Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)
1991-10-31 / 253. szám
az olvasóké a szó • Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 42-666. • Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8-14 óra között keressenek fel bennünket. Energiatámonatási kérelem: november 8-Í£ Gyula utcai olvasónk telefonon kereste meg szerkesztőségünket. Méltatlankodott amiatt, ami a polgármesteri hivatal Petőfi utcai szociális osztályán folyik, az energiaköltség támogatására adandó segélykérelmck leadásakor. Elmondta, hogy órákon keresztül ácsorognak idős emberek az udvaron. Külön kell sorakozni nyomtatványokért, és külön a leadáskor. Gyorsítani kellene az ügyintézést, hiszen sokakat érintő dologról van szó. Elég elviselni az embereknek a szegénységüket, ráadásul órákat fagyoskodhatnak a sorban, álláskor. Olvasónk panaszával megkerestük a polgármesteri hivatal szociális osztályának vezetőjét. Dr. László Zoltán az alábbi tájékoztatást adta szerkesztőségünknek. Az osztály dolgozói mindent elkövetnek azért, hogy zökkenőmentes legyen az energiatámogatási kérelmek átvétele. Reggel 8 órától délután fél négyig veszik át a kitöltött kérdőíveket. Természtesen ügyfélfogadási napon (így hétfő délután is, amikor a panasz érkezett a szerkesztőségbe) még fél négy után is. Azt tapasztalják azonban, hogy az emberek hullámszerűen rohanják meg a hivatalt. Pedig ha folyamatosan érkeznének, akkor nem történne meg olyan eset, mint hétfő délután, amikor egyes hangoskodó, fegyelmezetlen emberek miatt még rendőri segítséget is kénytelenek voltak kérni. Volt aki még az ablakot is betörte. Osztályunkon 6—8 fő — teljes kapacitással — foglalkozik a kérdőívek átvételével. Ha munkájukat nem zavarja egyesek fegyelmezetlen viselkedése, egy kérelem átvétele mindössze három percet vesz igénybe. Arra vonatkozóan, hogy a kérdőívekért külön kell sorakozni (lapunkban már korábban is tájékoztattuk erről olvasóinkat) ismételten elmondta az osztályvezető, hogy a nyomtatványokat a polgár- mesteri hivatal valamennyi épületében, az ügyfélszolgálati portákon, a Területi Szociális Gondozószolgálat Idősek klubjaiban, a Családsegítő Szolgálatnál a Budai J. u. 4. sz. alatt is át lehet venni. A már kitöltött kérdőíveket kell leadni a Petőfi u. 39. szám alatt, november 8-ig. Eddig több mint húszezer kérelem érkezett az osztályra. A tumultus elkerülése végett dr. László Zoltán azt is olvasóink figyelmébe ajánlotta, hogy a kérelmek elbírálásakor a segélyadásnak nem függvénye, hogy ki mikor adja be. Egyformán bírálják az első és utolsó napon leadott kérelmeket. Mivel városi szinten 13,5 millió forint áll rendelkezésükre az energiatámogatásra — amely átlagosan 2000 Ft egyszeri juttatást jelent —, 4000—6000 kérelmező számára adhatnak segítséget. Az eddig beadott kérelmek száma november 8-ig többszörösére emelkedhet. így nyilvánvaló, hogy azokat tudják majd segélyezni, akik a családi és szociális helyzetüknél fogva á legrászorultabbak. November 8-a uián dolgozzák fel a kérdőíveket. Valószínű, hogy csak november végén, december elején jutnak el a támogatások a kérelmezőkhöz. Az osztályvezető arról is tájékoztatni kívánta olvasóinkat, hogy az energiatámogatási kérelmek mellett osztályuk egyéb segélyezési ügyekkel Is foglalkozik. S hogy gyorsan, mindenki megelégedésére tudjanak dolgozni, ehhez kérik a sor- banállók segítségét is. Rossz körülmények