Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

1991-10-07 / 233. szám

az olvasóké a szó • Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 1501, Pf.: 39. — Telefon: 42-666. • Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogp panaszaikkal, észri ételeikkel hétfőtől péntekig;, lehe­tőleg 8-14 óra között keressenek fel bennünket. Dalos öregek Üres ... öregek ... — megfigyelte-e már bármelyi­künk is, hogy hetente, vágj akár naponta hányszor hasz­náljuk ezt a szót. Magam sem tudom, hallottam-e an­nál melegebben, bensősége­sebben kiejteni, mint ahogy azt dr. Oláh László, alsó- zsoleai polgármester tette hétfőn este. a községben rendezett Üregek Napján. A településen 300 fölötti azoknak az idős emberek­nek a száma, akik túljutot­tak már hetvenedik szüle­tésnapjukon. Közülük száz­nál is többen jöttek el az ün­nepségre. Virágokkal, gyer­tyákkal terített asztal várta őket az ifjúsági nevelőott­hon ebédlőjében. S akik­nek már nem futja az ere­jéből? Az önkormányzat a község 100 legidősebb em­berének ajándékutalvány­nyal kedveskedik otthoná­ban. Már a gyülekezés perceit hangulatossá tette a helyi zenekar játéka. Tóth Sán­dor képviselő köszöntötte a vendégeket. Elsősorban per­sze az idős bácsikat és né­niket, akik azonban nagy tapssal jutalmazták az üze­mek képviselőit és a vállal­kozókat, akiknek anyagi hoz­zájárulásával létrejöhetett ez az est. Ezután a polgármes­ter szavai következtek. Meg­köszönte a fáradságos mun­kát. amelyet a község mai arculatának kialakításában vállalt ez a nemzedék. Azt a fizikai és szellemi erőfe­szítést, amelyet a fiatal kor­osztály jobbítására fordítot­tak. Hangsúlyozta, hogy böl­csességükre és tapasztala­tukra továbbra is szükség van. Két gyerekcsoport is mű­sorral kedveskedett a meg­hívottaknak. A miskolci 20. Sz. Általános Iskola hato­dikosai — a Csipogó tánc­csoport tagjai — nagy siker­rel mutatták be tudásukat. Minden elismerés a gyere­keknek, s tanáruknak, Tóth Györgynek! De nem maradt ez alatt az Alsózsolcai 1. Sz. Általános Iskola és a Zene­iskola közös produkciójának színvonala sem, amelyet Bodnár Béláné vezetésével adtak elő. Jó néhány szem­párban bizony könnyek csil­logtak a kedves versek és zenészámok hallatán. Az új személyi... Szeptember elsején a Kos­suth rádió reggeli adásában a „Válogatott peiceink” cí­mű műsorban felfigyeltem egy riportra. Miszerint egy elhunyt személy eltemette­téséhez — azonosításához — nem elég a személyi igazol­vány! Az új személyi igá- jwlvány. De. ahogy a riport­ból kiderült, az élőknek is kevés bizonyos hivatalokban ügyeik intézéséhez. Felmerült berniem — óe gondolom több rádióhallga tóban is — a kézenfekvő kérdés: akkor mi benne a ^személyi”(?), ha a csak rám vonatkozó személyi adatai­mat <nern tartalmazza. Én ugyan szerencsésnek mond­hatom magam, mert 2003-ig érvényes a régi igazolvá­nyom, és mellette nem kell más igazolványokat besze­rezni például az apám ne­véről, válásomról, munka­helyváltozásról, stb. Szép az új személyi iga­zolvány az új címerrel, de egv jó magyar közniondás valahogy így mondja: nem mindig az a jó, ami szép. Remélem, mire az enyém lejár, s már „visszavonásig” ■ érvényest kapok, az illeté­kesek rájönnek, hogy prak­tikusabb egy igazolványt 2—3 lappal megtoldani az ember életéhez és halálához (eltemettetéséhez) szükséges adatokkal, hogy ne kelljen mindéin adatért más-más hi­vatalba szaladgálni, igazoló- sokat gyűjteni. F.