Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

1991-10-10 / 236. szám

Thütmer nem fél Múzeumok az önkormányzatoknál (2.) Jz illúzióknak Nem rettent el a Munkás­párt. Hiába szólította tel őket néhány MDF-es hon­atya, hogy ne Salgótarján­ban tartsák a párt XV. kongresszusát, ott, ahol any- nyi ártatlan embert pusztí­tott el a sortűz 1956-ban. Hiába szervez a szombati ta­nácskozás idején a nógrádi megyeszékhelyen tiltakozó megmozdulást a POFOSZ — az MSZMP hajthatatlan. El­nökük, Thürmer Gyula in­terjút adott lapunk munka­társának. — Nem fél a szombattól, elnök úr? — (Sóhaj.) Ha a saját tagságunkat, a rendezőket, a kongresszus résztvevőit vizs­gálom, nincs mitől félnünk. Embereink higgadtan, józa­nul készülnek a kongresz- szusra. Bízom a kormány és a helyi önkormányzat böl­csességében is, hogy az eset­leges provokáció elkerülésé­re minden szükséges intéz­kedést megtesznek. Remél­jük, hogy a tüntetésre ké­szülő POFOSZ-osok és más politikai erők sem mennek bele kalandor akciókba. — Az önök egyik nyi­latkozatában azt olvastam: megkezdődött a kiszorítós­di a politikában. De kiszo­rítani csak azt lehet a po­litikából, aki amúgy jelen van benne. A Munkáspárt hol és mennyire van jelen? — Az öt plusz egy parla­menti párt — a szocialista pártot én egy kicsit elkülö­nítem a többitől — abban a képzeletben él, hogy csak az a politika, ami a Parla­mentben történik. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy a Parlamentben nem az történik, amit az embe­rek elvárnak tőle. Mi ott vagyunk az önkormányza­tokban, és onnan nem en­gedjük magunkat kiszoríta­ni. Ott vagyunlk számos meg­mozduláson. Nagyon jók a kapcsolataink több ágazati szakszervezettel, a kongresz- szus kapcsán erősíteni akar­juk az ifjúsági szervezetek­kel való kapcsolatainkat, te­hát ha pozícióinkra támasz­kodva jó politikát folytatunk a jövőben, az elkövetkezen­dő választáson a Parlamen­ten belül is ott leszünk. — Mikor lesz a követ­kező országgyűlési válasz­tás? — Az a benyomásom, hogy ’94-ig nem tud működni ez In-jenes egészséoügyi továbbképzés A Kereszténydemokrata Néppárt — szolgáltatásait bővítendő — ingyenes egész­ségügyi tanácsadást tart ma Miskolcon, a Dózsa György u. 7. szám alatti irodájában, A beteg gyermekek otthoni ellátása, mielőtt orvoshoz kerülnek címmel. Dr. Orosz Imre ad tanácsokat, 17 és 19 óra között. A Vörös tér Dior ja Hoayan öltözik a szovjet parlament „Azt nem mondanám, • hogy egyáltalán nem tetszik Gorbacsov külleme, de tény. hogy esetlen. A jó ruha ugyanis a második bőre az embernek, és Gorbacsovról ilyesmi nem mondható el.” Amikor az utcára került Ig- mand mester — Brezsnyev udvari szabója — vélemé­nye, Gorbacsovnak az első bőre is veszélyben volt, a puccs révén. Az Argumenti i fakti cí­mű lap éppen ez idő tájt fog­lalkozott a nagy témával: hogyan öltözik a szovjet po­litikai elit? Szerinte Gorba­csov paraszt-kinézete nehe­zen illik ahhoz a tisztség­hez, melyet betölt. „Való igaz, hogy az öltözködés tu­dományát országunkban sen­ki sem szívja magába az anyatejjel, és éppen ez a magyarázata, hogy Gorba­csov is attól tart néha hogy nem a feladatának megfelelő módon jelenik rrteg.” És Brezsnyev? „öl­tözködését illetően is rend­kívül konzervatív volt, nem­csak ódivatú, hanem kifeje­zetten divatellenes. Az ő idejében a Központi Bizott­ság és a Minisztertanács kistisztviselői engedhették meg csupán, hogy világos öl­tönyt viseljenek. A rövid­ujjú ing felért a hazaáru­lással” — nyilatkozta a volt diktátor szabója. Zajcev, szovjet divatkreátor — akit Moszkvában szívesen nevez­nek a Vörös tér Diorjának — lehangoló bizonyítványt állított ki a mai politika­csinálókról. „Parlamentünk, divatszempontból az anar­chisták gyűjtőhelye. Vannak, akik képtelenek szakítani a bürokrácia ósdi szokásaival, vannak, akik úgy moderni­zálják a ruhatárukat, hogy amikor szónokolnak, azt a látványt keltik, mintha a mezőre indultak volna, ám az utolsó pillanatban meg­gondolták magukat, és in­kább beugrottak a Legfel­sőbb Tanácsba.” $ Szőlőédesítő szép napok, szelíd fények a folyón... vége” a parlament. Vagyis