Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

1991-10-04 / 231. szám

Maradjon-e Miközben a miskolci köz­gyűlés tagjai arról tárgyal­tak milyen emlékműveket kell elbontani a városban, tekintettel arra, hogy lezaj­lott egy rendszerváltás, egy MDF-es képviselőnek. Gu­lyás Istvánnak eszébe jutott, ami az utcanév- és emlék­mű-lista készítőinek nem tűnt fel: a városháza Petőfi utcai épületének ormán is látható egy dombormű, amelynek megmaradásáról szintén dön­teni kellene. A képviselő tapintatosan úgy vélekedett, hbgy „ideologikus megfogal­mazású” műről van szó, eev zászlót tartó alakról. Mivel azonban a mű valóban nem bírálható el egyszerűen, az alak nem Sztálin kisoccse és még nem is Rákosi fiatal­korában, a képviselő józan javaslata a következő volt: vizsgálják meg az alkotást művészettörténészek, s ha úgy látják, nem indokolt le­szedése, hát maradjon. Ezzel a szakértői véleménynek utat engedő javaslattal a közgyűlés egyetértett. Azt is hozzátették: ha mégis eltá­volításáról döntenének, ak­kor kerüljön a múzeumba az alkotás. A javaslat mai szobordön­gető világunkban realista, de jól feladja a leckét a ma még ismeretlen szakértőknek. Legalább annyira, mint, akiknek majd azt kellene eldönteniük egyszer: marad­janak-e a Petőfi-szobor posz. tamensén lévő reliefek, ame­lyek munkásmozgalmi ihleté- sűek, a nemzetközi proleta­riátus harcait hivatottak áb­rázolni. Dönteni persze a képviselőknek keli a szak­értők csak javasolhatnak. (k—ó) Megtörtént a csoda Bort adlak el! Hevesi cégek az innsbrucki vásáron Köszönhető a Heves me­gyei önkormányzatnak és a helyi kereskedelmi kamará­nak, hogy jó néhány cég kijutott a szeptember 21—29. között megrendezett inns­brucki őszi nemzetközi vá­sárra, köztük a gyöngyös- solymosi Mátra Termelőszö­vetkezet, s velük megtörtént a csoda: sikerült bort el­adniuk. Illetve eladtak, de nem a vásáron. Ott ugyanis csak kiállíthattak. Az értékesítés­re nem volt joguk, mint például az osztrákoknak, akik nemegyszer koccinthat­tak a jó vételre, vásárra. De ennek ellenére mondom, megtörtént a csoda, egy innsbrucki kereskedővel, másfél órás kemény tárgya­lás után megállapodtak ab­ban, hogy másnap délelőtt már megjelenik a szövetke­zetben á magyarországi kép­viselője. • HÁZHOZ MENT A VEVŐ Ügy is volt. pontosan meg­jelent, s az üzlet létrejött. Megrendelt 120 ezer palack Müller Turgaut, ami tulaj­donképpen rizlingszilváni minőségű. De mint dr. Nyi­las János elnök elmondta, további tárgyalások folynak, érdeklődnek a verteién i és a tramini iránt is. Az egyik­ből ugyancsak 120 ezer pa­lackot, a másikból 60 ezret rendelnének. Egyébként ez az üzlet je­lentős ugyan, de nem meg­nyugtató a gazdálkodás egé­szére nézve. Ugyanis 560 hektár szőlejük van, szépen termett, ám bármennyire közepesnek mondható az anyagi helyzetük, valószínű- leg nincs annyi tartalékjuk, hogy hosszú ideig készleten tudjanak tartani több tíz­ezer hektoliter bort. • MEGLÁTJÁK A HORDÓK AUÁT? Jótékonysági hangverseny Ki képvisel(het)i a menye érdekeit? Politikai erkölcs és gyakorlat Nem tesz túl boldoggá annak látszata, hogy a megyei közgyűlés szeptember 26-i üléséről másnap a Déli Hír­lapban megjelent tudósításom az oka annak a vitának, amely dr. Gyulai Gábor államtitkár, köztársasági megbí­zott és Szabó György, a megyei közgyűlés elnöke között zajlik. Talán három éve sincs még, hogy az ország és a megye akkori vezetői azt tartották minden baj forrásá­nak, hogy az újságírók megírták az igazságot. Ügy tűnik, most sem az a baj, hogy talán meggondolatlan nyilat­kozatot tettek néhányon, hanem az „olyan szándék”, amely a két vezető kapcsolatának „megromlását valami­lyen oknál fogva érdekének tartja” - ahogyan az egyik laptársunkban kifejtette az elnök úr. Szerencsémre hangszalag őrzi a közgyűlés vitáját, eb­ből egyértelműen kiderül, csak olyat Írtam le, szinte szó szerinti hűséggel, ami ott elhangzott. Erre kívánt reagál­ni dr. Gyulai Gábor államtitkár úr. — Felháborodva és meg­döbbent«! olvastam a Déli Hírlap szeptember 27-i szá­mában Májer János tokaji, Farkas Zoltán tiszaújvárosi polgármesterek és Szabó György, a megyei közgyűlés elnökének hozzászólását. Má­jer úr beszéde jogi es tény­beli tévedéseket tartalmaz. Mindenek előtt a polgármes­ter úrnak udnia kellene, hogy a köztársasági megbí­zott nem „a kormány alkal­mazottja”. Az 1990. évi LXV. törvény 10C. paragrafusának (1) bekezdése szerint a köz- társasági megbízottait a mi­niszterelnök javaslatára az országgyűlési bizottság előtti meghallgatás után a köztár­sasági elnök nevezi ki. Farkas Zoltán tiszaújvá­rosi polgármester hozzászó­lására annyiban kívánok re­agálni, hogy a köztársasági megbízott és a megyei köz­gyűlés között nincs kommu­nikációs zavar. Kinevezé­semkor megkerestem a me­gyei közgyűlés elnökét, és kértem segítségét és támo­gatását a hivatal elhelyezé­séhez és működéséhez. Az elmúlt időszakban sok kér­désről tárgyaltunk. Igyekez­tem kompromisszumos meg­oldást találni, amiben lehe­tett. Törekedtem a közös ne­vezőre, a régió, a megye ér­dekében. Az elmúlt időszak­ban azonban kapcsolatunk nem volt felhőtlen. Ezt ba­rátságtalan lépések sorozata idézte elő. Csak egyet em­lítve: június 3-án reggel, amikor munkatársaimmal vezetget mindazzal a le­hetőséggel, amelyet a térség a rendszerváltás után kínál. — Különösen sértőnek és személy eskedőnek taiáltam Szabó György közgyűlési el­nök vitazáró válaszát a kor­mányüléssel kapcsolatosan. Szabó úr felteszi a kérdést ,jó-e, ha az asztal mindkét felén a kormány képviselője ül?” — Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a miniszterelnök úr a kormány nevében a köztársasági megbízott és a kormánypárti képviselőik meghívását fogadta el. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a megbeszélésen mind­két megye választott vezetői jelen legyenek. Azt is közöl­tem mindkét közgyűlés elnö­kével, hogy az általuk ké­szített anyagot a mi hivata­lunk elemző tanúim árny a mellett változatlan tartalom­mal fogom megküldeni a miníMterelnöM hivatalnak. — Megjegyezni kívánom, hogy az előkészítő munká­latok már korábban meg­kezdődtek. Az első koordi­nációs megbeszélésre külön­böző szakmai és a centrális alárendeltségű szerveik ve­zetőit hívtam meg, és kértem segítségüket annak érdeké­ben, hogy a térség egészé­nek gondjait, problémáit mi­nél eredményesebben tud­juk a kormány előtt képvi­selni. A résztvevők támoga_ tásukról biztosítva, hasznos javaslatokat tettek szóban és írásban, lehetővé téve a