Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

1991-10-14 / 239. szám

Kelendő az alma r A Nagymiskolci Állami Gazdaság állja a versenyt Ha ezt a kutyaős sejtette volna 2. A maffiá nem ve Bon co'ás csak altatással Vigyori, bokáig se ér, de ahogy illik, előtör házőrzői minőségében, ö a kivétele­zett a sintértelepen. Jó ku­tya hírében áll, Dovák Ber­talan telepvezető nem adná semmiért. Jókora láncot vonszol maga után, s akko­ra nyakörvet visel, mint kit deresre húztak. Rettenetes csaholás a ketrecek felől. A kicsi korcs mama elfordul hat kölykétől, inkább egy hatalmas csontot dédelget. Ugatnak és esznek. Mind­kettő a félelem mellékter­méke, villan belém. A telepvezető az irodában az „Állatkísérletek Etikai Kódexét' teszi elém. Nem igaz, hogy altatás nélkül kí­sérletezhetnének állatokon. Felhatalmazva a debreceni­ek által, közli, hogy a kísér­letes sebészeti intézetben medikusok képzésére hasz­nálják föl a kutyákat. — Harminc éve prospe­rálnak, úgy hat éve európai színvonalon. Ennek az inté­zetnek nagy jelentősége van. AZ INDULÓ AR; 1500 FORINT — Elhiszem. De elöljáró­ban annyit, hogy mennyi idő eltelt« után rendelkezhetnek szabadon egy begyűjtött ku­tyával? — Egy hét után. Addig tartjuk, addig jöhet érte a gazdi. Utána is elsődleges feladatunknak tekintjük, hogy találjunk neki gazdát. Tévhit az, hogy innen egye­nesen Debrecenbe kerülnek a kutyák. — Rendben. Nézzük a szá­mokat. Mennyit kell fizet­nem ha jövök a kutyámért, s mennyit, ha vásárolni aka­rok? — Naponta 50 forint a tar­tásdíj, 150 forint a beszállí­tás és megint 150 a kiváltás díja, ehhez jön még egy szá­zas az egészségügyi ellátá­sért. A vásárlásnál az in­duló ár 1500 forint, s fajta­tisztaságtól függően lehet 4—5—6 ezer forint. — Nyilván ezek a bevéte­lek nem fedezik a költsége­ket. Mennyit ad az önkor­mányzat? — Erre az évre 3,4 millió forintot kaptunk. De ehhez tudni kell, hogy a szükség- szerű begyűjtésen túl az el­ütött állatokat is mi hozzuk be, illetve a megromlott hú­sokat. élelmiszereiket a bol­tokból. — Tegyük fel, hogy senki­nek nem kell kutya. Meny­í|c Dovák Bertalan: Szeret­jük az állatokat, s igyek­szünk nekik gazdát találni. nyi idő után utazik Debre­cenbe? — Két-három hónap. — S ott meddig élhet még? — Ez attól függ. — Mitől? — Egy pillanat, idézem a kódexből: „A kísérletekbe a lehető legkisebb számú álla­tot kell bevonni. Egy és ugyanazon állaton tartósan és ismételten csak akkor le­het kísérletet folytatni, ha azt az elfogadott kísérleti terv megköveteli”. — Ez nekem egy kicsit, hogy úgy mondjam tág fo­galom. Meddig élhet a ku­tya, ha odakerül? — Két-három évig. De hadd emeljek még ki vala­mit az etikai kódexből, ugyanis elterjedt, hogy azok a bizonyos rapsicok, akik ku­tyákat fogdosnak be, Debre­cenben adják el őket a kí­sérletes sebészeti intézetnek. „Állatot vásárolná csak tu­lajdonostól, vagy hivatalos szállítótól lehet.” RÓKA LES A RÁCS MOGUL — Ezek szerint az a bizo­nyos kutyamaffia semmikép­pen nem értékesíthet kísér­leti célra kutyát? Mondjuk hamis papírral? — Nem hiszem. Nincs szükség annyi kutyára, hogy az intézet mástól is vegyen, mint hivatalos helyről. Egy róka les a rács mö­gül. Még kölyöikként hozta be a vadász, mert az any­ját kilőtte. Lesi a kicsi Vük a pulykát a szolgálati lakás udvarán. — Nemrégiben