között a földhivatal Nem szokásom egy közhivatali ügyintézést dicsérni, mert véleményem szerint elsőrendű kötelességük az ügyfelek messzemenő kiszolgálása. most mégis úgy érzem, kötelességem szólni. Nagy baráti és rokoni köröm volt Miskolcon. Sajnos, már csak egyedül vagyok itt. így ismerőseim és rokonaim kárpótlási kérelmükkel engem kerestek meg, s januártól intézem a szükséges iratok beszerzését. El kell ismernem, mindenütt a legnagyobb előzékenységgel találkoztam. Ingatlankezelő. Északterv, Budapest Bank. önkormánv- zati építési osztály stb. De külön ki kell emelnem a Miskolci Földhivatal Széchenyi utcai hivatalát, ahol minden kérésemet a lesna- gvobb elözékenvséggel. pontossággal, a legnagyobb se- gítőkészséggel intézték el. S mindezt, mondhatom embertelen irodai körülmények között. A telekkönvvek zsúfolt helviségben vannak létrán kell felmenni az itt dolgozóknak. Szűk és sötét a hely, és mégis csinálják. Láttam, hogy még a földön is elintézetlen kérelmek garmadája fekszik, alig bírják azt a hihetetlen munka- többletet, amit a kárpótlás jelent az itt dolgozóknak. Magam részéről csak szívből jövő köszönetemet tudom kifejezni a végzett munka láttán. Miért tesznek kivételt? Október 21-én 17 óra 20 perckor utaztam a Miskolci Közlekedési Vállalat 12-es autóbuszán, amelyen természetesen jegyet is lyukasztottam. Közben a zsebeimben úgy „elkevertem”, hogy amikor jött az ellenőr és fel kellett volna mutatnom, nem találtam. Az autóbuszon utazók, akik körülöttem álltak, természetesen emlékeztek rá, hogy lyukasztottam menetjegyet. Viszont a fiatal ellenőr hihetetlennek találta, hogy igazat mondok. De, hogy ne legyen vita. mint becsületes magyar állampolgár, elővettem egy ezer forintost és kifizettem belőle a 300 forint büntetést. Amikor a jegyzéken feltüntetett 33-as számú ellenőr az autóbusz végére ért, és ott egy 25—30 év körüli férfitől kérte a jegyet, már másképpen viselkedett, mint velem. Az utas csak annyit mondott az ellenőrnek, hogy: „húzz el innen!”. Ügy látszik ez elegendő volt ahhoz, hogy eltekintsen a büntetéstől. Közben megtaláltam az érvényes menetjegyemet, de ezt már nem vette figyelembe az ellenőr, mondván, hogy már nem tud mit tenni, hiszen kiállította a bírságról az elismervényt. Meg kell hogy mondjam, nem találtam helyesnek az ellenőr viselkedését. Azt, hogy miért lehet kivételt tenni egyes utasokkal, különösen akkor, ha még tiszteletlenül is beszélnek. A helyszíni bírságról szóló elismervény szántat 17236. '‘Kérem a közlekedési vállalat illetékesét, tegye meg a szükséges intézkedést az ügyem tisztázására. M. A. Miskolc (pontos cím a szerkesztőségben) * Olvasónk panaszával megkerestük a Miskolci Közlekedési Vállalat jegyellenőri csoport vezetőjét. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy kivizsgálják levélírónk panaszát, de ehhez az szükséges, hogy személyesen keresse fel a vállalat jegyellenőri csoportját, ahol az ellenőr jelenlétében tisztázhatják a történteket. Dr. Tuzson Loránd Miskolc r Óriás karalábé k Olvasónk elmondása szerint bodótetői kiskertjében 9 kiló 25 dekásra nőtt ez a karalábé. A kertben egyébként társai is 7—8 kilósra híztak. Termesztőjük elmondta, hogy Szolnokról kapta a magot, amiből ilyen óriás karalébák lettek. Mindenesetre olvasónknak nem lesz hiánya a levesbevaló- ból. Lámpareneszánsz A sátoraljaújhelyi utcát díszíti ez a szép, formatervezett