si­keres szakmai előkészítést. Jellemző, hogy e koordiná­ciós értekezleten sem a me­gyei közgyűlés elnöke, sem alelnöke nem vett részt, beosztott munkatársuk csak arra vállalkozott, hogy ag­gályait fejezze ki az előké­szítő munkával és a kor­mányüléssel kapcsolatosan. Véleményével a megbeszélé­sein egyedül maradt. — Számomra teljesen is­meretlen és egészében ide­gen az a politikai erkölcs és gyakorlat, melyre Szabó György úr a közgyűlésen utalt. Én a korábbi rend­szerben nem viseltem olyan tisztséget, amely alapján a politikai és szakmai maga­tartásomból következne a szervilizmus a konformista hozzáállás. így Szabó úrnak nem kell tartania attól, hogy „nem dörgölöm a gazdám orra alá” a hibáit. A kor­mány elé kerülő írásos elő­terjesztésben és szóbeli ki­egészítésben — ahogy ezt az előkészítő értekezleten is megígértem — őszintén és kritikusan fogom feltárni! térségünk gondjait és mind­azt a nyomasztó terhet, me­lyet az elmúlt négy évtized­től örökségül kaptunk. Te­hát az a felvetés, ami Szabó úrtól származik, kicsinyes és rosszindulatú, és alkalmas arra, hogy a közvéleményt megtévesztve lehetetlenné tegye a jó szándékú összefo­gást, helyzetünk megváltoz­tatása érdekében. így kény­telen vagyok Szabó úr fel­vetését is. határozottan visz- szautaaítani és figyelmeztet­ni arra, hogy a jövőben tar­tózkodjon a lejáratásomat célzó, rosszindulatú megnyiL vánulásoktól — fejezte be nyilatkozatát dr. Gyulai Gá­bor államtitkár, köztársasági megbízott. Gróf Lajos Egerben is sok az igénylő Fepi kell? Váljon! A két miniszter még nem nyilatkozott A Hogy a gyermekek megszülessenek és felnője­nek alapítvány javára jóté­konysági hangversenyt ren­dez ma este a Magzatvédő Társaság. Az OTP támogatá­sával létrejött hangverseny Szeptember közepén meg­alakult Kazincbarcikán a Közbiztonsági Egyesület, amelyet egyszerűbben csak polgárőrségnek neveztek jI a lakosok. Az alakuló gyűlés Csóra Györgyöt választotta meg az egyesület elnökének, azaz a polgárőrség vezetőjé­nek. Csóra úr nem ma kezdi is­merkedését a bűnügyekkel és a bűncselekmények megelő­zésével, hiszen főfoglalko­zásban a Borsodchem Rt. (volt BVK) rendészeti rész­legvezetője, s napról napra foglalkozik a vagyonvéde­lemmel. Véleménye szerint javítani kell a város köz- biztonságát, amit egyedül nem tud megoldani a jelen­legi helyzetben a rendőrség, •zért kellett életre hívni a a miskolci Deák téri ortodox templomban este 19 órakor kezdődik. A műsoron grego­rián énekek, Vivaldi, és P. Stelía-művek mellett Mozart A-dúr kvintettje lesz hall- I ható. polgárőrséget. Járőrözéssel, figyelőszolgálattal kívánják segíteni a rendőrök munká­ját, hogy meggyorsítsák a riasztás és tettenérés láncát, hogy féljenek a bűnözők. Ne:n akarnak átvenni ha­tósági teendőket, de nem azonosak a korábbi önkén­tes rendőrökkel sem. A város lakói — különö­sen a kiskerttulajdonosok — a saját bőrükön érzik a köz- biztonság romlását, és vég­re az önszerveződés útjára léptek, hogy megállítsák a bűnözőket. Az alakuló ülé­sen 49-en vettek részt, de jóval többen jelezték már részvételi szándékukat, őket az Ifjúmunkás tér 8. föld­szintjén várják a polgárőr­ség szervezői. C8. I, Egyelőr» azonban a ter­melőszövetkezet tartja ma­gát, sőt úgy hírlik, hogy egyben is akarják tartani. Meglehet, vannak bizonyta­lanságok, de az elnök sze­rint Gyöngyössolymoson a tagság 90 százaléka azon van, hogy együtt könnyebb. Van egy 800 hektár terü­letű erdejük is, amihez fa­ipari tevékenység kapcsoló­dik. Ezt csak azért hozom szóba, mert ezekből — kiál­lítási tárgyként — mégis­csak sikerült valamit eladni Innsbruckban. Hadd ne kell­jen már legalább a kiállí­tott tárgyakat hazavinni, kérték. Rendben van, mond­ták a házigazdák, annyit megengednek. Hát igen. Kiállítani lehet, de eladni, jobD, ha otthon. Ha tudnak. Valószínűleg az önkormányzat kapcsolatte­remtő segítségével sikerül a hordók alját is meglátni a solymosiaknak... (karosi) Görög katolikus búcsút rendeznek október 6-án, vasárnap Szanticskán. A program délelőtt fél tizen­egykor kezdődik, és sötéte­désig tart. A mise után egy körsétát tehetnek a résztve­bejöttünk a hivatalba, azt tapasztaltuk, hogy a megyei önkormányzat hivatala az áramszolgáltatást az épület általunk használt részében kikapcsoltatta. Ezzel egy regionális kormányhivatal működését akadályozták. — A polgármester úrnak tudnia kell, hogy mint köz- társasági megbízottnak és államtitkárnak nincs szüksé­gem külön felhatalmazásra a régió képviseletéhez. E felhatalmazást jogállásom magában foglalja. Ettől füg­getlenül is úgy vélem, hogy mint a régióért felelősséget érző állami vezetőnek és közéleti embernek, nem kell külön felhatalmazást kérnem ahhoz, hogy belföldön vagy külföldön az itt élő emberek gondjait szóvá tegyem és megismertessem az érdeklő­dő politikusokat és állami vők a faluban, majd sok érdekes látnivalót kínálnak a szervezők. Lesz sajtvásár, népművészeti kirakodó-vá­sár, népdalest. Minden ér­deklődőt szeretettel várnak. Kaptuk a hírt, sokan áll­nak sorban Egerben a fegy­vertartási engedélyért. Hív­tuk a megyei rendőrkapi­tányság igazgatásrendészeti osztályát, ahol Pálinkás László százados válaszolt a kérdésekre. — Miért ez a sorbán- állás? — Nem mi késünk, ha­nem a végrehajtási utasítá­sok. Bár a 115/90-es kor­mányrendelet megjelent ugyan, ezzel egyidőben a belügyminiszter és a népjó­léti miniszter nem adta ki a végrehajtási utasítást. így valójában nem tudjuk mi­ként járjunk el. Milyen nyomtatvány jó, satöbbi, te­hát jó néhány részletet még tisztázni kell. De úgy tu­dom, — így kaptuk a tájé­koztatást —, hogy a belügy­miniszter úr egy héten belül kiadja a szükséges útmuta­tásokat a rendelet végrehaj­tásához. — És a népjóléti minisz­ter úr? — Ebben mi nem vagyunk illetékesek, de tudomásom szerint ő is hamarosan is­merteti, közzé teszi a szük­séges információkat. Tud­nunk kell természetesen, ki­től, illetve milyen intézmé­nyi orvostól fogadhatunk el egészségügyi igazolást az alkalmassághoz. — Fegyver egyébként van? — Biztosan. A kereskedők mindenre rámozdulnak, ami­ben üzletet látnak. — Ezek szerint a rend­őrség nem foglalkozik el­adással? — Nem. Mi nem. — Es ha történetesen mindkét utasítás megjele­nik, mennyi idó alatt ad­ják ki az engedélyt? — Nézze, erre nem tudok válaszolni. Nem tudom, hogy mennyi lesz az ügyintézéssel járó idő, de mi a magunk részéről igyekszünk ponto­sak, gyorsak lenni. (karosi) Járőrözés, figyelőszolgálat Szanticshai búcsú

Next

/
Oldalképek
Tartalom