-né Miskolc Dr. Oláh László pohárkö­szöntője után az idősek so­raiból is szót kért valaki. Szabó Kálmánná megkö­szönte az önkormányzat fe­léjük áradó szereteíét és nagyrabecsülését. S ezután? Virslievés. tere- fere. muzsikaszó. Kintről, az ablakból visszatekintve rájuk láttam, hogy néhá- nyan dalra is fakadtak. Boldog — vagy inkább boldogabb — öregkort! Kosa Márta Kell egy kis pihenő... ★ Gyere, kisunokám . (Szabán Gabriella felvétele) Szerdán: díjtahin jogtanácsadá* Legközelebb október ó-én, szerdán délután 4-től 6 óráig lesz díjtalan jogta- nácsadás a Sajtóház tn. emeletén, a levelezési rovat szobájában. Tanácsot ad: dr. Szarka Sándor egyete­mi tanársegéd. Vér«dónaptár Megyénkben október 7-től 11-ig az alábbi üzemek dol­gozói biztosítják a betegel­látáshoz szükséges vérmeny­nyi séget. Hétfőn: Posta. és Távközlési Igazgatóság, Mis­kolc. Kechlan Posta és Táv­közlési Igazgatóság Miskolc, Sárospataki Áfész. Szerdán Dimag Rt.. Miskolc. Csü­törtökön Dimag Rt.. Miskolc. Pénteken (Dimag Rt., Mis­kolc. A Vöröskereszt ríorsod-Abaúj-Zemptén Megyei Szervezete Munkaközvetítés Miskolc város Pedagógus Szakszervezete Általános Is­kolai Alapszervezetének bi- zalmitestülcte még 1990. de­cember 11-én határozatot hozott szolgáltatásainak bő­vítésére, melyben munkaügyi szolgáltatást, konkrétan mun­kaközvetítést kíván végezni. Ezt megelőzően volt egy érdekegyeztető tárgyalás a város polgármesterével, Cso- ba Tamás úrral, ahol ígére­tet kaptunk arra. hogy a ki- nevezéses állással rendelke­ző pedagógusok nem kerül­nek az utcára, igyekeznek őket a városban foglalkoz­tatni. Részmegoldás a mun­kaerő-átcsoportosítás lesz. A szerződéses kollégák helyzete bizonytalan lett, s a későbbiekben a kinevezé- ses kollégáinké is. E 'tények ismeretében azonnal az in­tézményvezetőkhöz fordult Miskolc város Pedagógus Szakszervezete. Kértük, je­lezzék álláskínálatukat, ál­lásigényükét, szerződéses ál­lásban lévő kollégák nevét, melyet ezúttal is szeretnénk megköszönni, mert munkánk eredményességéhez részben hozzájárultak a gyors infor­mációadással. Az intézményvezetők együttműködését kérjük to­vábbra is, folyamatos és si­keres munkaközvetítésünk­höz, mellyel a bajba jutott pedagógus kollégáinknak se­gítünk. Kollégáink pedig bi­zalommal forduljanak to­vábbra is városi irodánkhoz. A felgyorsult gazdasági, társadalmi változások elbi- zonytalanítot'ták dolgozóin­kat, ezért elsősorban a rövid távra szóló tevékenységün­ket erősítjük, s arra kon­centrálunk. 1991 szeptember elején rendkívüli beiskolá­zási segéllyel támogattuk tagjainkat, gyermekenként 500 forinttaü, melyet a gyer­meküket egyedül nevelők, valamint a 3 és többgyer­mekeseik kaptak. Mint Miskolc város Peda­gógus Szakszervezete Álta­lános Iskolai Alapszerveze­tének titkára, úgy érzem, ha tagjaink közvetlenül tapasz­talják a velük való «törődést, jobban megértik az orszá­gos, valamint önkormányzati szintű képviseleti munkán­kat is. Kovácstié Pogány Lenka ált. iskolai tanár Megalázó pecsételés Azt válaszolták, hogy... Felelősségre vonták a buszvezetőt A Déli Hírlap szeptember l«-i számában közöltünk ol­vasói levelet „Balesetveszé­lyes társalgás” címmel. Ol­vasónk azt tette szóvá, hogy szeptember 5-én, az esti órákban a Vízügyi Igazgató­ság előtt szállt fel egy autó­buszra (a gépkocsi rendszá­mát is közölte szerkesztősé­günkkel, természetesen ezt nem írtuk meg, hiszen az eset alapján könnyen azo­nosítható volt a személy ne­ve a közlekedési vállalat számára), amelyen a busz­vezető vezetés közben tár­salgóit két fiatalemberrel. Ezzel súlyosan sértette a közlekedési szabályokat. Ol­vasónk panaszát a Miskolci Közlekedési Vállalat kivizs­gálta, és az alábbi választ kaptuk Zimmermann Ferenc igazgatótól. „Gépjárművezetőnk az új­ságcikkben foglaltak alap­ján kioktatásban és a cse­lekmény súlyával arányos felelősségre vonásban része­sült. A panaszolt esetet a tanulságok levonása érdeké­ben szakmai oktatás tárgyá­vá tesszük.’’ A panaszos levél megjele­nése után egyébként a szó­ban forgó gépkocsi vezetője is megkereste szerkesztősé­günket. azzal, hogy az ő ál­lásfoglalását is közöljük. Ne­ki ugyanis egészen más a véleménye a történtekről. „A két fiatalember közül az egyik az első ajtónak tá­maszkodott háttal, a másik pedig a kapaszkodón ült. Mint gépkocsivezetőnek nem állt módomban arra figyel­ni, hogy a hátam mögött kik és mit beszélnek. Egy biztos. Engem a kilátásban nem zavartak. Megjegyezni kívánom, hogy ezen az út­vonalon, a 23-as autóbuszo­kon mindig nagyobb a zsú­foltság, mint a hármason (ezt vezettem.). De a „kite- kintés”-re itt is lehetősége van a gépkocsivezetőknek. A levélíró véleménynyilvá­nítása viszont sértő a szá­momra. Mindenesetre jobb lett volna, ha ott helyben megbeszéljük a vitás dol­got. Szerintem szóból ért az ember, nem pedig úgy, hogy utólag okoz kellemetlensé­get másoknak, ebben az esetben nekem.” ürömmel üdvözlöm a Haj­nali Hírlapot. Bár azt hi­szem — ameddig telik a munkanélküli segélyemből — a Déli Hírlapnak is további rendszeres olvasója maradok. S ha valami közérdekű ész­revételem, javaslatom lesz, azután is megpróbálom az önök segítségével közreadni. A Hajnali Hírlap első szá­ma foglalkozik a munkanél­küliek lehetetlen, kiszolgál­tatott helyzetével, amit kö­zel egyéves tapasztalataim alapján csak megerősíteni tudok. Sőt a cikk írója na- gyonis árnyaltan ábrázolta a munkaügyi központ „ajtón kívüli” állapotát. Hogy 52 évesen, 35 évi munkaviszony után munkanélkülivé válik egy asszony (könyvelő) ma­gában véve is kétségbeejtő, különösen, ha az illető még egyedülálló is! Az viszont még megalázóbb, hogy ha­vonként egy adott napon új­ra és újra el kell zarándo­kolni arra a lépcsőre, órá­kat ácsorogni, akár esik, akár fúj, mígnem letaposott lábakkal, letépett kabátgom­bokkal eloldalogni a bűvös sorszám tulajdonosaként, hogy 2—3 óra múlva — ami­kor sorra kerül — egy fél perc alatt bekerüljön a je­lentkezését igazoló pecsét a „kiskönyvbe”. Való igaz, hogy benn, az előadók kedvesek, együttér­zők, és szívesen adnak szak­szerű tájékoztatást bármi­lyen ott felmerülő kérdésre. Munkát azonban nem tud­nak adni! Különösen a hoz­zám hasonló korúaknak, hi­szen a három—négyezer je­lentkezőnek a fele, kéthar­mada a fiatalabb korosztály­ból kerül ki. Akkor pedig nem tudom felfogni, minek kell visszarendelni hónapról hónapra azokat is, akikről már az első jelentkezésnél nyilvánvaló, hogy éveken ót sem lesz annyi munkahely, ahová kiközvetítenék, pél­dául az 50 éven jóval felü­li, hasonló végzettségű mun­kanélkülit. Az adataink egyébként számítógépben vannak. A „kiskönyvbe” pe­dig az is be vagyon írva, hogy amennyiben kereső — munkakonyves foglalkozást vállalunk, úgy nem kaphat­juk tovább a segélyt. Viszont, ha a munkaügyi központ felvenné a kapcso­latot a vállalatokkal (vala­milyen formában), s kötele­zővé tennék számukra az új munkaerő-felvétel bejelenté­sét, rövid úton tudomásuk­ra juthatna, hogy a „gépbe programozott” — náluk mun­kanélküliként nyilvántartott — személy már elhelyezke­dett, neki nem jár tovább a segély. A munkanélkülit pe­dig aláírásos nyilatkozatá­val köteleznék arra, hogy elhelyezkedését saját maga is jelentse a munkaügyi köz­pontnak. Mert a központ előtt a nap mint nap hul­lámzó embertömegnek leg­alább a fele a bélyegzésre vár. A fenti megoldással ezt egyszerűbbé lehetne tenni. És pecsételni esetleg 6 hó­naponként — amikor a se­gély összegében amúgy is változás áll be — berendel­ni azokat, akik továbbra is munka nélkül vannak! A munkanélküli statiszti­kát figyelve sajnos úgy tű­nik, még rosszabb lesz a helyzet. Már előre rettegve gondolok a télre, amikor dermedt kezekkel, lábakkal préselődünk át százával a szűk bejárati ajtón. S ha az­nap nem jut sorszám, más­nap. harmadnap újra kezd­hetjük ezt a „büntető” tor­túrát. F. K.-né ^ Miskolc AEG OLYMPIA Az iroda, ahol a siker oiíhon érzi magát! r Es ebben az irodában: + csúcsminőségű AEG-írógépek, szövegszerkesztő írógépek, másolók, asztali számológépek, ♦ Strothkamp és Comforto irodabútorok, + irodaszerek •• Ezt Önnek is meg kell néznie! A regionális szakkiállítás és vásár Miskolcon, a Bajcsy-Zsilinszky út 17. szám alatt, a büro-ratio kft. bemutatótermében nyílik Megtekinthető: október 9-én és 10-én, 8 és 17 óra között —— mm büro-ratio H|H --y: .tinnFJüor* Exrow-mron in. 10841, 13'i U (1342:1 !n:(|4 S2K

Next

/
Oldalképek
Tartalom