Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

1991-10-29 / 251. szám

mozaik ... mozaik ... mozaik ... mozaik ... mozaik Beszéljünk a hálapénzről I. Mikor paraszolvencia, mikor megvesztegetés? „Gyermekeink q\likasainak nem emelünk fizetést11 Mialatt az egészségügy szenved a pénz, eszköz, épü­let és technika hiányától, addig az orvosok meglehe­tősen nagy csoportja óriási összegeket vág zsebre. Ez a jövedelem teljesen illegális. Neve hálapénz, finoman fo­galmazva: paraszolvencia. A Legfelsőbb Bíróság Ka­tonai és Büntető Kollégiu­ma, feltehetően fentről jött „sugallat” alapján megálla­pította. hogy az orvos, „ha kizárólag szorosan gyógyító, megelőző tevékenységgel kap­csolatban — annak külön el­ismeréseként — felajánlott előnyt (hálapénzt) elfogad, nem követ el bűncselek­ményt”. Ez a megállapítás bírálói szerint nélkülözi a kellő komolyságot, hiszen nem lehet tudni, hogy az or­vos melyik percben végez gyógyító-megelőző tevékeny­séget, s melyik pillanatban köztisztviselő, aki nem fo­gadhat el hálapénat, hiszen az közönséges megvesztege­tésnek számit. A büntető törvénykönyvben w fehé- ren-feketén szőrepel. • NEHÉZ BIZONYÍTANI A miniszterek rendszerint azon az állásponton voltak, hogy hálapénz nincs, mert ez ügyben feljelentés szinte sohasem érkezik, a hála­pénz elfogadását nehéz be­bizonyítani. A hivatalosan becsült adatok azonban har- mincmilliárd forint paraszol­venciáról szólnak évente. Az orvosi hálapénz nem volt mindig ilyen súlyos Vallástaat oktatnak a keszthelyi egyetemen Keszthelyen, a Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdaság­tudományi Karán vallástan c. tárgy oktatását szervezik. A tervek szerint három fe­lekezet, a katolikus, a refor­mátus és az evangélikus vallás lelkészei végzik majd az oktatást. Felmerült még a zsidó vallásoktatás, de ez gondot jelent, hiszen Keszt­helynek csak nyáron van rabbija. A hallgatók közül bárki jelentkezhet, akár hívő, akár nem. A vallástan tantárgy az általános és középiskolá­ban kimaradt ismeretek megszerzésének lehetőségét kívánja biztosítani. Dr. Vincze László dékán szerint a vallástan fakulta­tív, s nem az eddig kötele­ző marxizmus helyett, ha­nem „alulról” érkezett kez­deményezés nyomán oktat­ok. probléma. Nem kell vissza­menni a régi betegsegélyző pénztárakig, elég megemlí­teni, hogy még 1945 után is Magyarországon néhány évig mintegy ötven biztosító mű­ködött: az OTI, a MABI, az OTBA, de külön biztosítója volt a MÁV-nak vagy az újságíróknak is. 1950-ben aztán itt is megkezdődött az állam előrenyomulása. Az orvosok fizetését (dr. Weil Emil jóvoltából) úgy állapí­tották meg, hogy meg ne ha­ladhassa egy szakmunkás át­lagkeresetét. Ugyanakkor már belekalkulálták bérük­be a hálapénzt, hiszen a nem paraszolvenciás mun­kakörökben dolgozó egész­ségügyiek, a röntgenesek, laborosok stb. munkahelyi pótlékot kaptak. • NEM NYITHATOTT MAGÁNRENDELŐT A hálapénz születésénél ott bábáskodott Révai József is, aki az orvosokat „reak­ciós, ellenforradalmi” ban­dának minősítette. Ratkó An­na meg akarta oldani a már akkoriban feszítő bérkérdé­seket. és Gerő Ernő, akinek különben nem volt gyereke, azzal utasította el a kérést, hogy „gyermekeink gyilko­sainak nem emelünk fize­tést”. A politikus itt az il­legális abortuszokra célzott. Egyébként is felszámolták a magánprakszist, egyedül a fogorvosok tarthatták meg pacienturájukat, mert igen kevesen voltak a lakosság lélekszámához képest. Még nem is olyan régen érvényben volt az a szóbeli tiltás, miszerint osztályveze­tő főorvos ne nyisson ma­gánrendelőt. Ezzel elszaba­dult a pokol, és gyakorlati­lag a kórházak és a klini­kák ma is tekintélyes ille­gális magánbeteg-forgalmat bonyolítanak le. Ha jól be­legondolunk, nem is nagyon tehetnek mást, hiszen ha a beteg ragaszkodik a „főorvos úrhoz”, akkor kénytelen be­jönni az intézménybe. A fő­orvos pedig állami kórház­ban, hivatalos munkaidőben, állami gyógyszerrel és mű­szerrel fogadja és kezeli a beteget. Ezt persze megengedi a beosztottainak is. A beteg pedig „hálásan” fizet. Nagy­jából jól jár az orvos és a beteg is, az igazi vesztes az állam. Seszíák Ágnes (Folytatjuk) sjc Kalózkodás. (Mező István rajza) Lovak reneszánsza A mező- és erdőgazdasá­gi munkák gépesítésének fejlesztésével az ipari or- ' szágokban teljesen háttérbe, szorultak a hidegvérű %- vak, így a lótenyésztőknek a puszta fennmaradásért is rendkívül szívósan meg kel­lett küzdeni. A hidegvérű ló lényegében Európa nyugati tengerparti részén őshonos fajtacsoport, mely a meleg- vérűektől alkati típusában különbözik, nem pedig (mint a neve sejtetné) vérének jellemzőiben. Néhány éve is­mét fontossá váltak a hi­degvérű lovak előnyös tu­lajdonságai (nagy test. vas­tag csontozat, fuvarozási munkákra való alkalmas­ság). így napjainkban a .ló-, tartás reneszánsza elkezdő­dött. Mind több lovat alkal­maznak az erdei faanyag­mozgatásban, minthogy ve­lük dolgozva sokkal jobban meg lehet kímélni az erdőt, mint a nehézkes gépekkel. A szabadidő eltöltésében is egyre nagyobb szükség van rájuk. II színházi mialkotás Dr. Bécsy Tamás, az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem professzora, az irodalom- tudomány doktora tart elő­adást holnap délután 5 óra­kor a Miskolci Akadémiai Bizottság klubjában, A színházi műalkotás kérdései címmel. Krimiben tudós, gimnazista szemmel Jól nyomozott a miskolci diáklány Antal Imre sztorikat mesélt A Krimiben tudós című televíziós vetélkedő legutób­bi adásában egy miskolci gimnazista lány sikeres nyo­mozással jött rá a műsorban levetített bűntény megoldá­sára. Simkó Adrienn, a Hermán Ottó Gimnázium harmadikos tanulója mind­össze másfél perccel maradt el az egyenesági továbbju­tástól. De egyáltalán hogyan csöppent a műsorba? — Még a nyáron olvastam a felhívást, amelyben meg­hirdették a vetélkedőt. Az alsó korhatár tizenhat év volt, és a feltételek szerint egy önéletrajzzal lehetett jelentkezni. Szeptember ele­jén próbajátékra kellett men­nem. Először egy tesztet töl­töttünk ki, majd egyenként bementünk egy szobába, ahol többek között ott volt Pomezansky György is. Egy rövidfilmet vetítettek le, és rá kellett jönni a megoldás­ra. Mindkét feladatnál jó memóriára, és megfigyelő- készségre volt szükség. Ezt az akadályt sikerrel vettem, kiválasztottak versenyzőnek. — A műsor teljesen élő­ben megy? — Igen, bár már adás előtt egy nappal fel kell utazni, mert próbafelvételek is vannak, ahol mérik az időt, beállítják a kamerákat. — Ügy tűnt, mintha egy picit zavarban lettél vol­na... — Igen. nagyon lámpaiá- zas voltam, de azt hiszem, ezen nem is lehet csodálkoz­ni, hiszen az a tudat, hogy most pár millióan engem néznek, másokat is feszélye­zett volna. Ilyen körülmé­nyek között kell koncentrál­ni, magázni a színészeket, ami a fiatalokat egyébként is zavarja. Szerencsére az egész stáb nagyon kedves volt, minden eszközzel meg­próbálták feloldani a ver­senyzőikben a forgatással já­ró feszültséget. Antal Imre például sztorikat mesélt, ő rendkívül közvetlen volt, mint ahogy Szirtes Ági is. — Hogyan készültél a vetélkedőre? — Lehet, hogy meglepe­tésként hat, amit mondok, de nem szoktam krimiket ol­vasni. Az adás előtt is csak egy könyvet vettem a ke­zembe, Agatha Christie egyik bűnügyi regényét. Erre iga­zából nem lehet felkészülni. Mindent meg kell figyelni, logikusan egymás mellé he­lyezve a megismert ténye­ket, ki lehet találni a meg­oldást. De ez egyébként is csak egy játék, mindig is annak fogtam fel. fgy sok­kal több örömöt lehet ben­ne találni, mintha valaki vé­resen komolyan veszi. — Az ellenfeled kicsivel kevesebb idő alatt jött rá a gyilkos személyére, így ő jutott tovább. De mégte sem búcsúztál el véglege­sen a vetélkedőtől. — Szerencsés esetben még bejuthatok a döntőbe, ha a következő adásokban csak egy versenyző jön rá a he­lyes megoldásra, vagy ha. egyikük sem találja ki a feladványt. — A felmerülő költsége­ket ki fedezte? — Mindent a tévé fize­tett, a vasúti jegytől kezdve a szállásig mindent ők biz­tosítottak. — Ezek után nyomozó szeretnél lenni? — Szó sincs róla. Érett­ségi után a jogi kart pályá­zom meg. Az ügyvédi mun­ka talán nem is áll olyan messze ettől a területtől, hi­szen a peres ügyekben is fel kell deríteni a tényeket. (horváth) Különös csereérték Asszonyt cseréltek tehénért India és Banglades hatá­rán különös cserekereskede­lem van divatban. Daccában nyilvánosságra jutott a sajá­tos „bárterforgalom” híre, mely szerint nemrég asszo­nyok újabb csoportját cse­rélték el tehénért. Egy-egy asszony ára hat tehenet vagy igásökröt is megér a meg­döbbentő üzletelés során. Jóllehet, az emberkereske­delmet Banglades igen szi­gorú törvényekkel sújtja — ennek végső határa halálos ítélet is lehet —, a rendőr­ség közlése szerint évente mégis mintegy ötezer asz- szonyt és gyermeket adnak el ilyen módon Indiába, Pa­kisztánba és más közeli or­szágokba. A dologban talán nem- is az a furcsa, hogy éppen ez az ottani gazdálkodósban fontos szerepet játszó jószág játssza a csereérték szere­pét. Ám az, hogy a túlnépe­sedett Indiában is szükség van vásárolt asszonyra, af­féle rabszolgára, európai szemmel nézve, igen külö­nös. Nem a kultúra, hanem au.­ríi''’': a kulturálatlanság fokáról beszélhetünk ott, ahol' ilyet» ősi formulák is életben van- y nak még. De az sem számít lényegében kulturáltabb .módnak,, hogy a leánykeres- 4 kedelem más formái is ter­jedőben vannak. A nyugati államokban jó ideje jelen van a keleti országokból im­portált ,,nöi munkaerő” —, akit háztartási alkalmazott-' nak szokás álcázni. Nem be­szélve arról, hogy az így ma-,, gát áruba bocsátó, távoli földről származó „vendég- munkás” gyakran a megél­hetést biztosítja az otthon maradt családnak — postán rendszeresen elküldött ke-; resetéből. Szórakozóhelyek és. más „intézmények” is szíve­sen alkalmaznak egzotikus szépségű „táncosnőket”. Természetesen van különb­ség a szórakoztatóipar „dől- . gozója” és a házimunkára’ befogott, tehénen vásárolt nő sorsa között, ám az ember mindkét esetben áru. S van, aki szabadságfokát még any- nyiban sem választhatja meg, hogy kiköti, miben fi­zessenek érte. Tehénben, vagy valutában. Borsod-Abaúj-Zemplén ) Megye Budapesti Baráti 1 Köre október 30-án, szerdán délután 5 órakor tartja ju­bileumi klubestjét. (Tíz éve alakultak meg.) A rendez­vény főműsorát a Bogácsi Népdalkor adja, majd a megyéből a fővárosba el­származott neves személyi­ségekkel és a rendezvényre a megyéből érkező vendé­gekkel folytat nyilvános be­szélgetést a kör titkára: dr. Nagy Károly. Az ünnepi ta­lálkozó helye a Cseh és Szlovák Köztársaság Kultu­rális Központja (Bp. VIII., Rákóczi út 15.). A kör sze­retettel látja az éppen Bu­dapesten tartózkodó mis-,, kolciakat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom