereszténydemokraták lapját olvasva Kár, hogy párthíradóként hirdetik a „Fény”-t. Talán szimpatikusabb, méltóbb lenne a kereszténydemokra­ták megyei havilapja meg­nevezés (bár most csak ese­tenkénti megjelenésről van szó), legalábbis ahhoz a po­litikai habitushoz, szellemi­séghez, lelkiséghez, amit a szándéka szerint a szerkesz­tő és a kiadó az előszóban Jelez. Ügy vélem, ezek a szerkesztési irányelvek messze túlnőnek egy párt­híradó keretein, ami igen dicséretes, s azért bátor­kodtam magam is már a re­cenzió nyitásakor észrevé­telt tenni, mert a szerkesz­tők bevallása szerint menet közben kívánják kialakítani a lap igazi arculatát. A névválasztás kitűnő. Az ö- és az Újszövetségben is különös jelentőséget kap a fény, már a világ teremté­Nem a politikus, hanem a mag Sztálin Seregélyesen Lehet, hogy a seregélyes) kastélyban sok mindent for­gattak már, de most, no­vember 4-én olyan filmjele­netet, amilyet még soha- A kastély kertjében történelmi pillanatot Idézett föl a két Oscar-díjas színész, Róbert Duvall és Maximillian Schell: Sztálin és Lenin utolsó találkozóját. A halálos beteg Lenin azért rendeli magához Sztá­lint, mert figyelmeztetni akarja, hogy óvakodjék a túlkapásoktól. A kulcsfon­tosságú jel-net, melyhez a seregélyesi kastély szolgál­tatja a lenini dácsa hangu­latát, annak az amerikai produkciónak része, amely­ben amerikai a forgató- könyvíró, cseh származású a rendező, magyar származású az operatőr és angol, ame­rikai, magyar, holland, in­diai művészekből áll a szí­nész-stáb. Sztálinról most készül elő­ször amerikai film, ráadásul a feldolgozás módja is sa­játos. Azt a Sztálint mutat­ja be három egész estét be­töltő részben, akit még a kelet-európaiak sem ismer­hetnek. Sztálin életének négy legfontosabb évtizedét — a hatalomra jutásától egészen a haláláig — a csa­lád szemszögéből ábrázolja Iván Passer rendező, aki az Oscar-díjas Zsigmond Vil­mos operatőr „szemével” je­leníti meg Sztálin eddig is­meretlen magánéletének epi­zódjait: szerelmét Nadjával, Lenin titkárnőjével, az es­küvőt, a házasság viharait, Nadja öngyilkosságát, s az egész családi drámát — be­leértve a gyerekeihez fűző­dő meglehetősen bonyolult kapcsolatát. Mark CarPner a „Sztálin” producere három éve dolgo­zik a filmterven Paul Mo- nash forrgatókönyvfróval. Carliner amerikai archívu­mokban gyűjtötte össze a Sztálin magánéletére vonat­kozó anyagot. Majd a Szov­jetunióba utazott, ahol en­gedélyt kapott, hogy az ere­deti helyszíneken forgathas­sa a filmet, s erre még nem volt példa soha. A produkció akkor került Magyarországra, amikor le­zajlott a Gorbacsov elleni puccs. Így került a képbe Seregélyes, valamint a Ma­film fóti stúdiója, amelyben Sztálin és Buharin esküvőjét forgatták. Nikita Mihalkov szovjet színész-rendező — aki mellesleg Borisz Jelcin egyik közeli barátja — azonban biztosította Carll- ner producert, hogy a szov­jet helyszínek változatlanul a stáb rendelkezésére állnak. Így Magyarországról Moszk­vába költözik a Sztálin pro­dukció. A hírhedt szovjet diktátort alakító Róbert Du­vall az egész forgatás idején Sztálin kuncevói dácsájában lakik majd, hogy egy perc­re se kelljen kiesni a szere­péből. A seregélyesi helyszíni Lenin nyaralójává maszkí­rozni könnyebb volt, mint Duvallt Sztálinná, Maxi mil­lión Schellt Leninné. Azon­ban a maszkmesterek és pa- rákakészítők hónapokig tar­tó munkája meghozta a gyü­mölcsét. Iván Passer, rende­ző a seregélyesi sajtóérte­kezleten így nyilatkozott: Amikor először megláttam Duvallt Sztálin maszkjában és jelmezében, kiszaladt a számon, Jézusom, ez nem Duvall, hanem az igazi Sztá­lin... Návai Anikó sénél mondá az Űr, s lón világosság. Számtalanszor, pozitív és negatív előjellel, is szerepel a bibliai törté- * netekben. Például Lót me­nekülése során, vagy Saul porbasújtásánál, ugyanakkor csillag fénye vezérli a böl­cseket az istengyermek já­szolához, vagy lángnyelv­ben jelenik meg a Lélek az apostolok homloka fölött, s attól kezdve már nem fél­nek, előmerészkednek rej- tekükből. vállalják az ige­hirdetést és a vértanúha­lált. S lám, Krisztus halála­kor sötétség borul a város­ra, majd sírjánál nagy fé­nyesség támad, ö maga mondja magáról: „... én vagyok a világosság, az ut, s az élet..Az egyház ta­nítása szerint ő a „Világ Vi­lágossága”. Sötét erők tobzódnak Kö­rülöttünk. De az igazán ör­dögi bennünk működik. Jó­zsef Attila azt mondja: „Ká- sásodik a jég, bűneim ha­lállá állnak össze!” Nem szabad megenged­nünk, hogy a mindennapok kis megalkuvásai, bocsána­tosnak tűnő vétkei töme­ges gyalázattá sűrűsödje­nek. Pedig a világot mi tesz- szük olyanná, amilyen. Mi emberek, valamennyien. Hí­vők és nem hívők, mind­annyian a benső sötétség közönyével. Nézem a „Fény”-t. Még nem igazán lap, bár figye­lemre méltó írások szólnak B.-A.-Z. megye környezet- védelmi helyzetéről, a szé­gyenmagyarságról Szlová­kiában, Adolf Kolpingról, akit október 27-én avatott boldoggá a pápa. Vannak persze párthírek is, de iga­zán jólesőn meglepő, hogy egy pénzintézet, s épp egy pénzintézet áldoz a keresz­tény eszmék terjesztésének támogatására, nevezetesen az OTP megyei igazgatósá­ga, ugyanakkor hirdet a lapban az Észak-magyaror­szági Környezetvédelmi Fe­lügyelőség. Karácsony közeleg, s ra­gyog majd a karácsonyi csillag. Egyként süt tábor­nokokra, kisdedekre. Re­mélhetőleg ez a „fény” ve­zeti a „Fény” szerkesztőit, s a karácsonyi remény és béke hatja át a keresztény- demokraták új lapját. S va­lamennyi párt lapját. Ebben a vérszagú, csahos világban. (karost)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom