Déli Hírlap, 1991. november (23. évfolyam, 254-279. szám)

1991-11-28 / 277. szám

az olvasóké a szó • Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 42-666. • Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehe­tőleg 8-14 óra között keressenek fel bennünket. Munka hely keresés, magnóval Ma sokan foglalkoznak a munkanélküliség kérdésével. Sajnos ezzel kapcsolatban semmiféle konkrét segítőkészség nem mutatkozik semmiféle szervezet, párt részéről. Annak ellenére, hogy mindegyik a munkanélküliség nagy szakértő­jének vallja magát. Leírok most egy konkrét esetet, amiből sok mindent ki lehet hámozni, illetve szerintem nyugodtan általánosítható, ugyanis sok ilyen eset történik. Ez az eset konkrétum, magnófelvétel is készült róla. Ennek alapján vizsgálható a szereplők politikai hovatartozása, eddigi múlt­ja. szakszervezeti hovatartozása is. Történt az eset 1991. november 19-én, délelőtt lü órakor, amikor megjelentem egy miskolci kft.-nél munkavállalás céljából, és a munkaközvetítő „Irányítólap”-jával. (Termé­szetesen levélírónk megírta a kft. pontos címét, amely szerkesztőségünkben megtalálható.) Majd így folytatja leve­lét: — A munkahelyi vezető igen brutálisan lépett fel velem szemben. Az volt az oka, hogy június óta nem dolgozom, illetve előtte két hónapot nem olyan munkakörben, mint amire oda jelentkeztem, vagyis nem mint villanyszerelő. Még azzal is vádolt, hogy én nem akarok dolgozni. Akkor kértem, igazolja az irányítólapon, hogy ott jártam, húzza alá a megfelelő részt, hogy nem alkalmazott. A kft. veze­tője kijelentette, hogy ő nem igazol semmit, és neki még a miniszterelnök sem parancsol. Végül is egyik munkatársa oldotta meg a problémát. Aláírta, lepecsételte az igazolást, hogy ott jártam és nem alkalmaztak — írja levelében olva­sónk azzal, hogy ne közöljük nevét és címét. Furcsának találtuk, miért kellett munkanélküli olvasónk­nak magnófelvételt készíteni, illetve úgy indulni arra a munkahelyre, ahová kiközvetítették, hogy magnókészüléket is visz magával. S milyen célból készített felvételt azon a munkahelyen, ahol munkát hirdettek, és ahol ő maga is re­ménykedhetett abban, hogy netán kenyeret talál. Hasonló véleménnyel volt egyéként erről a levélíró által idézett és általunk megkeresett kft. ügyvezető igazgatója is. Többek között arról is nyilatkozott, hogy a magát megnevezni nem akaró munkanélküli állítása nem fedi a valóságot. Akkor kezdődött a „brutális” beszélgetés, amikor érdeklődött szak­képzettsége felől. A kft. ugyanis asztalos és villanyszerelő szakmunkásokat keresett felvételre. Levélírónk pedig — az ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint — rendészként dol­gozott egy megszűnt nagyvállalatnál, így szakmáját nem gyakorolhatta. S úgy lépett fel, mint aki csupán azért ér­kezett hozzájuk: igazolják, hogy nem tudják foglalkoztatni. Az ügyvezető igazgató továbbra is fenntartja magának azt a jogot, hogy kit foglalkoztasson a kft.-ben. Hiszen a vil­lanyszerelés veszélyes szakma, és aki ezt nem folyamato­san gyakorolja, azzal könnyen baj történhet. A kft.-nek pe­dig nincs módja arra. hogy átképezze a munkanélkülit, mi­előtt munkába állítaná. Az ügyvezető igazgató azzal zárta mondandóját: tekin­tettel a kft.-nél dolgozók érdekeire, a továbbiakban is csak olyan munkavállalót alkalmaz, aki olyan szakmával rendel­kezik, amiben hiányuk mutatkozik és amire hirdetést adott fel. * A magunk részéről az ügyhöz csak annyit: őszintén együttérzünk a munkanélküliekkel, s szívből drukkolunk mindannyiuknak, hogy mihamarabb munkahelyhez juthas­sanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azokkal az ügyes­kedőkkel is egyetértenénk, akik csak azért mennek el a kiközvetítés helyére, hogy aláírásokat gyűjtsenek a mun­kanélküli-segély további folyósításához nélkülözhetetlen pa­pírjaikra. Mert — érdekes módon — az ilyenfajta munka- nélküli általában a 15—20 ezer forintos segélyezettek közül kerül ki. Ennyiért nyilván megéri neki, hogy segélyezett maradjon. Őket pedig erkölcsi támogatással sem kívánjuk biztatni. H.-né Díszmagyarban Három lányka sorjázik a fényképen, díszmagyar ru­hába öltözve: Horváth Ani­ta, Kecskés Jutka és Nagy Ágika. A ruhákat mindhár­muk közös nagymamája ké­szítette, a 82 éves özvegy Fónagy Béláné. A mezőcsáti nagymamának hét unokája van; közülük négy lány. A negyedik — Fónagy Ildikó — is rajta van a képen, csak... — ö éppen nem hozta el a magyar ruháját, amikor ha­zajöttek Pestről, és együtt volt a család —, menti ki Il­dit a nagymama. A 82 éves Mariska néni, aki tehát ma­ga varrta lányunokáinak a díszmagyart, ki tudja hány száz apró öltéssel a gyön­gyös pártákat, a csipkés blú­zokat, a selyemszoknyákat... — Csak azért, mert az volt a vágyam, hogy láthassam lényunokáimat díszmagyar­ban, amiben mi jártunk va­lamikor, fiatal korunkban — árulja el Mariska néni. — Amikor még ez volt a divat, és nem a bikini... És nemcsak azért, mintha a nagymamának nem lett volna mit csinálnia a ,.var- rócskázás” helyett! Hiszen 82 éves létére ma is haj­nalban kel, ellátja az álla­tokat, reggelit készít, ebédet főz, mos, vasal, takarít. — öregszem mindennap. Lejjebb, lejjebb, már éppen csak az a szerencsém, hogy nem vagyok az ágyban, de egyébként gyönge vagyok, nem sokat tudok már dol­gozni ... Mert ugye az nem is mun­ka, hogy díszmagyar ruhák­kal kedveskedik az unokái­nak, s hogy — bár már évek óta ki sem lép a Kiss József utcai ház kapuján — nem­csak saját magát látja el tökéletesen, hanem a körü­lötte levő családot is, asz- szonylányát, vejét, unoká­it... S hogy hihetetlen ven­dégszeretettel várja, fogadja a faluban és a fővárosban lakó többi szeretteit is ... Nyolcvankét éves. Négy gyermekének, hét unokájá­nak, három dédunokájának egyaránt jut a szeretetéből. Sőt, talán még többeknek is. Akikre talán minden öl­tésnél gondolt, amikor a díszmagyarruhákat varrta. Immár hajlott háttal, de a munkában fáradhatatlan ke­zekkel, amelyekkel végig­dolgozta hosszú életét. Azért is, hogy iányunokái önfeled­ten mosolyoghassanak a gyöngyös-pártás, zsinóros- pruszlikos díszmagyarban. (ruttkay) Megkaptuk a szerződéseket a távhőtől Kötelességemnek érzem, hogy tudassam a lap olva­sóival: a diósgyőri városköz­pont lakásainál a fűtéssza­bályozó-rendszerrel kapcso­latosan kedvező változás ál­lott be. A fenti üggyel fog­lalkozó, 1991. november 5-i újságcikk megjelenése után több képviselőtársammal együtt megkaptam a távhő­től a rendszer beépítéséhez szükséges lakossági szerző­déseket. A távhő eddigi zárkózott magatartása is megváltozott, kedvező irányban. A ma­gunk részéről most már mindent elkövetünk, hogy a szerződéseket aláírva, rövid határidőn belül visszajuttas­suk, s ezzel megteremtőd­jön az a feltételrendszer, amely a fűtésszabályozók be­építését lehetővé teszi. Ez­zel megoldódik a fűtésszol­gáltatás mérése, és annak megfelelő fizetése. Megköszönjük a Déli Hír­lap szerkesztőségének is, hogy mellénk állt ennek a kérdésnek a megoldásában, Majtényi János közös képviselő Miskolc, Árpád u. 10. IV/1. Kulcscsomót találtak Kulcscsomót találtak az elmúlt héten, szombaton a Vándor Sándor utcában. Jo­gos tulajdonosa szerkesztő­ségünkben, Az olyasoké a szó rovat szobájában átve­heti. Kapcsolatkereső Tours városával Az elmúlt héten a Tours- vidék—Magyarország Bará­ti Társaság meghívására a franciaországi Tours váro­sába látogatott a Magyar— Francia Társaság küldöttsé­ge. Abban a megtiszteltetés­ben volt részem, hogy en­gem is meghívtak a kül­döttségbe, mint a társaság országos vezetőségi tagját. Ez alkalommal megismer­kedhettünk a gyönyörű Tours várossal és környe­zetével. Meglátogattuk a Pannóniából származó, s később toursi püspökké vá­lasztott Szén* Márton mű­ködésének emlékhelyeit. A Miskolchoz hasonló nagyságú város polgárai ér­deklődéssel követték a 20 tagú magyar delegáció prog­ramját. amiről az ottani he­lyi sajtó többször is beszá­molt. Látogatásunk során a kapcsolatok további erősí­tését kértük, főleg a kultu­rális turizmus területén. Be­leértve az egyetemek, a kö­zépiskolák és a családok kapcsolatainak kialakítását is. A város polgármesteré­nek készsége erre imponáló: szerinte testvérvárosi kap­csolatok is elképzelhetők közöttünk. Mindezek érde­kében a jövő év tavaszán Magyarországra jön a toursi egyesület delegációja, s re­méljük, hogy országjáró programjukból nem felejtik ki Miskolcot sem. Az ottani baráti társasá­got egyébként a gróf Tele­ki család Franciaországba került leszármazottja, Tele­ki Judit (francia családne­vén Mme de Gérando-Char- pentier) alapította, aki ak­tív munkatársaival együtt szívvel-lélekkel e jó ügy legfőbb mozgatója. Papp Gábor a MÁV Miskolci Igazgatóságának műszaki igazgatóhelyettese Nem veszik vissza az üvegeket Kezdem úgy, hogy vettem egy üveg sört, 24 Ft -(- üveg­betét 6 Ft, tehát 30 forin­tért. Másnap reggel a laká­somhoz legközelebb eső ABC-be vittem vissza az üveget. Rokkantnyugdíjas vagyok, ugyebár a 6 forint is pénz. Megjegyzem, hogy a sört ugyanabban a bolt­ban vásároltam. Megdöbbenve olvastam az üvegvisszaváltó helyen, hogy „Sörös- és ásványvizes üve­geket nem veszünk vissza”. Az üzletek revét mellőzöm. Jobb a békesség. Minden­Azt válaszolták, hogy... JÖVŐRE OJfTJÁK FEL AZ ÓMASSAI UTAT A november 18-1 Hajnali Hír­lapban közöltünk írást ,»Meg­roggyant út Ómassára” címmel. A Garadna-völgyben autózók, sétálók majd egy hónapja ta­pasztalhatják, hogy egy szaka­szon fél szélességben lezárták az ómassára vezető utat. A ré­gebbi korlát a Hámori-tó felé becsúszva még éppen hogy tart­ja magát, elé újabbat helyez­tek el. Csakhogy ezzel fele szélességűre szűkült az út. Miután az első ideiglenes kor­látokat már vagy két hete masz- szívabbakkal váltották fel, s gondosan le is bitumenezték, arra lehet következtetni, hogy hosszabb ideig is, akár ta­vaszig is eltarthat, míg hozzá­látnak az útpadka megerősítésé­hez. Közeledik a tél. Az Ómas­sára tartó 15-ös buszok vezetői szerint padkacsúszás várható. Talán nem jogtalan az aggoda­lom? Ahelyett, hogy az ideig­lenes korlátokat erősítenék meg ezen a kétszáz méteres út­szakaszon, inkább — kihasznál­va a kedvező időjárást — a ré­zsű erősítésre kellene fordítani az energiát — tették szóvá töb­bek között. A megjelent írásra az alábbi választ kaptuk a Mis­kolci Közúti Igazgatóság veze­tőjétől, Varga József igazgató­tól : „A 2513. sz. miskolc—dé- destapolcsányi összekötő út 1+200 km szelvényének kör­zetében 1991. október 12-én útcsúszás következett be, és ez az amúgy is keskeny köz­lekedési pálya további szű­külését idézte elő. A közle­kedés biztonsága érdekében jelzőlámpás forgalomirányí­tást és a cikkben említett rongálási és lopási okok mi­att megfelelő szilárdságú és fix rögzítésű szalagkorlát- terelést voltunk kénytelenek bevezetni. Az összekötő út 4+600—4 +370 km közötti szakaszá­nak új nyomvonalra való helyezésére az 1985—88. kö­zötti években is azért ke­rül sor, mert az Ómassa te­lepülés mellett, illetve felett vezetett útszakasz a suvadó hegyoldalon több helyen megcsúszott és életveszé­lyessé vált. A 0+000—4+600 km szelvények közötti sza­kasz a Hámori-tó mellett és a Garadna-patak völgyében halad és új nyomvonalra történő helyezése nem old­ható meg, mivel egyik ol­dalon a tó, illetve természe- tileg védett patakmeder, a másik oldalon a hegyoldal határolja az utat. E szakasz átépítésére tanulmányterv készült és 1990. június 27- én kelt levelünkben kértük a minisztériumot, biztosítsa a pénzügyi fedezetet a kivi­telezés 1991. évi beindításá­hoz azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben rövid időn belül nem történik meg a felújítás, előfordul­hat, hogy az útszakaszt biz­tonsági okokból le kell zár­ni a forgalom elől. Az or­szágosan ismert pénzügyi nehézségek miatt a munkát nem lehetett beindítani 1991- ben, ezért .az 1992. évi fej­lesztési feladatokra vonatko­zó javaslatokban ismételten szerepeltetjük. A korszerűsítés várható költsége megközelítőleg 200 millió forint, amelyből — első ütemként — a jelen­leg korlátozás alá vont út­szakaszt is tartalmazó legve­szélyesebb részek helyreállí­tására, illetve felújítására az 1992. évre 40 milliót kér­tünk biztosítani. Ez az ősz- szeg speciális rézsűállékony­sági és mélyépítési munká­kat foglal magába, amelyet csak kedvező időjárás ese­tén — komoly előkészítés és feltárás útján — végez­hetünk el. A jelenleg kiala­kított forgalmi jelzések meg­felelnek a közlekedésbizton­ságnak.” esetre néhány ABC- és más élelmiszerüzlettől kapott tá­jékoztatást közreadom. „Az ásványvíz üveggel együtt 20 Ft. A göngyöleget csak csereként vesszük visz- sza. Azt is csak akkor, ha az nálunk lett vásárolva.” Ember legyen a talpán, aki ezt el tudja dönteni. Te­hát, ha az üres üveget visz- sza akarom adni rá, va­gyok kényszerítve arra, hogy veszek egy „teli” üveggel, vagy eldobom a kukába. Nem rossz üzleti fogás. Egy másik ABC-ben, ahol szintén nem veszik vissza a sörösüvegekéit, a sörárlapon 23-fajta sör volt feltüntet­ve. Minden „márkanév" után oda volt írva, hogy plusz üveg. Apropó. A márkanévről jut eszembe, hogy az üdítő­ital a Márka üvegét sem ve­szik át. „Az ára 11 Ft. Ha megitta, és nincs rá szük­sége, dobja el!” Még két bolt tájékoztató tábláját idézem: „Boros, pezsgős üvegeket nagy tétel­ben nem veszünk vissza. Nesscafést sem.” Másik ^.Ás­ványvizes és szörpösüvege- ket nem váltunk vissza.” Tájékozódásom szerint — az említetteken kívül — még számos más üveget sem vesz­nek vissza. Talán nincs re­kesz, vagy kevés a raktár­tér? Bizonyára sokan emlékez­nek arra, hogy a nagyobb üzletek elé egy úgynevezett „Barba-mama” néven is­mert üvegbegyűjtő konténe­reket helyezett ki a MÉH vállalat. Volt raj'ta két be­dobó „lyuk”. Az egyik fele színes, a másik fele fehér megjelölést tettek, mindezt a vissza nem vehető üvegek begyűjtésére készítették. Ezek sajnos már régen el­tűntek. Begyűjtötték, és a MÉH központi telepére szál­lították, ahol már akkor is „üveghegyek” tornyosultak. Egyre öbb eldobott pa­lackkal találkozhatunk az utcákon, parkokban, tereken és az élelmiszerboltok előtt. Ha lenne egy üzleti vállal­kozó csoport, aki felvenné valamelyik külföldi üvegfel­dolgozóval a kapcsolatot nem csinálna rossz üzletet. Hargitlay Attila Miskolc Szerkesztői üzenetek F. B.-né (Miskolc-Pereces): A végkielégítéssel kapcsolat­ban az alábbiakat közöljük: nem jár továbbá végkielégítés annak sem, akinek a munkál­tató azért mond fel, mert a munkaviszonyból származó lé­nyeges kötelezettségét szándéko­san, vagy súlyos gondatlanság­gal jelentős mértékben szegi meg, vagy pedig olyan maga­tartást tanúsít, amely a munka- viszonyának a fenntartását le­hetetlenné teszi. Nem jogosult a végkielégítésre az sem, aki jogosulttá vált nyugellátásra, vagy részére korengedményes nyugdíjat állapítottak meg. Vég- kielégítésre csak főállású mun­kaviszony megszűnésekor kerül sor, így a további munkaviszony megszüntetésekor ezt a dolgozó nem kaphatja meg. Ezt a jog­szabályt ez év október 19-én hirdették ki. rendelkezéseit csak az ezt követően közölt fel­mondásra, jogutód nélküli meg­szűnésre kell alkalmazni. December 3-an: díjtalan jogtanácsadás Legközelebb december 3-án, kedden délután 4-től 6 órá­ig lesz díjtalan jogtanács­adás szerkesztőségünkben a Sajtóház III. emeletén, -íz olvasóké a szó rovat szobá­jában. Tanácsot ad: dr. Szarka Sándor egyetemi ta­nársegéd. r % A DÉLI HÍRLAP KFT. KIADVÁNY KÉSZÍTŐ, GRAFIKUS, VALAMINT KÉPFELDOLGOZÓ RENDSZERE ÜZ­LETKÖTŐKET KERES JUTALÉKOS RENDSZERBEN. ÉRDEKLŐDNI A DÉLI HÍRLAP TIT­KÁRSÁGÁN LEHET.

Next

/
Oldalképek
Tartalom