előbb lesz ennél a választás. Pon­tosabb jóslásokba bocsátkoz­ni nehéz. — Mekkora tömegek áll­nak a Munkáspárt mögött? Bástyái orma — három kereszttel Palóckutattís, nagy szakmai erőkkel — Két év elég idő volt ahhoz, hogy eloszlassa az emberek illúzióit. Itt nem egy nyugat-európai mércé­vel mért fogyasztói társa­dalom jött létre. Ami van, azzal elégedetlenek az em­berek: így azzal is, hogy a szakszervezeti jogokat meg­tépázták, a sajtót korlátozni próbálják. De sok dolog za­varja őket a külpolitikában is. Furcsán hangzik, amikor egy tízmilliós ország veze­tője ad tanácsot az ameri­kaiaknak, vagy a NATO ka­puján kopogtat. NemNATO- védőernyőre van szüksége Magyarországnak, hanem hogy független, semleges or szág legyünk. Ezért, s ilyen célok jegyében sokan jön­nek el a gyűléseinkre, a bá­zisunk erősödik. — És a saját bázisa? Hogyan alakultak a sze­mélyes pozíciói a pártjá­ban a szovjet puccsisták melletti augusztusi nyilat­kozata óta? — Augusztuson túl va­gyunk. Augusztus a mun­kásmozgalom egésze számá • ra iskola... — Amennyiben? — Iskola elsősorban ab­ban, hogy a szovjet esemé­nyek — mint utólag kide­rült — nem a demokrácia irányába mentek el, nem egy sokszínű politikai társa­dalom fejlődési irányába, hanem korlátozták a de­mokratikus jogokat, az élet nem lett jobb. A mozgalom­nak végig kell gondolnia a gorbacsovi politika tapasz­talatait, s hogy mi vezet­hetett az augusztus 19-i for­dulathoz. Ami engem' fiiét, kollégáimmal végiggondol­tuk, hogy szüksége van-« az országnak erre a pártra. A válasz Magyarországon mindenhol az, hogy Igen. Örömmel tapasztalom, hogy igénylik is mindenhol kol­légáim és az én személyes jelenlétemet a magyar po­litikában. (bujdos) Az előző részben a megyei múzeumi szervezet felállását taglaltuk beszélgetőparne- remmel dr. Petercsák Tiva­dar Heves megyei múzeum­igazgatóval, ezen belül a táj­házakról és a magánmúzeu­mokról váltottunk szót, amelyeknek szakmai fel­ügyeletét továbbra is ellát­ják. A klasszikus értelemen múzeumnak számító intéz­mények Egerben, Gyöngyö­sön és Hatvanban találha­tók. Illetve Hevesen is van egy kiállítóhely, ami múze­ummá válhat. Vajon hogyan működtet­hetők ezek az in'tézmények? Elegendő-e az önkormány­zattól kapott keretösszeg, vagy sikerül még valamilyen vállalkozásokkal kiegészíte­ni? — Kezdjük a Dobó Ist­ván vármúzeummal. Egyál­talán, mire telik? Folytat­ják-e a helyreállítást? — Talán köztudott, de említésre méltó, hogy ez a leglátogatottabb műemlé­künk. Évente félmillió em­ber keresi fel. Néhány éve bizonyos csökkenés mutatko­zik, megközelítően 80 ezer­rel kevesebben látogatnak el hozá'ík, főként a diákok tá­volmaradása érzékelhető. Ez nyilván összefügg azzal, hogy az iskolák és a szülők Is szegényebbek. Ugyanak­kor a keleti turisták is ke­vesebben jönnek. Mindezt azért hozom szóba, mert a bevételeink alapvető forrása a belépőjegyek ára. Ezt per­sze nem lehet egy bizonyos szint fölé emelni, mert ak­kor még jobban elmaradnak a családok. — Ami a kérdését illeti. A rekonstrukció igazából 1957—58-tól folyik. Meg kell mondjam, a ’80-as évek kö­zepe táján volt olyan év is, amikor 43 millió forintot fordíthattunk a vár helyre­állítására. Jelenleg ez az összeg 23 millió forint. Ezt a Heves megyei önkormány­zat, az Országos Műemlék­védelmi Felügyelőség adja össze, illetve a saját felújí­ht Az egyik időszakos kiállítás « paridi üvegeket mutatja be — tiszta fényükben, valamint Rénes György munkáinak legszebb darabjaiból láthatnak összeállítást az érdeklődők. Felvételünkön egy régi szecessziós ajtó, amely egy gyógy­szertár bejárata volt. (Szabán felvétele) tésl karé tünket is hozzátees- szük. — Korábban sokat cik­keztek arról, hogy életve­szélyes a nyugati várfal. — Valóban. Meglehetősen máüéücony ott a fal. Szükség volt egy támfalas megerősí­tésre is, hogy a városlakó­kat védjük. De az északi vár­falnál és a délinél is, egé­szen a Gergely bástyáig „Minden dalok atyja” Az Orpheus Orpheusró! Ontematikus lapszám mennek, a helyreállítási munkák, illetve a déli vár­fal környékén víztelenítéssel“ is foglalkozunk. — Valamikor a vár kö­zepe tűnt a legelhanyagol- - tabte résznek. Itt mi a helyzet most? — Tulajdonképpen a kál­váriadombról van szó, vagy másik nevén a Szép bástyá­ról. Itt megközelítően 5 mil­lió forint ráfordítással egy régészeti kiállítótermet sze­retnénk kialaktíani, megtart­va a bástyaformát három kereszttel. Innen gyönyör­ködhetnének a látogatók Eger panorámájában. Ehhez kapcsolódna az úgynevezett Hyppollt kapu kibontása és helyreállítása. — A várnak volt egy kö­zépkori székesegyháza. Ezt mennyire sikerül helyreál­lítani? Az Orpheus irodalmi fo­lyóirat sorrendben 6. számát — a II. évfolyam összevont 2—3. számát — éppen Or- pheusnak szentelte, ily mó­don „öntematikusnak” ne­vezhető (lehet, hogy új ka­tegória született?). Az in­kább kötetnek, mint folyó­iratnak nevezhető periodika (272 oldalas) élén Keresziúry Dezső Orfikus töredékek cí­mű verse áll. Róbert Böhme ezt követő tanulmányában Orpheuszt és Homéroszt jelöli meg a két legfényesebben ragyogó névnek a görög világban, hiszen a klasszikus kor ki­emelkedő szellemeinek meg­nyilatkozásaiban Orpheusz mindig ott szerepei az elő­kelő (költői) névsorokban. Ügy vélhetnénk, hogy Orpheusznak meghatározott helye van a történelemben (időben megelőzve Homé­roszt), s a tudomány annak ismeri el őt, ami a görögök számára volt: első a kivá­lók között, „minden dalok atyja”, ahogyan Pindarosz ünnepli. Orpheusz valóban miszti­kus alak, mert mint Böhme írja: „Minél többet kísérle­teztek azzal, hogy Orpheuszt a tudomány eszközeivel ra­gadják meg, azaz minél in­kább törekedtek történeti személyének és irodalmi művének előállítására, annál megfoghatatlanabbá vált e közeg számára, mígnem a tudomány büszkén kinyilat­koztatta : Orpheusz soha nem is élt.” Ezután a szentencia után már nyilvánvalóan hiába bukkantak fel létezését alá- lámasztó tények (Püthago- rasz is említi Orpheusz ne­vét, valamint az, hogy Dél- Itáiiában éltek ezt a nevet viselő emberek), mindössze annyit változtattak a képen, hogy egy gyanú? orfikus szekta létezését feltételezik, amely valamikor a hatodik században alkotta volna meg Orpheusz alakját, ilye­ténképpen minden korábbi nyom és jel egyazon „ha­misító centrumból” szár­mazna. A folyóirat mostani szá­ma bőséggel szolgál illuszt­rációkkal is: Rodin híres szobra mellett Ferenczy Ká­roly, Reich Károly és Var­ga Imre művei is ott lát­hatók számtalan más kép­zőművészeti alkotás mellett, melyek mind Orpheusz — emberileg és művészileg ok­vetlen — hiteles képmásai. Lehetetlen felsorolni a közel 300 oldalas kötet ol­vasnivalóit (23 tételből áll a tartalomjegyzék), ezért önkényesen emeljük ki Martin L. Davies „Orpheusz vagy Klió?” című tanulmá­nyának néhány sorát kedv­csinálónak. Az „Elmélkedé­sek a történelem hasznáról” alcímet viselő tanulmány szerzője úgy véli, Klió, a történelem múzsája vénsé­ges és törődött, cinikussá vált az emberiség tetteinek feljegyezgetése közben. „A történelem — mond­ja Klió — nem a haladás szférája; ez a gondolat a takarékpénztárak elmélete. Mérhetetlen ostobaság — mondja Klió — a történel­met hatalmas bankszámlá­nak tekinteni, amelyre az emberiség automatikusan fizet be újabb és újabb sum­mákat, amelyeket sosem ve­het ki többé.” Kájé — Sajnos az eredét! épí­tőanyag, a tufa kipusztult, de a műkő megmaradt. Bi­zonyos állagfeknérést fogunk végezni, s a következő évtől elkezdjük a rekonstrukciót. Jön a honfoglalási évfordu­ló 1996-ban, s tudvalevőleg Szent István elsőként alapí­totta az egri püspökséget, úgyhogy szeretnénk időre el­készülni a munkálatokkal. Még annyit hadd mondjak, hogy a gótikus palota lép­csőjét is kicseréljük, egyéb­ként ez bonyolítja le a leg­nagyobb forgalmat. S termé­szetesen a korábban helyre­állított várfalak karbantar­tását sem hanyagolhatjuk el. — A szakmai munkák közül mit tart kiemelésre méltónak? — Amire igazán büszkék vagyunk, az a palóckütatás. Most jelent meg egy 4 köte­tes gyönyörű sorozat, amely ezt a sok éve tartó, nagy szakmai erőket mozgósító kutatást adja közre, s amit a vármúzeum gondozott. (Folytatjuk) Karosi Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom