Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)
1991-10-03 / 230. szám
az olvasóké a szó • Postacím: Déli Hírlap Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 42-666. • Ke rj uk olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel héttőtől péntekig lehetőleg H-14 óra között keressenek fel bennünket. Síremlékeket törtek-zúziak Amerikai kaszkadőrök két bemutatót tartottak a múlt hét végén, a Borsodi Volán SC pályáján. Nagy sikerük volt. bravúros tc!te!k Int'án sokaknak elállt a lélegzete. De nekünk is' És nem vasárnap, a bemutatón, hanem akkor, amikor végighallgattuk hétfőn reggel panaszosunkat, aki a szerkesztőségünkben mondta el megdöbbentő történetét. Vasárnap délután hozzátartozójuk sírjához mentek a fent jelzett sportpálya melletti temetőbe. A sírkertet kőkerítés veszi körül. Ügy látszik azonban, hogy a kaszkadőrök produkciójára kíváncsiak maguk is mutatvánnyal „szórakoztatták" a temető látogatóit. Hogy fel tudjanak mászni a kerítés tetejére, ahonnan jó kilátás nyílt a sportpályára, sírokat tapostak össze, síremlékeket ráneigáltak ki, szegélyköveket törtek-zúztak, hogy ideiglenes lépcsőt készíthessenek moguknak a kerítéshez. Olvasóink szerint elszomorító látványt nyújtottak a sírhantok. Hozzátartozójuk sírkeresztjét is hosszú percekig keresték, mígnem a temető sarkában megtalálták. A kerítés mellett végig összetaposott sírok. letört virágok. Amikor pedig megkérdezték a temető gondnokát a siralmas állapot okáról, az sajnálattal védekezett: olyan nagyszájú tömeggel szemben egymaga semmit nem tehetett. Figyelmeztette ugyan őket. de eredménytelenül. A sírokat most virág helyett makuka-szőnyeg borítja. Jóllehet, olvasónk és mindazok, akik vasárnap délután kint jártak szeretteik sírjánál, megpróbálták rendezni a környéket, nem tudnak belenyugodni, hogy egy ilyen rendezvény idején, amikor óriási tömeg gyűlik össze, — természetesen köztük az „illegális” résztvevők is a kerítésen kívül — sehol egy illetékes, aki távozásra szólította volna a hangoskodó, követ zúzó. virágot taposó kíváncsiskodókat. Mert előfordulhat, hogy nincs valakinek pénze az ilyesfajta drága szórakozásra, belépőjegyre. De akkor mellőzze ezt a megoldást. Hiszen „ötletes” szórakozásával másoknak fájdalmat, kárt okoz. Panaszosunknak az volt a kérése — úgy gondoljuk nincs egyedül vele — hogy ilyen és hasonló rendezvények alkalmával körültekintőbb felügyeletet biztosítsanak. Természetesen nevet és címét szerkesztőségünkben hagyta azzal, hogy ne közöljük, hiszen ha jól belegondol, ki tudja milyen következményei lehetnek az elmondottaknak reá nézve. * Kapcsolódik a történethez az a szomorú história is, amit Gy. A. miskolci olvasónk mondott el szerkesztőségünkben. Annyiban változik csupán, hogy itt nem magukról megfeledkezett suhancok okozta károkról van szó, hanem „előre kitervezett" lopásról. A Mindszenti temetőben édesanyja márvány síremlékét akarták elmozdítani helyéről. S mint a temető gondnoka elmondta olvasónknak, nem ez az első eset. Szomorú, hogy már a temetőt sem kímélik a haszonlesők. Ami csak fogható viszik, és pénzzé teszik. Mások pedig egyszerűen félnek kis virágcsokraikkal szeretteik sírjához menni, hiszen a sirkertek jó búvóhelyet adnak a tolvajoknak. Olvasóink kérik, hogy hívjuk fel az illetékesek figyelmét a temetők rendszeres ellenőrzésére is. H.-né Petiit ség a gyászban Azért fogtam tollat és döntöttem úgy, hogy levelet irok, mivel szeretnem tudatni, hogy ebben az udvariasnak nem mondható világban akad még olyan vállalkozás, amelyben a kedvesség és az udvariasság alapvető dolog. Néhány héttel ezelőtt veszítettem el a férjem, aki egyetlen támaszom volt, es rajta kívül most már nincs senkim. Alacsony nyugdíjam van. és ma már egy temetés nem éppen kevés pénzbe Kerül. Televízióból, rádióból hallani mostanában, hogy magántemetkezési vállalatok alakúinak. Véletlenül jómagam is tudomást szereztem egy ilyen magánvállalkozásról, amelyhez bizalommal fordultam a temetéssel kapcsolatos dolgok intézésére. Nekem személy szerini igen jól esett a kedves, együttérző ügyintézés, amivel bánatomban osztoztak, illetve enyhíteni igyekeztek azt az ott dolgozók. Mindent ők intéztek el helyettem. ami ilyen mély gyászban nem mellékes. Sehova sem kellett személyesen elmennem. Sajnos, az egészségi állapotom miatt aligha tudtam volna intézkedni. Nagyon megható, hogy vannak olyan emberek, akikre a nehéz órákban is számíthatunk. Kötelességemnek tartom mindezek után, hogy azt is megírjam: mindezt a szolgáltatást a Pietas Kft. Temetkezési Szolgálattól kaptam, a Csabai kapu 16. szám alól. Még egyszer köszönöm nekik a mindent kielégítő szolgáltatást, amivel nagy segítséget nyújtottak nekem. özv. Tótfalvl Lászlóné Szülőföldem szép határa...” így kezdte Kisfaludy Sándor hazafias elégiáját valahol Észak-Olaszországban, ahol katonai szolgálatát teljesítette és gyötörte a honvágy a Dunántúl után, ahol született, nevelkedett és élte boldog ifjú éveit. Szülőföld! Ennek a szeretete örök emberi érzelem. Akár egy várost, akár egy virágzó községet mondhatunk annak. De szülőföldnek tekinthető és szerethető az az egykori település is, ahol már nincsenek lakóházak, csak egy kereszt és egy öreg temető, amelynek sírhalmait kaszá- latlan fű és gaz borítja. Egy ilyen „alvó” község területén gyűltek össze szeptember utolsó vasárnapjára megyénk területén élő lengyel népcsoportok, hogy emlékezzenek a régi szülőfalujukra: Derenkre. Az ötven éven felüliek itt élték gyermek- és ifjú éveiket. Elhozták magukkal a gyermekeiket, unokáikat, hogy azok is lássák azt a földet, ahonnan őseik származnak. ötven évvel ezelőtt zajlott le a kitelepülés (kitelepítés) erről a helyről. Ennek okát, vagy okait a történészek hivatottak meghatározni. A volt derenki lakosok Szend- rő körzetében, Sajószentpé- teren és Ernőd határában telepedtek le. Az otthonukat vesztett telepesek kárpótlásként annyi katasztrális hold földet kaptak amennyit ott hagytak, hozzá még annyit, ahányszor 5 méter hosszú épületrészt hagvtak ott. A mintegy 500 főnyi lakosságnak nagyobbik része Ernődön a „jó földön” kapott házhelyet és termőföldet. Az egykori kincstári földön levő magtárból —, amely lOx 20 m területű volt — templomot alakítottak ki, az intézői kastélyban pedig iskolát és kultúrtermet rendeztek be. Ezek a telepesek mindenüvé magukkal vitték szép lengyel tulajdonságaikat: az Isten-, a haza- és emberszeretetüket. Ezek a lelki vonások kötik össze őket szétszórtságukban is. Egy templom, egy búcsú, egv temetés, vagy házasságkötés alkalmával nagyszámú rokon, földi gyűlt össze ezeken a lakótelepeken. , Olyan nagy megmozdulás j azonban még nem volt eddig, mint az elmúlt vasárnap. Rémiés István, a település gondnoka a Magyar- országi Lengyelek Szövetségének vezetőivel egy nagyszerű derenki találkozót szervezett. Mozgósította a mepyeszerte élő lengyeleket, akik nagy és kis gépkocsikká.', az emődiek autóbusszal igyekeztek vasárnap délelőtt eljutni az egykori De- renk vadregényes területére. Körös-körül hegyek, erdők. A látóhatárt csak az a darabka kéklő ég jelenti, amely a falu helyét jelölő vöí- gyecske fölött látszik. A találkozás fénypontja a kétnapos ünnepi szentmise volt egy kis dombocskán álló kőkereszt előtt. A tábori oltárt, amelyet szorgos kezek díszítettek fel, mintegy háromszázan vették körül. A vendégeket özv. Stefánné, szül. Kovács Emma emőd- istvánmajori asszonyka köszöntötte, érzékletesen leírva a derenkiek egykori életét. Majd a Lengyelek Szövetségének egyik vezető tagja üdvözölte a megjelenteket. Papp József, emődi kántor vezetésével felharsant az ajkakról az ének, és megkezdődött a kétnapos szentmise, amelyen az emődi esperes és Gyüre László szögligeti esperes plébános végezték a szertartást. A szentmise végén nem maradt el a megemlékezés liturgikus formában a drenki halottakról is. Délután két órakor lett vége a vallásos ünnepségnek. Akorra már a tábori konyhán három üstben megfőtt a jóízű gulyás, előkerültek a szatyrokból a különféle italok is. A ritka találkozás derűsre változtatta a szíveket és az arcokat. Sokan fejezték ki abbeli óhajukat, hogy máskor is rendezzenek ilyen „zarándoklatot”! Valóban. Milyen jó lenne, ha nemcsak a közös balsors, de a közös jobbsors is testvérekké tudná tenni az embereket. Tőke István esperes, Ernőd Francia könyv a vonalon Szeptember 26-án Sátoraljaújhelyről Miskolcra utaztam azzal a vonattal, amely Ojhelyről fél 8 tájban indult. A vonaton találtam a Gimnázium I. Francia könyvet. Valószínű gazdája azóta is keresi, hiszen nélküle nehézségekbe ütközik a tanulás. Értesítem, hogy Gácsi Istvánnénál (Miskolc, Bertalan u. 26. sz.) átveheti. A könyvben egyébként B. Zsolt itanuló neve olvasható. Elhanyagolt játszótér az Avason Igaz, hét végére változó, hűvös napokat ígér a meteorológia, de azért az októberi napfény még csalogató. Különösen a bérházakban élő gyerekeknek, akiknek a nap majdnem minden óráját falak között kell eltölteniük. Szabad idejükben szívesen játszanának lent a tereken. De kevés a játszótér az Avason, s ami van, annak minősíthetetlen az állapota. A Hajós István utca csúszdájának homokozóba nyúló részét (sajnos, homok sincs már benne) régen ellopták. Ha viszont egy gyerek felmászik a tetejére, könnyen lezuhanhat. A jobb időket megéli sakkasztal állapota minősíthetetlen. Szóval október van, de reméljük, lesznek még verőfényes, szép őszi napok. Hol játszanak akkor az itt lakó gyermekek?... (Sz. G. felvételei) A Zsarnai parkolói Szeptember 17-én, a délelőtti órákban gépkocsival indultunk a Zsarnai piacra. Tíz óra lehetett, amikor a piac mellett, a lánckerítéssel körülvett parkolóhoz érkeztünk. Meglepetésünkre „zárva” találtuk. Pedig a bejárata előtt a kifüggesztett táblán az áll, hogy reggel 6-tól 16 óráig áll az autósok rendelkezésére. Egy darabig forgolódtunk a kocsival, majd a parkoló melletti úton hagytuk a járművet. Rövid ideig tartózkodtunk a piacon. Amikor autónkhoz értünk megdöbbenéssel láttuk a szélvédőnkön a közterület-felügyelet helyszíni ellenőrzésének eredményét; egy bírság megfizetésére felszólító cédulát. Amikor szóvá tettük a még ott tartózkodó ellenőrnek. azt a választ kaptuk, hogy közterületen, szabálytalanul parkoltunk. Kérdésünkre. hogy hová menjünk, ha egyszer zárva ’’an a parkoló, a válasz annyi volt: ott a másik parkolóhely. Mivel nem vagyunk járatosak a Zsarnain, erről a másik parkolóról sem tudtunk De annyit elvárnánk, hogy a szóban forgó parkoló bejáratánál kifüggesztett nyitva tartási rendet az üzemeltető be is tartaná. — panaszolta szerkesztőségünkben Sz. B. miskolci olvasónk. Az üggyel kapcsolatban megkerestük a parkoló üzemeltetőjét, a Miskolci Polgármesteri Hivatal Piacfelügyelőségét. Petri Jánosné, a felügyelőség vezetője az alábbi tájékoztatást adta szerkesztőségünknek. Elmondta, hogy a panaszos által említett parkolót általában a zsúfoltabb piaci napokon — szerdán, pénteken és szombaton tartják nyitva. A többi napokon a mintegy 800—1000' gépkocsit befogadó parkoló biztosítja a helyet a járműveknek. Természetesen, ha nagyobb forgalom mutatkozik, rugalmasan kezelik a dolgot és megnyitják az oldalsó parkolót is. Eddig nem érkezett hozzájuk olyan panasz, hogy ne tudták volna a piacra igyekvő autósok, hogy hol lehet parkolni. Hogy ne forduljon elő az elmondott panaszhoz hasonló eset. a szóban forgó parkoló elejére kifüggesztett táblát kiegészítik azzal az útmutatóval, hogy ha az zárva van, merre találják a másikat. A piacfelügyelőség vezetője azt is elmondta, hogy sajnos, akkor is előfordul szabálytalan parkolás, ha mindkét parkoló nyitva van. Szeptember 27-én, pénteken 2 óra körül a megyei OTP előtt szálltam fel egy 21-es buszra. A Vízügyi Igazgatóság előtt át akartam szállni egy 3-as buszra, hogy a Kun Béla úti gyógyszertárban kiváltsam a nélkülözhetetlen gyógyszeremet. Idős, nagyon beteg ember vagyok. Nehezemre esik a közlekedés. Míg egyik kezemben a járóbotomat tartottam. a másikban pedig egy nejlon szatyorral próbáltam felkapaszkodni a buszra. Nyilván erre figyelt fel egy barna bőrű nő, és a buszajtóhoz rohant, kitépte kezemből a szatyrot, nyilván azért, mert pénzt sejtett benne. A szatyor szétszakadt. a kezemben csak a füle maradt. A körülöttem lévők kiabálásba kezdtek, segítségül hívták a rendőrséget. A nő futásnak eredt Az ellenőrök büntetése ez esetben jogos, hiszen a KRESZ tiltó táblájának figyelmen kívül hagyása mellett parkolnak — ingyen. Egyébként a parkolási díj 40 forint. A kérdéses napon, szeptember 17-én gyér volt a forgalom a Zsarnain. A nagy parkolóban bőven voit még hely, ezért nem nyitották ki az olvasónk által reklamált várakozóhelyet. Természetesen megteszik a szükséges intézkedést; a pontos tájékoztatásra a Zsarnai piac parkolóinak nyitva tartására és megközelítésére vonatkozóan. Egyébként útbaigazító táblák most is vannak a piacon. Valószínűleg elkerülték panaszosunk figyelmét. a túloldalra. A járókelők utána. Valószínű megijedt — hiába biztatta gyorsaDb futásra a kapualjban férfitársa —, eldobta a táskát. Így az őt üldözőbe vevők a szatyrot tartalmával együtt visszahozták a megállóba. Mivel nevüket nem tudom, ezúton szeretnék köszönetét mondani nemes cselekedetükért. Nélkülük a pénzem és a drága gyógyszerre jogosító receptem a tolvajok martaléka lett volna. Még csak annyit: sok ilyen „ösz- szefogásra” lenne szükség, hogy az úton-útfélen ránk leselkedő — különösen az idős, beteg emberekre — zsiványokat elriasszák a lopástól. Én most megúsztam a dolgot. De félek, mikor, melyik kapualjban törnek életemre, pénzemre — írja sgy miskolci levélírónk. (Cím a szerkesztőségben.) A tolvaj után eredtek