lámpaoszlop. Nem az újhelyiektől irigyeljük, de rnás városokban is szívesen látnánk hasonlókat... (Sz. Gabriella felv.) A boldog öregségért Hálásak a gyógyulásért A miskolci Természetgyógyász Központban (Seír»- melwcis u. 3. szám, telefon: 46/26-516) új és új vendégkönyvi bejegyzések tanúsítják az orosz és ukrán természetgyógyászok által alkalmazott komplex terápiák sikerét. A gyógyultak köszönetéiből az alábbiakban kettőt idézünk: „Körülbelül egv hónappal ezelőtt a jobb vállam és karom elzsibbadt. A kezemet sem tudtam használni. Két akupunktúrái kezelés után Irina Szidorenko helyrehozta. Vlagyimir Litvinov a kezelés mellett megvizsgált és elküldött e°v v*r- cukorvizsgálatra. Kiderült, hogy diagnózisa helyesnek bizonyult: közepesen súIvos cukorbeteg vagvok. Diétára fogtak és három hete rendszeresen „szurkainak”. Komoly fenntartásaim voltak, és be kell vallanom, nem hittem, hogy eredményes lesz. Jelenleg panaszmentes vagyok, és körülbelül 5—6 éve nem éreztem ilyen jól magam. Munkabírásom száz százalékos, jól vagyok, ideges tüneteim nincsenek. Maximális köszönetem mellett csak ajánlani tudom mindenkinek a gyóevszermen- tes személyre szóló kezelést, Bár már túl vagyunk az idősek világnapján, néhány gondolatomat szeretném közreadni. Mi történik egy emberrel, ha eléri a nyugdíjkorhatárt? Természetesen nyugdíjazzák, ha akarja, ha nem. S ezzel már le is írták. Már nem termel, csak nyűg a társadalom nyakán — ahogy manapság mondják. Üresnek, céltalannak érzi életét, tudására már senki nem tart igényt. Még örülhet, ha volt munkatársai egyáltalán köszönnek neki. A napokban volt szerencsém találkozni egy 77 éves amerikai mérnökkel. Húsz évet nyugodtan letagadhatna* életerős, vidám, minden után érdeklődő ember. Évente többször körbeutazza a világot, sosem fáradt. Furdalt a kíváncsiság, mitől ez a jó erő, optimizmus. öt évvel ezelőtt ment nyugdíjba, mint az energia- rendszerek fejlesztésének specialistája. Azóta egy perc szabad ideje sincs. Mint energia- és környezetvédelmi konzultánst sokfelé hívják, szükségük van a szaktudására. Nincs a világon olyan konferencia, ahol ne számítanának előadására. Rábízták az egyik állam kikötő- fejlesztésének megtervezését, amit olyan sikeresen oldott meg, hogy már kapta is a következő feladatot. Már nyugdíjas volt, mikor egy szép és megható ünnepség keretében megválasztották az év mérnökének. Megható azért volt, mert a szervező bizottság repülőjeKöszönet a becsületes megtalálónak Október 28-i rovat- összeállításunkban közöltük, hogy egy olvasónk a Spaten sörház mellett talált egy pénztárcát. Behozta szerkesztőségünkbe azzal, hogy írjuk meg és adjuk át jogos tulajdonosának. Másnap reggel jelentkezett Plósz István fel- sőzsolcai lakos és egyértelműen igazolta, hogy övé a pénztárca. Jegyzőkönyvileg átadtuk részére. Ezúton szeretne köszönetét mondani Stramkó Réka tanulónak és édesanyjának nemes cselekedetükért. Örömmel teljesítjük kérését. Csatlakozunk köszönő szavaihoz. gyet küldött az Amerika másik partvidékén élő ügyvéd fiának, titokban tartva a meghívás célját. Ugyanis a díjátadásig a mérnök űr sem sejtette, hogy ő lesz az est ünnepeltje. Mikot munkássága méltatása után pél- tamutató magánéletét ecsetelték, a terem egyik sarkából a feleségét és a lányát, a másik sarkából a fiátvezették az emelvényre á jelenlevők hatalmas tápsa kíséretében. Egyedi eset — gondoltam, de