ide köl­töztünk, — mondja Dovák Bertalan. — Én igyekszem hivatásként ellátni a felada­tomat. Szeretem az állato­kat. Gazdát igyekszünk ke­resni a felelőtlen gazdák he­lyett ... (Vége) Az idén országasan húsz százalékkal kevesebb alma termett. (Szabolcsban har­minc százalékkal), mint ta­valy. Mi nem panaszkodha­tunk, a termés minőségére és mennyiségére — kezdi beszélgetésünket Kovács Zoltán főágazatvezető, a Nagymiskolci Állami Gazda­ság felsőzsolcai gyümölcsö­sében. — Gazdaságunk 159 hek­táron termeszt almát, 32 hektáron körtét. Számítása­ink szerint elérjük a tízéves táiagot, a hektáronkénti 28 tonnát. Ez összességében 450 vagonnak felel meg. — Hogyan értékeli a Szedd magad akciót? — 1983 óta csináljuk nagy sikerrel, a termés 10 száza­lékát sikerül így értékesíte­nünk. Előnyét azt hiszem nem kell vázolnom, a vásár­ló is jól jár, saját magának szedi a gyümölcsöt és a 15 Ft/kg ár is elfogadható, ha a piaci 25—30 forintos át­lagárat vesszük figyelembe. Mi is jól járunk, hiszen megtakarítjuk a szedés, a rakodás és szállítás költsé­geit. Most minden zsebre megy, talán ezért is volt si­keresebb az akciónk, a tava­lyinál nagyobb volt az ér­deklődés. — Évek hosszú során Is­kolákkal kötöttek szerző­dést, diákok szedték az almát. Két éve nem fog­lalkoztatnak tanulókat a szüretelési munka során. Miért? — Az akkori rendelet olyan egészségügyi és egyéb előírásokat tartalmazott, amelyeknek nem tudtunk eleget tenni. Például a na­pi egyszeri meleg étkezte­tést, hogy mást ne említsek. Képtelenség lett volna meg­valósítani, nem beszélve arról, hogy elvitte volna a nyereségünk nagy részét. A legfőbb ok: munkájuk minő­sági szempontból erősen ki­fogásolható volt. Ezért fel­nőtt dolgozókat alkalma­zunk, autóbusszal szállítjuk őket ide Kazincbarcikáról, Edelényből, és környékükről. — A jó termés nem jár-e értékesítési gondok­kal? — Szerencsére nem pa­naszkodhatunk. Az idén Nyugat-Európából, sőt még a mediterrán országokból Is keresik a magyar almát. A virágzáskor, terméskötődés­kor beköszöntött fagy ott nagyobb károkat okozott, mint nálunk. A termesünk 10 százalékát hűtőházi táro­után nyugatra exportáljuk, 50 százaléka cseh és szlová­kiai piacra kerül, egy részét püréalma minőségben, öm­lesztett formában szintén nyugatra adjuk el, a többit ipari almaként értékesítjük. Közvetlenül nem érint ben­nünket a szovjet piac el­vesztése. Beszélgetésünk idején be­betér az irodába, kamion­ügyben intézkedik Peter Úr­ban, a Zelenina Presov (az A fűtési szezon kezdeté­vel és a távhő-áremelések- kel összefüggésben az Ipari és Kereskedelmi Miniszté­riumhoz, a sajtóhoz, az ér­dekképviseleti szervekhez és az önkormányzatokhoz sok állampolgári levél, kérdés, bejelentés érkezik. Ennek egy része információhiány­ból, vagy téves információ­ból ered. Ezért a miniszté­rium az alábbi tájékozta­tást adja. Az Országgyűlés az 1991. évi költségvetés jóváhagyá­sakor az energiahordozók és a távhőszolgáltatás árai­nak támogatására az előző­ekhez képest lényegesen csökkentett összeget hagyott jóvá. Ez az összeg csak az első fél évben tette lehetővé az árak támogatását, ezért június hó elsején jelentősen emelkedett a tüzelőanyagok ára. Az ártámiogaté«» meg­szűnte a távhőszolgáltatás­nál azt is eredményezte, hogy a fűtési idény kezde­tétől érvényes árakat a hő­szolgáltatók költségeiből ki­indulva kell megállapítani. Ez a módszer településen­ként eltérő árakat eredmé­nyez. Az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium október I-jei ármegállapítása már ennek megfelelően készült. Az ármegállapítást három­hónapos munka előzte meg. A hőszolgáltató vállalatok kötelező árképzési elveket és sémákat kaptak, és be­küldött kalkulációikat az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium felülvizsgálta, hogy megfelelnek-e az elő­eperjesi Zöldért) minőségi átvevője, öt héten át, távol a családjától végzi nehéz munkáját. — A jonatán és a star- king kiváló minőségű, a golden is jónak értékelhe­tő. — mondja. Négy város raktárába szállítunk. Vásár, lóink igényesek, szeretik a magyar alma ízét, zamatét, ezért megadják a 13 koronát kilójáért. Bíró István írásoknak. Az elvektől el­térő többleteket a felülvizs­gálat során nem vette fi­gyelembe, és egyúttal vizs­gálta, hogy a fajlagos érté­kek a szolgáltató nagyságát is figyelembe véve nem túl­zottak-e. Ilyen esetekben az árkalkulációt módosította. Végül az Állami Számvevő­szék távhőszolgáltatással kapcsolatos vizsgálati ta­pasztalatai alapján a mi­nisztérium a kalkulált árak egységes csökkentésével megtakarításra kényszerítet­te a távhőszolgáltatókat. A Fővárosi Távfűtő Mű­vek önként vállalta, hogy ez évben a június 1-jétől ér­vényes fűtési díjat nem emeli. Ebből kiindulva a minisztérium azoknál a vál­lalatoknál, ahol az. előbbiek szerint korrigált költség­szint a 104,40 Ft-os (június 1-jétől érvényes) árat lé­nyegesen nem haladta meg, a vállalatokkal történt tár­gyalás után az árat ugyan­csak ebben az értékben ál­lapította meg. Azon települések önkor­mányzatainak, ahol a fűté­si díj a 125 Ft/légm3-t meg­haladja, a Pénzügyminiszté­rium egyszeri támogatást folyósít. A támogatás mér­téke a 125 Ft feletti díj­hányad 80%-a. Ezt az ösz- szeget az önkormányzat a távhőrendszer korszerűsíté­sére fordíthatja, amelytől várhatóan elérhető a kiug­ró költségek csökkentése, il­letve ebből az összegből szociális támogatásban ré­szesítheti a megnövekedett költségek miatt lehetetlen helyzetbe került polgárait. Az Ipari Minisztérium tájékoztatója jfc Kellek én még valakinek?..(Szabán felvételei) (karos!) lás és megfelelő osztályozás • i Juga György Miskolc vá­ros 15. sz. vá.'aiitókerülcté- ne*k (Szentpéteri kapu es környéke, Deák tér és kör­nyéke) önkormányzati kép­viselője fogadóórát tart ma 16—18 óra között, a 10. Sz. Általános Iskolában (Katowi­ce u.). A fogadóórára tiszte­lettel várja választópolgárait. Értesítjük az Árpád u. pá­ratlan és 2-től 58 számig terjedő oldala, a Kuruc u.. Berekalja, vár környéke, va­lamint a kisvasút és a Tán­csics tér ' közötti terület vá­lasztópolgárait, hogy Rusz- kabányai András és Kis Pé­ter önkormányzati képvise­lők ma 18—19 óra között a Vár u. 5. szám alatt fogadó­órát tartanak, amelyre tisz­telettel várják a lakosságot. Polgármesteri Hivatal önkormányzati Iroda A kurblis” telefon bosszúja Né íves. Polgármesteri hivatal, reggel nyolc óra. Indul a nap. A polgármester asszony a nem régen felszerelt új telefo­non a postát csengeti. Meg mindig csen­get. Végre! Felveszik a telefont. Hívó fél: — Vilma néni! Tessék már nekem meghívni Szikszó 19-et! Postamester: — Micsodát? Ml az? Hívó fél: — Szikszó 19-et. Az ATEV-et. Postamester: — Micsodáét? Hívó fél: — A dögöst! Postamester: — Jó, jegyzem. Egy óra múlva. Hívó fél: — Vilma néni! Nem jön Szikszó? Postamester: — Mindjárt | megnézem. Csak ellenvonal jött. A négyes: postahivatal még kézi kap- csolásos („kurblis”) telefonnal üzemel. Fél óra múlva. A polgármesteri hiva­talban cseng a telefon. Hívó fél: — Halló! A négyesi polgár- mester asszony vagyok! Hívott fél: Csend. Hívó: — Halló! Halló! Halló Szikszó! Hivott: — Halló! Jó napot kívánok! Tessék... Megszakad a vonal. Hívó: — Halló Vilma néni! Megszakadt a vonal! Postás: — Megszakadt? Hívó: — Meeg! ! Postás: — Újra hozotm. Tedd le a kagy­lót. Fél óra múlva. Hívó: — Hallóóó! ! Hallóóó! 1 A telefon csökönyösen hallgat. A hívó berekedt. Torkán torz hangok gurgulázr.ak föl. Átadja a kagylót az egyik fiatal munkatársának. Jói tette. Mert ugye a fiatalok még jó tüdővel, ép hangszálakkal rendelkeznek. A fiatal kol­léganőre rácsukják az ajtót. Egy másik szobában az időköriben összegyűlt ügyfe­lék röhögnek. A fiatal torok ordít. Aztán üvölt. Jól nevelt kislány: nem káromko­dik. Csak kipirultan ordibál. Hurrá! Sikerült! Elviszik a döglött tehenét. Szent-Imrey Tamás Vannak döntések, amelyeknél tudja az ember, hogy a nemnél vagy az igennél mit nyerhet és mit veszíthet. A vi­lágkiállítás ügye innen, a magyar vidék békaperspektívájá­ból nézve azonban nem Ilyen. Csütörtök este a fővárosi ön- kormányzat nemet mondott az expóra. Előtte a sztár pénz­ügyminiszter, Kupa Mihály Is túl kockázatosnak ítélte a vál­lalkozást. Mindezt tudván, vajon most itt nekünk, az ország északkeleti csücskében mit kell szólnunk a fővárosiak dön­téséhez? örülni annak, hogy esetleg majd így egy vidékre támasz­kodó világkiállítás eszméje kerül előtérbe? Avagy valóban elhinni, hogy az anyagi bukás közvetlen esélye fenyeget a világkiállítás megrendezésével, s ha elkerüljük, az jő a vi­déknek és a fővárosnak is? De az is lehetőség, hogy bosz- szankodnunk kellene. Azon mégpedig, hogy újra hagyunk elúszni egy hajót, elmúlni egy lehetőséget. Mert lehet, hogy a világkiállítás-hívőknek van Igazuk. Lehet, hogy a vidék­nek is jó lenne, hiszen, ha az ország jól jár, az jó minden­kinek. No, de mi van, ha azok véleményét is megfontoljuk, akik azt mondják: ha lenne is világkiállítás, és még nem is járna nagy bukással, a vidék — különösen az ország ezen fele — úgyis a rövidebbet húzná, azaz: a megrendezés ter­heit itt is viselnék, de a haszon a fővárosba koncentrálódna. Így állunk tehát itt, a Bükk lábainál, azaz sehogy. E ku­tya nagy bizonytalanság közepette kezd úgy tűnni, hogy alighanem a tokajiaknak van igazuk, akik azt mondják: ha lesz expo, ha nem lesz, ők megcsinálják a maguk bor-expó­ját. Ha expo nem is, de az eddiginél jóval nemzetközibb, nagyobb, rangosabb ipari vásárra Miskolc is kötött szerző­dést, s ha arra gondolunk, hogy a Miskolcnál jóval kisebb — 100 000 fő alatti — németországi Soest például egy sör­fesztiválra milliós vendégsereget képes összehozni, akkor azt is mondhatjuk: nem igaz az, ha az önálló vidéki kezde­ményezésre valaki azt mondja, ez az a bizonyos veréb, a túzok helyett. Ugyanis itt a biológia törvényszerűségei nem élnek: verébből is lehet túzok, kis szerencsével... (Un*

Next

/
Oldalképek
Tartalom