tévedtem. Mint miskolci születésű, szeretett volna több időt itt eltölteni, de sietett, várta Alaszkán egy konferencia. Elmondta, hogy ezeken a szakmai összejöveteleken mindig örömmel fedezi fel volt munkatársait, akik régebben mentek nyugdíjba, mint ő. A világ egyik legnagyobb repülőgépgyára az idén ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját, s ebből az alkalomból névre szóló meghívót küldött minden volt dolgozójának, akar évekét, akár csak egy hetet dolgozott’ ott az illető és valamennyien ajándékot is kaptak. Pedig ez nem kevés ember és nem kevés pénz. A cégnek mégis megérte, hisz volt munkatársainak és mérnökeinek köszönheti, hogy ennyi éven át a világ élvonalában maradhatott repülőgépeivel. Nem kell sok a boldog öregséghez, csak egy kis odafigyelés, emberség... Répásy Mária humánus orvosi bánásmódot. K. T.” * „Fiamat évek óta kezelték az orvosok asztmára — eredménytelenül. A miskolci Természetgyógyász Központ orvosainak köszönhetően egy pár kezelés után szemmel láthatóan javult a fiam egészségügyi állapota. Ezúton szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni az itt dolgozó orvoscsoport tagjainak. Tiszta szívből kívánom, hogy még nagyon sok rászorulót tudjanak meggyógyítani. H. J.’l Szerkesztői üzenetek Bozilc Jánosné é> Óriási Gyu- láné (Miskolc, Magyar u. 2.): Szerkesztőségünkben elmondott panaszukkal megkerestük az illetékeseket. A Diósgyőri Energetikai és Környezetvédelmi Kft. úgy tájékoztatott bennünket. hogy ügyükben szemlét tartanak október 29-én a helyszínen az érdekelt vállalatok képviselői. Panaszukra még visszatérünk. Söprik a miskolci utcát... Pontosabban a Széchenyi utat. Minden reggel. Napok óta figyelem a seprűforgatók munkáját. S azt, hogy mi minden szemét kerül a lapátjukra, amit mi, felelőtlen járókelők dobálunk szét, tisztelet a kivételnek. Sokan még annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy a lépésnyire lévő szeméttárolóba dobják a cigarettacsikket. S még jó, ha csak az utca közepére dobják. De láttam olyat is — sajnos, nem is egyszer —, amikor az égő csikket a virágtartó edény közepébe, a nyíló virágok közé dobták, S aztán a Centrum előtti villamosmegállóban nézelődtem. Nem akartam hinni a szememnek, de így völt: egy elegáns hölgy — elfogyasztva tízórai lángosát — „egyéniségének” megfelelő mozdulattal pöckölte a sínek közé a zsíros papírszalvétát. De hasonlóan teszik ezt egyesek az üres cigarettás- és gyufásdobozokkal, elhasznált papírzsebkendőkkel. Nyilván teszik tehetik — annak tudatában, úgyis seprik az utcát. Valóban seprik. És akkor is, ha mindössze a mindennapi elkerülhetetlen szemetet kell eltakarítani, ami egy ilyen nagy forgalmú utcán „összejön". Hiszen véletlenül is kieshet egy-egy villamosjegy a zsebből. a cipő talpáról a ráragadt falevél, sárdarab. Ez is elegendő munkát ad a takarítóknak. Viszont sokan semmibe vérzik szorgoskodásukat. Ez a dolguk! — szokták mondogatni. A takarítóknak pedig megvan a saját véleményük. Mert alig hagyják el a megtisztított utcaszakaszt, fél órával később kezdhetnék elölről.... Állandóan azt hangoztatjuk egyébként, hogy ez a város a miénk. A szép sétálóutca is. És még szebbé szeretnénk tenni. Ehhez kérjük, várjuk, olykor követeljük az anyagi támogatást. S mit teszünk, mi járókelők? Mondjuk a Széchenyi útért? Annyit mindenképpen tennünk illene, hogy vigyázzunk a tisztaságra ... H.-né
